Miután két hétig le volt zárva a Nyugati (ami alatt nagyon jól meg volt szervezve a közlekedés, semmivel nem értem be lassabban, mint ha a Nyugatiba bement volna a vonat) az újranyitás után egyből belecsaptunk a lecsóba. A második napon felsővezetékszakadás miatt bizonytalan ideig nem járt a vonat. Ekkor esett meg az, hogy nem szálltam fel a zónázóra (mert az nekem nem jó) hanem felszálltam a jó kis légkondis új szerelvényre, gondoltam na az majd mindjárt elindul, mert hát az volt kiírva. Na de ezt csak én gondoltam a vonat nem. Ültünk ott közel egy órát, amikor az egyik utastárs beszállt és szólt, hogy innen nem fog menni vonat, de Újpestről majd igen, ezt mondta neki a kalauz, így le a vonatról 40 fokban és le a még melegebb metróba. Közben felhívtam az információt, akinek én mondtam meg, hogy ja, hát amúgy még most se jár a vonat, rosszul tudják, így utána kérdeztek, hogy mikor indul a következő, megtudtam, hogy kb 5 perccel azután, hogy kiérek az állomásra. A sluszpoén az volt, hogy az a vonat futott be, és arra szálltam vissza, amiről 40 perccel előtte le és körbemetróztam és buszoztam a fél várost a légkondi helyett, majd alig bírtunk felpréselődni a vonatra. Akik nem szálltak le azok integettek nekünk, hogy hahó megint, innen tudtuk, hogy ugyanarra szálltunk vissza. Mindenesetre idegenekkel ismerkedni könnyű volt, viszont a szervezés és az információáramlás pocsék. A zárt vonatokon nem hallani a hangost, bent meg nem mondtak, írtak ki semmit. Amilyen jó volt az előtte lévő két hét szervezettsége, olyan rossz volt ezalkalommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése