kirándulás

A hétvégén bicikliztem egyet a Dunakanyar felé, hogy felfedezzem a környéket illetve a bicikliutat. Igazán szép, csak ajánlani tudom. Én nem csináltam képeket, inkább fedezzétek fel magatok.

Úgy vettem észre, hogy minél messzebb vagyunk Pesttől annál jobban ki van építve, fel van festve, hogy hol visz a bicikli út, mikor merre kell kanyarodni, illetve egyre több olyan szakasz van, amely csak bicikli út. Igazából még Vácig sem mentem el, és csak azért tudom, hogy hol fordultam vissza, mert ott pont ki volt írva, hogy Sződligeti Yacht Klub, mert a bicikliútra ellentéttel az országúttal nincs tábla, hogy milyen településre értél.

Egyébként elég nagy forgalom van, nagyon sok biciklis van, mind a két irányba jönnek mennek, családok, barátok.

élménybeszámoló

Idén is voltam a hegyek közt, és első nap mivel akkor pont esőt jeleztek még inkább egy buszos túrát választottam, amely a környék látnivalóit mutatta be. Minden faluban egyedi templom, és egyedi alatt azt kell érteni, hogy olyan református templom, amely annak idején katólikus volt, és találtak freskókat a falon. A freskók persze minden helyen mások, de nagyjából ugyanaz a jellemzőjük. A történetek azonban amiket elmondtak mellé minden esetben érdekesek és több esetben még viccesek is voltak. A nap fénypontja azonban az volt, amikor unokatesómmal egymásra se mertünk nézni, mert az egyik útitársunk olyannyira sok volt, hogy nem bírtunk komolyak lenni, pedig egy templomba voltunk éppen. Akkor még azt hittük, hogy csak mi nevetünk kínunkban, de aztán rájöttünk, hogy a többiek se bírták jobban a kiképzést, mindenkinek elege volt abból, hogy minden egyes kő, de még a lócitrom is csodálatos volt számára, és minden egyes helyen az elhangzottakhoz neki volt valami hozzáfűzni valója, sok esetben, ha hosszabb volt az ismertető, akkor akár közben is közbeszólt, és sikeresen feltett egy kérdést, amire pont előtte hangzott el a válasz. A csúcspontot akkor érte el úgy mindenkinél, amikor a tájházban ő kivett a szekrényből egy furulyát és elkezdte fújni, majd amikor már mindenki a busznál várt, ő még mindig a házban volt, ki tudja miket kérdezgetett még. Mondjuk akkor is már sokan megkönnyebültek, amikor korábban egy templomban a tiszteletes arra a kérdésre, hogy működik-e a harmónium azt válaszolta hogy nem, így nem kellett meghallgatnunk előadását kedves útitársunknak. Volt még egy másik utas is, aki próbálkozott hasonlóan aktív lenni, de ő nem volt ennyire ügyes. Ettől függetlenül nem volt rossz, csak kár, hogy néha a hölgy életéről többet tudtunk meg, mint arról, hogy hol járunk éppen.

pedig nem is szőke nő

Ma láttam egy autót, ami tökéletes célzással nekitolatott a villanyoszlopnak, pont középen ment neki. Nekem nincs jogsim, de azért úgy vélem bennem felmerült volna, hogy a visszapillantó tükörbe nézzek bele, ha tolatok, mert akkor csak feltűnt volna neki, ha belenéz, hogy a visszapillantó kellős közepén egy bazi nagy oszlop közeledik...

Egyébként szerencséje volt, meg se látszott a kocsin, hogy nekitolatott az oszlopnak.

ásványvíz

Itthon nem tudsz mellényúlni, minden ásványvíznek nagyjából ugyanolyan íze van, megkülönböztetni inkább csak a márka által sugallt kép miatt tudjuk őket semmit a tényleges íze miatt. Szóval szinte mindegy melyik flakont veszed le a polcról körülbelül ugyanaz az íz köszön vissza. Ilyen tudással felvértezve azonban külföldön megjárhatja az ember. Én is így jártam, habár így utólag visszagondolva nem is értem hogy nem kapcsoltam, hiszen megvolt a kellő tudásom hozzá, de az utóbbi évek berögzült információi alapján úgy voltam vele, hogy minden ásványvíz egyforma (tudom tudom, ezzel nem mindenki ért egyet, de higgyétek el az erdélyi ásványvizekhez képest nálunk tényleg minden víz egyforma), és hát gyanútlanul kiválasztottam egy számomra ismert márkát a polcról aztán amikor megkóstoltam, akkor jött a meglepetés, hogy ez nem is olyan ízű, mint a sima ásványvíz, ez inkább olyan, mint azok a borvízkutak, amiket körbe kóstoltunk, csak azoknál számomra kellemesebb ízű. Én egy Tusnádit választottam, és nem is tudom miért nem jutott nekem egyből eszembe, hogy én azt a vizet a forrásánál, Tusnádon már kóstoltam gyerekkoromban, és akkor sem voltam oda érte. A borvíznek van egy jellegzetes íze, habár nagyon sok különböző borvíz van, de azt meg kell szokni, és csak így elsőre legalábbis nálam nem lesz belőle szerelem.

Szóval csak csínján és jól meggondolva válassz ásványvizet a polcról, ha Erdélyben jársz, mert bizony jelentősége van, hogy mit iszol: Borszékit, Tusnádit, vagy Hargita Gyöngyét, és persze akkor se lepődj meg, ha a forrásnak nem olyan íze van, mint amire számítasz.

tv

Nem is tudom mikor volt olyan utoljára, hogy az m1-en néztem már ki előre két új sorozatot magamnak, az egyiket már tavaly ajánlóban olvastam valahol, a másik egyszerűen csak a reklám alapján tetszett meg, és van egy harmadik is, amit remélem folytatódik, szintén az m1. A kereskedelmi csatornákon meg semmi, nézni se nagyon nézem őket. Szóval nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, valamikor még az ezredforduló előtt lehetett.

mostanában elfelejtettem

Mostanában elfelejtettem menetrendet olvasni. Valamelyik nap nem sikerült felfedeznem, hogy nem azért van 4 lap az 1 es villamos menetrendjének kirakva, mert dadognak, hanem azért mert van 1a villamos is. Ha nem döntök úgy, hogy a négy egyforma menetrend közül a legszimpatikusabb az első, akkor nem indulok el gyalog, és megy el mellettem a villamos 2 perc múlva, még jó, hogy csak egy megállót kellett volna mennem.

Ma meg nézem nézem a menetrendet, megállapítom hogy az egyik busz nem jár hétvégén, a másik jár, megnézem, hogy mikor jön, gondolom magamban, dejó azonnal itt kell legyen. Megjön, felszállok rá, majd úgy két három megálló múlva kezd derengeni, hogy dehisz nem is arra szálltam amit nézek, hanem a másikra, mert nem az jár, hétvégén, hanem a másik. Még jó, hogy ugyanaz az útvonaluk szinte teljesen.

miért?

Miért nem lehetett volna, hogy úgy kezdődjön a hét két hét szabi után, hogy na milyen volt, merre jártál, mesélj. Helyette legszívesebben fél óra után inkább hazajöttem volna, ott tartunk, hogy nehezemre esik, hogy be kell menni, és habár lehet hogy most két hét pauza jön, de utána ennél még rosszabb lesz, tuti.

hát nem szomorú?

A székely bárhová megy a világban mindenütt magyar lesz, kivéve Magyarországon, mert ott román.