Hazafelé a barátom közölte velem, hogy amit ő most épp eszik péksütemény azt úgy hívják, hogy virslis piroska, amin én úgy elkezdtem nevetni, hogy nem bírtam abbahagyni, és láttam, hogy már a vagon végében ülő srác is azt lesi, hogy én mit röhögök. Kérdezte a barátom, hogy mi van, mi ilyen vicces ezen, mire mondtam, hogy továbbgondoltam. Erre ő, hogy átülhetnék akkor a másik oldalra azokhoz akik ott beszélgetnek, mert ott is az a téma (amikor odaértem, és leültem mellé, akkor meg is jegyezte, hogy már unja hallgatni a mellettünk ülőket). Majd evett tovább én meg még mindig vihogtam, mint a hülye, s egyszercsak fapofával közölte, hogy de legalább a virsli jó nagy, amitől én újfent felkacagtam, pedig már kezdtem összeszedni magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése