Manapság nehéz nem tudomást szerezni arról, hogy tanárnak lenni milyen fájdalmas, mennyire nehéz. Kevés a pénz, nagyon, nem csak a fizetések, sokszor az épületekre és a felszerelésekre sincs pénz elég. Persze a tankönyvek ingyen vannak, teszem hozzá nem is csoda, mert amennyire némely tárgy könyveit átírták a politika szája íze szerint, valószínű nem sokan akarnának pénzt is adni érte.
Dehát az elmúlt hetekben hallhattunk arról, hogy beáznak, hogy mármár veszélyesek az iskolaépületek, de arról is, hogy kontinensünk egyik legalacsonyabban képzett országává válunk szépen lassan, ha kevésbé fogalmazunk diplomatikusan, akkor elbutul az ország. Persze ez a mindennapokban is tetten érhető, gondoljatok csak arra, hogy hányan tesznek közé az interneten úgy hozzászólást, hogy azt nem sikerül helyesen megírni. Nekem egyik kedvenc példám, amit még a helyes írást segítő helyesírás ellenőrző programok is elrontanak (mert nehéz a magyar pl a googlenek), az igekötők, a google és társai szerint az a szó mondjuk, hogy felkel úgy helyes, hogy fel kel, rosszabb esetbe fel kell, és a kedves mezei internetfelhasználó el is hiszi, hogy az két szó. Én ettől falnak tudok menni, sokkal jobban zavar, mintha valamit röviddel ír hosszú helyett, vagy elrontja a j/ly-t, mert az igekötők használata régebben még ment.
A legjobb az, amikor hozzászól egy egy tüntetésről szóló cikkhez, hogy a tanároknak nem tüntetni, hanem tanítani kéne, meg a világon a legjobb dolga a tanárnak van, mert nem is dolgozik csak feleannyit mint mások, akkor miért is kéne többet keressen, és mindezt kritikán aluli helyesírással. Nyilván ő annak idején biztos minden órán ott volt és figyelt, és nem ő tehet róla, hogy nem ragadt rá túl sok tudás.
Azért az jelent valamit, hogy mostmár a diákok mennek ki az utcára, hogy a tanáraikért tüntessenek. Néhány éve még inkább arról szóltak a hírek, hogy a diákok éppen aktuálisan mennyire nem tisztelik, és semmibe veszik a tanáraikat, és jó látni, hogy talán ez a trend megfordult.
Még egy gondolat: a tankerületek vezetői is érdemelnek egy fél mondatot, hiszen eléggé vérlázító amit művelnek, tulajdonképpen joggal gondolhatunk rájuk úgy, mint a tanügy közellenségei, bábok, akik csak a saját maguk jutalmazásához és a mások megfélemlítéséhez értenek. Persze biztos vannak kivételek is, de azért szomorú és kirívó példa a berettyóújfalui tankerület módszere a jutalmazásban, vagy számos pesti, és vidéki tankerület megfélemlítésen alapuló stratégiája.
Megnéztem az újfalui tankerület vezetője ki, mert kíváncsi voltam, éltem abban a tankerületben jó pár évig, még akár ismerhetném is, de szerencsére nem ismerem.
Amikor meg arról olvastam, hogy azon a napon, amikor eleve a sztrájk miatt nincs tanítás, és nem mennek be a diákok az iskolába, mert hát minek, akkor a tankerület bekéri a neveket, hogy kik voltak azok a diákok akik hiányoztak. Nekem erről a kommunista diktatúra jut eszembe, persze lehet az ötlet gazdája is onnan merítkezett. De árulja már el valaki, hogy ennek mi értelme van, ez tényleg csak a megfélemlítésről szól, és igazán szomorú, hogy már itt tartunk.
