Ti jártatok már úgy, hogy évekkel ezelőtt volt egy kedvenc számotok, amit utána évekig sehol nem hallottatok, aztán amikor újra rátaláltok sok év távlatából, valahogy nem is úgy hangzik már, és nem is annyira tudjátok, hogy miért is tetszett ez nektek annyira. Ilyen pl számomra az alábbi szám is:
Imperio - Return to paradise
Aztán voltak azok a számok, amelyek minden ok nélkül a szexualitást tolták a képünkbe. Itt van például mindjárt egy olyan szám, ahol nem is tudtam anno eldönteni, hogy most félelmetes, vagy inkább szexi. De ez ha belegondolok általában ez volt a társítás.
Brooklyn Bounce - Take a ride
És belegondoltatok, hogy akkoriban leginkább európai zenét hallgattunk, sőt németet, csak az előadó nevek voltak angolok.
Gondoltam, ideje, hogy meglátogassalak. :) És ha már itt vagyok, dumálok is. A zenei ízlésünk nyilvánvalóan eltérő, de általános dolog, hogy a dalok nagyon erősen kötődnek egy-egy korhoz, életszakaszhoz, eseményhez, hangulathoz. És ha már az nem aktuális, a dal érdektelenné vagy legalábbis anakronisztikussá válik - bár megmarad néhány, ami nosztalgiázásra (másra nem) jó.
VálaszTörlésJa! Hoztam ajándékot: https://www.youtube.com/watch?v=rjU6VH6dU3s
Jól tetted:) Jöhetsz máskor is:)
TörlésNa ez a dal nagyon más, mint a fenti azonos című:D
Igen, tényleg így van, van ami akkor és ott betalál, aztán később meg egyáltalán nem is érdekel.
Az Imperio nekem tetszik; a másik se nem félelmetes, se nem szexi, egyszerűen unalmas.
VálaszTörlésHát akkoriban egész másmilyennek láttam, mint most:)
Törlés