Akárhogy is, akármilyennek is tartjuk az időt, azért ha beleszagolsz a levegőbe (és nem a város közepén vagy, vagy egy kipufogó mögött) érezheted a tavasz illatát. Ma amikor jöttem haza, kiérve otthon az állomásra sütött a nap, tavasz illat volt, és hallani lehetett a kertekben kapirgáló tyúkok és kakasok hangját, az itt ott ugató kutyákat, és bennem olyan mehetnék támadt, menni ki a természetbe. Akármilyen hideg is az idő, lassan elkezdenek zöldülni a fák is.
Egyébként nem véletlenül hívják azt a vidéket Sárrétnek, szinte természetfilmbe illő jelenet volt, ahogy az egyik tócsáról felszálltak a vonat zajtól megijedt különböző madarak. Akkora tócsák vannak arra, hogy lassan már tavak, de azért sokkal szebb úgy a táj, hogy a patak, csatorna és ér medrek nem csak úgy vannak szinte üresen, hanem folydogál bennük most patak is.
A kedvenc képem ma mégis az volt, amikor Kökin a vonat mellett a sínek szélén ott kapirgált egy tyúk:)
Erről viszont az jut eszembe, hogy tudtok nekem olyan mesefigurákat sorolni, akiknek a neve a hangjának a megtestesítője?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése