Annak, hogy gyerekkorban tesi órán mindig az utolsók között választottak be a csapatba, vagy épp pont utolsóként csak bekerültem, szóval ennek megvan a kihatása a későbbiekre is. Egyrészt el kellett teljen több, mint 10 évnek, hogy egyáltalán legyen kedvem sportolni, mozogni bármit is, és még így is bennem van az, hogy én ügyetlen vagyok, meg nem bírnám felvenni a versenyt másokkal, vagy épp csak feltartanám a csoportot. Érdekes, hogy mennyire mély nyomokat tud hagyni az emberben az általános iskola, legalábbis bennem tudott, és nem is ez az egyetlen ilyen emlék, amely még most is él, és némely még most is elég élénk.
Ez tényleg így van. Nekem nagyon jó tesi tanaram volt, aki alaposan megizzasztott és mozgatott minket. Viszont elvem - később se késő! A lényeg, hogy mozogj!
VálaszTörlés