Anyuka és kisfia beszélget:
- Mi megy a csőben?
- Gáz.
- Mi az a gáz?
- Nem tudom, valami üzemanyag, olyan mint a benzin, vagy a villany.
Szegény gyerek mostmár tudja mi az a gáz, világos leírást kapott róla egy felnőttől. Egyébként az sem elhanyagolható tény, hogy a cső, amiről szó volt inkább távfűtés meleg vizes vezetéke lehetett, semmint gázvezeték. Persze jó kérdés, hogy mondjuk én vagy te hogy mondanánk el egy kisgyereknek, hogy mi az a gáz.
Megfigyeltem magamon, hogy a munkahelyen szinte mindig úgy köszönök el a telefonálás végén, hogy "...nincs mit, szívesen." Annyira megszoktam, hogy segítségkéréssel, kérdéssel hívnak fel, hogy néha akkor is így köszönök el, ha valami teljesen másról beszélgetünk.
Mondjuk amikor külső vonalat veszek fel, és a cég nevét is mondva mutatkozom be, azt olyan gyorsan hadarom el, hogy a többiek mindig azon mulatnak.
Van olyan ember, aki első ránézésre csendes, aztán, ha jobban megismered, rájössz, hogy inkább cserfes. Az a típus, aki bárkivel el tud beszélgetni, akit általában szimpatikusnak tartanak az emberek. Ő az, aki jól kijön az idősekkel. Általános benyomás róla, hogy kedves, és szimpatikus. Mégis valahogy senki nem akar vele bizalmasabb kapcsolatba kerülni, igazi barátjának fogadni, hanem inkább megtartja a két lépés távolságot. Róla mindenki azt gondolja, hogy komoly és nem érdekli a könnyed szórakozás, így abban is biztos lehet, hogy nem fogják meghívni saját korosztálya buliaira, habár valószínű nem is tévednek akkorát.
A barátság kiindulópontja a kölcsönös vonzalom, a közös pont, ami összeköt, és ha ezek hiányoznak, mert nem születik mindenki modellnek, és az érdeklődési köreink is eltérhetnek másokétól, simán előfordulhat, hogy habár kedvesnek, barátságosnak tartanak, de ugyanakkor unalmasnak és szürkének is.
Szóval van olyan ember, akiről pozitív képet alkotok, de nekem még sem kell, akár úgy is mondhatnám, hogy jó-jó, de mégsem elég jó.
Egyszerű:
Three witches watch three swatch watches. Which witch watch which swatch watch?
Csavarjunk rajta egyet:
Three switched witches watch three Swatch watch switches. Which switched witch watch which Swatch watch switch?
Ha már ez is megy, akkor íme a csúcs:
Three swiss witch-bitches, which wished to be switched swiss witch-bitches, wish to watch three swiss Swatch watch switches. Which swiss witch-bitch which wishes to be a switched swiss witch-bitch, wishes to watch which swiss Swatch watch switch?
Hát jó szórakozást a próbálkozásokhoz:)
És ha valaki nem értené, akkor a három mondat magyarul, de úgy közel sem annyira vicces:
A városvezetés és a közútkezelés közös projektjének köszönhetően minden reggel tömegsporttal indulhat a napom, ugyanis átállították a lámpát, hogy a kocsiknak zöld hullám legyen, ami viszont azzal jár, hogy reggel olyan 3-4 perccel is tovább tart kiérni az állomásra, és egy csomót kell várni a gyalogosoknak arra, hogy átjussanak az úton. Szóval kisebbfajta tömeg gyűlik össze a zebránál, majd amikor az zöldre vált elindulnak tovább, végigsietnek egy utcán, majd bekanyarodva az utca végén már rálátva az állomásra mennek tovább, és amikor már majdnem ott vannak, megpillantják, hogy jön a vonat, így mindenki elkezd szaladni. Hát mi ez, ha nem tömegsport? És mindez azért, mert legalább 2 percet kell várni a lámpánál mire az zöldre vált, és ehhez senki nincs hozzászokva, főleg azért, mert ez egy nyomógombos lámpa, amely korábban ennél jóval gyorsabban váltott át szerintem.
Két apró változtatást eszközöltem a blogon: egyrészt kicseréltem a hátteret, mert már nincs tél, és az egy téli háttér volt, visszatettem ezt a fekete-fehéret, amelyet már láthattatok korábban is egy ideig, remélem tetszik ez is.
A másik változtatás, hogy kivettem a főoldalra vele gombot, mert úgy sem működött, és két hónap alatt sem találták meg a hibát benne a hibaelhárító ügyosztályon, és lássuk be így semmi értelme nincs annak, hogy kint legyen.
Szőrös vagy szőrtelen? Ez itt a kérdés. Melyik a vonzóbb, egy szőrös láb vagy egy szőrös mellkas, netán egy csupasz test?
Szerintem a természetesnél nincs jobb. Persze ízlések és pofonok, de szerintem az roppant gusztustalan, amikor valaki teljesen csupaszra van nyírva, a férfi lába meg igenis legyen szőrös, és a karon sem árt a szőr:)
Mondjuk nőben ugyanez már másabb, ott azért zavaróbb, ha látványosan szőrös valaki, szerencséjükre azonban nekik nincs is annyi erős szőrük, mint a férfiaknak.
A kiszedett szemöldök meg egyenesen gusztustalan tud lenni.
Na ez egy igazán szőrös bejegyzés lett:) Az apropója pedig az, hogy jön megint a nyár, és jönnek a nyári ruhák, és ilyenkor valahogy ez általános beszédtémává válik, és gondoltam akkor legalább itt én is elmondom a véleményem:)
Ja és ott vannak a tv-s realityk, ott is biztos mindenki "természetes" csupasz, na persze, roppant életszerű...
Már korábban is fejtegettem, hogy a globalizációnak vannak előnyei és vannak hátrányai. Sokszor szeretjük a hátrányokat kiemelni, mint például nálunk azért van munkanélküliség, mert Kína olcsóbban állítja elő a termékeket, vagy azért gyengélkedik a magyar mezőgazdaság, mert a külföldi termékek olcsóbbak, és így lenyomják az árakat. Mondjuk azért megkérdezném, hogy mégis hogy lehet az, hogy nálunk többe kerül előállítani egy liter tejet, mint külföldön, vagy mitől olcsóbb szinte minden amit a világ másik végéből hoznak ide, mint az, ami nálunk terem? Meglehet azért, mert ezek a termények nem annyira szeretik a mi klímánkat, és ezért itt kisebb hozamot produkálnak, vagy az is lehet, hogy csak azért, mert a nagyobb méret gazdaságosabb, vagy az ottani gazdálkodók egyszerűen csak ügyesebbek, és nem pocsékolnak. Hisz emlékszünk arra, hogy a dinnyét, vagy a meggyet kiborították, csak azért mert szerintük túl olcsó volt a felvásárlási ára, illetve a nagy áruházláncok túl alacsonyan adták el azokat, vagy ez nem is pocséklás?
Ha egy picit benézünk a dolgok mögé, akkor láthatjuk, hogy általában azért a nagyobb birtokkal rendelkező gazdák nem élnek rosszul nálunk sem, még ha úgy is állítják be a dolgokat mintha, de akinek tényleg rosszul megy, annak nincs vadiúj terepjárója, és az a dinnyetermelő, akinek nincs pénze, és a termése olyan alacsony áron értékesíthető csak, hogy még a bekerülési értéket sem éri el, akkor mégis hogy lehet az, hogy évről évre mégis újra dinnyét termeszt? És ha annyira ráfizetéses, akkor miért maximalizálja a kárát azzal, hogy kocsit bérel, felhozza és kihajítja a platzra a termését, hogy még az a kevés bevétele se lehessen meg, amit a nagybani felvásárlóktól kaphatna? Hogy arról már ne is beszéljünk mi lenne, ha esetleg kivinné a piacra, és ott eladná. Hogy lehet az, hogy ha valami magyar termék, az egyből a luxuskategóriás árfekvésben landol, mintha az valami mennyei csemege lenne, ami ráadásul még roppant ritka is? Hogy hozzak egy példát is: van az eper, amit a piacon kapok, és nincs ráírva a táblára az ára mellé, hogy honnan származik, de nem is igazán érdekel, mert finom, és csak 650 forint/kg, és van az eper, amely neve mellé oda van biggyesztve az, hogy magyar, ami az árát egyből felsrófolta 4000 forint/kg-ra. Persze nehezebb dolga van azoknak akiknek gyümölcsösük van, mert azok nem tudnak egyik évről a másikra profilt váltani, de a nem évelő növénnyel foglalkozó gazdák sem teszik meg ezt.
A problémáinkra volna megoldás? Meg lehetne azt csinálni, hogy olyan dolgokat és annyit termesszünk, amire, és amennyire szükségünk van, aminek még megvan a felvevő piaca elfogadható áron? A válasz igen, nem is kéne feltalálni semmit hozzá, csak megnézni, hogy azon országok, ahol ez már működik, mint például Izrael, hogy csinálják. Ott ugyanis van egy központi nyilvántartás, amely segít elkerülni azt, hogy valamiből túl sokat termeljenek, és ezért lezuhanjon az ára, illetve, azt is el tudják ezzel kerülni, hogy legyenek olyan termények, amelyből nagy hiány tud kialakulni, ami az egekbe emeli az árakat. Gondoljatok csak a cukorra most nálunk, és hogy mondjak valami vicceset: a németeknél annyival olcsóbb a cukor, mint nálunk, hogy azt még onnan is megéri ide szállítani, és még mindig olcsóbb marad, mint a hazai.
Kicsit ugyan elkanyarodtam a globalizációtól, de visszatérve hozzá, gondoljatok csak abba bele, hogy a globalizáció lehetőség a mezőgazdaságban is, lehetőség arra, hogy azt termeljünk, ami nálunk a leggazdaságosabban, leghatékonyabban állítható elő. Az is előfordulhat, hogy nálunk nem is a mező, hanem az erdőgazdaság, a fa és a fák által termelt oxigén, és az általuk lekötött széndioxid az, ami a nagyobb hasznot hozza, mert a föld arra a legalkalmasabb. Ha lehetőségünk adódig rá, akkor miért ne használnánk arra a termőföldet, amire az a legalkalmasabb? Régen mi voltunk Európa éléskamrája, vajon ez most is így van? És akarunk-e újra azok lenni? Nem könnyű, de meg kell találni az egyensúlyt a mezőgazdaságban, hogy mi az amit megéri nálunk megtermelni, és mi az amit megéri behozni. Azonban nem csak egy tényezőt kell figyelembe venni, nem csak azt, hogy hol lehet pénzben olcsóbban előállítani, hanem azt is figyelni kell, hogy hol van az a pont, ahol a legjobban megéri megtermelni valamit úgy, hogy annak az előállítása és eljuttatása a fogyasztókhoz a lehető legkisebb mértékben terheli a környezetet.
Mivel koromhoz képest eleget beszéltem, így most abba is hagyom, de majd még folytatom a globalizációról.
Ma kipróbáltuk az új, igaz már nem is annyira új, magyar gyorsétteremláncot, habár még láncnak nehéz nevezni azt, amiből egyetlen egy darab van, de elvileg majd lánc lesz, és azt kell, hogy mondjam igazán finom, és meglepően kellemesen csalódtunk az árban is, remélem sikeres lesz és terjedni is fog. A kínálatukban megtalálható számtalan hamburger, és minden egyéb is ami a többi gyorsétteremben, ami plusz az a sör és borkínálat, valamint a többféle kávé.
Egyébként van a Subwaynek is magyar változata, még a neve is hasonló, a különbség az, hogy ez utóbbi itthonról szerzi be alapanyagait.
Érdekes, hogy ezek az éttermek tudnak olcsóbbak lenni, mint a többi gyorsétteremlánc, de ha mondjuk csak simán kimész a zöldségeshez, ott a legeslegdrágább mindig a magyar termék. Ha tényleg annyiba kerül az előállítása, mint amennyiért árulják, akkor nem is tudom miért termeljük, hiszen még a Szaharában is olcsóbban megterem, pedig azt még ide is kell szállítani!
Mert tavasz van, és mert ma úgy fújt a szél, hogy egyből eszembe ötlött ez a dalocska, igaz, hogy én az itt elhangzó szövegnek csak a felét tudtam, és az egészet itt sem értem jól.
Jártatok már úgy, hogy nem értettétek azt, amikor a saját anyanyelveteken hozzátok szóltak, és hiába kérdeztetek vissza, másodjára, és harmadjára sem lett érthetőbb a mondat?
Én igen, és nem azért mert olyan szakszöveg volt a mondat tartalma, hanem azért mert olyan tájszólással beszéltek hozzám.
A dolog úgy történt, hogy egyszer, sok évvel ezelőtt hegymászás közben kicsit beelőztem a családot, és én értem fel a tetőre a leghamarabb, ahol volt egy túratárs már, és annak örömére, hogy nincs egyedül szóba elegyedett velem. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha az első mondat hallatán nem azon kezdek el erősen gondolkodni, hogy vajon milyen nyelven is szóltak most hozzám, meg azon, hogy vajon mit is akart most nekem mondani. Mivel túratárs volt, így ott volt a nyakában a biléta a nevével, meg hogy honnan jött, mintahogy az én nyakamban is az enyém, ezért is állt velem szóba, ebből aztán a nyelvre, amin hozzám szólt is könnyedén következtetni lehetett. A harmadik mondatnál már alig vártam, hogy utolérjenek a többiek, és már tök' cikinek éreztem, hogy minden mondatot háromszor kell elmondjon szegény pasas, mire én nagyjából felfogom mit szeretne mondani, és sikerül neki produkálnom egy nagyjából két szavas választ. Igazából nem tudom mennyi idegig "beszélgettünk", mire megérkezett a felmentő sereg, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Ekkor és a következő egy két napban azt a következtetést vontam le, hogy számomra a legkevésbé érthetően a kolozsváriak és a brassóiak beszélnek, méghozzá azért, mert ők nagyon furán tudnak hangsúlyozni, olyan dallamosan beszélnek. Náluk sokkal jobban értem a székelyeket, ott inkább csak egy két olyan szóhasználat van, amit nem ismerek, de a kiejtés sokkal jobban érthető, persze arra is rá kell álljon a fül, mintahogy a kolozsváriakat is sokkal jobban megértettem egy két nappal később.
Nekem nem volt és nincs hozzászokva a fülem ezekhez a tájszólásokhoz, ugyanis szülővárosomban nem volt jellemző egyik sem, sőt igazából ott semmilyen tájszólás nincs, amit idő közben esetleg nekem azért mégis sikerült összeszednem, azt mind máshol tettem.
Egyébként az utóbbi években már nem találkoztam olyan erős tájszólású emberrel semerre, mint az a pasas volt ott a hegytetőn.
Ami még eszembe jutott a téma kapcsán: Csillag születik Lovász Attila, ha láttátok, akkor hallhattátok, hogy milyen székelyesen beszélt, és mennyire tökéletes kiejtéssel énekelt, nagy volt a kontraszt, legalábbis nekem, de tetszett.
Miért vágják úgy vissza a fákat, hogy csak a törzsük marad, olyan helyen levágva, ahol olyan vastag mint a combom, minimum? És mindezt tavasszal. Ahelyett, hogy szép zöld lenne minden, csak csonkok vannak. Én nem vagyok kertész, de biztos hogy ennyire vissza kellett metszeni a fákat? Némely ketté lett vágva. Vagy lehet, hogy a városi főkertész is annyira kertész, mint én?
Amennyire nem érdekelt, és nem érdekel most sem a VVx-edik része, az Éden hotel annyira le tud kötni, most is az alapján, ahogy beharangozták mi lesz a jövő heti részekben, alig várom, hogy hétfő este lássam a következő részt, és kár, hogy csak hétfőtől csütörtökig vannak új részek. Számomra sokkal érdekesebb, hogy egymást próbálják meggyőzni, mint az, amikor engem akarnak meggyőzni, arról, hogy ők a tökéletesek, és a többi játékos pedig hülye.
Az egyik reklámban valami ilyesmi szöveg van:
A gyerekeim nem szeretik a spenótot, ezért pizzát készítek számukra, amihez a következők kellenek: sajt, parajlevél, stb. Bekenjük a pizzalapot az alappal, majd rászórjuk a feldarabolt parajlevelet...
Ha én egy konyhai analfabéta lennék, akkor nem biztos, hogy össze tudnám rakni a képet, hogy ha én spenótot akarok adni a gyerekemnek, akkor tényleg adok neki azzal, hogy parajt rakok a pizzára, lehet csak azon tanakodnék, hogy vajon a parajlevelet miért szeretik jobban a gyerekek, vagy legalábbis miért hiszi azt a reklámanyuka, hogy jobban szeretik, mint a spenótot.
Mondjuk erről eszembe jutott az, amikor én a menzán köretnek szalmakrumplit kértem, és hülyén nézett rám vissza a kiszolgáló, mire én mondtam, hogy sült krumplit, majd amikor rájött, hogy mit kérek, hűvösen megszólalt, hogy az hasábburgonya.
Reggel olyan morbid dolgot mesélt mellettem valaki a szomszédjának, hogy az első szörnyülködés után egyszerűen röhögő görcs jött rám, és alig bírtam ki, hogy ne röhögjek fel hangosan. Amikor végre össze tudtam szedni magam, és ránéztem a hallgató félre, és láttam, hogy az szintén felváltva szörnyülködik és nevet, egyszerűen megint nevethetnékem támadt. Mivel ők ültek, én meg álltam, és ha valaki nézett, az csak azt láthatta, hogy ez a pasas ott röhög magában. Szóval végülis jól indult a nap...
Azt hallottam, hogy szülővárosomban most azon ment a vita március 15-e előtt, hogy melyik politikai párt mikor tartsa az ünnepséget, ugyanarra a helyszínre ment a licit. Ez azért szomorú, mert egy olyan helyen, ahol a magyarok kisebbségben vannak, nem kellene még azoknak is szétszabdalt egymásra fújkáló csoportokat alkotni. Eddig én azt hittem, hogy az erdélyiek összetartóak, de az utóbbi években ennek ellentmondó híreket hallok időről időre, mostmár ott is, az anyaországhoz hasonlatosan a különböző politikai pártok szétszabdalják az egységet, holott véleményem szerint, ahhoz, hogy el lehessen érni dolgokat összefogásra és egységes fellépésre van szükség.
A hír hozója úgy fogalmazott, hogy ez a magyarok átka. Hogy ez mit is jelent pontosan? A magyarok, mihelyt nem fenyegeti őket külső ellenség, vagyis béke van, elkezdenek saját maguk körében ellenséget keresni. Hogy miért? Nem tudom, talán, hogy ne unatkozzanak. A probléma csak az, hogy így nehéz előre haladni. És, hogy ez igaz-e? Gondoljunk csak bele, hogy mit csinálnak politikusaink: előbb vagy utóbb, mindig kiderül, hogy ki volt a hibás természetesen nem ő, és persze az is, hogy mindent amit az előző tett használhatatlan, és az építkezést teljesen elölről kell kezdeni, csoda, hogy így soha nem épül fel a ház?
És hogy lehet az, hogy már szülővárosomban is ez a helyzet? Hát már nincs elnyomó rendszer.
Végezetül egy a témához igazán illő vicc:
Az egyik arkangyal alászállt a pokolba, megnézni, mekkora a szenvedés, az ördög maga vezeti körbe, és közeben dicsekszik:
- nálunk a pokol bugyrai nemzetenként vannak felosztva...
- ezt hogy érted? - kérdi az angyal
- nézd -... mutat az első bugyorra, ami mellett 66 talpig fegyverzett őrördög áll
- itt vannak az amerikaik, azért kell melléjük annyi ördög, mert nagyon törtetőek, állandóan ki akarnak szökni...
a következő bugyor mellett 3-4 ördögfi lófrál:
- itt tartjuk a németeket, viszonylag rendes népség, néha van egy-két hangadójuk, itt csak rájuk vigyázunk, a többiek azt teszik, amit mondanak nekik...
mennek tovább, és az angyal nagyon meglepődik, amikor egy olyan bugyorhoz érnek, ahol őrizet nincs, de még mutatóba se...
- itt kiket "őriztek"?
- óóóó, ők a kedvenceim - büszkélkedik az ördög - itt vannak a magyarok: ha egy megpróbál szökni, a többiek visszahúzzák...
"Jó érzés, ha valami erős van a lábad között, persze a motor is jó ötlet."
Idézet a Született szinglikből.
Nem tudom eldönteni, hogy az ami most velem van az az, vagy sima fáradság. Az utóbbi időben szinte minden nap rohantam valahova munka után, és már kezdtem nagyon unni, de úgy néz ki, hogy lassan végére érek ennek a rohanós időszaknak, habár van még mindig, ami nem ért véget, így továbbra sem lesz teljes nyugalom. Egy biztos, olyan gyorsan telik a nap, és annyi mindent kéne még csinálni, ugyanakkor semmihez nincs türelmem és mindenbe csak belekapok, nem nagyon köt le semmi, és nincs türelmem 5 mondatnál többet elolvasni, vagy leírni egyszerre.
Mondjuk azért a jó időnek örülök.
Fel nem tudom fogni, hogy miért építettek, és építenek még most is húszon négyzetméteres lakásokat, habár erős túlzás azt lakásnak nevezni, hiszen ha veszünk két jól fejlett felnőttet Gizikét és Gőzekét, akik egy kicsit szélesebbek, mint az átlag, akkor rögtön azt látjuk, hogy szegények ketten együtt be se férnek egy ilyen kicsi lakás konyhájába, mert egy átlag ember is az szobából főz egy ilyen helyen, aztán a helyhiány miatt betesznek a fürdőszobába egy kis kádat, amely így is szinte a csap alá lóg be, amibe szegény jól fejlett barátaink be se férnek normálisan, sem a kádba, sem a fürdőszobába. És mindezt azért, hogy a konyha és a mellékhelyiség a lehető legkisebb helyet foglalja el, hogy egy viszonylag normálisabb méretű szoba is beférjen a lakásba, persze Gizikéék franciaágya így is elfoglalja benne a szoba felét. Szóval ezek a cselédszobánál alig nagyobb méretű lakások komfortosnak aligha nevezhetőek, és csupán azért készülnek, mert a tervasztalon nem sikerült jól beosztani az épületet és így az egyébként fölösleges terület is kihasználttá válhat, és jó pénzért eladhatják azt szegény embereknek.
Persze az is a tapintatosság netovábbja, hogy fél kettőkor valaki délutáni sziesztaként elkezdett falat fúrni, elősegítendő a szomszédok emésztését.
