A bomba hatása a következő lett: Az 4-5 vagonos IC-ről Szolnokon átszálltunk egy 2 vagonos személyvonatra, mellyel átmentünk a Tiszán, Szajolba buszra ültettek minket viszonylag hamar, csak néhányan voltak elégedetlenek. Persze az ültetés itt már kicsit túlzás volt, mert a vonaton is már álltam, a buszon se volt ez másként, holott sok busz volt. Majd átmentünk Fegyvernekre, ahol az állomásfőnök mondta, hogy kb 40 perc múlva jön majd szerelvény. Közben, míg mi a buszokon utaztunk, kiszedték a bombát, és újra indult a forgalom, csak valahogy elsőre Pest felé tartó vonatokat engedték. Mi meg élveztük a fa árnyékát a fegyverneki állomás mellett, de volt aki a pottyantós budit is megtalálta, mint az állomás mellékhelyiségét. Majd bemondták, hogy nemzetközi gyors jön, ami megáll most itt, hogy felszedjen minket, meg amúgy mindenütt, de aki nem fér fel rá, az se aggódjon, mert 5 perc múlva jön a következő, és kb 20 perc múlva jön olyan is, ami közvetlen, azaz újabb átszállást nem igénylő járat Debrecenbe. Én az elsőre szálltam fel, természetesen állni kellett, de nekem az jobb volt, mert így én már nem szálltam át újra. De Püspökladányba bevártuk a debrecenit is, amelyről kiderült, hogy egy IC, amely a torlódás miatt személyvonatként közlekedik. Így én 3, a mellettem lévő utas, aki Szoboszlóra utazott 4 átszállással jutott el, úgy, hogy ő az egy órával korábbi IC-vel indult, mint amivel én.
Eredetileg nem efféle kalandokra gondolt egyikünk sem, amikor kifizettük a helyjegyeket. No és az a két néni sem, akik egyikük unokájának esküvőjére tartott, amiről persze, legalábbis a szertartásról egész biztos, hogy lemaradtak.
Egyébként az értelmesebb utasok nem a MÁV-ot hibáztatták, mert ez tényleg nem rajtuk múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése