Az elmúlt héten is és most is szerdán utaztam nagyobb távolságot vonattal, mondhatni át a fél országon. Amiért írok erről az azért van, mert egyik alkalommal sem volt zökkenőmentes az utazás, jobban mondva a mai még nem is ért véget, szóval arról még nem is tudok múlt időben beszélni.
Múlt héten sikeresen eljutottunk Bp-ről Karcagig, majd ott potom két órát vártunk, mert egy jóakaró a kocsiját Karcag után a síneken felejtette, állítólag arra is volt ideje, hogy a rendszámát leszedje. Szóval a kocsi a sínen volt, s az előttünk lévő vonat beleszaladt, aminek köszönhetően a helyszínelés idejére teljes vágányzár volt elrendelve. Azt tudtuk mi történt, csak azt nem lehetett tudni, hogy mikor engednek tovább. Két óra elteltével megérkeztek az első vonatok szemből, aztán az utánunk érkező IC-t elengedtük, majd mentünk mi is, de még ekkor is csak az egyik vágány volt járható.
Ezen a héten meg pont az ellenkező irányba utazom, de a változatosság kedvéért ismét csak Karcagi jutottunk el, ezúttal azért, mert Kisújszálláson leszakadt a felsővezeték, ez most csak egy óra álldogálást jelentett és már haladtunk is tovább, de nem túl gyorsan, azóta már még egyszer álltunk valamennyit. Már 10 perce be kellett volna fusson a vonat Bp-re, de még olyan másfél órányira vagyunk.
Már egész jól viselem a dolgot, de még mindig nem hoztam magammal túlélő csomagot, pedig ez csak két "élmény" a rengetegből, ami az elmúlt években ért engem vonatozásaim alkalmával.
Szóval nem javaslom a szerdai vonatozást...
Hehe... nem véletlenül szoktam én mondogatni,hogy Karcag a világ közepe...:)
VálaszTörlés