19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?

Érdekes kérdés mindkettő.

A vallás: nálunk vallásszabadság van, számtalan vallás és csoport van jelen a hazai palettán, szóval aki szeretne az könnyedén tud választani, megkeresheti a számára legszimpatikusabbat. Egyszer még a fősuli alatt az egyik tanár szájából elhangzott egy olyan mondat, hogy a magyar kultúrát két vallás határozza meg: a római katolikus és az evangélikus, amit akkor én tőle nagyon zokon vettem, mert a saját vallásomat meg sem említette, habár mellesleg több hívvel rendelkezik nálunk, mint az evangélikus egyház, de hát nyilván abban a városban éppen nem volt jelentős.

Kicsi koromtól kezdve úgy neveltek, hogy higgyek Istenben, hosszú évekig jártam hittanra is, volt olyan amikor csak hárman voltunk a tanárral együtt. Nekem tetszetek azok a történetek, amelyeket ott meg lehetett ismerni, így semmi bajom nem volt a dologgal. A templomba járás kicsit más tészta, mert habár nagypapám presbiter volt, mi nem olyan sokszor jártunk templomba, mert ott nem voltak fiatalok, csak az idősek jártak templomba, s amikor énekelni kezdtek az még az én zenei hallással szinte nem is rendelkező fülemnek is bántó volt hallgatni, ugyanis minden ének ugyanolyan vontatott volt, ugyanazon a dallamon elénekelve. Én úgy gondolom hinni nem egyenlő azzal, hogy minden héten templomba járni, a hit egy belső dolog, mely a külsőségektől teljesen függetlenül is működőképes.

Egyébként visszatérve a főiskolai élményre, elárulom, hogy a mi környékünkön a legközelebbi evangélikus templom olyan minimum 50 km-re volt, és a római katolikus közösség is csak minimális, nálunk a „népvallás” a református, és csak a nagyobb településeken van a reformátuson kívül más templom is, viszont a közeli két megyeszékhely már többszörös püspöki székhely is.

Összefoglalva: engem egyáltalán nem zavar, ha valaki vallásos, hisz magam is az vagyok, de azt nem szeretem, ha valaki túlbuzgó e téren.

 

A politika: nem mondhatom, hogy nem érdekel, mert nem lenne igaz, azt sem mondhatom, hogy hidegen hagy, mert az sem igaz. A jelenlegi aktuálpolitika sokszor leginkább bosszant, és ellenérzést vált ki belőlem, amikor azt érzem, hogy tojnak a fejemre. Én örülnék, ha a magyar politikai paletta kicsit színesebb volna, és végre eljutnánk egyszer arra szintre, hogy nem néznének hülyének. A politika szerintem egy hivatás, és úgy vélem, hogy aki parlamenti képviselő, az foglalkozzon csak azzal, és korábbi hivatását függessze fel mindaddig, amíg bent van a parlamentben, ha nem teszi meg, akkor szerintem tök fölöslegesen neki fizetést adni, hiszen nyilván nem azért politizál.

Véleményem szerint abból nem lehet 4 évig meglenni, hogy az előző kormányra fogunk mindent, főleg akkor, hogyha mi is ott voltunk, vagy a mi pártunk is ott volt a parlamentben abban a 4 évben is, és szerintem ellenzékből is lehet segíteni a haladást, az előrejutást, és nekem nem szimpatikus egyetlen olyan párt sem, amely ellenzéki szerepe annyiban kimerül, hogy fröcsög a kormányra, vagy kijelenti, hogy ő nem így csinálná. A politikát felnőtt emberek csinálják, így biztos van annyi eszük, hogy felfogják, hogy azzal is meg lehetne nyerni a következő választásokat, hogy a ciklus alatt végig építő ellenzékként működtem közre, és a nevemhez kapcsolódik számtalan pozitív újítás, nem kell megvárni azzal azt az időszakot, amikor én vagyok hatalmon, mert lehet addigra már késő lesz. Aztán nekem az sem szimpatikus, amikor azt hallom az ellenzék szájából, hogy ugyan nem tudom, hogy mik a valós számok, mert azt nem kapom meg a kormánytól, de abban biztos vagyok, hogy a hivatalos számok hamisak, mert ha nincsenek más számaim, akkor miből gondolom, hogy amelyek rendelkezésemre állnak azok rosszak? Azt sem gondolom, hogy a parlamenti pártok nem rendelkeznének a valós adatokkal, mert ha tényleg nem rendelkeznek velük az olyan ovis dolog, ami már felnőtt korban szégyen. Illetve, ha nem rendelkeznek velük, akkor hogy akarják elhitetni velem, hogy ha őket választom, és ők kerülnek kormányra legközelebb, akkor zökkenőmentesen tudják átvenni az országot, és folytatni a munkát, és miért kéne elhiggyem azt, hogy az általuk rossznak mondott számokra alapozott terveiket meg tudják majd valósítani, nagy reformjaikat el tudják rövid időn belül kezdeni úgy, hogy nincsenek is tisztában azzal, hogy mi várja majd ott őket. Csak egyetlen példa: a magánnyugdíjpénztárak esete, én nem értem, hogy ha annyira rossz volt ez az egész rendszer, mint aminek elsőnek mondták, akkor miért nem törölték már el az előző kormányzásuk idején, amikor még annyira friss volt, hogy senkit nem zavart volna? Ha pedig abból indulunk ki, hogy nem rendelkeztek valós adatokkal semmilyen téren, mert az előző kormány eltitkolta azokat, és csak akkor jutottak hozzá az adatokhoz, amikor meg volt a kormányváltás, szóval akkor hogy sikerült ilyen nagyon hamar, egy ekkora mérvű változást kidolgozni úgy, hogy az tényleg az elvártaknak megfelelően működjön.

Ide is egy összegző gondolat: nem gondolom azt, hogy ha én az egyik pártra szavazok, akkor a másik pártot ellenségnek kéne tekintenem, és azt sem hiszem, hogy a másik pártnak nem lehetnek jó és általam is támogatható ötletei, vagy hogy az általam választott párt minden egyes tettével egyet fogok mindig érteni. Ugyanakkor elvárom azt valamennyi párttól, hogy értelmes és felnőtt emberek módjára viselkedjenek, és ne nézzenek engem sem hülyének.

 

Nem hiszem, hogy barátokat, családtagokat a szerint kellene választanom, szeretnem vagy utálnom, hogy milyen vallásúak vagy melyik pártra szavaznak.