Esős vasárnap

Itt szinte egész nap esett, habár hideg azért nem volt. Lassan is telt volna a nap, ha nem köt le egy ábra készítése órákra. Amikor felálltam kis szünetre, akkor viszont megállapítottam, hogy ebben a szomorú időben nem jó egyedül lenni itthon. Ugyanakkor valahol tetszik is az ilyen idő, van abban valami romantikus, és szép ahogy csendesen csepereg az eső, inkább csak szitál, közben a fákon a madarak csivitelnek, a levegő pedig friss és üde.

Azt, hogy csendesen csepereg az eső, egyébként délelőtt olvastam az egy különleges blogon, mely nem csupán az ott közkincsé váló írások miatt érdekes, de az írójának számomra legalábbis megfejthetetlen és titokzatos, vagy talán kiismerhetetlen és elérhetetlen mivolta miatt is. Néha azon gondolkodom, hol történhetnek a leírtak, itt szinte látótávolságban a túlparton, vagy valahol egész másutt, s talán pont ez, hogy elgondolkodom azon amit olvasok, teszi érdekessé az egészet.