Szeretnék ide lejegyezni néhány régi történetet, ami kicsit azt hiszem a kort és a helyet is jellemzi, ahol akkor éppen éltünk. Köztük az első, amit nem is olyan régen hallottam édesanyámtól újra.
Réges régen, amikor még kisgyerek voltam bizony gyakran előfordult, hogy hosszú sorokat kellett kiállni, hogy élelemhez jusson az ember. Akkoriban nem azért voltál nehéz helyzetben, mert nem volt elég a fizetésed a megélhetésre, mint az manapság előfordul sajnos, hanem azért mert a boltban nem lehetett kapni semmit, szó szerint üres polcok fogadtak, és mindenki minden sorba beállt, mert még a wc-papírért is sorba kellett állni. Egyik ilyen sorbaállásnál amikor mi otthon voltunk tesómmal és a szüleink beálltak tojásért, ugyanis személyenként adtak 11 tojást, addig amíg a készletből futotta. Azonban úgy esett, hogy előttük elfogyott a tojás, miután aznap már órákat álltak sorba, részben ebbe a sorba, nem csoda hogy kicsit bosszús volt édesanyám. A sorban előtte az egyik szomszédasszony állt a két kisgyerekével, így ő kapott 33 tojást, és abból átadott 11-gyet nekünk, így lett nekünk is 11 tojásunk.
Egyébként ebből a kiszámíthatatlanságból és tervezhetetlenségből adódóan volt olyan, hogy addig addig óvtuk az utolsó darabokat, hogy mire fel akartuk használni, már megromlott és nem lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése