vasutas történetek

Újabb élmény ért a vonaton:

Ma elindultunk úgy felpakolva, hogy még a fogunk közt is csomag hogy miért volt annyi csomagunk még titok, ezért egy ismerős volt oly kedves és kivitt minket kocsival az állomásra, majd felpakolt a vonatra, és miután elindult a vonat, aminek valamiért nem akart visszazáródni az ajtaja egy ideig, úgyhogy a nagy csomagjaink a mozgó vonaton nyitott ajtó mellett vittük be, a helyünk elfoglalva megszámoltuk, hogy minden csomag megvan-e, ekkor kiderült, hogy egy hiányzik. Gyorsan hívtuk, aki kivitt, hogy nála van-e, de már ő is hívott, hogy nála van, és utánunk hozza, hát versenyt futva a vonattal pár állomás múlva sikerült találkoznunk, és megkapni tőle a csomagot, ahol a kedves kalauz úgy viselkedett, mint egy bunkó, amikor segítséget kért tőle az ismerősünk, pedig általában kedvesek szoktak lenni, másrészt amikor a szerelvényen akartunk hátrajönni, akkor az étkező kocsiban ránk kiabáltak, hogy még nincsenek nyitva, és szálljunk le, menjünk körbe, mert itt nem lehet átmenni. Kérdem én, hogy lehet az, hogy egy étkező kocsi utazás közben nincs nyitva, illetve hogy lehet az, hogy ha nem lehet átmenni rajta, akkor a szerelvény közepén van kettévágva azt? Ha nem lehet átmenni rajta, akkor azt miért nem lehet normálisan közölni? Miért kell ordítani? Hol van a jólneveltség?