A szilveszter környékét nem szeretem, már jó pár éve igazából nem volt jó szilveszterem. Olyan erőltetettnek érzem, hogy muszáj ilyenkor bulizni, muszáj jól érezni magad, és ha megkérdezik, hogy hogy telt, és hol voltál akkor arra mindig valami frappánsat kell mondani. Már eleve rettegek attól, hogy valaki megkérdezi, hogy hol töltöd majd a szilvesztert, vagy hol töltötted a szilvesztert. Nem akarom, hogy sajnálkozó pillantásokat vessenek rám a válaszom hallatán, hogy mondjuk nem voltam sehol.
Ez is egy olyan nap valójában, mint a többi, de valahogy ilyenkor én is nehezebben viselem, hogyha épp egyedül vagyok otthon, vagy nem úgy alakul az este, ahogy terveztem. Jártam egyszer kétszer már úgy, hogy egyedül voltam éjfélkor, és az igazán pocsék érzés volt.
Ilyenkor mindig kicsit kifordul a világ a négy sarkából számomra. Elvész az a harmónia, ami azért általában megvan belül. Ilyenkor gyakran elszomorodom, elszontyolodom, és azt érzem, hogy valahogy sehogy se jó. Igazából nem tudom megmondani mit szeretnék ilyenkor csinálni, nem tudom mitől érezném jól magam ilyenkor, nincsenek ehhez kapcsolódó vágyaim, utópisztikus képeim. Nekem a szilveszter arról szólt régen, hogy a szeretteim körében köszöntöttük az új évet, aztán ahogy fogyott a család, ahogy felnőttünk, és ahogy elkerültünk otthonról ez megváltozott, s elválasztott minket a tér egymástól.
Csupán annyit szeretnék minden ilyenkor, hogy legyen kinek azt mondani, hogy BÚÉK. Ez szerintem nem nagy kérés. Vagy igen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése