megállapítás

Rájöttem, hogy szeretek gokartozni, habár lassú vagyok, és óvatos egyesekhez képest,  de élvezem, szórakoztat, és biztos kis gyakorlás után jobban mernék én is menni, de nem zavart, hogy szinte utolsó voltam, mert azért nem is voltam az, de első sem.

jaj de jó

Mivel olyan kitűnő bent a hangulat, így pont megfelelő az alkalom egy kis csapatépítésre, amit holnap meg is ejtünk, biztos jó lesz.

kis politika

De nem saját tollamból, hanem egy cikk, ami megtetszett annyira, hogy ide kitegyem. A cikk az fn24-en jelent meg, és itt olvashatjátok.

Filmzene - tangó

 

családi kötelék

A héten látogatóban volt nálam édesanyám, és ami azt illeti jó érzés volt, hogy amikor hazajövök nem az üres lakás fogad, és van kihez szólni, eleve jó érzés, hogy egy családtag, akivel jóban vagyok, van a közelemben. Ennek ellenére volt egy olyan érzés is bennem, hogy azért a végtelenségig nem volna jó egy lakásban lakni, melyben igen erősen közrejátszott az, hogy ő nem tudja mi a szitu, nem ismeri a barátom, ami bennem úgy csapódik le, hogy vagy vele töltöm az időt, vagy a pasimmal, a kettő együtt nem jön össze, legalábbis még nem.

Ugyanakkor, amikor már tudtam, hogy megy el, akkor már nem aludtam jól, már rossz érzés volt, hogy újra egyedül leszek a lakásban, és megint inkább csak lakás lesz, mintsem otthon, még akkor is, ha szeretek itt lenni, ilyenkor ez mindig rossz érzés, rossz érzés visszacsöppenni a magányba.

A mai napról

Tudjátok van az a kísérlet, amikor a kólába beletesznek egy cukorkát, ami elkezd pezsegni, és az egész mondhatni felrobban.

Na ilyen volt a mai napom, az a mentolos cukorka belepottyant az álló vízbe, és beindult a láncreakció.

információhiány

Ma az egyik nagy bevásárlóközpontnál próbáltunk tájékozódni arról, hogy mikor megy a következő busz hozzánk, azonban ennek az információnak a beszerzése kisebb gondba ütközött, ugyanis az épületen belül az arra járó 7 járatból csak egynek a menetrendje volt kint, ami másfél óra múlva indult. A megállóban megtalálható volt az összes többié, kivéve a benti és az az egy, amely alternatívát jelentett volna a bentire, így kénytelen kelletlen várnunk kellett, pedig a megállóban várakozókat mind megkérdeztük, hogy nem tudják véletlenül mikor jön az az ominózus busz, de senki nem tudta, még a másik busz vezetője sem.

Szóval röviden tömören valaki pont azt a buszmenetrendet tépte le és vitte el magával emlékbe, amelyből kiderült volna, hogy mikor jön a buszunk.

előítélet

Zavar, hogy a saját kollegáim rossz véleménnyel vannak a melegekről, nem tudják elfogadni őket, legalábbis ez jön le, nem tudom mit gondolnának rólam, ha tudnák.

Amikor ilyenekről beszélnek mostanában inkább már csak hallgatok, mert amikor próbáltam valamit győzködni rajtuk, akkor teljesen hatástalan volt. Majd valószínű újból közbe fogok szólni, ha ilyenekről beszélnek, de most nem érzem azt, hogy szeretnék konfrontálódni.

blogolós

Olvasom itt is ott is, hogy milyen megbízhatatlan a freeblog, meg hogy mekkorát csalódott benne, meg satöbbi, és hogy akkor ő most jól itthagyja, elmegy másik szolgáltatóhoz, meg már nem is trendi itt írni a blogot.

Erre bennem az fogalmazódott meg, hogy ha már úgyis annyi nem trendi dolgot csinálok, akkor eggyel több vagy kevesebb már mit számít. Lehet amúgy nem vagyok annyira függő, mint azt elsőre gondolnám magamról, ha nem érzem azt, hogy ez a leállás adatvesztéssel mekkora egy borzadály esemény volt, de lehet csak azért nem érzem ezt akkora nagy valaminek, mert általában nem olvasom vissza saját magam, lusta vagyok én ahhoz, és emellett rinya helyett inkább vettem a fáradságot, és visszaraktam mindent amit tudtam, és az eredmény elégedettséggel tölt el.

Szóval szerintem aki most abbahagyja vagy elköltözik, az eleve ezt akarta, csak nem volt hozzá elég bátorsága, és most ez az alkalom adott neki egy jó apropót, egy indokot  és egy magyarázatot arra, hogy miért teszi meg.

China Anne McClain - Dynamite

Csak nekem tűnik úgy, hogy sokkal komolyabb hangja van, mint amit kinéznél belőle ránézésre? Amúgy mit tippeltek hány éves?

Éjfélkor Párizsban

Ma megnéztük Woody Allen legújabb filmjét, mely a címhez hűen Párizsban játszódik. Mondhatnám azt, hogy aki járt már Párizsban, az azért, aki meg nem az pedig azért nézze meg, de ez elég közhelyes. Azonban, ha jártál már ott, akkor sok olyan helyet láthatsz egyből a film elején, ami nosztalgikus hangulatba tud hozni.

A filmre végig jellemző egy humoros szemlélet, illetve egyféle romantika, amit maga Párizs áraszt magából. Főhősünk az író úgy véli, hogy Párizs maga volt a világ közepe a a '20-as években, és sóvárogva gondol vissza azokra az évekre, míg nem egy este... Úgy véli, hogy nem abban a korban él, ahol neki igazából kellene, ahol ő igazán jól érezné magát, a jelen nem az ő világa. Menyasszonyával közös programjai nem vonzzák őt, mondhatni tehernek érzi, a nő barátaival együtt. A Párizsban töltött idő alatt azonban megérti, hogy a múltra való nosztalgikus visszatekintés csupán addig tölti el az embert vággyal, amíg azt körüllengi a misztikus félhomály, és igazán élni csak a jelenben lehet.

A film igazán jó, nekem kifejezetten tetszett, de azért annak aki meg szeretné nézni ajánlom, hogy egy kicsit hozza magát képbe a 20. század első felének ismert művészeit illetően.

Még gyerek

Idén ősszel valamiért ellenállhatatlan vágyat érzek az iránt, hogy rugdossam a falevelet, főleg ha sok van belőle egy csomóban. Nem tudom miért érzem a késztetést magamban:) De olyan szintet öltött ez, hogy már a páromnak is feltűnt, és múltkor direkt kerülő útra vitt, hogy legyen hol falevelekben járkálnom:)

Változhat?

Megváltozhat-e egy ember csak azért mert valaki azt akarja tőle? Ha igen akkor az a változás valódi, vagy csak a külvilágnak szól? Ha csak a külvilágnak szól, akkor az nem hazugság? Elvárhatja-e tőlünk bárki azt, hogy hazugságban éljünk csak azért hogy neki vagy valakinek jobban tessünk?

Lehet nem kéne ennyit tévét néznem, ha ilyen kérdéseken kezdek el gondolkodni.

A válaszom az, hogy igen, az ember változhat, valamennyit változik is az évek alatt, de bizonyos alapdolgokban nem változik, és szerintem nem is elvárható tőle, hogy meghazudtolja saját magát. Nem várható el, hogy a nap 24 órájában másoknak tetsző képet fessünk magunkról, ha valójában nem vagyunk olyanok. Nem mondom azt, hogy öntörvényűnek kell lenni, és azt sem, hogy úgy kell hajlongani, mint nád a szélben, valahol a kettő között kell megtalálni saját utunk, nem szabad meghasonulni.

Ha valaki ennél bővebb, és magvas gondolatokat várt volna válasz gyanánt, az nem jó helyen keresgél, de ezekre a kérdésekre véleményem szerint belülről érkeznek a válaszok, és nem kívülről kell őket beszerezni.

#946

Na azt hiszem a bejegyzések újra olvashatóak lettek, és a link fal is vissza lett állítva (csak nálam valamiért még nem látszik), a címkézést nem csináltam újra, majd azt is lehet. Nekem szerintem megvan az összes bejegyzésem, viszont vagy kétszáz hozzászólás hiányzik jelenleg, ahogy számoltam, kár.

Egyébként mivel ma van 11.11.11, ami így nem néz ki rosszul, ilyeneket kérdeztek tőlem, hogy mit szólok hozzá, mit álmodtam, mit szeretnék, ha valóra válna. Hát én nem készültem.

Update: na azt árulja el nekem valaki, hogy hogy lehet az, hogy eggyel több bejegyzésem van, mint kéne?

blogilda

Na azt hiszem a bejegyzések újra olvashatóak lettek, és a link fal is vissza lett állítva (csak nálam valamiért még nem látszik), a címkézést nem csináltam újra, majd azt is lehet. Nekem szerintem megvan az összes bejegyzésem, viszont vagy kétszáz hozzászólás hiányzik jelenleg, ahogy számoltam, kár.

Egyébként mivel ma van 11.11.11, ami így nem néz ki rosszul, ilyeneket kérdeztek tőlem, hogy mit szólok hozzá, mit álmodtam, mit szeretnék, ha valóra válna. Hát én nem készültem.

Update: na azt árulja el nekem valaki, hogy hogy lehet az, hogy eggyel több bejegyzésem van, mint kéne?

Update2: a számozott bejegyzéseimhez visszapakoltam már a kommenteket úgy, hogy lehessen látni az eredeti dátumát is, ez kb 6 bejegyzés a 67-ből, de a komment import nekem nem működik. Ha valakinek van jobb ötlete, mint a kézzel pakolok vissza minden kommentet, azt szívesen meghallgatom.

Update3: na azt hiszem mindent visszaraktam amit lehetett, kommentek (234 db, ha jól számoltam), címkék, ha netán valaki látna valahol valami duplázódást, elírt nevet, szóljon, javítom. Warum: nekem van egy olyan kommented a KOR bejegyzésben, amely nem teljes, kérlek nézd meg, és ha tudod mi volt még ott, akkor javítanám.Köszi

#944

Az milyen már, hogy reggel a metró nem áll meg ott ahol leszállnék, délután meg a másik vonal nem megy végig, ezért olyan torlódottak a szerelvények, hogy 4-5 perc egy megálló?

Modern világunk

Kor

Már megint öregebbnek néztek, mint ami vagyok, meglepődtek azon, hogy milyen kevés idő telt el azóta, hogy befejeztem a sulit. Azt mondták, hogy ne haragudjak meg, de idősebbnek gondoltak, amikor megmondtam a korom, amit azért kérdeztek meg, mert meglepődtek, hogy még néhány éve diák voltam.

Ilyenkor tényleg nincs miért megharagudnom rájuk, miért is tenném, és nem a harag az amit érzek ilyenkor, de nem mondom, hogy jól esik. Ki szereti azt, ha idősebbnek gondolják, mint ami, maximum a gyerekek.

Párom szokta ilyenkor mondani nekem, hogy ne törődjek vele, érett férfinek látnak, abba semmi rossz nincs, és lássuk be nem mond hülyeséget.

Kis különlegességek

Így az X-faktor mellé néhány különlegesebb zene:

#940

Ettem ma humuszt, na nem a talajt, és azt hittem, hogy a desszert thai puding, mert én azt értettem, de kiderült, hogy tej puding, egyből jobban hittem benne, hogy az finom. Amúgy finom volt az egész ebéd.

Szösszenetek

Csak úgy kérdezem, tudja már valaki, hogy mit jelent az IO?

Tudom volt már ez találgatás tárgya, de akkor nem lett közölve a megfejtés, de nem egy nagy ördöngösség rájönni igazából.

Egyébként a holnapi napon biztos nem fogok unatkozni, pedig hosszú műszakunk lesz, nem a szokásos pénteki.

Néha kicsit elgondolkodom azon, hogy szeretem-e azt amit csinálok, vagy sem, változó, van amikor idegesít, van amikor kifejezetten élvezem a pörgést, de egy biztos, hosszú, sőt rövid távon sem bír rávenni arra, hogy jobban tapossak azért, mert egyre több a munka, ha nem érzem azt, hogy segítséget kapok hozzá, ennek ellenére nem tudom félvállról venni a dolgot.

Titkok és szerelmek

Ha még emlékeztek rá, volt egy ilyen mexikói szappanopera, és most rátaláltam az ismétlésére. Annak ellenére, hogy tudom miről szól, meglehetősen sikeresen rabjává tett újra.

Idegesít, hogy soha senki nem hallgatja meg a másikat, amiből félreértések hada keletkezik, amire csak később, néha jóval később derül fény, és oldódik meg a félreértés.

A sztori röviden: egy paptanonc még a felszentelése előtt összejön az egyik cseléddel, mely együttlét gyümölcse főhősnőnk, aki árvaházban nőtt fel, és egy darabig senki sem tudja, hogy kik a szülei, pedig a szülők már gyerekkora óta keresik őt egymástól függetlenül. A véletlen úgy hozza, hogy ismerik is egymást, csak nem tudnak a titkaikról, amelyek sokkal hamarabb is kiderülhetnének, ha képesek lennének hallgatni és odafigyelni.

A sorozat legérdekesebb karaktere, és legjobb színészi alakítása Tamara, aki szépen csendesen, habár nem is annyira csendesen, megőrül. Szerintem igazán jó színésznek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen alakítást meggyőzően végigcsináljon valaki.

#937

Nem annyira jó, amikor az ismerősöd "lecsapja" a kezedről valaki más, amikor az volt az előzetes terv, hogy egész úton beszélgetünk, ami végülis megvalósult, csak nem pont úgy, hiszen gyakorlatilag én leginkább csak hallgattam, ahogy beszélgetnek, mert a témában én nem voltam annyira érintett, mint ők, dehát ez van, amikor összetalálkozik két fan.

A hosszú hétvégéről

Az elmúlt négy nap nem telt éppen eseménytelenül. A program a szokásos volt, ami mindig is az évnek ezen szakában. Sajnos nem mondhatom azt, hogy ez csak egy pár órás röviden letudható temetőjárás, ugyanis három nap, három város, három sírkert. Ez a program így néz már ki legalább 10 éve. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még az, hogy kilátogattunk a temetőbe nekem csak olyan volt, mint egy kellemes, ugyan kicsit hosszú séta egy szép parkban. A váradi Rulikovszki temető régi része tényleg olyan, mint egy park, a bejáratnál a névadó, a 1848/49-es szabadságharc hőse, akit a helyiek nemzetiségtől függetlenül szinte szentként tisztelnek, sírhalma mindig a legjobban kivilágított, minden alkalommal ott ég a legtöbb gyertya. Szóval a programot ebben a temetőben kezdtük, itt több rokonunk, többek közt az apai nagyszüleim vannak eltemetve. Másnap a dédszüleimhez vittük ki a még élő gyerekeit, a nagybátyám és a nagynénim, akik 80 év körüli koruk ellenére olyan aktívak, hogy az már szinte irigylésre méltó, de azért elkél a segítség a sírok rendbetételéhez, amit édesanyámmal mi ketten jelentünk ilyenkor. Ez a program a távolság miatt egy egész napos elfoglaltságot jelent, habár a helyi szokásoknak megfelelően itt van a legtöbb munka is a sírokkal, ugyanis itt valamennyi sírt virágokkal tűzdelnek tele, hacsak nincs lefedve, így itt mi is ezt tettük, ami azért nem két perces munka. A harmadik napon kimentünk abba a temetőbe, ahol a másik két nagyszülőm és édesapám nyugszik, ez van a legközelebb, és itt tudunk a leghamarabb körbeérni.

Azért a hétvégének voltak kellemesebb részei is, habár a szőlő préselés nem feltétlenül az, de azért sikerült jó pár liter mustot készítenünk. A hétvégéből kimaradt az, hogy kicsit sétálgassunk Váradon, de valamennyire kárpótol a kihagyott élményért, hogy pénteken délután a párommal sétálgattunk Pesten, így aztán végülis minden volt ebben a négy napban.