2011. augusztus 22., hétfő

az árfolyamról

Közkedvelt téma, hogy hogy áll éppen aktuálisan a forint, és mennyibe kerül éppen egy svájci frank. Ennek kapcsán sokszor érzem azt, hogy nem teljesen értik, hogy mi miért van, és szinte néha már légvár méretű téveszméket is sikerül hozzákreálni a dolgokhoz.


Sokszor hallom ennek kapcsán szidni a bankokat, mint első számú közellenség, mert ugye csak ők tehetnek róla, hogy olyan kedvezőnek tűnt az emberek számára a svájci frank hitel a forinttal szemben, hogy bevállalták az árfolyamkockázatot is. Illetve nagyon sokan elégedetlenkednek, hogy joggal-e vagy sem, az teljesen más tészta. Részben joggal, részben nem. A kormánnyal az élen a bűnbakot keressük, igazi megoldást azonban nem tudunk adni a bajba jutottak számára, olyat biztos nem, ami közmegelégedéssel járna.


Sokszor hallom azt is, hogy Svájcnak ez milyen jó, de valójában nem, ez az amiről igazából írni akarok. Hogy könnyebb legyen elképzelni, hogy hogyan is működik ez az egész, tegyük fel, hogy a forint hirtelen megerősödne, és 1 forint értéke megegyezne 1 frankéval. Nyilván első körben mindenki örülne, hiszen hirtelen nagyon könnyen rendezni tudnánk a frank hiteleinket, és az milyen jó is volna mindenkinek, de utána ugyanabba a csapdába kerülnénk, mint amibe Svájc is azzal, hogy erős a frank. Ha a forint ennyire erős lenne az azt vonná maga után, hogy egyik percről a másikra mi lennénk a legdrágább ország a környéken, hiszen gondoljunk bele, hogy a mi fizetésünk megmaradna az ami most is, szóval tízezres, sőt százezres nagyságrendekkel számolódna továbbra is, míg nyugaton, az euró övezetben maradna az ezres nagyságrend vagyis, hirtelen mi sokkal jobban keresnénk, egyszersmint sokkal drágább munkaerő lennénk, mint a nyugatiak. Azaz, amíg nálunk valaki kap mondjuk 100 000 huf fizetést, ami jelenlegi árfolyamon olyan 380 euró, addig az olcsó munkaerőnek számít nyugathoz képest, de ha 1 forint 1 frankkal lenne egyenértékű, akkor a 100 000 huf hirtelen nagyjából 66 000 eurót érne, ami hihetetlenül drága munkaerőt eredményezne nálunk a nyugatihoz képest is. Így a cégek rohamtempóban hagynák el az országot. De mi sem vásárolnánk itthon, ha például egy liter benzin maradna 380 forint a mondjuk ausztriai 2,25 forintos benzinhez képest. Persze ez egy nagyon extrém példa, de habár jóval szerényebb mértékben, de hasonló dolog történik Svájcban is, az erős frank miatt, vagyis, például akár a kenyér is azzal, hogy a frank az euróval szemben is jelentősen erősödött drágább lett Svájcban, anélkül, hogy emeltek volna rajta, mint például Németországban. Volt már ilyenre példa, amikor a font gyengélkedett, és majdnem szinte egy az egyben tudták váltani az euróval szemben, akkor hirtelen mindenkinek megérte átmenni oda vásárolni, hiszen az árak nem azonnal követik az árfolyamot.


De ez nem csak a haza fogyasztást érinti, hanem az exportot is, hiszen maradva a kenyeres példánál, amit itthon előállítunk, megsütünk és eladjuk 260 forintért, ami egy euró Németországnak, és így mi is ők is jól járnak, azt nem tudnánk akkor eladni ha az euró árfolyama 1,5 forintig emelkedne, hiszen az előállítási költségek nem esnének vissza ennek megfelelően, azaz mi továbbra is 260 forintért kínálnánk a kenyerünk, de az többé már nem 1 euró volna, hanem 170, annyiért meg kinek kellene. Az import is hasonló lenne, hiszen a hazai árak töredékéért tudnák behozni hozzánk a külföldi termékeket, és nyilván a kereslet is jelentősen azok felé tolódna el, még akkor is ha nálunk drágábban kínálnák, mint külföldön, hiszen nekünk még akkor is olcsó volna.


Tehát, ha a példám eltúlzott is, de arra mindenképpen alkalmas, hogy érzékeltessem vele azt, hogy Svájcnak nem jó az erős frank, mert csökken a hazai fogyasztás, az emberek külföldre mennek elkölteni pénzüket, csökken a kivitel, mert kevésbé fogy a megdrágult termékük, ami lassítja a gazdaságot, kevesebbet fognak termelni a cégeig, ami előbb utóbb fölösleges kapacitást eredményez, ami elbocsátásokhoz, ezáltal növekvő munkanélküliséghez vezet.


Az pedig, hogy a forint minden hónapban nagyjából a hónap első harmadában és végén gyengélkedik a frankkal szemben abból adódik, hogy ekkor törlesztik az emberek a deviza kölcsöneiket (azaz a frank hiteleiket) és ilyenkor vásárolnak a bankjaink nagyobb mennyiségben frankot, azért, hogy a svájci bankoknak vissza tudják fizetni a kölcsönöket, amelyeket mi törlesztünk forintban a bankjaink felé, és ők törlesztenek tovább a nekik kölcsönt nyújtó hitelintézetek felé. Mivel nem kevés frank hitel van jelenleg, és elég jelentős a havi törlesztés is, így a megnövekvő kereslet a frank iránt drágítani fogja azt, azért mert akkora a kereslet, hogy akkor is hajlandóak megvenni a frankot, ha csak drágábban lehet beszerezni, mert törleszteni kell, és még így is jobban megéri ezt az árfolyamot elfogadni, mint büntető kamatot fizetni a késedelemért. Tehát egész valószínű, hogy mindaddig, amíg jelentősen nem csökken, a svájci frankban fennálló tartozások mennyisége nem tűnnek el a havi kétszeri csúcsok az árfolyamok alakulásánál.


Egyébként meg tudtuk, hogy az árfolyam akármikor emelkedhet, mert ezt mindig elmondták a bankban, csak reméltük, hogy nem fog megtörténni. Sajnos mégis megtörtént, és csak remélhetjük, hogy számunkra kedvezően fognak alakulni a dolgok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése