érdekes

Hogy amikor a legnagyobb káosz kellős közepén vagyunk a munkahelyen, és mindenki legszívesebben ordítva hazarohanna, na én valahogy akkor kezdem el élvezni a dolgot. Engem feldob, és felpörget a sok tennivaló, és az, hogy van is látszatja. Tulajdonképpen elég rég óta nem éreztem ennyire munkavágyat magamban:)

IO kérdez - eredmények

Köszönöm szépen mindazoknak akik válaszoltak a kérdőívre. 

Összesen 20 válasz érkezett. A 20 válaszadóból 19-en pasizni szeretnek, és az a "renitens" 20. sem veti meg őket, de a lányok is érdeklik. Normál helyen ez azt jelentené nagyjából, hogy csupa lány válaszolt, hát nálam ez azt jelenti, hogy két hölgy tisztelt meg válaszaival, és mindketten a pasizók körébe tartoznak. A válaszadók 60%-a húszon éves, 30%-a harmincas, és 10 %-a fiatalabb, mint 20. 

A statisztikai adatokból bőven elég ennyi. 

A kérdőív célja az volt, hogy megvizsgáljam azt, hogy a melegek érzékenyebbek-e, mint a heterók a fogyatékossággal élőkkel szemben. A mellett hogy nem nevezhető 20 válasz reprezentatívnak, még a blogom olvasóira vonatkozólag sem mondanám ezt, hiszem egy korábbi szavazás alapján feltételezhetően nem ez a nemek aránya az olvasók körében, azért nem lehet belőle nagy következtetéseket levonni, mert tulajdonképpen a heteró válaszadók száma olyan alacsony, hogy nem vonható le belőle nagyon semmi. Azt, hogy egy heteró férfi, hogy vélekedik meg még mutatóba se tudhatjuk meg az eredményekből:) Tehát tendenciát nem tudok leszűrni, nem tudom sem igazolni sem cáfolni a hipotézisem.

Mindettől függetlenül a válaszokból egy összegzést könnyedén lehet készíteni. 

Először arra kérdeztem rá, hogy volt-e valaha fogyatékkal élő osztálytársad. A válaszadók pont 50-50%-ban oszlottak meg az igen és a nem között, ami számomra kicsit meglepő volt, nem feltételeztem azt, hogy ilyen magas számban lesz igen a válasz. 

Aztán arra voltam kíváncsi, hogy mennyire fogtátok el, vagy fogadtátok volna el, ha lett volna. Ebből következően kicsit másként volt feltéve a kérdés azoknak, akik igennel és azoknak akik nemmel válaszoltak. Összességében azonban senki nem jelölte meg azt, hogy zavarta (volna) egy ilyen személy jelenléte, ami igazán pozitív. Persze talán tegyük hozzá, hogy meleg blogot (mégha nem is direktbe kitornyosulóan látszik ez a blogból) azért toleránsabb, nyitottabb emberek olvasnak, illetve, hogy a válaszok közül a legzavarbaejtőbb, legkényesebb válasz pont az volt, hogy zavarja a másik személy fogyatékossága, így talán azt kevésbé válasz jelölné meg még az is aki esetleg inkább erre hajlik.

A 10 emberből, akinek volt ilyen osztálytársa 2 mondta azt, hogy kifejezetten barátok is voltak, többségük (6 fő) elfogadta, és ketten ápoltak semleges viszonyt. 

Abból a 10 emberből akinek nem volt ilyen osztálytársa fele fele arányban jelölték meg azt, hogy barátkoztak volna vele, illetve, hogy elfogadják, de azért nem barátkoztak volna össze vele. Itt nem is volt lehetőség a semleges viszony megjelölésére, habár tulajdonképpen nagyjából azt takarja az elfogadja, de nem barátkozik vele válasz is, vagy legalábbis abba bele érthetjük a semlegességet is.

Ezt követően arra kérdeztem rá, hogy milyen hatással volt, vagy lett volna rád ez az osztálytárs. Akiknek volt azok egy listába több választ megadva választhatták ki, hogy mi igaz rájuk. Szerencsére senki nem érezte úgy, hogy negatív hatással lett volna rá az a tény, hogy fogyatékkal élő osztálytársa volt. A legnagyobb számban (5) az lett jelölve, nem volt rá hatással, tehát önmagában ez az egy tulajdonság nem befolyásolta őt semmilyen szempontból. 4-4 jelölést kapott az, hogy nyitottabbá illetve segítőkészebbé tette őket ez a tény, és egy valaki azt is megjelölte, hogy elfogadóbb lett ennek köszönhetően.

Azok akiknek nem volt ilyen osztálytársa úgy vélekednek 60%-ban, hogy ha lett volna az nem változtatta volna meg hozzáállását hasonló személyekkel szemben, és 40%-ban jelölték meg azt, hogy még elfogadóbbá váltak volna ezáltal. 

Ezután már a statisztikai jellegű kérdések voltak csak hátra, melyekről összességében már az elején beszéltem, itt már csak egy kicsit kibontanám. Az első kérdésre igennel válaszolók valamennyien férfiak, 9-en melegek, és egy biszex, és valamennyien betöltötték már a 20-at, és a 30-asok többsége is ebbe a csoportba tartozik. A 20-asok és 30-asok aránya 60%-40% volt ennél a csoportnál. 

Az első kérdésre nemmel válaszolók közt voltak a hölgyek, akik egyben a heteró szavazók is voltak, a pasik itt kivétel nélkül melegek voltak. A korosztályi megoszlás 20%-ban 20 év alattiak, 60%-ban 20-asok és 20%-ban harmincasok válaszoltak nemmel. 

A nők átlagéletkora alacsonyabb, mint a férfiaké a válaszadók körében.

Hát nagyjából ennyi az, ami leszűrhető a válaszokból. Még egyszer köszönöm mindenkinek aki kitöltötte a kérdőívet.

újabb túra

Kihasználva a jó időt eltekertem Királyrétre, gondolkodtam, hogy fog-e nekem az menni, mert hát elvileg hegyre megyek fel, és ha nagyon meredek, akkor az kifog majd rajtam, de nem volt olyan vészes, és igazán kellemes volt ott. Ami fura volt, hogy már fél 3kor nem sütötte a völgyet a nap, így kicsit fáztam lefele jövet, s habár nem jöttem túl gyorsan, de hamarabb leértem mint a kisvonat:D

Fent egyébként megint ott volt az a két nő, akit Nagymaroson is láttam, nevezzük őket Nórának és Erzsinek, mert ők is így hívták egymást. Furcsa jelenség a két nő, egyrészt mert hangosan beszélgetnek, ezúttal egymást szekírozták, és ügyes bajos dolgaikról beszéltek, de nem ez a furcsa bennük, hanem az, hogy a hegytetőn teljes sminkben vannak.

Hazafelé meg valamiért az egyik ház láttán az a szövegrészlet vette be magát a fejembe, hogy: a Villa Negra nem apácazárda, a Villa Negra nem fényes lokál.

Tűzvarázsló

Hát csak úgy, mert most hallottam és eszembe jutott.

rakd sorba 3

Indult a játék itt, ahol még érkeztek is tippek, de totál megfejtés nem jött mostanáig sem. Aztán adtam még meg egy kis plusz infót itt, de úgy látszik ez már nem hozott lázba senkit, nem jöttek párosítási tippek egyáltalán.
Mivel már nincs sok értelme tovább várni, hátha megfejti valaki, ezért elárulom a helyes sorrendet:
A leggyorsabban, 5 másodperc alatt az oroszlán végez.
A második 12 másodperccel a csimpánz, szóval ő se viszi túlzásba a dolgot.
A dobogó harmadik fokára már épp hogy csak felfért a nyúl aki 15 másodpercig is élvezi a szexet.
A negyedik helyre mi emberek kerültünk, mi 17 percig csináljuk.
Az ötödik a disznó, aki kereken fél órát élvezi a légyottot.
A hatodik a kutya, aki 60 percig van összegabalyodva párjával.
És aki legtovább bírja, a házas csiga, ők 1 napig is kitartanak. Hát nem is tudom, azért az már túlzás lenne.

És akkor néhány válasz még, amire a tippelések miatt ott elhagytam:

Medea, igazad volt, a disznó tényleg tovább bírja, mint mi. A csiga viszont még tovább.
Nico, e szerint a lista szerint a disznó nem is bírja addig:D

Bicikliút

Ma annyin tekertek a Dunakanyarban, hogy az volt a benyomásom, hogy nyáron kevesebben voltak. Nem volt nyitva minden pihenőhely, de ami igen, ott mozdulni nem lehetett, ha utolért az ember kettőnél több biciklistát, esélye nem volt, hogy annyi szabad szakasz legyen szembeforgalom nélkül, hogy meg lehessen őket egybe előzni. 

Persze teszem hozzá rövidnadrág póló kombóban biciklizni október második felében azért nem túl gyakran adatik meg.

Az egyik pihenőm alkalmával amint épp a banánom majszoltam elsétált előttem két nő a bicikliúton és hangosan szidták a férfiakat, majd a zsidókat, már-már vicces volt, mert hangosan szitkozódtak, miközben körülbelül percenként rájuk csöngetett valaki, hogy engedje el őket. A két nő egyébként olyan 50-es lehetett, de hihetetlenül elégedetlen és tele dühvel.

körút

Ma egy cirka 40 km-es körutat tettem biciklivel a Megyeri-hídon keresztül közelítettem Szentendre felé, ahová ugyan van bicikliút, de a híd után kicsivel még Budakalászon véget ér az a szakasz, ami jó, és habár elég sokan bicikliznek Szentendre széléig már az ember annak is örül, ha végre elfogy az aszfalt az útról, mert a földút az erdőben jobb minőségű, mint a műút a gáton. Szentendrén aztán tömegek vannak a Duna-parton új friss bicikliút visz, de rendkívül sokan sétálnak ott, a belvárosi szakaszon, helyiek és turisták is, persze valami oknál fogva az én figyelmem a két kisgyereket sétáltató két apuka ragadta meg a figyelmem, olyan aranyosak voltak. Aztán továbbhaladva mintha eltűntek volna az emberek, mintha mindenki csak Szentendre belvárosáig akart volna menni. Felfelé haladva aztán a leányfalui fürdő után már nem csak az emberek tűnnek el, hanem a bicikli út is elfogy, onnan a főúton kell menni, még bicikli sáv sincs kijelölve az út szélén, szóval nem is csoda, hogy szinte nincs is biciklista, mert azért az az út elég forgalmas. Mellesleg Leányfalun láttam azokat a faházakat a strand mellett, ahol anno osztálykiránduláskor megszálltunk, és én körülbelül azóta nem is jártam arra, az pedig a múlt évezredben volt. 

Tahitótfaluban aztán bekanyarodtam a szigetre, és ott irány Horány. Valahogy a szigetre beérve elillant az a nyaraló turista övezet érzet, és olyan kellemes, meghitt, és vidéki lett a táj, már a tahitótfalui szűk utcácskák és régi házak között is, aztán méginkább, ahogy Szigetmonostor felé kimentem a faluból (vagy város?). A táj és az idő is szép volt, a forgalom sem túl nagy, és Surány mellett elhaladva is az volt a legnagyobb szenzáció, hogy a Surányi leágazásokat nagyon ötletesen úgy nevezték el, hogy: Surány I, II, III. IV. Szigetmonostoron aztán megálltam az egyik helyi kisboltnál, és fel se merült bennem, hogy lelakatoljam a biciklit, mert különben eltűnhet, mire kijövök (persze ebben közrejátszott, hogy senki másnak sem volt lelakatolva a biciklije ott), és a boltnak is olyan vidéki bája volt (ilyenekkel általában Erdélyben szoktam találkozni). Majd tovább Horány felé, igen kellemes volt, valahogy ott senki nem siet, és nem divatruhába megy ki sétálni, mint akár már nálunk is. Aztán átkompoztam, ami szintén egy élmény volt, és irány haza. 

Útközben ahogy itt-ott eltekertem a szigeten időnként eszembe jutott, hogy kiktől hallok, vagy kiknél olvasok a szigetről, s valahogy meg tudom érteni, hogy miért szereti az, aki szereti. 

Évfordulók

Ma lenne édesapám 64 éves, amit igazán nehéz elképzelni, ennyi év távlatából, igazából nem is tudom. 

Holnap pedig 24 éve annak, hogy átköltöztünk, tulajdonképpen mind a két témáról írtam már talán, de persze ilyenkor mindig felelevenedik az élmény, az emlék. Felkavarodnak a dolgok. Kicsit szomorkás ez az egész, pedig nem feltétlenül kéne az legyen. 

Kis koromban nem nagyon gondolkodtam ezen, most így felnőtt fejjel már egész másként gondolok rá, talán azért mert át tudom érezni, ésszel felfogni, hogy van olyan helyzet, amikor az ember úgy dönt, hogy elhagyja szülőföldét, és az ismeretlent, az idegent választja helyette, bízva abban, hogy ott jobb lesz.

Ott és akkor egy diktatúra volt, és úgy jöhettünk el, hogy összesen 1 szobabútort, és fejenként 50 kg egyéb holmit hozhattunk magunkkal. Gondoljatok bele, egy egész életet belezsúfolni 50 kg-ba és felszámolni mindent, nem marad meg a lakás, ahova vissza lehet menni, és szépen apránként áthangyászni a maradékot, vagy pénzé tenni és a pénzt magunkkal hozni. Figyelő szemek követik nyomon minden lépésed, nézik ahogy elköszönsz az otthon maradóktól, majd kordonnal választanak el, és nem ott a vonat ajtajában köszönsz el, és nem is igazán tudod, hogy mikor tudsz legközelebb találkozni velük újra. Majdnem olyan az egész, mint a deportálás. A vonat alig megy odább, 10 km múlva már egy másik ország, egy másik világ, s begördül az állomásra, ahol nincs kordon, leszállhatsz szabadon, senki nem akar rád ugrani, hogy hová mész.

Leszálltunk a kis táskáinkkal, és az állomáson ott várt bennünket nagypapám, és leültünk, megettük azokat a szendvicseket, amiket ő hozott, a "szabadság szendvicseit", s mentünk tovább az idegenbe. Az egy szobabútorunk és az 50 kg csomagunk nagyjából két hét múlva érkezett meg, annak annyival több kellett, hogy megtegye azt a néhány 10 km-t.

Szóval 24 éve elég érdekes napok voltak ezek számomra, de igazából alig emlékszem valamire.

jut eszembe

A blogom szépen csendben elmúlt 4 éves, lassan egy hónapja már, és én akkor totál elfeledkeztem erről.

Az elmúlt egy évben közel 300 új bejegyzéssel gazdagodott a gyűjtemény. A havi látogatottság nagyjából 1500 körül mozgott, de májusban a dalfesztiválnak köszönhetően ennek több, kétszeresét, 3762 látogatást értem el, ami talán még a régi helyen se nagyon jött össze, habár lehet mégis, mert emlékeimben volt egy bejegyzésem, amely egy nap alatt elért 1000 letöltést, és még néhány napig napi több száz embert vonzott. Ennek a blognak az eddigi rekordja idén született:




 Az ideköltözés óta a legnépszerűbb (777 letöltéssel) bejegyzés egy dal. A második helyezett jelentősen le van maradva mögötte, mindössze 256 megtekintést ért el eddig.

A legnépszerűbb bejegyzés, amiről korábban beszéltem, pedig ez vala.

A legtöbb vendég a google után Petitől és Sefitől érkezik.

Azt hiszem ennyi elég is lesz a statisztikákból:)

rakd sorba 2

Mivel még mindig nincs meg a megfejtés várom ide a tippeket.

De csepegtetek kis plusz infót, ami akár segíthet is, de nem feltétlenül, ugyanis elárulom a hosszát az egyes aktusoknak. 

A leggyorsabb: 5 másodperc, a következő 12 másodperc, majd 15 másodperc, hatalmas ugrás következik, ugyanis a következő delikvens már 17 percig is kibírja, aztán 30 perc, majd 60 perc a további sorrend, és a leghosszabban az ügyön dolgozók  egy újabb nagy ugrással: 1 napig csinálják.

kép

Egy világítótorony tövében vagyunk, egy kilátón, amelynek viszonylag alacsony kőből kirakott kerítése van, a kerítést fehér gipsz virágbimbóval díszítik, a terasz világos vörösesbarna járókővel van kirakva, a nap süt, és egy nő áll ott felénk fordulva, mögötte a mélykék tenger, és az égszínkék ég.

Ha elképzelitek ezt a képet, akkor milyen érzésetek van vele kapcsolatban?

érdekes

Ma valahogy mindenki úgy kezdte a mondókáját nekem, hogy nem tudtam eldönteni, hogy akkor most az jó nekem vagy sem, amit majd mondani akarnak.
Szóval kb az az érzés, amikor nem tudod, hogy most sírjál vagy nevessél, ami nem is csoda, ha úgy tálalnak, vezetik fel a dolgot, hogy te fogsz a legjobban szívni, de ne félj élvezni fogod.

elemet vettem

Kifogyott a mérlegből az elem, mert annyit méricskéltem magam, hogy hátha sovány vagyok már... de nem. Elindultam hát elemet venni a mérlegbe. Megnéztem, hogy szép kerek, s gondoltam, hogy elviszem magammal, aztán majd mutogatom, hogy nekem ilyen kell, persze mindig itthon hagytam. Mivel a mérleget a MediaMarktban vettem, így bementem oda, gondoltam, hogy nyilván majd ők tudják. Kerestem egy eladót, és előadtam a problémám, hogy nekem elem kell a mérlegbe, de nem tudom milyen, viszont itt vettem a mérleget, erre elvitt a mérleg osztály eladóihoz, akiktől megkérdeztem, hogy milyen elem kell a mérlegbe, amire jött is a válasz, hogy AAA-s. Ezen információval felvértezve visszamentem a másik eladóhoz, mire ő kicsit elcsodálkozott, de mire kezdett feleszmélni, már odaért a másik eladó is, hogy helyesbítsen, hogy nem is olyan kell bele. Így aztán nem voltam különösebben meggyőződve arról, hogy amit tényleg adni akarnak, az biztos jó-e nekem. Erre mondja az eladó, hogy itt van rajta ez a szám, mielőtt kibontom nézzem meg a mérlegben lévő elemet, hogy azon is rajta van-e ez a szám, ha nem az van rajta, akkor hozzam vissza, s kicserélik. Nem kellett kicserélni, jót kaptam, legalább ők tudják mire van szükségem, ha már én nem.

kihívás a közlekedés

Tegnap este csak két felsővezetékszakadás volt a vonalunkon, és a hangos is csak annyit mondott be, hogy bizonytalan ideig nem közlekedik egy vonat se a vonalunkon. Ennek hatására busszal jöttünk haza, mely ötlet azonban nem csak nekünk jutott eszünkbe, úgyhogy alig voltunk a buszon kétszer annyian mint ahány hely van, és ez a busz hozzánk jött, nem ment tovább. A 20 perccel később induló buszra már akkor hosszú sorban vártak az emberek, mert az tovább is ment.

Ma reggel aztán késésben mint mindig rohanok ki az állomásra, ahol aztán közli kicsi párom, hogy nem jár a vonat, majd olyan 20-25 perc múlva jön csak, mert valahol gázoltak. Aztán egyszercsak jött egy vonat, másik vágányon, mint szokott, mely eredetileg zónázó lenne és meg se állna, csak most, ami persze azt eredményezte, hogy a heringparti ma reggel is adott volt.

Kész szerencse, hogy ez itt az ország legforgalmasabb vasútvonala.

rakd sorba

A németek egy vetélkedőben a következő kérdést tették fel:
Melyik állat milyen gyorsan szexel?
Sorba kellett rakni őket, beillesztve az embert is a sorba.

Most én is ezt kérem, tegyétek sorba őket, ki milyen gyors, a leggyorsabb legyen az első, és a leglassabb az utolsó.

ember
kutya
nyúl
oroszlán
házas csiga
disznó
csimpánz

az jelent valamit?

ha az utcán menve háromszor akarnak a kezembe nyomni egy névjegyszerű szórólapot egy drogcsoportról?

Talán úgy nézek ki, mint akinek ilyenre van szüksége?

Caramel- Jelenés

Tök jó a szöveg, a klip se rossz, de el tudnék képzelni erre még ütősebb klipet is. Szerintem, ha odafigyelsz a szövegre akkor látod is lelki szemeid előtt a képeket. Ha elég ügyes lennék meg is csinálnám az összeállítást, ahogy én látom a szöveget, de nem vagyok.