Ma amikor Újbuda központnál leszálltam a metróról a mozgólépcsőn felfelé haladva hegedű hangjára lettem figyelmes. Ott igazán nincs mélyen a metró, így hamar felértem a mozgólépcső tetejére, és már tisztán hallottam a zenét, igazán szépen játszott, és olyan jól betöltötte a teret a zene, hogy mondhatni lélekemelő volt hallgatni, amíg haladtam át az aluljárón, mire kiértem a metróból már megfogalmazódott bennem, hogy habár nem szoktam általában adni, de most kéne adni valamennyi pénzt a hegedűsnek. De akkor már láttam azt is, hogy az előttem lévő is a pénztárcájában kotorászik. Az aluljáróban nem voltunk sokan, talán ha négyen, de a 4-ből 3-man adtunk pénzt a hegedűsnek, egyszerűen olyan szépen játszott, hogy elég volt egy pár másodpercig hallgatni ahhoz, hogy az ember úgy vélje, megérdemli a támogatást.
Mikor jöttem visszafelé már nem volt ott, de ha arra jártok, akkor nézzetek le az aluljáróba, hátha ott zenél, mert érdemes. Sok utcazenészt láttam már, de olyannal még soha nem találkoztam, hogy a járókelők 3/4-e pénzt adna neki.
Nekem Bécsben volt hasonló élményem sok-sok évvel ezelôtt, azóta is emlékszem a hangjára és a dallamra, annyira különleges volt.
VálaszTörlésKár, hogy az ilyen csak egyszeri élmény, nem?
TörlésNekem is bécsi élmény, vagy tíz évvel ezelőtt Adventkor voltunk ott, és a szitáló hóesésben kitoltak a sétálóutcára egy zongorát, leült mellé egy kicsi kínai lány és szabályos koncertet adott. Látod, ma is emlékszem rá... :)
VálaszTörlés