kolis rémélmények

Nem sűrűn találkozok olyanokkal, akik azt mondanák, hogy ők voltak kolisok, pedig emlékeim szerint azért elég sokan voltak azokban a koliban, ahol én laktam. 

Igazából ahogy idősebb lettem egyre kevésbé volt zavaró, és egyre kevesebb kellemetlen élményem kapcsolódik hozzá, de annak idején, amikor általános iskola után koliba kerültem, mert közel másfél órára volt a suli a lakhelyemtől, hát igen, ez a vidékiség átka, akkor egyrészt nagyon utáltam, hogy nem lehetek otthon, hogy idegenek között kell lennem, habár ez utóbbi nem volt igaz, mert az egész koliban a mi falunkból voltak a legtöbben, nagyjából minden negyedik ember onnan jött, ahonnan én, és persze egymást ismertük is hisz, habár nem egy évfolyamra jártunk, de akkor is már találkoztunk általánosban is. Szóval, habár elég sok ismerős arc volt, valahogy mégsem szerettem ott lenni. Én alapvetően egy félénk, visszahúzódó fiú voltam, és mint minden elsőst, minket is persze piszkáltak a nagyok, hogy egész pontos legyek a 10-esek, és azok közül is azok, akiket pont ismertem. Fura mód a legerőteljesebb konfliktusba azzal a sráccal kerültem, akire kvázi rá lettem bízva, hogy figyeljen oda rám, hisz ő már ismerte a módit, a szüleink meg egy baráti körbe jártak. Az iskolai év elején nem még más célpontja volt, hónapokig őt piszkálta, viszont a tanárok úgy döntöttek, hogy átrakják őt másik szobába, aztán a másik elsőst is piszkálták kicsit, én inkább már csak a második félévben kerültem sorra. Kedvenc elfoglaltságuk az volt, hogy elvették a ruhámat, egyik este ezt odáig vitték, hogy az alsóm is elvették, azt ami rajtam volt, és én ott kuporogtam a szoba végében, ők meg csak röhögtek, és én hiába kértem, nem akarták visszaadni, persze mindez már villanyoltás után, ez addig ment így, amíg a szomszéd szobában lévő egyik srác meg nem unta, és a dühtől már szinte sírva úgy kiosztotta őket, hogy attól megszeppentek, visszaadták. Az, hogy erre ennyi év után is emlékszem azt bizonyítja, hogy azért nem múlt el nyom nélkül. 

Másik eset, amire már nem is emlékszem, hogy hogy történt, de kiszakították a szabadidő nadrágom, és mivel elég problémások voltak egyfolytában, így ennek is gyorsan híre ment, túlképp szerintem így belegondolva utólag szexuális zaklatásként lett előadva, mert behívtak az igazgatói irodába, és maga az iskola igazgatója kérdezte meg, hogy igaz-e, hogy a nadrágom az ágyékomnál lett kiszakítva. Hát nem volt igaz, annál kicsit azért lejjebb.

Az év vége előtt szinte pár nappal aztán eljutottunk odáig, hogy szétköltöztettek minket azonnali hatállyal. Ennek oka az volt, hogy a tanuló szobába, "csak poénból" úgy meglöktek, hogy a székemmel hátraborulva beütöttem a fejem egy szegbe. Persze ezt látták mások is, így pár perc múlva már a feje tetején állt az egész koli.

Igazából ez volt az egyetlen olyan év, amikor ilyen zaklatás történt, a következő évtől, pedig még mindannyian kolisok voltunk, már egész normálisan kijöttünk egymással. 

Így 17 évvel később eljutottam oda, hogy születésnapján annak a bizonyos srácnak boldog szülinapot kívántam, ő megköszönte, de vagy 10 évig látni se akartam, és ő se kereste a társaságom. Igazából nem egyedül ő csinált mindent, de ő volt a főkolompos. 

És, hogy ez most hogy jutott eszembe? Hát erről.