Murphey

Visszaállni a mókuskerékbe persze nem ment zökkenőmentesen. Reggel elfelejtettem, hogy ez csak olyan, mintha munkanap lenne, és a tömegközlekedés olyan, mintha hétvége lenne, így aztán se vonat, se busz, csak elvétve írtam a kollegáknak, hogy késni fogok. Erre amikor beérek, na ki van épp az irodánkban, és tart eligazítást, hát a nagyfőnök, soha nem szokott, de most csak hogy feltűnjön, hogy egyszer kések, pont ott volt, s persze mindenki ott volt már, az is aki amúgy máskor ilyenkor szokott érkezni.

orgona

Voltam egy orgona koncerten. Számomra az orgonához társított hangzásvilág egyenlő azzal, amit a templomban megszoktam gyerekkoromtól, a kicsit elnyúló, talán kicsit már újrahangolásra érett hangzás, mely mellé teljesen mindegy melyik éneket vagy zsoltárt kell énekelni ugyanaz a dallama köszön vissza, és ugyanaz a vontatott ének. 

Na ez nem ilyen volt, templomban volt, de klasszikustól a blues zenéig mindent játszottak és mindent orgonán, és igazából egyházi énekek nem is volt a repertoáron. 

Eddig soha nem gondoltam úgy az orgonára, hogy az tud hegedülni, dobolni, csengettyű, vagy harang lenni, pedig igen, és tényleg olyan, de akár trombitaszólót is képes előadni.

Igazából teljesen más képet adott az orgonáról ez a koncert számomra. 

nem szeretem ezt az időszakot

A szilveszter környékét nem szeretem, már jó pár éve igazából nem volt jó szilveszterem. Olyan erőltetettnek érzem, hogy muszáj ilyenkor bulizni, muszáj jól érezni magad, és ha megkérdezik, hogy hogy telt, és hol voltál akkor arra mindig valami frappánsat kell mondani. Már eleve rettegek attól, hogy valaki megkérdezi, hogy hol töltöd majd a szilvesztert, vagy hol töltötted a szilvesztert. Nem akarom, hogy sajnálkozó pillantásokat vessenek rám a válaszom hallatán, hogy mondjuk nem voltam sehol. 

életképek

Sétáltunk ma a barátommal, és megálltunk egy vasúti gyalogos-felüljáró tetején és ott beszélgettünk.
Ahányszor arra jött egy vonat, én úgy ujjongtam, mint egy gyerek, a barátom meg csak mosolygott rajtam.

szívem vágya

Hogy legyen olyan baráti köröm, akikkel el lehet menni kirándulni, néha csak úgy összefutni, elmenni moziba, szórakozni. Akik csak úgy felhívnak, hogy hogy vagy. Aki nem kíván a háta közepére, hogyha én hívom fel.

Sajnos ilyet nem kap az ember ajándékba, csak úgy nem hever ott a fa alatt. 

A mai modern világban sokszor hátraszorul a személyes kapcsolat, a személyes találkozás, és az ember a kapcsolatot az online világban tartja a másikkal, de az ember társas lény, és igényli a másikat maga körül. Én is igénylem, mert azért ha kicsit csúnya is, meg ha néha kicsit fura is, de mégiscsak ember volnék.

A barátság nem olyan mint a szex, nem lehet helyettesíteni, nem lehet amikor az emberre rájön egy egyéjszakás kalanddal letudni, csillapítani az iránta érzett vágyat.

A karácsonyfa alatt találtam

Csak néztem, hogy van ott még valami, s látom, hogy ez rátok vár:), hát ne árválkodjon ott tovább:

kézenfogva

Láttam Németországban a buszra várva, hogy két lány kézen fogva álldogál, és egyik a másik vállára hajtja a fejét. Bevallom kicsit fura volt a látvány, és figyeltem, hogy mások hogy reagálnak, de senki még csak meg sem nézte, valószínű ez csak nekem volt nagy szám, mert itthon ilyet nem nagyon látni, habár lányokat néha látni kézen fogva sétálni, de pasikat nem.
Nektek mi a tapasztalatotok? Akár itthon, akár külföldön. Láttatok már ilyet:

fernsehen

Ami azt illeti az egyik számomra leginkább meglepő dolog az volt, hogy az ünnepek alatt, az ünnepekre való tekintettel a tévében egy deka reklámot nem láttam, legalábbis a német közszolgálati adókon, amiből ott sok van, és jó műsorok vannak rajta. 

Még egyszer: egy reklám sem volt nem csak a műsorok alatt, de két műsor, két film között sem. De nem is hiányzott. 

Aztán rengetek zenés műsor, gála, igazán ötletes vetélkedő. És lehet, hogy csak belemagyarázom, de valahogy színvonalasabb volt ott a program, mint nálunk szokott, persze így lemaradtam a szokásos reszkessetek betörőkről. Volt egyáltalán?

Persze ott is vannak olyan műsorok, amelyek bulvárosabbak, de nem főműsoridőben, este mindig van mit nézni, és nem 10kor kezdődik az első értelmes műsor.

Boldog Karácsonyt!

A kedvenc karácsonyi dalommal kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt:

 

Tudom, már volt ez a dal a blogon:) de akkor is ez a legjobb:)

                                                                                           

Ki hozza az ajándékokat?

Mivel kicsit el vagyok veszve a témában, ezért utána olvastam. Anno ugyanis szinte veszekedtünk az iskolában arról, hogy karácsonykor ki hozza az ajándékokat: Mikulás, Télapó, Jézuska, Angyal. Hogy nálatok kitől kapjátok, azt oldalsávban szavazás formájában elárulhatjátok, vagy meg is írhatjátok kommentbe. 

Nálunk a Jézuska hozza, hozta az ajándékokat a karácsonyfával együtt. Gyerek koromban távozását csengőszó jelezte, s azt hogy ott járt mutatta, hogy ott lett a karácsonyfa és tövében az ajándékok, melyek kibontása előtt a fában gyönyörködve karácsonyi dalokat énekeltünk.

Na de, pont a rádióban hallottam, hogy Németországban a Christkind (magyarul Jézuska) hozza az ajándékokat, a protestáns vidékeken pedig Nikolaus (magyarul: Mikulás), habár a Mikulás mai alakja amerikából terjedt el Németországban.

Nálunk az én gyerekkori tudásom az volt, hogy mikulás december 6.-án jön, tehát tök logikus, hogy nem jöhet újra 3 hét múlva. A Télapó meg a Mikulás csak álnéven.

Kicsit utánaolvasva azt találtam, hogy az ajándékozó Mikulás hagyománya osztrák hatásra alakult ki, a név pedig szlovák eredetű, és leginkább Szent Miklóshoz köthető, és régen az égben lakott és figyelte, hogy ki jó és ki rossz, voltak manói és krampuszai, de egyértelműen Miklós napkor járt, aztán ez már részben amerikai hatásra, részben pedig a fogyasztói társadalomnak köszönhetően homályosabbá vált, már nem csak Miklós napon jöhet, hanem karácsonykor is, és már nincsenek manók s krampuszok sem mellette, na meg leköltözött a földre, és nem csak a jó gyerekeket jutalmazza. 

A Télapó a Mikulás másik neve, ugyanazt a személyt takarja, elterjedése a szocializmusnak köszönhető. A Mikulás név is csak olyan 50 évvel korábban terjedt el. A Mikulás Télapóra cserélése orosz hatás, valamint a keresztény hagyomány kigyomlálására tett kísérlet eredménye. 

A Jézuska pedig egyértelműen a keresztény hagyomány, azon belül is inkább katolikus hagyomány. Alakja a karácsonyhoz kötődik. A hagyomány szerint Kelet-Európában és a katolikus nyugaton ő hozza a karácsonyi ajándékot.

A hagyomány szerint a Jézuska mellett hozhatja az ajándékot és a karácsonyfát az Angyal, Angyalka is, és akár ő, akár Jézuska hozza az ajándékot, mindenképpen csengettyűkkel jelzik érkeztét. Mai Magyarországon nem igazán különül el tájegységeket tekintve, hogy hol melyik hozza, azonban Erdélyben Angyal, Partiumban pedig Jézuska a hagyomány.

A rénszarvasos Mikulás alakja egyértelműen amerikai, és a múlt század elején kitalált figura.

Ezért akarok Mercedest

Mert megfog a reklámja, s mindig nevetni kezdek a láttán. Olyan komoly az a tyúk ahogy viseli a megrázkódtatásokat:D

Katonazenekar és tánc fesztivál

Meg kellett álapítanom, hogy az ausztrál katonazenekar sokkal sokkal lazább előadást tartott mint az európaiak. Az európaiak hagyományos díszegyenruhában, s majdnem teljesen hagyományos előadást tartottottak, míg az ausztrálok egyszerű, szinte cserkész egyenruhában, zenés táncos énekes bemutatót tartottak. S ők voltak az elsők akiknél felfedeztem, hogy kik a nők. A szoknyában ír táncot járó férfiak láttán azon gondolkodtam, hogy vajon nem félnek, hogy kilátszik valami, ahogy ugrálnak, főleg ha nincs alatta semmi.

buli

A számítógép-programozó tíz év után megunja a monoton munkát, és elköltözik Tasmániába, az Isten háta mögé.
Teljesen egyedül él, kéthetente egyszer jön a posta, ételért is csak hetente egyszer jár be a távoli városba.
Három hónap múlva az egyik este kopognak, belép egy nagydarab szakállas ember, és azt mondja:
- Helló, Joe vagyok a szomszéd, itt lakom 10 km-re, a hegy másik oldalán. Szombaton bulit rendezek, gyere el.
- Rendben, köszönöm - feleli a programozó - úgyis ideje megismerkednem a helyiekkel.
- Akkor viszlát szombat este - mondja Joe. A programozó kikíséri.
Joe visszafordul az ajtóban:
- De azt még el kell mondanom, hogy ezeken a bulikon elég nagy ivászat szokott lenni.
- Ó, az nem baj, bírom én a piát.
- Szinte biztos, hogy verekedés is lesz ám.
- Ó, én általában elég jól kijövök mindenkivel.
- És még valami - mondja Joe. - Kemény szex is szokott lenni.
- Azt se bánom - válaszol a programozó. - Már három hónapja élek itt egyedül. Jut eszembe, hogyan öltözzek?
- Az mindegy, csak mi ketten leszünk...

fényjáték

Régebben hallottam és láttam is videót arról a talán cseh épületről, amelyre egyedülálló módon rávetítenek egy történetet fényjáték formájában és ezt minden alkalommal rengetegen kísérik figyelemmel. Ma este amikor éppen átvágtam a Bazilikánál a karácsonyi vásáron akkor hasonló fényjátékot vetítettek ki a Bazilikára. Ti láttátok már?

meglepő fordulat

Amikor hallgatom a rádiót magyarul beszél, majd jön egy zeneszám, és utána a hírek jelzés, és megszólal franciául, mondom biztos még valami reklám, de nem, elkezdte franciául mondani a híreket.

Rá is kerestem, és íme: 

• 7:00 és 21:00 óra között minden egész órakor magyar nyelvű hírek, kulturális hírek, időjárás, közlekedés (kivéve: 12:00, 16:00 és 20:00 órakor).
• 6:00, 12:00, 16:00, 22:00 órakor BBC angol hírek élőben Londonból, 6 percben (A BBC műsorvezetője a greenwichi időt (GMT) említi, ami a téli időszámításban egy órával - a nyáriban két órával eltér a Budapestitől).  
• 20:00, 23:00 RFI francia hírek élőben Párizsból, 10-10 percben.

bókok

A héten többet is sikerült bezsebelnem, részben az új szemüvegnek, részben pedig a hajnyírásnak köszönhetően.

A legviccesebb az volt, amikor az egyik srác azt mondja, hogy lehet, hogy buzisan hangzik, de rövid hajjal vagy 5 évvel fiatalabbnak látszom. 

Erre egyből mások, is mondták, hogy igen, lehetne mindig ilyen rövid a hajam, erre mondtam, hogy legutóbb szeptemberben volt ilyen rövid, szóval szokott, mire olyan kerek szemekkel néztek, hogy komolyan?

Na meg a szemüvegem is visz egy kis karakterességet az arcomba, mint írtam, komolyságot.

Hát már csak a hasam kéne ledobnom, és némi izmot felszednem, és már valahogy ki is néznék:D

optikában

Amikor az optikákat jártam, hogy nézzem a kereteket, meg érdeklődjek a szemüveg elkészítésének ideje felől, akkor azt vettem észre, hogy szinte csak és kizárólag szemüveges eladók voltak mindenütt. Meg is állapítottam, hogy nyilván ez egy üzletpolitika lehet, hogy jobban elhiszi a betérő, ha egy másik szemüveges magyaráz neki a szemüvegekről. Persze azért az nem elég, most is az egyik helyen annyira szakértői segítséget kaptam, hogy ezzel az erővel a szobanövény véleményét is kikérhettem volna, de legalábbis az utca embere lehet több hozzáadott értéket tudott volna felmutatni. 

Na de másik helyen azért sikerült szakértőbb segítséget kapnom, és már az új szemüveggel a fejemen üldögélek, melyről meg is állapították, hogy jól áll, és volt aki azt mondta, hogy komolyabbá tesz. Na nem tudom, hogy nekem arra mennyire van szükségem. De a főnököm délután megjegyezte, miután mondta, hogy ne aggódjunk, hogy látja, hogy én nem is aggódom, mert mosolygok. Hát igen, elég sokat mosolygok, akkor speciel fel se tűnt, hogy épp mosolygok. Szóval lehet nem is árt, ha a szemüvegem kicsit komolyabb.

te hány leütést ütsz egy perc alatt?

Van egy program ami megszámolja helyetted, neked mi a legjobb eredményed? Nekem 328 leütés volt, ami 66 szó/perc átszámolva.
Próbáld ki te is.

a hétvége felfedezése

Hogy a 100%-os almalé nem olyan átlátszó, mint az amit a boltban lehet kapni. Valójában elég különböző színük van ami azt illeti.

mi baja ennek a lánynak?

Most komolyan, a dal egyébként nem rossz, na de a klipje sokat ront az élvezeti fokán a dolognak, és ez még szinte egy szerényebb videoja. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen klippeket készít? Azon gondolkodtam, ha ismerném személyesen, akkor ezen videok után szeretnék-e még szóba állni vele, és hát nem vagyok róla meggyőződve, hogy igen.
Lehet, hogy én vagyok túl maradi, de nekem ez már túl sok.

Pedig ha csak a dalt hallgatom, az nem is rossz:

szemüveg

A hűséges szemüvegem fogta és megadta magát az időnek, szétesett az egyik szára. Már készül az új szemüveg, de annak elkészültéig még ennek ki kellene tartania, de nem sikerült neki. Tegnap este valahol a Vörösmarty tér és a Nyugati között sikerült elhagyni az egyik darabját, igaz előtte két nappal egy másik darabja már a lefolyómba esett. Szóval már tényleg itt az ideje egy új szemüvegnek...

szombati munkanap

Mint minden szombati munkanap természetesen ez is nagyon hatékony volt. Pl nem esett le egy ablakpucoló pasas sem az épületünkről, csak mi drukkoltunk nekik órákon át, hogy ott egyensúlyoznak másznak le fel, bújnak át a fal és fém cső között. Amellett, hogy mi már attól tériszonyban szenvedtünk, hogy láttuk mit csinálnak, a lányok még kommentálták, hogy komolyan egy fél vödör vízzel mossák le az összes ablakot és még a falat is? Amit néha még kicsit magukra is borítanak, meg ilyenek. Erre kollegám megszólal, hogy már csak a kóla hiányzik. De így télen a hidegben, hóban mi nem láttunk ilyet:

szerelem teszt

Legalább 10 éve férjezett asszonyok egy csoportja tréningen vett részt, amelynek ez volt a témája:
"Mennyi még a szerelem az ön házasságában?".
Először mindegyikük azt a kérdést kapta, hogy szereti-e a férjét ?
Mindegyikük azt felelte, hogy "igen".
A következő kérdés az volt, hogy ezt mikor mondta a férjének legutoljára?
Egyesek azt válaszolták, hogy "ma", mások azt hogy "tegnapelőtt", "múlt héten", "már nem is emlékszem"... stb.
Ekkor azt a feladatot kapták, hogy küldjenek a férjeiknek egy sms-t ezzel a szöveggel: "Szeretlek, drágám!"
A férjek válaszai:

1. Ki vagy ?
2. Az istenért, mi történt...?!
3. Én is Téged (ez csak egy eset volt).
4. Ez meg mi akar lenni? Megint összetörted az autót ?!
5. Mi van ? Nem értem, mi akar ez megint lenni...
6. Nem tudom, mit vittél véghez, de ezt már nem bocsátom meg neked!
7. ????
8. Ne háríts rám semmit, nyíltan írd meg, mennyit akarsz már megint... !
9. Álmodom?
10. Ha megtudom, hogy valójában kinek szól ez az üzenet, garantálom, hogy agyoncsapom!
11. Már többször szépen kértelek, hogy ne igyál annyit. Ha nem hagyod abba, végleg elhagylak.

Te mikor mondtad utoljára, hogy szeretlek? És mi volt rá a válasz?  

ahol már laktam

Elgondolkodom néha azon, hogy hány helyen laktam már életem során, s ha csak azokat veszem figyelembe, ahol minimum 3 hónapot laktam, akkor is 3 ország, 8 település, 7 lakás és 4 koli a szám. És ugye azért 3 hónap, hogy így már biztos, hogy nem számítódik bele egy nyaralás, vagy hasonló. Azért úgy gondolom, hogy az nem kicsi szám amit így összehoztam kb 30 év alatt. De pont azért, hogy össze tudjam hasonlítani, kíváncsi vagyok, hogy Ti hány helyen laktatok már életetek során. Szóval kérlek hasonló módon összegezve, mint én is tettem osszátok meg velem, ha van hozzá kedvetek.

család

Ma az egyik nagynéném temetésén vettem részt, és közben elgondolkodtam a családon. Egy igazán vidám, és kedves öreg hölgy volt, szerettem vele találkozni, beszélgetni, és soha nem tudtam megérteni, hogy a férje lánya, és unokái miért nem tartják vele a kapcsolatot, amióta meghalt a nagybácsi. Érthetetlen ez számomra márcsak azért is, mert tulajdonképpen egész kiskora óta, az unokatestvéreimnek meg már születésüktől fogva a családhoz tartozott, mint egy pótanya, pót nagymama, hiszen ez a nagynéni több, mint negyven évnyi házasságban élt együtt a nagybácsival, és mindent megadtak mind a lánynak, mind az unokáknak. Jutott ez eszembe főleg azért, mert a temetésen most részt vettek, és tudom, hogy az egész ellentét és nemszólok hozzád dolog a lány részéről indult, és ő erőltette rá a gyerekeire is. De az elvesztett időt nem lehet már visszahozni, ami elmúlt, amit elszalasztottak nem lehet bepótolni, az időt nem lehet visszaforgatni. 

Pár nappal ezelőtt a barátom megjegyezte, hogy milyen furcsa, hogyha arról van szó, hogy két családtag nem áll szóba egymással, akkor már csak a téma hallatán is én mennyire felkapom a vizet, és hogy milyen hirtelen indulatossá tudok válni, s egész biztos, hogy van valami a háttérbe, ami miatt így reagálok. Úgy gondolom ez azért lehet, mert én viszonylag fiatalon elvesztettem a nagyszüleim, és édesapám is. Így sok mindent már nem élhettek meg velem. Tudat alatt mindenképpen érzem ennek hiányát, tudom milyen az, hogy valamit nem oszthatok meg azzal, akit szeretek, és nem tudom megérteni azt, hogy aki ezt megtehetné, az miért engedi meg magának azt a luxust, hogy nem áll szóba egy számára egyébként fontos emberrel mondjuk csupán azért mert orrol rá, vagy ezzel szeretné büntetni, íly módon tüntetőleg kifejezni véleményét.  

Te el tudod képzelni, hogy ne áll szóba egy családtagoddal? 

törékeny élet

Az ember nem is gondol bele, hogy milyen törékeny is maga az élet, és hogy milyen csoda is, természetesnek vesszük, és azt is, hogy egészségesek vagyunk. Ha van egy betegség, ami ne adj Isten még súlyos is, akkor annak már a puszta tudata is nagyon megviseli az embert. 

Az egyik unokatestvérem kisfia, aki alig töltötte be a két évet  egyszercsak elkezdett furán mozogni, kicsit húzza a lábát, nem jól mozgatja a karját, s emiatt elkezdték kivizsgáltatni. Az orvosnő azt mondta, habár még semmi nem utalt rá, hogy agydaganat, s elküldte MRI-re. Sajnos igaza lett. Most a szülei a leletekkel körbejárták a nagy kórházakat, és Szegeden azt mondta egy orvos, hogy ha nem romlik az állapota, akkor januárban megműti. Mivel ők erdélyiek, így ez potom 7000 euróba fog kerülni. Mivel találtak a szülők orvost, aki vállalja, most keresik a forrást, hogy ki tudják fizetni. Ha esetleg valakinek van ötlete, ismer olyan alapítványt, aki tudhat segíteni, ne habozzon ezt megosztani velem.

Belegondolni is szörnyű, hogy tulajdonképpen az egyetlen esélye, ha megműtik, és hát egy agyműtét azért igen veszélyes, és nincs rá garancia, hogy a műtét a kívánt sikert hozza. Ilyen helyzetben igazán borzasztó lehet a szüleinek, mert ők teljesen tudatában vannak a dolgoknak, és náluk jobban nem kötődik senki a gyermekhez. A kicsinek tulajdonképpen az egészben az lehet az egyetlen "jó", hogy talán még nincs teljesen tudatában annak, hogy mi vár rá, nem nyomasztja a halál gondolata. És ilyen szempontból tulajdonképpen neki a "legjobb", mert mindenki más tudatában ott motoszkál a veszteség tudata, hogy mi minden rossz történhet, és mi minden szép és jó állhatna még előtte.

Ez az egész már napok óta motoszkál a fejemben, és akaratlanul is hat rám. Egy idegen gyermeknél is hatna, de akkor valahogy könnyebb tovább lépni gondolatban, mint így, amikor személyes kapcsolat is van. 

Az ember azt mondja, hogy csak egészség legyen, és a többi nem számít, de van, akinek még ez sem adatik meg. Persze meglehet, hogy habár eddigi élete rövid, de attól még igazán boldog volt, és bízzunk benne, hogy lesz még a jövőben is boldog és felhőtlen, bízzunk a legjobbakban. 

Számomra azért esik nehezemre igazából pozitívan látni a jövőjét, pedig azt kellene, mert gimibe volt egy osztálytársam (akiről korábban már írtam is, ő kapcsán jutott eszembe az a kérdőív is szeptemberben), akinek szintén agydaganata volt, megműtötték, és sajnos elvesztette a hallását, és bizony 4 év alatt, amíg osztálytársak voltunk láthattuk, ahogy sajnálatosan épül le, tolószékbe került, és sajnos azóta meg is halt. S az alatt a néhány év alatt láttuk, hogy az anyukáját mennyire megviseli, az ami a lányával történik. Egyszerűen szörnyű az ilyen...