Láttam ma egy részt egyik kedvenc
sorozatomban, mely központi témája az érettségi utána nagy váltás volt,
persze olyan amerikai módra, ami azt jelenti, hogy persze több állammal
odább mennek majd egyetemre, mások maradnak helyben, megint mások mennek
szerencsét próbálni a nyugati partra, és nagy valószínűséggel rövid
időn belül szem elől vesztik egymást a régi osztálytársak, barátok.
Szóval olyan amerikai módon volt feldolgozva, viszont belegondolva
nagyjából itt is ugyanez megy, vidéken mindenképpen. Visszagondolva
annak idején miután leérettségiztünk mi is a szélrózsa minden irányába
indultunk neki a nagyvilágnak, és habár egyesekkel még utána egy darabig
tartottuk a kapcsolatot, az azóta eltelt évek során eljutottunk odáig,
hogy csupán az érettségi találkozók alkalmából jövünk össze. Persze
vannak olyanok, akik helyben maradtak, és tudnak is egymásról, de
tapasztalatom szerint nem járnak össze.
Persze mindezek ellenére van rá esély,
hogy a sors egy helyre sodor minket újra, ahogy történt az egy általános
iskolai osztálytársammal is, akivel elvileg kb 10 percre lakunk
egymástól, igaz több, mint 200 kmre attól, ahol általánosba jártunk
Habár az elmúlt két évben megint szem elől vesztettük egymást, tehát nem
vagyok benne biztos, hogy még most is így van.
május 5.
VálaszTörlésNyilván én nem vagyok elég jó abban, hogy barátokat szerezzek, és tartsak meg...
IO
május 4.
VálaszTörlésZol második bekezdés, első mondat - ott a pont! A távolság nem szakít el, de én pl. még mindig jobban szeretek levelet írni/várni attól, aki az Óperenciás tengeren túl van. Van, hogy két év is eltelik, míg találkozunk személyesen. Nem számít. Barát volt, most is az, s az is marad.
defalla
május 2.
VálaszTörlés@Zol: hát nekem nem volt olyan szoros barátságom, amely túl élte volna a távolságot, mondjuk én nem oda jártam suliba, ahol laktam, szóval azóta abba a városba max átutazóban járok csak:)
IO
május 2.
VálaszTörlésHát tod, nekem van egy tutter barátosném, talán az egyik legjobb, akivel 15 percre lakunk egymástól, és január óta csak a múlt héten találkoztunk megint egy teljes délutánra. Na jó, persze mindketten futunk a saját életünk után, meg ilyen futó cigire a dugilukban elbújtunk párszor, de többször nem találkoztunk. Viszont otthon (innen 150 km) van olyan ismerősöm, akivel többet találkoztam mostanság, mint az ominózus egyiklegjobbbarátnőssel. :)
A távolság nem minden. Barátság téren. Kapcsolat már más. Barátságnál viszont amint a példa is mutatja nem oszt, nem szoroz. :)
Zol