Jártatok már úgy, hogy nem értettétek azt, amikor a saját anyanyelveteken hozzátok szóltak, és hiába kérdeztetek vissza, másodjára, és harmadjára sem lett érthetőbb a mondat?
Én igen, és nem azért mert olyan szakszöveg volt a mondat tartalma, hanem azért mert olyan tájszólással beszéltek hozzám.
A dolog úgy történt, hogy egyszer, sok évvel ezelőtt hegymászás közben kicsit beelőztem a családot, és én értem fel a tetőre a leghamarabb, ahol volt egy túratárs már, és annak örömére, hogy nincs egyedül szóba elegyedett velem. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha az első mondat hallatán nem azon kezdek el erősen gondolkodni, hogy vajon milyen nyelven is szóltak most hozzám, meg azon, hogy vajon mit is akart most nekem mondani. Mivel túratárs volt, így ott volt a nyakában a biléta a nevével, meg hogy honnan jött, mintahogy az én nyakamban is az enyém, ezért is állt velem szóba, ebből aztán a nyelvre, amin hozzám szólt is könnyedén következtetni lehetett. A harmadik mondatnál már alig vártam, hogy utolérjenek a többiek, és már tök' cikinek éreztem, hogy minden mondatot háromszor kell elmondjon szegény pasas, mire én nagyjából felfogom mit szeretne mondani, és sikerül neki produkálnom egy nagyjából két szavas választ. Igazából nem tudom mennyi idegig "beszélgettünk", mire megérkezett a felmentő sereg, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Ekkor és a következő egy két napban azt a következtetést vontam le, hogy számomra a legkevésbé érthetően a kolozsváriak és a brassóiak beszélnek, méghozzá azért, mert ők nagyon furán tudnak hangsúlyozni, olyan dallamosan beszélnek. Náluk sokkal jobban értem a székelyeket, ott inkább csak egy két olyan szóhasználat van, amit nem ismerek, de a kiejtés sokkal jobban érthető, persze arra is rá kell álljon a fül, mintahogy a kolozsváriakat is sokkal jobban megértettem egy két nappal később.
Nekem nem volt és nincs hozzászokva a fülem ezekhez a tájszólásokhoz, ugyanis szülővárosomban nem volt jellemző egyik sem, sőt igazából ott semmilyen tájszólás nincs, amit idő közben esetleg nekem azért mégis sikerült összeszednem, azt mind máshol tettem.
Egyébként az utóbbi években már nem találkoztam olyan erős tájszólású emberrel semerre, mint az a pasas volt ott a hegytetőn.
Ami még eszembe jutott a téma kapcsán: Csillag születik Lovász Attila, ha láttátok, akkor hallhattátok, hogy milyen székelyesen beszélt, és mennyire tökéletes kiejtéssel énekelt, nagy volt a kontraszt, legalábbis nekem, de tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése