Béke poraira: 175 év után bezár a Vidám Park

Még egyszer utoljára elmentünk a hétvégén szórakozni a Vidámparkba, de ezen ötlet nem csak nekünk jutott eszünkbe, így szinte minden játéknál minimum fél órát kellett sorban állni, már-már Disneyland érzése volt az embernek. Én igazán jól éreztem magam, és sajnálom, hogy nem lesz már hasonló lehetőség. Nem hiszem, hogy ennyire savanyú nép lennénk, hogy egy ilyen helyet ne szeretnénk, viszont tény, hogy a folyamatos fejlődés valahogy egyszercsak elmaradt, s nem minden játékhoz volt az embernek bizodalma, mikor ránézett. Ettől függetlenül én nem a bezárás mellett voksoltam volna, hanem a felújítás, átköltöztetés mellett.

Ma este 7 óra után, amikor végleg bezárt a Vidámpark, dolgozói gyertyagyújtással emlékeztek meg rá.

Tegnap este 8kor még a hullámvasúton ültem, s száguldoztunk le és fel. 

A Vurstli története: 

Több mint száz évig a Városliget legnépszerűbb szórakozóhelye volt.

Az 1800-as évek elején egyre másra jelentek meg a Városligetben mutatványosok és egyéb csepűrágók. Ekkorra már a környező kerületekből szabadidejükben egyre többen egyre gyakrabban és egyre szívesebben jártak ki a Liget fái közé sétálni, pihenni. Ugyanakkor a város fejlődésével együtt járó építkezések (pl. a mai Vörösmarty téren a német színház) arra kényszerítették a mutatványosokat, hogy kijjebb húzódjanak a város széle felé. A mutatványosok olyan területet kerestek, ahol sok ember megfordul, és van hely felverni a mutatványos sátrat. Ezt találták meg a Városligetben.

Grossinger Leopold volt az első városligeti mutatványos. Ő 1810-ben állította fel körhintáját, majd őt követve egyre másra telepedtek meg újabb és újabb mutatványosok a Ligetben. Alig egy évvel Grossinger megjelenése után, 1811. június 3-án, a Magyarországon a Városerdőben került sor az első olyan léggömbrepülésre, amely már embert is szállított. Szintén a város belső területéről érkezett a Ligetbe a tiroli Aloys Schmidt, aki 1815 áprilisában kért engedélyt ahhoz, hogy a Városligetben mutatványai számára házikót építhessen. A saját tervezésű mutatványos bódéjában bemutatott műsor négy részből állt: az elsőben felesége természeti ritkaságokat mutatott be (krokodílust, kardhalat, fókát, lófejű disznót, valamint a színét váltó „néger kígyót”). a másodikban maga Aloys Schmidt lépett fel a számolni tudó csoda lóval, amelyik „patájával ki tudta dobbantani, hány óra van, vagy pedig hány éves valaki..” Ezután egyensúlyozó és gólyalábas produkciók következtek.  A műsor fénypontja a „Levegőképek” bemutatója volt.  Grossinger és Schmidt mellett és után egyre másra vertek tanyát mutatványosok és csepűrágók a Városligetben. Központjuk az István út (ma Ajtósi Dürer sor) és Aréna út (ma Dózsa György út) által közbezárt sarkon volt. Azért itt, mert ez a hely közel volt a rondóhoz, ami ekkoriban a Városliget legrendezettebb része volt. 1830 körül itt már céllövölde és csúszda is működött, itt láthatták az emberek Antóniót a kardnyelőt és itt állt ki bárki ellen birkózni Horánszky, az erőművész. 1834-ben láthatta először a város közönsége Ernst Mensen norvég gyorsfutót, aki azzal kápráztatta el az embereket, hogy a Városliget elején lévő tisztást („rét-kört”) háromszor futotta körbe gólyalábakon, egy-egy kört négy perc alatt téve meg. Rövid pihenő után újabb futószám következett: 45 perc alatt 15-ször futotta körbe a tisztást, most már gólyalábak nélkül, 15 perccel kevesebb idő alatt, mint azt előzetesen ígérte. Korabeli sajtóhírek szerint „ a számtalan nép, melly tetszése szerint fizetett, mennyit akart, s a futás útját körülfogta, harsogó éljennel köszönté meg pálya végén ezen futóvendéget.” Ebben az évben produkálták magukat a „városi-erdőcskében”, az ún. csusztató hegy mellett Scalabrini József kötéltáncosai. A társulat tagjai „… többnyire még gyenge s apró nevendékekből állanak, s tőlek valami meglepőt várni nem lehet” – fanyalgott 1834-ben a Honművész c. lap. 1837-ben a Szépítő Bizottmány engedélyezte Tauber Fülöp részére, hogy tánchelyiséget építsen és itt nyílt meg 1838-ban az első igazi, azaz nem ideiglenes jelleggel épített mutatványos bódé (Wexlehner Sebestyéné). Itt tartották bemutatójukat a kötéltáncosok, ide telepedtek a körhintások, céllövöldések és erőművészek. 1846-ban a magyar Herkules, Toldy János birkózó volt az egyik fő attrakció, aki 200 ft díjat tűzött ki annak, aki őt földre dönti. Korabeli beszámoló szerint „akadt is egy tyroli ficzkó, ki a szép summácska reményében neki türkőzőtt, a magyar Herkulest megszégyenítendő, de alig tevé magát a meghatározott szabályok szerinti állásba, midőn már földre is fekteté őt hatalmas karja vitéz Toldy Miklós méltó utódjának.” 1862-ben a fő szenzáció a rázó medence volt. A kis medencébe Mária Terézia aranyakat tettek, és aki belenyúlt azt a medencébe vezetett gyengeáram megrázta.

A Városliget rendezésének következménye volt, hogy az 1870-es években a frekventált helyekről a mutatványosoknak kijjebb kellett költözniük. Ekkor foglalták el Bethesda kórházzal szemben lévő területet a mai Hermina út mellett, melyet a rendszeresen tartott tűzijátékok miatt akkoriban Tűzijáték térnek neveztek. Ekkor már állt az óriáskerék, 5-6 körhinta működött: pl. Linek úr emeletes körhintája vagy Kreutz bácsié, akinek masináját állítólag a pincében egy fehér ló forgatta. Ő egyébként eredetileg plakátragasztásból élt, később lett ringlispiles. Itt verte fel sátrát a híres cirkusztulajdonos ›Barocaldi és ekkor kezdte meg működését ›Hincz Gusztáv bábszínháza. Ekkoriban kapott 5 évre működési engedélyt Vasváry Kovács József, akinek a városi közgyűlés ekkor a Városligetben a Hattyú tó és a Tűzijáték tér közötti területen „egy közmulattatásra szánt útvesztő /:labyrinth:/ felállítását”  engedélyezi. Ekkoriban a körjátékok (ringelspiel), lövöldék, bábszínházak, hinták egy hónapra 1 Ft, egész idényre 4 Ft helypénzt fizettek.

1885-ben, az Országos Kiállítás felépítése miatt a Vurtsli ismét költözött: a mai Széchenyi Fürdő helyén ütött tanyát.  Az emberek imádták Helfgott bácsi két szamár vontatta gyorsfényképészetét, valamint Edi Müllert, akinek egy drót rángatására fejéből ki-be húzódott a haja. Már ekkor érzékelhető volt egy fajta társadalmi elkülönülés, szétválás: bizonyos helyeket (Cirkusz, jégpálya) inkább az arisztokrácia és a polgárok látogattak, míg a vurstli elsősorban az „alsóbb néprétegek” szórakozását szolgálta. A 19. század vége, a millenniumi ünnepségek ideje a Vurstli fénykora. Ekkor - nagyjából a mostani Vidám Park helyén - felépítették ›Ősbudavár makett városát, egyfajta szórakoztató "kombinátként". A fából, gipszből készült régi házak belsejében vendéglők kaptak helyet, a kacskaringós utcákon pedig, a török hódoltság díszletei között csodafakírok, táncosok, mulattatók léptek fel. 1896-ban nyitotta meg Panoptikumát a Fényes család. Hihetetlenül népszerű volt a Vurstli. A környező kerületek lakossága ekkoriban robbanásszerűen megnőtt, a főleg vidékről idetelepült szegényebb rétegek, a gyári munkások, napszámosok, inasok, cselédek, kimenős bakák hétvégeken áramlottak a Vurstliba. Ki gyalog, ki omnibuszon érkezett, hogy az egész heti fárasztó robot után, a mindennapok valóságából az illúziók világában tölthessen pár órát. A Vurstli kielégítette az ember legtitkosabb s vágyát és kívánságát. „A cselédlány, aki súrolás közben repülni vágyott, itt szálhatott a ringlispíllel, mesterlegény, aki hét közben gazdája durvaságát szenvedte, most hatalmas pofont kevert le – az automata négernek 5 krajcárért….a jegyesek, akik szerettek volna fiatalnak és szerelmesnek látni magukat házasságuk harmadik évtizedében is, odaültek Helfgott bácsi fényképészmasinája elé a papírmassé versenyautóba;az ember, akiből az istennek sem lett óriás, most törpeszínházba ment, hogy örvendezzék: nála is vannak kisebbek.” (Gyárfás Endre). Imádták a körhintákat, melyekből már egész sor volt és melyeket ekkor már gőzgép hajtott, de egyre népszerűbbek lettek a tükörlabirintusok és a különleges, gyakran meghökkentő és megütközést keltő látványosságok, mint pl. Madárfejű Lajcsika, vagy a szakállas nő.  A céllövöldék és az erőkifejtést igénylő játékok lehetőséget adtak a cselédlányokkal sétáló férfiaknak, hogy megmutassák ügyességüket és erejüket, hogy egyszer, egy pillanatra ”valakik legyenek”.

1906-ban határozat született a Vurstli Népligetbe történő „kitelepítéséről” ám a kiköltözés meg sem kezdődött.  Viszont 1908-ban a Vurstli mellett megnyílt az Angol Park, amelyik egészen más, új, friss színt hozott a tömegszórakoztatásba. Az Állatkert 1912-es bővítése is érzékenyen érintette a mutatványosokat, csökkent a területük, csökkent a bevételük. Ekkor ismét felmerült a költözés, most már több mutatványos át is települt a Népligetbe. A Vurstlit ekkor már végképp a kimenős bakák, cselédek és más szegény csoportok látogatták, az urak és hölgyek inkább az elegánsabb ›Angol Parkba jártak. Az első világháború után sokan elpártolnak a Vurstlitól, de a mutatványosok nem hagyták magukat, újabb produkciókat vetettek be a közönség visszacsábítására: a ruha nélkül táncoló három gráciát, a kínzókamrában a tű szúrását hang nélkül tűrő fiút, vagy az üvegcserepeken sétáló „hercegnőt”. Minden erőfeszítésük ellenére a 20-as években már csak tengődtek a mutatványosok: kiadásaik nőttek, bevételeik csökkentek.

A Vurstli utolsó költözése, pontosabban összeszorulása 1926-ban, a Széchenyi strandfürdő építése kapcsán történt. Ekkor a mutatványos bódékból csak egy sort hagytak meg az út déli oldalán. A többi mutatványos kártérítést kapott, vagy áttelepítették őket a Vurstli új helyére, a ›Mutatványos térre. Nem volt véletlen a Vurstli ide-oda telepítése: a cél nyilvánvalóan a tömegek és a közép- és felsőrétegek által látogatott helyek minél jobb elválasztása volt. A 30-as években még egyszer felmerült a Vurstli elköltözésének ötlete, ekkor a volt Lóversenypálya volt a cél.

A Vurtsli 1938. július 13-án látványos karnevállal ünnepelte 100. születésnapját.  Hatalmas ünnep volt, évek óta ekkora tömeget nem látott a Vurstli, akadt olyan is, aki erre a napra szabadságot vett ki, hogy láthassa a majomembert, a cowboyokat és Annuskát, a 9 éves, több mint 100 kilós kislányt. Fellépett a 3 Latabár testvér, Mezei Mária, Keleti László is, volt dizőzverseny és tehetségtelenségi verseny is. Ám ahogy elmúlt az ünnep eufóriája, minden ment tovább, mint régen. A Vurstli, úgy ahogy működött a háború alatt is, de egyre kevesebb látogatója volt. A háború után azonban már egy hónappal megjelentek az életben maradt mutatványosok és elkezdték kijavítani megrongálódott bódéikat. A Vurstli újra elkezdett élni, és működött egészen 1950 tavaszáig. Ekkor államosították az Angol Parkot és összevonták a Vurstlival, ezzel végleg eltűntek a mutatványosok a Városligetből

A Vurstliban a mindennapokon, a valós világon kívül lehetett kerülni. Mesébe illő világ volt. Az ország legjobb pszichológusai működtek itt, kikiáltónak, hintáslegénynek öltözve – egyetemi diploma, sőt elemi iskolai bizonyítvány nélkül.

Forrás: http://varosliget.info/index.php/vurstli

Az angol park története:

„Nagy területű, jó levegőjű, virágos-fás szórakozó-kert, amelyért a külföldiek általában igen lelkesednek, mert ilyen fajtájú mulató parkjuk vagy egyáltalán nincs, vagy jóval szerényebb örömöket kínál. A berlini Lunaparkhoz hasonlítható még leginkább, bár sok tekintetben ezt is felülmúlja s évről-évre meglepi a közönséget valami új tréfával, új attrakcióval. Nagyon sivár és savanyú lélek legyen már az, akit az itt egymást kergető naiv élmények nem tudnak felhangolni - hullámvasúttól a vízi-siklóig, boszorkányos autópályától a százféle mutatványosbódé trükkjéig, kedves és üdítő kis bolondságáig. Magyaros csárda, kiskocsma, jóközönségű étterem, terrassz, bajormintájú sörözőhodály, (Alpesi Falu) vacsoraalatti varieté-programmal, cigányzene, katonazene, jazz, bár, tánclokál - minden van ebben a varázskertben, amelyben olyan olcsón, vagy olyan drágán lehet szórakozni, ahogy csak tetszik. Legnépesebb este kilenc és éjfél között (éjjel 2-ig nyitva), de délután is érdemes elsétálgatni benne, mert mindig szórakoztató s az egész miliő friss és derűs.”(Megyery Ella: Budapesti notesz, 1937)

A Bajorországból Pestre települt Meinhard família a hajdani Ős-Budavár telkén építette fel szórakoztató komplexumát 1912-ben. Meinhardék akkor már sikeres vállalkozók voltak. Miután 1908-ban a mai Széchenyi Fürdő mögött üzembe állították a népszerű sárkányvasutat, terjeszkedni kezdtek a Ligetben. Egymás után nyitották meg színvonalas, fejlett technikával felszerelt szórakoztató látványosságaikat: a siklót, az amerikai magasvasutat, az elvarázsolt kastélyt. Meinhardék a vállalkozást főleg a középosztály szórakozási igényeihez szabták, így az Angol Parkban több kiváló étterem, varietészínpad, söröző (Alpesi Falu), lokál is működött. A Parkban  lehetett először görkorcsolyázni, a kelet hangulatát varázsolta az emberek elé az egyiptomi falu, és működött itt ródlipálya is.  Az első világháború alatt látogatottsága fokozatosan visszaesett, később a gazdasági válság hatására tömegek hagyták el a Városligetet, ami mind a Vurstli, mind az Angol Park számára jelentős bevételkiesést okozott. A 20-as évek közepétől ráadásul rendszeresen napirendre került a két intézmény Népligetbe költöztetése, hol az Állatkert növekvő helyigénye, hol egy gyógyszálló tervezett építése miatt. A tulajdonosok az előremenekülés útját választották, a gazdasági nehézségek ellenére folyamatosan fejlesztették a szórakoztató kombinátot. 1938 –ban rövid ideig még volt egy felívelő szakasza a mulatónak, ekkor ünnepelte ugyanis a Vurstli fennállásának 100. évfordulóját. A centenáriumra az Angol Parkba is sokan látogattak ki, a július 13-i nagy, több képből álló karneváli revünek többek között a barlangvasút, a dodgem és a ringlispil is része volt. A csőd felé sodródástól azonban ez az epizód már nem tudta megmenteni a szórakozóhelyet.

A II. világháború alatt több látványosság megsérült, ennek ellenére 1945. május közepétől újra fogadott látogatókat, immár szovjet irányítás alatt. A végső kegyelemdöfést az 1950-s államosítás adta meg a Parknak, amikor előbb összevonták a Vurstlival, majd átalakulva Vidámpark néven működött tovább.

Forrás: http://varosliget.info/index.php/angol-park

A Vidámpark története:

A Budapesti Vidám Park közel 60 éves múltra tekinthet vissza. Olvassa el ennek a generációkon át ívelő Parknak az érdekes történetét.

A mai Vidámpark története 1950 tavaszáig nyúlik vissza, amikor is hatalmas átalakulás kezdődött, és új nevét is ekkor kapta a Budapesti Vidám Park. A Belügyminisztérium április 27-én jóváhagyta a döntést és május 22-én már új formában nyitott a Vidám Park, amelyhez az Angol Park kerítésének lebontásával hozzácsatolták a Vurstlit is.

Az államosítással végleg eltűnt a liliputi falu, a Kék Hordó vendéglő, lebontották a Feszty Körkép épületét. Megszépítették a Vurstlit is, a bódékat kicsinosították, eltüntették a rikító foltokat, aszfalt utat kapott. Az Álomvasút helyére a Robogó került, amelynek barlangjában nem csontvázak ijesztgették a kiskocsik utasait, hanem a régi és az új falut mutatták be a látogatóknak. A végállomás előtt pedig Moszkva és Budapest képei voltak láthatók.

1953-ban fejeződik be a volt Vurstli és Angol Park egyesítése, az egészet körülkerítették, a moszkvai gyerekparadicsomhoz, a Gorkij Parkhoz hasonlóvá igyekeztek alakítani. 1956-ban már 65 szórakoztató játék üzemelt. Szépen alakult a látogatók száma, 1956-ban több mint 2 millió ember kereste fel a Vidám Parkot.

1959 és 1960 a látogatás csúcséve volt. Jól sikerült a Vidám Park 10 éves fennállásának megünneplése is. Tíz év alatt a látogatók száma megnégyszereződött. Ebben az időszakban jelentek meg a nagy szenzációt keltő automata játékok is.

A Vidám Park újkori történetének második szakasza mintegy hét évet ölel fel az önálló gazdálkodás kezdetéig. Jellemzője, hogy a régi, nagy játékok fokozatosan elöregedtek, de nincs elegendő pénz a felújításukra. Ugyancsak nincs pénz az igényeknek megfelelő és korszerű játékok beszerzésére. Ennek következménye, hogy fokozatosan csökken a Vidám Park látogatottsága. A látogatók elmaradása, az érdektelenség pedig maga után hozta a bevételek csökkenését.

A válság 1967-ben tetőzött, amikor is egy felmérés szerint 100 millió forintba került volna a teljes felújítás, modernizálás. A felettes szervek döntöttek: önállósították a Vidám Parkot, ami annyit jelentett, hogy a továbbiakban a bevételekből kellett eltartania magát.

A sikeres 1970-es esztendőben már 5 külföldről hozott vendégjáték is fogadta a látogatókat. Továbbra is szerepel a tervek között a külföldi játékok szerződtetése, amelyeknek hiánypótló szerepük van.

Az 1970-es években a nagy nyereséget hozó, modern elektromos játékok tartották el a veszteséges régieket. A Park legnépszerűbb helye akkoriban télen-nyáron a Villanyautó és a Játékház volt. Az utóbbi három termében összesen 144 játékautomata üzemelt.

1984-től a látogatók már minden létesítményt egész nap használhattak, a Park elkészült a játékok rendbehozatalával, az új játékok üzembeállításával. Folyt a Hullámvasút szerkezetének felújítása, elkészült a Viharvasút sci-fi változata, új pályát kapott a Kanyargó és elkészültek a tervek az Elvarázsolt Kastély újjáépítéséről. 1994. január elsején egyszemélyes részvénytársasággá alakult a Vidám Park. Ezzel újabb lehetőségek nyíltak, hiszen a részvénytársaság mobilabb, korszerűbb forma, mint a vállalat.

Új, vonzó berendezések kerültek a Parkba, mint pl. az Óriáscsúszda vagy a Break Dance. E középtávú koncepció alapján megindultak a felújítások, fejlesztések. Nem csak a játékokra fordított nagyobb figyelmet a Park, hanem a környezet barátságosabbá tételére is: az utak díszburkolatot kaptak, fákat telepítettek, virágokat ültettek és korszerűsítették a mosdókat.

1999 az Ikarusz működésének kezdete, mely sokemeletnyi emelkedése, a kabinok forgása semmivel össze nem hasonlítható élmény. 2000 tavaszán a nagy dobás a Looping Star beszerzése volt. Húsz kamion szállította ezt a berendezést a Vidám Parkba. A fémvázas, átforduló hullámvasút időnként 75 kilométeres sebességgel száguld és 24,5 méteres a legnagyobb hurok a pályáján, melyben egy pillanatig fejjel lefelé utaznak a látogatók. 2004-ben került átadásra a Gólkirály és a Fényvadász játék. A Gólkirály interaktív góllövő játék. A magas pontszámot elérő játékosok a világháló segítségével összemérhetik teljesítményüket a világ bármely táján kapura lövő játékosok eredményeivel.

A Fényvadász dodzsem európai viszonylatban a legnagyobb pályán működő játék, amellyel sötétített arénában lehet száguldozni a pontot érő zöld fénykörökre vadászva. Eközben számítógépes kijelzőn követhető nyomon a csapatok teljesítménye éppúgy, mint a játékosok egyéni pontjai.

A Budapesti Vidámpark 2005-ben rangos nemzetközi szakmai elismerésben, a Golden Pony díjban részesült, amellyel a Park fő célkitűzését: a hagyományőrzés és megújulás, modernizálás ötvözését is elismerték.

Forrás: http://www.vidampark.hu/