család

Ma az egyik nagynéném temetésén vettem részt, és közben elgondolkodtam a családon. Egy igazán vidám, és kedves öreg hölgy volt, szerettem vele találkozni, beszélgetni, és soha nem tudtam megérteni, hogy a férje lánya, és unokái miért nem tartják vele a kapcsolatot, amióta meghalt a nagybácsi. Érthetetlen ez számomra márcsak azért is, mert tulajdonképpen egész kiskora óta, az unokatestvéreimnek meg már születésüktől fogva a családhoz tartozott, mint egy pótanya, pót nagymama, hiszen ez a nagynéni több, mint negyven évnyi házasságban élt együtt a nagybácsival, és mindent megadtak mind a lánynak, mind az unokáknak. Jutott ez eszembe főleg azért, mert a temetésen most részt vettek, és tudom, hogy az egész ellentét és nemszólok hozzád dolog a lány részéről indult, és ő erőltette rá a gyerekeire is. De az elvesztett időt nem lehet már visszahozni, ami elmúlt, amit elszalasztottak nem lehet bepótolni, az időt nem lehet visszaforgatni. 

Pár nappal ezelőtt a barátom megjegyezte, hogy milyen furcsa, hogyha arról van szó, hogy két családtag nem áll szóba egymással, akkor már csak a téma hallatán is én mennyire felkapom a vizet, és hogy milyen hirtelen indulatossá tudok válni, s egész biztos, hogy van valami a háttérbe, ami miatt így reagálok. Úgy gondolom ez azért lehet, mert én viszonylag fiatalon elvesztettem a nagyszüleim, és édesapám is. Így sok mindent már nem élhettek meg velem. Tudat alatt mindenképpen érzem ennek hiányát, tudom milyen az, hogy valamit nem oszthatok meg azzal, akit szeretek, és nem tudom megérteni azt, hogy aki ezt megtehetné, az miért engedi meg magának azt a luxust, hogy nem áll szóba egy számára egyébként fontos emberrel mondjuk csupán azért mert orrol rá, vagy ezzel szeretné büntetni, íly módon tüntetőleg kifejezni véleményét.  

Te el tudod képzelni, hogy ne áll szóba egy családtagoddal?