2013. március 19., kedd

szinte első pillantásra

Érdekes, hogy néha milyen kevés is elég ahhoz, hogy egy emberről megállapítsuk, hogy jaj de nem szipi, tiszta hülye picsa effektus. 

Ez történt a minap is, amikor bementünk egy bankfiókba ügyet intézni. A fiókvezető nem épp kedvességével nyűgözött le, amikor a referens odahív, hogy miben segíthet, ő meg rendreutasítóan közli, hogy most épp dolgoznak és legyünk szívesek leülni a várakozó részben. A biztiőr mondta, hogy üljünk le inkább, nem baj, ha nem akarunk, de a fiókvezető nem szereti, ha állnak az ügyfelek. Majd újra sorra kerültünk, és miközben kiszolgált a referens, módomban állt  hallani, hogyan kényeskedik, affektál, nyal telefonon a fiókvezető valamely back officeos kollegájának. Meg is állapítottam, hogy libabőrös leszek már csak attól, hogy hallgatom őt, nem is tudom elképzelni, hogy lehet vele együtt dolgozni. Látszott rajta, hogy abszolút a saját hatása alatt van, és fontosnak tartja érzékeltetni, még az ügyféllel is, hogy ő kicsoda, de kérdem én, csak én gondolom azt, hogy ennek nem ez a módja?
 

4 megjegyzés:

  1. Nem csak te gondolod - biztosan van aki figyelmezteti, hogy egyelőre az ő állása annak köszönhető, hogy vannak ügyfelek. Ha nem lesznek ügyfelek, mehet ahová "küldik". Pl. melegebb éghajlatra ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát nem úgy tűnt, mintha az ügyfelekért oda lenne:)

      Törlés
  2. hű de tudom utálni az ilyeneket. Ha magán intézményben találkozok és nem tud engem bántani semmivel általában szólók, vagy egyszerűen elmegyek onnan. Legtöbb ilyen HP azonban hivatalnok és kénytelen az ember az ügyes bajos dolgaival eléje járulni... Na azokat még meg se üthetem... pedig ójaj de megmutatnám neki nem is lányos öklömet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ebben igazad van, a közszférában tényleg sokkal több ilyennel lehet találkozni, habár engem pont ezzel tudnak ösztönözni, hogy ne hagyjam magam, általában ő jár rosszabbul:D

      Törlés