hozom a formám 2

És akkor azt még nem is meséltem, hogy valamelyik nap becsattogok a t-homeba, hogy én akkor most szeretném befizetni a számlám, aztán megtudtam, hogy ja, amúgy nincs mit befizetnem, mert naprakész vagyok, és még nincs újabb számla. Hát nem volt ciki, á dehogy.

ha lenne twitterem

vagy mi, ugye úgy hívják?

szóval akkor oda posztoltam volna ezt:

Politikai műsort nézek, pedig nem vagyok beteg.

hozom a formám

Egy új inget vettem fel pénteken, amit azzal kezdtem, hogy kivasaltam belőle a hajtogatás nyomait, (aztán meg a gyűrődésekét, amiket szépen belevasaltam), kész szerencse, hogy az volt rá írva könnyű vasalni. A vasalással csak az a baj, hogy én nem vagyok jó ingvasalásban, szóval nem is való nekem nehezen vasalható darab, a legjobb az amelyiket egyáltalán nem kell vasalni:D 

Felvettem, elindultam, persze már munkába menet sikerült újra összegyűrnöm. Volt akinek fel is tűnt, hogy új ing van rajtam, másnak meg hogy új nadrág. A lényeg nem is ez, hanem hogy egész nap úgy jöttem mentem, hogy benne felejtettem a nyakában egy merevítő papírt a csomagolásból, és fel se tűnt, másnak se, vagy csak senki nem mert szólni:D Nekem is csak akkor tűnt fel, amikor este vettem le, és ahogy elkezdtem kigombolni a gombokat, és utána levenni egyszer csak kiesett a papíros.

érzés

Van, volt bennem már napok óta egy rossz érzés, melyet igazából nem tudtam nevesíteni, nem tudtam szavakba önteni, hogy pontosan mi is az. Nehéz magát az érzést megfogalmazni, de a hatását nem olyan nehéz észrevenni. Rosszkedv, szomorúság, kedvtelenség. S, hogy az az érzés valós-e vagy sem? Úgy van-e vagy sem? Igaz-e vagy csak számomra az, mert én elfogult vagyok magammal szemben? Hát ezt nehéz megmondani, azért is, mert én csak a saját szemszögemből látom, nem tudok mások fejébe látni. Mindenesetre elég jól sikerült körbeírni, és a kiváltó élethelyzeteket megosztani a barátommal ahhoz, hogy ő szavakba is tudja önteni azt ami nekem nem ment.

Persze, az, hogy tudom mit érzek, és meg tudom fogalmazni szavakkal is, hogy úgy érzem nem vagyok senki számára fontos, szóval attól mert én ezt kimondtam, még nem múlt el, nem szállt tova az érzés. 

fényképek

Nézegettem néhány régi képet, és olyan fura volt látni, nagyon régen nem láttam képeket a nagyszüleimről, és édesapámról, és most hogy láttam újra, fura volt, valahogy másként emlékeztem rájuk. Olyan öregnek hatnak egyik másik képen, pedig én annak idején nem is láttam őket öregnek, annyira legalábbis. Ami azért is érdekes, mert akkor pedig még kisgyerek voltam, most meg azért már felnőtt. 

ki számít barátnak?

Elbizonytalanodtam kicsit, hogy manapság ki az akire azt mondhatom, hogy barát. Kit nevezhetek barátomnak? 

Én úgy gondolom, hogy az a barát, akivel személyesen rendszeresen találkozunk, közös programokat szervezünk, mindenféléről beszélgetünk. De amiben elbizonytalanodtam, az az, hogy egy kollega mikor válik kollegából baráttá. Mert hiába tökjól kijövünk, munkaidőn kívül is szoktunk időnként találkozni, de valahogy mégsem nevezném őket barátoknak, inkább csak kollegáknak. 

Szóval nem tudom eldönteni, hogy mitől függ, hogy kit tekint az ember a barátjának, vagy kiket. Lehet e valami egzakt határt szabni, vagy nem? Van-e egyáltalán bármi elvárt kritérium? Vagy ez csak belső érzésen alapuló dolog?

DVBBS & Borgeous - TSUNAMI

Megint kis zene. Állítólag ez a legkedveltebb szám jelenleg annál a rádiónál amelyiket mostanában hallgatok reggelente.

no pants day

Hallottatok már róla? Jó móka lehet, kár hogy nálunk még nem kerül megrendezésre:)

A lényege, hogy a résztvevők a metróba leérve leveszik a nadrágjukat és úgy várják a szerelvényt alsónadrágban, majd úgy szállnak fel, és utaznak. Semmi extrát nem csinálnak, csak mint amit egy normál utas.

Nekem bejön a polgárpukkasztás ezen módja. 

Egyébként részletesebb leírást, és képeket is találtok az index-en, és az improveverywhere.com-on.

El tudjátok képzelni, hogy nálunk is legyen ilyen? Esetleg azt is, hogy részt vesztek benne? 

Avicii - Hey brother

Ez az egyik legújabb kedvencem:)

váratlan vendég

Ahányszor mostanában bevágtam a könyököm sorban kéne álljanak az ajtóm előtt a váratlan vendégek, azonban eddig egy se jött. Lehet azért, mert megdörzsölöm, miután bevágtam, és azt mondják, ha megfogod, akkor nem jön senki.

Milyen tél ez?

Ahhoz képest, hogy tél közepe van fel se tűnt, hogy nyitva felejtettem az ablakot a konyhában, nem hűlt ki a lakás, nem fáztam, semmi. 

Délelőtt láttam olyat is ahogy kimentem az erkélyre, hogy a gyalogoson mégcsak kabát sem volt.

Jason Derülo ft. 2 Chainz - Talk dirty

Egy kis vasárnap délutáni zene:)

ki hozza az ajándékot? - szavazás eredménye

Karácsony előtt feltettem egy kérdést, hogy ki hozza az ajándékot nálatok, ennek a bejegyzésnek kapcsán jutott eszembe.

Engem kicsit meglepett az eredmény, ami azt illeti, nagyon sokan szavaztak ugyanis arra, hogy egyik sem. Igazából tök kiváncsi lennék rá, hogy ez annak tudható-e be, hogy felnőttek a szavazók, és már nem hiszenk a mesében, vagy valami másnak. Egyébként szerintem az, hogy már tudjuk nem a Jézuska, Angyalka, Télapó hozza az ajándékot, nem jelenti azt, hogy nem mondom, és nem gondolom azt, hogy ők hozzák az ajándékot. Na ezt jól megmondtam:D

Szóval az eredmények: összesen 19 szavazat érkezett, ami nálam elég szép eredménynek számít:) 7 szavazat érkezett az egyik semre, de 7 szavazatot kapott Jézuska is, amiből arra lehet következtetni, hogy valószínű református kúltúrkörbe tartoznak a szavazók, vagy Partiumiak, 3 szavazatot kapott az Angyalka, ami a katolikus hagyományokra vezethető vissza, és 2 szavazatot a Télapó. A Mikulás egyet sem kapott.

Egyébként ha nem írtam volna még, nálunk a Jézuska hozza az ajándékokat:)

Köszönöm a szavazatokat.

Terápiás jelleggel

Ma meglehetősen sok különböző élmény ért, a napközbeni élményekkel merőben ellentétesek voltak az estiek. Megnéztem egy filmet, mely olyan volt, mint egy érzelmi hullámvasút, igazából nagyon felkavaró élmény volt, lelkileg megterhelő. Egyszerűen nem tudtam uralkodni az érzéseimen, volt olyan része a filmnek, amikor önkénytelenül is potyogtak a könnyeim, volt olyan is, amikor mindez nagyon mélyről jött, zokogás formájában.

A filmet nyugodtan nevezhetem érzelmi tornádónak, egyrészt azért mert nagyon sok érzés és érzelem volt benne: szeretet, gyűlölet, elkeseredettség, kétségbeesés, tehetetlenség, elfojtás, halál és önvád. 

A filmben sok kérdés merül fel, sok olyan kérdés, mely most is biztosan jelen van rengeteg emberben a világ minden táján.
A film ugyan meleg témájú, és meglehet, hogy ezért is hatott rám ennyire, de a benne megjelenő kérdéseken megéri elgondolkodni, hogy:
El kell-e fogadnunk olyannak a másikat amilyen, vagy meg kell őt változtatni?
Biztos az az egy és kizárólagos helyes és elfogadható út van, amit én annak találok?
Tényleg ilyen nagy csapásra van szükség, hogy elkezdjem megváltoztatni az addigi sztereotípiám?
És a mi lett volna ha...
Én vagyok a hibás a történtekért? Azért történtek ezek a dolgok, mert én nem voltam hajlandó szembenézni a valósággal? Mitől féltem? 
Melyik a fontosabb, az ami vagyok, vagy az amilyen vagyok?

Ugyanakkor a filmet nézve bennem is felmerültek kérdések:
Mi az a pont ameddig nem vagyok hajlandó kilépni a komfortzónámból?
Mi az amitől tartok? Miért annyira fontos mások véleménye?
Képes lennék-e szembe menni az árral? Ezt kicsit tovább gondolva: vagy talán már most is azt teszem?
Tudnék-e aktivistaként teljes odaadással és teljes mellszélességel kiállni magamért, azért ami vagyok? Vagy jobban zavarna az, hogy mit gondolnak rólam mások?

És akkor válaszaim a kérdésekre:
Elfogadni kell.
Nem biztos, egyáltalán nem biztos, hogy nincs másik járható és helyes út. Sőt valószínű lehet másként is csinálni. Ember függő.
Nem szabadna eljutni addig, hogy ekkora csapás érjen ahhoz, hogy észrevegyem másként is lehetett volna.
Ezen utólag sohasem szabad elgondolkodni, ha valami is másként lett volna, akkor én se az lennék, aki most vagyok, és változtatni nem lehet a dolgokon utólag, s egyáltalán nem biztos, hogy ha lehetne, akkor jobb volna, lehet csak másmilyen volna, de nem jobb.
Mások véleményétől, és ítéletétől félünk leginkább.
Az amilyen vagyok sokkal fontosabb, mint az, hogy mi vagyok.
Amíg ott biztonságban érzem magam, és amíg úgy érzem, hogy több veszteni valóm van, mint amennyit az adna nekem.
Mások véleményétől. Azért, mert fontos számomra, hogy mások elfogadjanak.
Lehet, hogy igen, de vajon akarok-e? Nem tudom, általában azt érzem, hogy nem, de amikor felkorbácsolják az érzelmeim, akkor azt érzem, azt érzem, hogy igenis képes lennék rá, de ez csak addig tart, amíg felfokozott érzelmek, és zaklatottság jellemez.
Az előző soromban az utolsó kérdéscsokorra is megtalálható a válasz. 

Hát bizony, és ha van unalmas másfél órád, akkor nézd meg te is a filmet, s utána mond el az érzéseid, ne a véleményed a filmről, hanem az érzéseid:

Te mit gondolsz? Mik a te válaszaid a fenti kérdésekre? És mik a te kérdéseid?

S végül megköszönöm Zsolteenak, hogy felhívta a filmre a figyelmem.

Martin Garrix - Animals

Ez is egy olyan dal, amely alkalmas reggel ébresztőnek:)

Megjegyzem ez a klip szar.

németek

Sokszor hallottam már azt, hogy nem szeretik a német nyelvet, mert nem szép, meg nem szeretik a németeket, mert olyan karótnyeltek, stb. 

Most amikor ott töltöttem kicsit hosszabb időt arra jutottam, hogy egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek a sztereotípiák leírják őket. Meglehet, hogy a nyelv tele van hihetetlenül hosszú szavakkal, ami mondjuk csak írásban tűnik fel, a beszédnél nem hallatszik. De nekem az volt a tapasztalatom, hogy a németek kedvesek, barátságosak, van humoruk, és már a köszönésük, ahogy azt mondják, hogy tschüß több érzelmet tartalmaz, mint néha nálunk egy egész beszélgetés. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért érzem ezt, de abszolút ez volt a benyomásom.

Steve Aoki, Chris Lake & Tujamo - Boneless

Mostanában efféle zenéket hallgatok reggel munkába menet, egy biztos, felébredek tőle:)

mire jó az úszás

Nagyjából egy hónap után újra voltam úszni, és azt gondoltam, hogy majd jól ki fogok fáradni, és alig fogom bírni ennyi kihagyás után, de nem, ugyanúgy bírtam, mint 1 hónapja:)

Azonban közben az ember ráér elmélkedni a vízben miközben kalimpál, mert arra különösebben nem kell figyelni, hogy haladjak, hogy ne merüljek el. Szóval gondolataimba mélyedtem, persze az aktuálisan ért benyomások ihlette gondolatokba. 

S megállapítottam magamról hogy egyrészt nagyon is versenyző szellem vagyok, s szeretek nyerni, azonban ott a másik oldal, hogy csak akkor érdekel a dolog, ha látok esélyt a nyerésre, ha nem, akkor meg se próbálom.

miú miújság?:P

Nem a rajzfilm, inkább a szöveg ami miatt most ezt kiraktam:)

műlesiklás - szlalom

Amikor nézem ahogy csúszkálnak lefelé a botokkal teletüzdelt pályán a síelők, akkor mindig azon gondolkodom, hogy honnan tudják, hogy melyik pálcát kell eltalálják, vagyis kikerüljék, mert amikor messzebbről mutatják, látni, hogy rengeteg pálca van oda bebigyeztve a pályára. Aztán a párom felsötétített, azok párban vannak, és kaput alkotnak, és igazából a kaput kell kikerülni, s így már nekem sem tűnik olyan kaotikusnak a pálya, s már kezdem kapisgálni, hogy hogy tudják megállapítani a lesiklók, hogy merre is kell menjenek.

Egyébként vicces, hogy nem látom át a szabályokat, annak ellenére, hogy kifejezetten szeretem a télisportokat. No nem űzni, csak nézni. 

Ti szoktatok síelni?

érzelmi vihar

Fura dolog az érzelem, és fura maga az emberi elme is. Meglepő, hogy néha egy egy mozdulat, egy érintés mennyire mást tud jelenteni az egyik és a másik félnek, és fura, hogy mennyire képes akár egy érintés is felkorbácsolni az érzelmeket.

bosszúságok hada

Hát a mai nap nem épp úgy alakult ahogy terveztem.

Húsvéti tojás

Ami a boltban minden alkalommal meglepett, és valahogy nem tudtam napirendre térni felette, hogy Németországban nagyjából egész évben lehet festett tojást kapni. Karácsonykor sincs ez másként. Sőt piacon is lehet venni festett tojást. S nem is csak egyszerűen festve, hanem még kicsit meg is volt bolondítva.

Az ok nem az, hogy bármikor betévedhet egy locsoló, vagy a húsvéti nyuszi, és illendő, hogy otthon legyen tojás, hanem az, hogy ott lehet kapni főtt tojást is a boltban, és a piacon is, s hogy azt megismerd, ezért befestik. A megoldás egyébként ötletes, s egész biztos lehetsz benne, hogy amit ott veszel, az mind jó tojás, szépen helyezkedik el benne a sárgája, nincs nagy lyuk az egyik végén stb. Persze lehet, hogy úgy csak én járok, hogy szétpukkan a tojás a forróvízben, hogy a sárgája nem középen van, vagy hogy egy lyuk van az egyik végén. 

Egyébként lehet nálunk is kapni ilyet? Ti megvennétek?

BÚÉK

Boldog Új Évet minden kedves erre tévedőnek:)

Remélem minden kitűzött cél megvalósul, amit 2014-re terveztek. 

Az idei első ebéd készítése közbe merült fel bennem a kérdés, hogy a lencselevesbe ti mit tesztek murkot vagy répát? Vagyis hogy pontosabb legyen a kérdés, hogy hívjátok amit bele tesztek, muroknak, vagy répának?

Murphey

Visszaállni a mókuskerékbe persze nem ment zökkenőmentesen. Reggel elfelejtettem, hogy ez csak olyan, mintha munkanap lenne, és a tömegközlekedés olyan, mintha hétvége lenne, így aztán se vonat, se busz, csak elvétve írtam a kollegáknak, hogy késni fogok. Erre amikor beérek, na ki van épp az irodánkban, és tart eligazítást, hát a nagyfőnök, soha nem szokott, de most csak hogy feltűnjön, hogy egyszer kések, pont ott volt, s persze mindenki ott volt már, az is aki amúgy máskor ilyenkor szokott érkezni.