Szomorú, hogy ott tartunk, hogy gyakorlatilag nem tudok úgy hazajönni este 8 után úgy, hogy ne látnék legalább egy olyan embert, aki éppen a kukát túrja. Igaz ez azért is lehetséges, mert itt a lakótelepen a kukák kinn vannak az utcán és nem benn a házakban, de szomorú, hogy ott tartunk, hogy minden este legalább egy emberrel találkozni, aki kukázik, és az még szomorúbb, hogy ez minden egyes alkalommal valaki más.
Engem éppen ma szomorított el egy jelenet. A pénztárnál, előttem egy láthatóan értelmi fogyatékos fiú volt. A pénztárosnő meg olyan lekezelő volt vele, hogy csak na ('Beszélj románul!' - mondta nagyképűen románul, arra értve, hogy értelmesen mondja már el, mit akar). Aztán kiderült nincs elég pénze, s akkor vissza kellett adnia valamit. A nő meg fújtatott... Ezek után, mikor sorra kerültem, kivételesen nem köszöntem meg, s el sem tőle.
VálaszTörlés