Azt hiszem az az egyik nagy bajom, hogy nem tudom, hogy hol a határ, mikor kellene leállítanom magam, mikor nem vagyok még túl sok. Talán majd megtanulom ezt is felismerni, most még nem megy. Azt hiszem abba a problémába szoktam belefutni, hogy időnként túlzottan szeretnék mindent elmagyarázni, illetve, hogy nem tudom, hogy mikor jön el az a pont, ahol már nem vár igazából választ a másik, és átmegy a beszélgetés udvariaskodásba, és néha olyan, mintha "marasztalásig maradnék".
2011. 09. 20. 14:40
VálaszTörlésÉlőben, vagy a neten?
2011. 09. 20. 20:15
VálaszTörlés@IO: Semmi ilyet nem tapasztaltam Nálad, ha ez megnyugtat, bár nem ismerlek személyesen.
2011. 09. 20. 18:28
VálaszTörlés@Raven: nagyobbrészt nem élőben (de nem csak net, hanem pl telefon is)
2011. 09. 21. 21:25
VálaszTörlés@Thia: nem gondolom, hogy másként viselkednék a blogoknál:)
2011. 09. 21. 21:15
VálaszTörlésÉn se tapasztaltam tőled ilyet neten, vagy ez a blogolós bandázásra nem vonatkozik? Amúgy nagyjából ugyanezt gondolom magamról. Sajnos. :)