Elég pár nap, hogy megszokjam, hogy nem vagyok egyedül a lakásban, és noha néha átvillant az agyamon, hogy egy picit jó volna egyedül lenni, de nem mondhatnám, hogy most, amikor újra egyedül vagyok az olyan jó érzés volna.
Olyan, mint amikor évek múltán visszamész egy számodra kedves helyre ahol már nincs semmi ami odakötne, és nincs senki, csak az üres hely, tele emlékekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése