ebéd közben

Ülünk, eszünk, beszélgetünk, egyszercsak sziréna, nézünk körül, kell e rohanni, vagy most akkor mi van, de mivel nem rohant senki, a személyzet sem, így úgy döntöttünk, akkor még sem lehet tűz, de ahogy elhallgat a sziréna nagy csatazaj közepette kinyílik az összes tetőablak, ami nyitható. Megint csak nézünk ki a fejünkből, és várjuk történik-e valami. Nem, így beszélgettünk tovább, meg ettünk, de egy idő után már kezdett hűvös lenni, és hiába vártuk hogy az a körülbelül 10 tetőablak visszazárjon, ez nem történt meg amíg ott voltunk, s mivel kezdtünk fázni, így elindultunk. Úgy hallottuk, hogy ahogy kijöttünk az ajtón elkezdtek visszazárni az ablakok. Ez most akkor nekünk szólt?:)

valahogy így

-Mesélj, mi van veled.
Mesélek, elmondom az elmúlt időszak fejleményeit, majd mikor a végére érek jön a megjegyzés:
-Ez eddig csupa rossz, valami jó nem történt?
-De, volt a szülinapom.

Pedig nem is panaszkodtam, és én nem is éreztem azt, hogy csak rossz dolgokat mondanék. Ez akkor azt jelenti, hogy már nem is veszem észre, hogy mennyi rossz dolog történik velem?

Nem túl jó érzés

Amikor tudod, hogy a hátad mögött fúrnak, és egyesek előjoguknak tartják azt, hogy megkerüljenek téged.

hunyd le a szemed, és érezd amit a szívem mond neked

.

És akkor olyan gondolatok járnak a fejemben, amit inkább le se írok, mert hülyén hangzanak. Lényegében az van, hogy szar a kedvem, és nem is érzem azt, hogy ez változna a közeljövőben.
Persze tudom, ez csak attól tud változni, ha én teszek érte, hogy változzon, de per pillanat nem találok semmi olyat, ami alkalmas volna erre, és nem csak átmenetileg.

úszás kettő

Hát az mondjuk kimaradt az előbbiből, hogy mindez nyitott medencékben.

Amikor megyek az uszoda felé azon gondolkodom, hogy ha felöltözve kabátba majd megfagyok, akkor hogy nem fogok fázni, amikor egy úszónadrágban vállamon törölközővel kimegyek az épülettől pár száz méterre lévő úszómedencéhez. Jó a folyosó be van nejlonozva, de akkor is hideg. A víz ilyenkor mindig kellemesnek hat:)

úszás

Minden egyes alkalommal, amikor úszni megyek, megállapítom, hogy mennyi fanatikus ember van, mert ebben a hidegben is tele van a termál medence, de még az úszó medencében is sávonként három négy emberrel kell osztozni.
Erre mondták a kollegáim nyáron, hogy ők nem szeretik a tömeget, és ők nem járnának ilyen tömegben úszni, mert nem szeretik, ha feltartják őket. Hát szerintem azért el lehet férni, és ezzel az erővel szinte semmit nem lehet csinálni, mert mindenütt van, aki feltartja a másikat. 

szárazság

A hétvégén megállapítottam a vonatból, hogy lassan száraz lábbal is át lehet jutni a Tiszán Szolnoknál.

Olyan mélyen volt a víz, több métert emelkedett a part még az előtt, hogy növények lettek volna rajta, a mederből nagyon sok kilátszott, lehet nyáron se volt sokkal alacsonyabb a legnagyobb hőség idején...

bkv

Szerintem a BKV-t rövidesen csődbe viszik, vagy felszámolják. 

Ezt csupán abból gondolom, hogy elég látványosan szervezik ki a dolgokat a BKV alól, lásd új metró szerelvények, új buszok, már egyik se a BKV tulajdona, rajta sincs a logója.

Most csak én látom így, vagy más szerint is lehetséges, hogy nemsoká már nem lesz BKV?

kabaré

Leesett pár centi hó, közel sem annyi, hogy azt rendkívülinek lehessen nevezni, de a tömegközlekedés természetesen összeomlott. Mondjuk én nem panaszkodhatom, reggel teljesen időben jött minden, és normál menetben beértem a munkahelyre. 

Az már mondjuk a szörnyű kategória, hogy majd 11 órával később még mindig a munkahelyen vagyok, de már indulóban. Előtte azonban megnéztem, hogy mennyire késnek a vonatok, és azt láttam, hogy max 5-10 percet, az nem túl sok, egész kezelhető. Azonban amikor kiértem az állomásra a szakadó hóban, majd esőben szépen lassan az időben induló vonatról kiderült, hogy 40 percet késik, és konkrétan hamarabb elindul a következő mint az, de nem baj, azon is üldögéltem fél órácskát, mert az jó nekem.

A másik tényleg elindult pár perc késéssel, mert másik két vonat közel minden utasa az utolsó percben még átrohant erre. Haladunk, jaj de jó, de amikor egyik megállóban fennragadt egy utas mert nem nyílt ki az ajtó azon az oldalt, akkor rájöttem, hogy még egy élménydús átverekedem magam a tömegen lesz, mielőtt leszállok a vonatról.

De így is én még szinte jól jártam, mert a pestiek reggel nehezebben értek be, mint én. Mindenki kisiklott és nem közlekedő villamosokról és buszokról regélt, másfél megálló per óra sebességről. 

Miért ért már megint váratlanul minket, hogy havazik, így télen?

katasztrófa turizmus

Egyébként főleg amikor már ott volt a mentő kocsi, akkor elkezdtek gyülekezni az emberek, volt aki meg is kérdezte mi történt, de olyat is láttam, aki lefényképezte a kocsit. Nem tudom miért jut ez bárkinek is az eszébe.

megint történt valami

Nem is értem miért lepődöm meg, igaza van Ravennek, velem mindig történik valami. Ez megint rám jellemző utazás volt.
Indulok el, szokás szerint, mivel utálok várni nem túl sokkal a busz indulás előtt, de időben ahhoz, hogy kényelmesen kiérjek a buszhoz. Kilépek az ajtón, amikor az egyik szomszéd, aki a takarítást végzőkkel tartja a kapcsolatot épp megy fel. Megállítom, megkérdezni, hogy hogy is állunk a takarítási díjjal, odaadhatok-e neki két havit. Mondja, hogy pill megkérdezi, utána még váltottunk néhány szót, így aztán rohanhattam a végén a buszhoz, de éppen elcsíptem, igaz a rendőrkocsi háta mögött mentem át a sarkon, amit nem igazán szeretek, mert mi van, ha nem értenek egyet azzal, hogy ott át lehet menni. Na mindegy is, délután amikor utaztam tovább már elég hideg volt, alig vártam hogy jöjjön a vonat. Felszállok rá, természetesen nem mondták el, hogy honnan és mivel kezdődik a vagonok számozása, így sikerült elmenni a vonat végéig, majd vissza, mert nem találtam a helyem. A kalauzok is csak tippelték, hogy melyik vagon lehet az, mert a vagonokban nem látszott belül. Tulajdonképpen a legelső kocsi legelső üléseinek egyike volt az enyém. Majd a Keletiben tök véletlen összefutottam egyik unokatesómmal, de mindketten vonathoz siettünk, így éppen csak pár szót váltottunk. Ekkor már havazott. Sikeresen elértem a csatlakozásom, hazaértem, megállapítottam, hogy milyen szépen havazik.

Eddig szinte unalmas is, szokványos történet, na de ezek után jön a csavar.

Ballagok hazafelé, megállapítom, hogy az aki előttem átjött a zebrán a hosszabb úton ért oda a következő sarokhoz, és hogy jól gondolom, hogy az én útvonalam rövidebb. Amikor egy kutya nagyon ugatva rohan felém, és látom hogy egy pasas fekszik kicsit odább az úton, meg kászálódik fel. Odamentem, meg az is aki mögöttem jött. Megkérdeztük hogy segíthetünk-e. Mondja, hogy fáj nagyon a lába, reccsent, nem tud felállni. Szóval hívtuk a mentőt, vagyis én. A másik srác hazavitte a kutyáját a pasasnak. Majd segített neki felállni és elkísérte egy fedett lépcsőházba, mivel már negyed órája vártuk, hogy jöjjön a segítség. Fél óra volt majdnem, mire odaért egy mentő kocsi. Addigra már a másik srác is felhívta őket, hogy mi van már. Nekem nem mondtak időt, hogy mikorra érnek, neki se. Nekem egyébként a harmadik embernek sikerült elmondanom, hogy mi van, mert a 112 először a rendőrségre kapcsolt, ott mondták, hogy a mentő a 104, erre mondtam, de a 112 az nem általános segélyhívó, mire tovább kapcsoltak. Akkor beleszólt egy nő, hogy szia, mondjad, mire elkezdtem, és újra továbbkapcsolt, amikor mondtam a települést, mondjuk szó nélkül. Harmadjára csak sikerült végig mondani, és ők mondták is, hogy jön a segítség. Gondolom, hogy sokan csúsznak el, meg várni is kell, meg ez szerencsére nem is egy kifejezetten súlyos eset volt, és nem is a mi mentőállomásunkról jött a kocsi, csak fél óra a hidegben, azért nem olyan kellemes.
Ez nekem egy egy merőben új élmény volt, mondjuk nem kifejezetten vágytam rá.
Na de már itthon vagyok, szerencsére.

blő

Reggel ahogy gyalogoltam be a munkába a villamostól az egyik épület mellett egymás után 3 hányást láttam, hát nem sokon múlt, hogy nem lett ott egy negyedik...

Ennél gusztustalanabb dolgot kevésbé lehetett volna oda tenni, ráadásul ott a legkeskenyebb ennél az épületnél a járda, ott a legnehezebb elkerülni. Jó belváros, széles út, szóval ott sem keskeny azért annyira, de akkor is itt a legfeltűnőbb, és valahogy mindig itt sikerül valamit produkálni, pedig ha jól tudom az az épület egy zárda és talán kórházi osztály is van benne, ami számomra még elfogadhatatlanabbá teszi ezt.

hőség

No nem itt, itt szépen havazik, de a világ másik végén, Ausztráliában olyan meleg van, és marad is, hogy a meteorológiai szolgálat bevezetett a hőtérképen két új színt, az 50 fok feletti hőmérséklet lila, az 55 fok feletti pedig rózsaszínnel lesz jelölve. Hát remélem nálunk egyhamar nem vezetik be ezeket a színeket, nem szeretném, ha szükség lenne rájuk:)

Azért ezt értékelhetjük úgy, mint a globális felmelegedés egy jele.

Sólyomkő

Kicsit újra emlékezve a nyárra a hegyek közt töltött napjaim egy másik túráját ezúttal néhány képpel illusztrálom.

A túra kellemesnek indult, fenyőerdőben kezdtünk gyalogolni, majd völgybe, szép helyeken, felmentünk a szikla kilátóra megnézni a magasból is azt a romos, felújításra váró volt tábort, ami a völgyben terült el. Majd elindultunk egy új útvonalon hazafele, új volt olyan értelemben, hogy az előző napi csapatot másfele vitték, de mivel ott éppen "útfelújítás" és építés zajlott,  ezért nagy volt a sár, és munkagépek, így az élvezhetőbb túrázás érdekében inkább hegyen át mentünk, aminek az volt a következménye, hogy amikor megálltunk ebédszünetet tartani az a hír járt körbe, hogy senki nem tudja hogy merre kell tovább menni, beleértve a túravezetőket is. Aztán mégiscsak megtaláltuk az utat, már ha egyáltalán elvesztettük, de kicsit kár volt, mert órákon keresztül mentünk bozótosban a tűző napon, hát nem volt túl izgi, főleg összehasonlítva a korábbi tájjal.

tudtad - megfejtése

Hát mivel nem hogy megfejtés, de még tipp se érkezett, ezért elárulom, míg ki nem megy a fejemből:)

A kristálycukor egy kilójában több, mint 9 millió kristály van.

A vattacukor gépet pedig egy fogorvos találta ki Nashvilleben.

A kérdések egyébként itt vannak.

buszmegállóban

Évekkel ezelőtt, amikor még koliban laktam és rendszeresen jártam olyan bkv busz megállóban, ahol több járat is megállt, és ott integettünk, hogy most álljon meg vagy ne, hogy milyen egyszerű és nagyszerű megoldás lenne, hogyha lenne ott egy gomb, amivel jelezni tudom a busznak, hogy álljon meg, mert fel szeretnék szállni, vagy ne. Hát most a németeknél olyan buszmegállókat láttam, ahol egyrészt az is ki volt írva, hogy melyik járat mikor érkezik, másrészt volt a megállóban két olyan gomb, egy magasabban, egy alacsonyabban, mint amilyenekkel itthon szoktuk ösztökélni a lámpát a zebránál, hogy zöldre váltson. Lehet, hogy tévesen következtetek, de bennem az merült fel, hogy az a gomb pont arra szolgál, hogy jelezze a busznak az utas, hogy szeretne felszállni rá.

IO világot lát 2.

A hazafele út előtti éjszaka nem aludtam túl sokat, mert előtte órákon át azt kutattuk, hogy hogy tudok átérni az egyik reptérről a másikra Varsóban időben, és hát semmi más esélyt nem láttunk, mint a taxit, és az is csak akkor tűnt biztosnak, ha nem késik sokat a gép. Amely saját tapasztalat éppúgy mint egy kint létem alatt hazautazó ismerősé is az volt, hogy hát nem feltétlen pontosak a repülők. És azért az nem biztos, hogy jól vette volna ki magát, ha én reggel felhívom a munkahelyem, hogy bocsi, még most szállok fel Varsóból, még kb 3 óra, mire beérek. Mert a következő gép csak reggel lett volna, ha egyáltalán van rá jegy még.

Elindultam, és kezdődött azzal, hogy egy vonat, nem az amihez kimentem, hanem az előző késett, 5 percet késett, ami a németeknél nem épp megszokott. Mivel még volt idő, és nem túl izgi az állomáson dekkolni, így inkább ezt elengedtem és még beszélgettem kicsit anyuval. Az én vonatom tökéletesen pontosan érkezett, és indult, volt kb fél órám a busz előtt, amit a pályaudvaron tölthettem. A buszra felszállva elől ültem le, hogy kilássak, nézelődjek, ha már egyszer világosban utazom majd 70 percet, azonban olyan jó volt a forgalom, hogy a 70 perces utat alig 53 perc alatt meg is tette a busz. Szóval már a reptéren voltam indulás előtt így több, mint 2 órával. Bent melegem volt, kint esett az eső, és először kint létem alatt hideg szél fújt, így annyira viszonylag lassan telt el az idő. A reptéren kidobatták velem a spayt, ami kifele nem zavart senkit, de a csomagom mind súlyra, mind méretre megfelelő volt, kipróbálták. A repülőn kicsit olyan érzésem volt, mintha egy termékbemutatón lennék, folyton kínáltak valamivel bennünket, viszont felállni alig lehetett, mert annyira sokszor volt göröngyös a levegő, hogy az út több mint felén becsatolt övvel kellett lenni, amit az egyik mellettem lévő utas ránézésre nem viselt valami jól. Egyébként alattunk összefüggő felhőzet, így semmit nem láttunk az alattunk elterülő tájból, s az útvonalat sem árulták el. Majd amikor elkezdtünk leszállni, akkor bemondott valamit a kapitány, csak én nem értettem, úgy zúgott. Leszálltunk, rohanok, felszállok az egyik buszra, ami bevisz az épületbe, de habár akkor még csak ez állt ott, bevártuk a másik buszt sőt az indult el hamarabb, majd leszállva csak lépésben tudtunk bejutni az épületbe, ahol én nagyon hiányoltam, hogy sehol nem volt kiírva, hogy hol vagyunk, kerestem a kijáratot, és mentek minél gyorsabban kifele. Közben feltűnt, hogy valahogy a reptér színvilága nem olyan, mint ami a honlap alapján várható, hanem olyan, mint a másik reptérré, illetve gyanúsan sok gép indul, már a buszból láttam egy BA gépet, de gondoltam biztos valami teherszállítója, vagy különjárat, nagyon sok LOT gépet, dehát mondom végülis Lengyelországban vagyok. Az épületben aztán láttam, hogy rengeteg járat van kiírva indulónak, és köztük ott az enyém is Budapestre, ekkor már nagyon gyanakodtam, hogy nem is ott vagyok, ahol "kéne".  Kirobogok, a kijáratnál már láttam egy feliratot, hogy Chopin, mondom ez így már több, mint gyanús, hogy mégsem a Modlinra szálltunk le. Irány az információ, és akkor megkérdeztem, hogy elnézést, én most a Chopinen vagyok? Mondja az információs, hogy igen, mondom, ez érdekes, mert a gépnek a Modlinon kellett volna leszállni, de ez így még jobb is nekem, mert innen megy tovább a gépem. Erre megkérdezi, hogy át akarok menni a Modlinra? Mondom neeem. Hát nem tudom mennyire nézett hülyének, nem tudom mennyire gyakori, hogy egy utas odavágódik és megkérdezi, hogy hol is van ő most? 

Mivel sok időm volt, nem kellett sehová menni, így megnéztem a vasútállomást, ami a föld alatt van pont a terminál mellett (mert ott nem csak tervezték) aztán vissza be, újra átvilágítani magam, mert már épp hiányzott, és utána felfedeztem a benti részt is. Hát habár nagyobb, mint Ferihegy és onnan közvetlen járattal is el lehet jutni pl Chicagoba, belül nincs sokkal több bolt, viszont van mozgó járda:D Majd amikor a boarding következett kiderült, hogy a Chopin nem képes kezelni az online check-int, így ott az utasok felének ki kellett nyomtatniuk a boardingcard, köztük nekem is, és közben elmondta a hölgy, hogy ha legközelebb arra járok, akkor mindenképpen menjek oda a check-inhez is, mert ez most egy vészmegoldás, hogy a Modlin helyett a Chopin dolgozik, és itt erre nem alkalmas a rendszerük. Mondjuk én amikor beengedtek az átvilágítós részre ott szóltam volna az utasoknak, hogy ez nem jó így, nyomtattassanak boadingcardot,de ez akkor ott már nem különösebben érdekelt. 

Aztán újra gépen ezúttal már Pest felé repülünk, és volt szerencsén megcsodálni Varsó fényeit, szép, lehet egyszer el kellene menni megnézni. A tervezetnél 5 perccel később ugyan, de le is szálltunk. A késés oka szerintem a reptéren volt keresendő, mert legalább egyszer megkerültük az egész várost, amiből sajnos mivel köd és felhő volt, nem lehetett látni semmit szinte. Szóval visszafelé minden klappolt és olyan 9 óra alatt haza is értem, ami még mindig kicsit kevesebb, mintha vonattal jöttem volna.

Szóval visszafelé, habár izgalmas volt, legalábbis addig amíg Varsóban meg nem tudtam, hogy tuti elérem a csatlakozást.

tudtad?

Ma úgy látszik ilyen játékos kedvem van. 

Eszetekbe jutott-e már valaha, hogy megszámoljátok hány cukorkristály van egy kiló cukorban? Gondolom nem, nekem sem. Viszont egy német kisgyerekben felmerült ez a kérdés, és a tévések vállalkoztak is rá, hogy megszámolják. Nektek mi a tippetek, hány darab kristályból áll egy kiló cukor? 

És ha már cukor, azt tudjátok, hogy ki találta fel a vattacukor készítő berendezést? Igazából nem annyira a nevére lennék kíváncsi, hanem a foglalkozására. 

És akkor most fordítva

Az előzőnek tulajdonképpen az ellenkezője, itt most tulajdonságokat fogok írni, és tőletek azt kérem, hogy azt a nemzetet, országot mondjátok meg, melyre szerintetek ez a tulajdonság a leginkább találó. 

1. hangos

2. precíz

3. vallásos

4. nyitott

5. megengedő

Ezt a listát nem írom olyan hosszúra mint a másikat. Szóval ide is csak tessék csak bátran ötletelni.

Új év

Először is Boldog Új Évet Mindenkinek. 

Az újévi koncertet hallgatva és a képeket nézegetve egy játék jutott eszembe. 

Ha a következő országokra, nemzetekre gondolsz, hogyan tudnád őket egy szóval jellemezni? A lényeg az egy szón van. 

Mondok egy példát: nekem például az osztrágkokról az jut eszembe, hogy elegancia. 

És nektek mi jut eszetekbe a következőkről? 

1. Németország

2. Franciaország

3. Nagy Britannia

4. Olaszország

5. Ausztria

6. Spanyolország

7. Írország

8. Finnország

9. Svédország

10. Hollandia

11. Belgium

12. Monaco

13. Magyarország

14. Románia

15. Portugália

Valójában tudnék még európai országokat is sorolni, de azért nem akarok elrettentően hosszú listát adni, mert így hátha jön még válasz is:)

Szóval csak bátran, tessék csak tessék:)