Láttam egy idős házaspárt a pályaudvaron egy padon a szendvicsüket ették. Egyszerre volt megható, sajnálatot ébresztő, szép. Megható ahogy egymás mellett ülve ettek, harmóniában, valószínű több évtizede együtt. Szép az amit a látványuk sugárzott. Sajnálatot pedig az ébreszt, hogy saját szendvicsüket majszolták görnyedten, pedig egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert csak ezt engedhetik meg maguknak, lehet egyszerüen csak ezt szeretik.
Már a nyugatiba közölte a kalauz, hogy nem lehet tudni mikorra érünk haza, mert reggel bombát találtak Szajol után és annak eltávolitásáig bizonytalan a közlekedés, mert ott ugyan átülünk buszra, de nem tudni, hogy a túl végen lesz e másik szerelvény. Hát igen, még mindig kísért a múlt, a háború, pedig már több,mint 70 éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése