Sok-sok évvel ezelőtt, akkor amikor Balázs Pali szőke fürtjei hódítottak a vidéki hölgyek körében volt egyszer részem eddigi életem legszebb, legmegragadóbb tűzijáték élményében. Azzal nagyon magasra rakták a lécet, amit azóta senkinek sem sikerült mégcsak alulról súrolnia sem.
Mi volt ennek a tűzijátéknak a titka?
Erre a kérdésre könnyen tudok válaszolni:
Kis város kis főtér a magasban szél, és nagyon nagyon találó zene. Azt a zenét azóta se hallottam, de talán úgy tudnám jellemezni, hogy az amit sugall az a világűr. A főtér elsötétítve, a fellőt rakéták szinte a fejünk felett robbannak, a szél pedig feltétlen oda fújta azokat. Igaz hogy így szó szerint a fejünk felé kellett nézni, viszont hihetetlen élmény volt hogy minden a fejünk felett történik, az a típusú rakéta, amely amolyan hullócsillag szerűséget produkál, az olyan élményt adott, mintha pont a közepében lennél, mintha körülötted hullna alá. És nem győzőm hangsúlyozni ehhez egy olyan zene párosult, ami tökéletesen illett rá, nem csak hozzávetőlegesen volt összehangolva, hanem tökéletesen megkomponálva.
Szóval a titkok csak ennyi. Nem kell gigant legyen, nem kell nagyszabású legyen, hanem csak ott történjen ahol te vagy, hogy azt érezd részese vagy, benne vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése