Az emberre néha rájön az önsajnálat, ezzel most kicsit én is így vagyok. És furcsa mód nem azért amiért igazán lenne rá okom, mert mostanában nem szenvedek hiányt a kellemetlen dolgokban sem, de úgy néz ki, hogy már látszik az alagút vége, már vágom a centit.
De nem is ezért zuhanok önsajnálatba, hanem azért, mert megnyitom 2-3 postaládám, és egyikben sincs egy darab olyan levél sem napokon át, ami tényleg nekem szólna. Én az a típus vagyok aki amúgy szeret beszélgetni, szeret levelezni, hát valójában sok mindent szeretek:)
Mondjuk blogilag sem mondhatnám azt, hogy nem győzöm megválaszolni a tömérdek kommentet, de persze valami utópisztikus elképzeléseim vannak.
A fentiekről eszembe jutott egy kérdés, amit ne a fentiek tükrében, hanem magatokra vonatkoztatva válaszoljátok meg:
Félig üres vagy félig tele?
nagyon ritkán érkezik nekem szóló levél... de nem nagyon gondolkoztam el ezen. Ami igaz, az igaz... örülök amikor jön :)
VálaszTörlésúgyhogy megyek és írok egyet
ugye?:) és írtál? és írtak?:)
TörlésHa mindig azon görcsölsz, hogy gyün-e komment vagy sem, az elrontja a blogírás élvezetét. Hiszen magadnak írod a blogot, nem?
VálaszTörlésNem görcsölök én azon, de azért beláthatod, hogyha azt magamnak írnám, akkor nem láthatnád, a saját kedvtelésemből írom, de nem magamnak.
TörlésÉs azt tudom mondani, amit Bogár is és Sefi is, hogy az ember mindig örül egy levélnek, egy hozzászólásnak, ha tudja, hogy eszébe jutott másoknak.
Lehet, hogy magának írja, de a visszajelzéseknek mindig örül az ember.
VálaszTörlésEgyébként meg félig van :)
Így van.
TörlésEz kitérő válasz volt:D
Én bevallottan az olvasóknak írok.
VálaszTörlés