Láttam egy lányt, azt hiszem lány volt. Láttam már máskor is, nem tudom eldönteni róla, hogy furcsa, valami baja van, vagy hajléktalan. Most megint láttam, egy árnyékos kapualjban állt az egyik tízemeletes panelház bejáratánál. Tulajdonképpen úgy tűnt, mintha eltorlaszolná az egész bejáratot, vagy őrizné. Ott állt rozsda színű farmerben és kék farmerdzsekiben, a nyakában pedig valami buglyos fehér ruhadarab, nem tudtam igazából eldönteni, hogy az valami sál, vagy pedig pulóver. Ott állt lehunyt szemmel és kissé koszos homlokkal, nem tudtam eldönteni, hogy most vár valakit vagy valamit, vagy netán alszik. Rollerrel jött egy kisgyerek, és az megállt vele szemben és csak nézte, hosszú percekig nézte, de nem tudom, hogy a lánynak feltűnt-e ebből egyáltalán valami. Nem tudom merre járhatott gondolataiban, lélekben. Ha jó fotós lennék, akkor biztos lefényképeztem volna, egy igazi jelenség volt. Fél órával később pedig még mindig ott állt, mit sem törődve az idő múlásával és a hőséggel. Az egész olyan volt, mintha egy otthonról kicsapott valaki lenne, és a ruhájától eltekintve, akár 100 évvel ezelőtti jelenség is lehetett volna, de ahogy ott állt, az akár egy háború sújtotta országban is állhatna a romok között. Nem tudom boldog-e vagy szenved-e, nem tudom vannak-e álmai, nem tudom képes lesz-e kinyílni, kivirágzani. De ahogy ott áll, az szinte földön túli jelenség.
Ez szép, szavakból összeálló fotó lett.
VálaszTörlésKöszi:)
TörlésNem kell ide fotó :)
VálaszTörlés:)
Törlés