Amikor reggel megjegyeztem magamban magamnak, hogy ha én a helyedben lennék..., akkor majdnem elkezdtem nevetni, mert megállapítottam, hogy ja de hisz a helyemben vagyok. De utána elkezdtem picit gondolkodni, hogy most komolyan kívülállóként adok tanácsot magamnak? Most akkor én beleszólok a saját életembe? Aztán gyorsan indultam is el, mert ez volt a tanácsom magamnak, hogy igyekeznék, mert késő van már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése