Ma egy cirka 40 km-es körutat tettem biciklivel a Megyeri-hídon keresztül közelítettem Szentendre felé, ahová ugyan van bicikliút, de a híd után kicsivel még Budakalászon véget ér az a szakasz, ami jó, és habár elég sokan bicikliznek Szentendre széléig már az ember annak is örül, ha végre elfogy az aszfalt az útról, mert a földút az erdőben jobb minőségű, mint a műút a gáton. Szentendrén aztán tömegek vannak a Duna-parton új friss bicikliút visz, de rendkívül sokan sétálnak ott, a belvárosi szakaszon, helyiek és turisták is, persze valami oknál fogva az én figyelmem a két kisgyereket sétáltató két apuka ragadta meg a figyelmem, olyan aranyosak voltak. Aztán továbbhaladva mintha eltűntek volna az emberek, mintha mindenki csak Szentendre belvárosáig akart volna menni. Felfelé haladva aztán a leányfalui fürdő után már nem csak az emberek tűnnek el, hanem a bicikli út is elfogy, onnan a főúton kell menni, még bicikli sáv sincs kijelölve az út szélén, szóval nem is csoda, hogy szinte nincs is biciklista, mert azért az az út elég forgalmas. Mellesleg Leányfalun láttam azokat a faházakat a strand mellett, ahol anno osztálykiránduláskor megszálltunk, és én körülbelül azóta nem is jártam arra, az pedig a múlt évezredben volt.
Tahitótfaluban aztán bekanyarodtam a szigetre, és ott irány Horány. Valahogy a szigetre beérve elillant az a nyaraló turista övezet érzet, és olyan kellemes, meghitt, és vidéki lett a táj, már a tahitótfalui szűk utcácskák és régi házak között is, aztán méginkább, ahogy Szigetmonostor felé kimentem a faluból (vagy város?). A táj és az idő is szép volt, a forgalom sem túl nagy, és Surány mellett elhaladva is az volt a legnagyobb szenzáció, hogy a Surányi leágazásokat nagyon ötletesen úgy nevezték el, hogy: Surány I, II, III. IV. Szigetmonostoron aztán megálltam az egyik helyi kisboltnál, és fel se merült bennem, hogy lelakatoljam a biciklit, mert különben eltűnhet, mire kijövök (persze ebben közrejátszott, hogy senki másnak sem volt lelakatolva a biciklije ott), és a boltnak is olyan vidéki bája volt (ilyenekkel általában Erdélyben szoktam találkozni). Majd tovább Horány felé, igen kellemes volt, valahogy ott senki nem siet, és nem divatruhába megy ki sétálni, mint akár már nálunk is. Aztán átkompoztam, ami szintén egy élmény volt, és irány haza.
Útközben ahogy itt-ott eltekertem a szigeten időnként eszembe jutott, hogy kiktől hallok, vagy kiknél olvasok a szigetről, s valahogy meg tudom érteni, hogy miért szereti az, aki szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése