Rihanna s&m

Az mennyire gáz, ha tetszik nekem ez a szám?

Mondjuk a klipje nem tetszik, a szövege és a szado-mazo sem az én világom, de maga a szám mégis bejön...

#819

Mi a különbség a szappanopera és a blog között?

Az, hogy ugyan mindkettő esetén kíváncsian várod a történet folytatását, de csak a szappanoperánál lehetsz abban biztos, hogy előbb vagy utóbb, de megtudod, hogy ki mit miért.

blogot olvasni

Jó, mert érdekes, izgalmas, különleges dolgokat tudhatsz meg, beleshetsz mások életébe, és kicsit azt is érezheted, hogy része vagy életüknek.

Rossz, mert azt hiszed ismered azokat az embereket, akiket olvasol, és így feltennél neki egy csomó kérdést, de mivel ténylegesen nem ismered, így mégsem teszed.

Rossz, mert amikor valaki abbahagyja a blogolást, az eltűnik, elkopik az életedből, és nem hallasz, tudsz utána semmit sem róla, és nincs is módod ezen változtatni, mert még ha netán tudod is, hogy ki van a blog mögött, ha nem ismered, akkor úgy sem keresed meg érdeklődve afelől, hogy mi van vele mostanság.

Néha azt hiszem, hogy azért mert engem érdekel a másik élete, az azt jelenti, hogy őt is az enyém, de nem, vagy nem feltétlen.

Jó, mert mindig van valami újdonság, amit fel tudsz fedezni, viszont ezek általában csak infó töredékek, és nem biztos, hogy úgy fogod érteni azt, ha egyáltalán érteni fogod, mint az, aki írta. Ugyanakkor szabadjára eresztheted a képzeleted.

Jó mert sok különböző módon gondolkodó embert találhatsz, és tágíthatod határaid.

 

#817

Nézem a tv-t, és ilyet még nem láttam, de képzeljétek el a műsorban a kép megy tovább, viszont a hangsávban elakadt a tű, és szó szerint ugyanazt az egy mondatot ismétli. Ezt: csodálatosan teljesítettetek!

magyar posta

Az, hogyha a postaládámba dobnak olyan levelet, amely nem nekem szól, és az adott név nincs is kint a postaládán, és én azt visszaküldetem a postára, majd két nap múlva újra bedobják, az azt jelenti, hogy habár nem nekem szól a levél, de a posta azt szeretné, hogy én azt azért mégiscsak olvassam el? Vagy azt, hogy nincs benne a postás kézbesítő munkakörében, hogy gondolkoni tudni kell?

Nagyon szívesen elolvasom a mások levelét, ha ezt tőlem írásban kéri a posta, de ellenkező esetben talán odafigyelhetnének, hogy ha két éve elköltözött valaki, akkor annak a leveleit talán már nem kellene a postaládámba dobni.

Vagy csak nekem túl magasak az elvárásaim a postával kapcsolatosan?

Ha már a filmeknél járunk

Engem idegesít, amikor már túl idiótára veszik a figurát. Miért van az, hogy a legtöbb vígjátéknak nevezet film nálam már a nézhető kategóriába sem fér bele? Pedig ha valaki, hát én szeretem a vígjátékokat.

Ui: Válaszoltál már erre?

Felnőtt rovatunk következik

Csak akkor olvasd tovább, ha úgy érzed felkészültél rá:)

#813

Érdekes, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy az embernek marha rossz kedve legyen.

The golden age

Gondolom csak én vagyok az egyetlen, akinek idő kellett hozzá, hogy megtudja, hogy a fesztivál reklámjában szereplő dalnak mi a címe és ki az előadója. Én rendszerint még azoknak a számoknak is elfelejtem vagy eleve nem is tudom, hogy ki az előadója, és mi a szám címe, amiket gyakran meghallgatok, és szeretek is. Ez is egy olyan szám, amit hallani már többször hallottam, az biztos, de fogalmam sem volt, hogy ki az előadója. Azért rendszerint előbb vagy utóbb, de sikerül rátalálnom a számra a neten.

#811

Az egyik boltban a következő feliratot láttam: Könyv 500 ft/kg. Ez egy angol turi, de akkor is kilóra könyvet venni?

#810

A rádióban meg egy ilyen szám ment, amikor beálltunk a parkolóba: I'm Mr. Hungary. Nem gondoltam, hogy a mizu után lehet még alulmúlni szövegírást, de ebben az esetben azt hiszem sikerült. Úgy volt beharangozva, hogy Csiszár Jenő kedvencei közül válogat, de ez egy olyan szám volt, hogy az állunk is leesett. Hallotta már valaki?

#809

Ülök a vonaton egyedül a fülkében, amikor egyszercsak egy pasas feltépi az ajtót, egy nő elkiáltja magát, 5-en ide üljetek be, és bevonult 5 gyerek. Hely volt, nem is az a baj, csak az, zavart, hogy egy "jó napot"-ot vagy egy "szabad lesz"-t  odaböföghettek volna előtte. Hát érzem, hogy "hazaértem".

Amúgy csak 40 percet késett a vonat, ez igazán bágátel az egyébként is 3 órás menetidőhöz képest.

Csak egy csöppet

SPF-fel "szóba került", hogy Romániában most szeretnék kialakítani a régiókat a jelenlegi megyerendszert felváltva azokkal, és ő mutatta meg nekem a terveket ábrázoló térképet, ugyanis én sehol nem akadtam használható információra.

Azt lehet tudni, hogy az RMDSZ szeretné elérni, hogy az egyik régió legyen magyar többségű, és akkor nyitott lenne az út az autonómia felé Székelyföldön. Én ezzel nem kifejezetten értek egyet, konkrétan azzal, hogy feltétlenül szükség lenne most egy autonóm magyar régióra Romániában.

Meg lehet kérdezni, hogy miért nem. A válaszom az, hogy egyrészt nem elég érett rá Románia, hogy azt sértődések és ellenérzés nélkül el lehessen fogadtatni mindenkivel, hogy ne legyen egyesek szemében tüske, és hogy ne érje ezért esetlegesen atrocitás a magyarokat Erdély szerte.

Másrészt az igaz, hogy a jelenlegi megyerendszerben két olyan megye is található, ahol a magyarok vannak többségben, és egy harmadik, ahol majdnem megegyezik a románok és magyarok száma, ezek a székely megyék, melyek alkotnák a vágyak szerint a magyar régiót, viszont a tervek szerint három olyan megyével lennének összevonva egy régióba, amelyek döntően román megyék, és a hat megye együttesében már kisebbséget alkotnának a magyarok, de arra gondolt valaki, hogy az erdélyi magyarok hány százaléka lakna ebben a különleges régióban? Mindössze az erdélyi magyarság alig több, mint egyharmada. Biztos, hogy jó ötlet "kiváltságot" adni a harmaduknak, ha megvan annak az esélye, hogy a többiek számára ez hátránnyal járna? Például kéréseit azzal utasítanák el, hogy ott van az a régió, költözz oda, ha ezt akarod.

Aztán EU-s elvárás a régiók bizonyos lélekszáma, ahhoz, hogy minden forrást le tudjanak hívni gond nélkül, ezért hozták létre nálunk is őket ilyen formában, és ez a régió nem biztos, hogy megfelelne így a kritériumoknak, így esetleg bizonyos támogatásoktól elesne.

Másrészt fennáll annak is a veszélye szerintem, hogy a többiekről meg is feledkezünk és minden támogatás és együttérzés csak ennek a régiónak járna, hiszen most is van egy olyan hozzáállás nálunk, hogy megyünk Erdélybe, és akkor Kolozsvárig minimum meg sem állunk, pedig Erdély már a határnál elkezdődik, és már ott is számtalan látványosság, örökség, emlék és néznivaló van, nem feltétlenül kell az első 150 km-t átugrani.

Szóval összefoglalva nem biztos, hogy ezt a lépést most kellene erőltetni, mert egyáltalán nem vagyok meggyőzve arról, hogy ebből a lépésből jelen helyzetben több előny származna, mint hátrány. Egyesek számára biztosan, de a többség számára is?

Jelenleg a kormányban is képviseltetik magukat a romániai magyarok, ami számomra azért azt mutatja, hogy általában véve nincs jelentős ellenszenv velük szemben, de vajon egy ilyen lépés után nem gyengülne az országos pozíciójuk, elfogadottságuk és nem erősödne a szélsőjobb, és nem romlana meg esetlegesen a kapcsolat országaink között? Nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem.

#807

A mit jelent a pillanat kérdést nem véletlenül tettem fel, ugyanis találtam egy blogot, ahol volt rá egyfajta válasz is. Gondoltam, hogy ahelyett, hogy egyből megmutatom, amit ott találtam megkérdezem, hogy ti magatoktól milyen választ adtok a kérdésemre.

Hát nem mondhatom, hogy temérdek választ kaptam volna, többre számítottam, de azért mostmár megosztom amit találtam, azonban, ha még valaki nem válaszolt, és akar, a fent linket posztnál megteheti még mielőtt megnézné ezt.

metro

A vizuális ajtó zárást jelző rendszert tegnap napközben vezethették be, mert reggel még nem tűnt fel ellenben délután már tök jól a szemembe világított, és mivel majdnem szemmagasságban vannak azok a lámpák, így egész valószínű, hogy ha reggel működik, akkor csak észre veszem, hogy a szemembe pislog.

Egyébként persze nem rossz dolog, mert ha valaki nem hall, az eddig nem tudta, mikor fogják bezárni az ajtót, így viszont már egyértelmű. Csak az a fura, hogy mind a két oldalt villog, nem csak ott, ahol nyitva van az ajtó.

Mit jelent?

Ha erre jársz kérlek fogalmazd meg és írd le, hogy számodra mit jelent az a szó, hogy pillanat? Mit jelent A pillanat? Öntsd szavakba.

Köszönöm.

#804

A mai napi vonatélmény is megvan: hazafele a jegyem tovább szólt, mint általában szokott, ugyanis a vonat eleje túlfutott az állomáson, és így már a vállamig érő gazok tövébe sikerült csak leszállnunk. Nem sikerült annyira túlszaladni, mint múltkor, most még az utolsó kocsi az állomáson állt.

Egyébként a gazoknak ideális idő van ezek szerint, habár azoknak mi nem az, hiszen azért az én magasságommal, ha a gaz a vállamig ér, az minimum 160 cm jelent, vagy még többet is.

Amúgy biztos a mozdonyvezető is olyan tompa volt, mint én ma egész nap, nem egyszer éreztem azt, hogy mindjárt elalszom, de nem csak én, az egész iroda csak kóválygott, mondtuk is, hogy senki ne csodálkozzon, ha valamelyikünk egyszercsak elalszik. Olyanok voltunk, mint az elkábított légy.

Minden kirándulás elengedhetetlen kelléke

Ha már fontolóra vesszük, hogy kimegyünk a levegőre, főleg ha nem csak a ház elé, hanem mondjuk nyaralni, akkor ezt feltétlenül vigyük magunkkal:

Szóval igazából tök jól el tudnám képzelni, hogy amikor a hegyek közé megyünk, akkor egy ilyet vinnénk magunkkal, ahelyett, hogy viszünk kis aragázt, tűzhelyet, flakonokat víznek, külön asztalt székeket.

Próbáld csak ki

Egy könnyed gyakorlat így vasárnap délelőttre:

A feladat a következő:

1. Ülsz a székeden, emeld fel a jobb lábad a padlóról, és körözz vele az  óramutató járásával megegyező irányba.

2.Míg körözöl a jobb lábaddal, rajzolj a levegőbe a jobb kezeddel egy 6-os számjegyet.

Ugye nem is nehéz, vagy mégis?

 

társas lény

Az ember társas lény, de nem csak az ember, az állatok is. Tegnap láttam egy galambot, melyet elüthetett egy kocsi, és szegény, amikor elsuhant mellette a villamos még nagyon vergődött, de kb egy fél perccel később, mire a villamosról leszállva újra láthattam már nem mozgott, a sztorinak nem is ez az érdekes része, hanem az, hogy amíg tehették, és éppen nem jött kocsi, addig másik két galamb ott őrizte társukat.

egyedül lakni

Jó vagy rossz? Előny vagy hátrány? Öröm vagy bánat? Önállóság vagy magány?

Ha az ember külön költözik, önálló életet kezd az valahol a felnőtté válás egy fokozata, és első körben biztos, hogy az öröm, és boldogság uralkodik el rajta, hiszen egyrészt elég "nagy" már ahhoz, hogy saját fészke legyen, másrészt végre azt és akkor csinál, amit és amikor akar, és senki nem szól bele, hogy mikor egyen, mikor menjen lefeküdni, és nem kell zavarba jöjjön, ha valakit fel akar hívni a lakására.

A dolognak azonban van egy másik oldala is, hiszen ezzel egyetemben meg kell azt is tanulnia, hogy az otthonát neki kell rendben tartania és otthonossá tennie, hiszen ezt nem csinálja meg helyette senki, és a költségeket is neki kell fedeznie. Kicsit másként közelítve azonban az egyedül lakással az is együtt jár, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nagyon szeretnél valakihez hozzábújni, valakit megszólítani, valakivel beszélgetni, hogy ne érezd magad olyan egyedül, hogy az éppen aktuális agylövésed valakivel meg tudd beszélni, azonban erre nincs lehetőséged. Meg kell tanulnod egyedül is helytállni, gondoskodni magadról, ugyanakkor ha ezt túl sokáig teszed, akkor egy idő után lehet, hogy már túl önálló leszel, és nem tűrsz meg magad körül már senkit. Hogy kinek mi a túl sok? Szerintem embere válogatja. Van olyan ember, aki egy percet sem szeretne magányosan eltölteni, így retteg attól, hogy egyedül kell éljen, legyen akár egy napot is, mások meg élvezik a szabadságot, és nem szeretnék azt feladni, van aki mindent megtesz azért, hogy valakit maga mellett tudhasson, és van olyan is, akit nyomaszt, ha túl közel kell valakit magához engednie. Természetesen vannak a kettő között is, nem mindenki szélsőséges, de előfordulhat, hogy ha túl sokáig van egyedül az ember, akkor valamelyik szélsőség tagjává válik, és hogy mi a túl sokáig, hát az embere válogatja, van akinek egy hét is túl sok, van aki nem lesz "túl önálló" évek alatt sem.

A fenti kérdésekre a válaszok: egyedül lakni egyszerre jó és rossz, vannak előnyei, de hátrányai is, van amikor örülünk az egyedüllétnek, máskor ki nem állhatjuk azt. És az, hogy önállóak vagyunk nem jelenti azt, hogy magányosak is.

csak egy picit

Csak egy picit térek vissza a határon túli témára, azért mert találtam ezt a bejegyzést a kettős állampolgárságról. Szerintem elgondolkodtató.

#798

Vannak játékok, melyek egy idő után már idegesítőek, de még sem bírod abbahagyni őket ez is egy ilyen játék. Lényege, hogy zárd körbe a macskát.

Forró nyár

Itt van a nyár, és most mindenki útra kell, hogy ilyen helyekre jusson el, mint amit a következő klipben is láthatsz, és nem csak azért, mert hátha ez a pasi is éppen arra jár, de ahogy a klip is mondja, ne felejtsük otthon a biztosításunk, lehet szükségünk lesz rá:

Hát lehet ezt a helyet én mégis inkább kihagynám...

 

holdfogyatkozás

Ma ugye, mint azt tudjuk, teljes holdfogyatkozás van, amit én szerettem volna megnézni, csak az az aprócska problémám van, hogy nem találom sehol a hold helyét, jó volna, ha meg lenne világítva, hogy na amúgy itt kéne látnod a holdat, de most pont nincs itt. Egy nagy felírat, hogy ez itt a hold helye, de sebaj, majd amikor előbukkan, akkor megnézem, hogy hol nem láttam előtte. Amúgy a napfogyatkozás látványosabb volt, mert az legalább nappal volt, és észrevettük, hogy sötét lett, de ha amúgyis sötét van, akkor nehezebb felfedezni, hogy még sötétebb van, és mivel nem világít semmi, így nem látszik, hogy nem világít, vagyis látszik, hisz nem látszik. Olvastam, hogy lehet majd látni az űrállomást is, csak azt nem tudom, hogy majd hogy, ha a Holdat sem találom, hogy fogom majd megtalálni azt a Holdhoz képest pici űrállomást!

Friss: egyébként most, hogy már megjelent a Hold, rájöttem, hogy nem csoda, hogy nem láttam, mert nem is jó helyen nem láttam, ugyanis rossz helyen kerestem.

a piros lámpa már nem jelent tilost?

Az utóbbi időben észrevettem, hogy már a kocsiknak sem jelent egyértelműen tilost a piros lámpa, ugyanis kétszer is láttam átmenni kocsit úgy a piroson, hogy a zebrán már gyalogos is átment, de még piros volt, nem jött másik gyalogos, gondolta akkor mehet. Egy másik alkalommal meg a 4 sávos úton vagy fél tucat kocsit kikerülve ment át egy terepjárós a piros lámpán. Biztos úgy gondolta az őrá, mivel nagy kocsival van, nem vonatkozik. Szóval figyeljetek oda, mert már nem biztos, hogy a piros felől nem jön kocsi! Szomorú...

friss vagyok

Nem is értem miért érzem ma magam kissé zizinek, amikor vasárnap este miután végignéztem a forma1-et, a szünet alatt még mic-t is sütöttünk, megnéztem az Édes november című filmet, ami eleve fél kettő után ért véget, és nem volt annyira vidám, a happy end is elmaradt, így még kellett valami levezető, ami olyan kései órán már nehézkes, így sikerült egy Trianonról szóló beszélgetést néznem még kettőig, mert az aztán olyan vidám téma... És tegnap este is a Büszkeség és balítéletet néztem éjjel egyig, mert ugye akkor lett vége. Aztán ugye aludtam olyan 5 órát, így frissen és üdén ébredtem, és mentem dolgozni.
Mondjuk tegnap este nem voltam álmos, vicces, hogy elég egy alkalom is, hogy eltolódjon a bioritmusom.

 

délutáni vendég

Délután egy ismerősünk volt látogatóban nálunk, és ahogy beszélgettünk, ahogy azt szinte valamennyi találkozásunk alkalmával, ezúttal is megjegyezte, hogy milyen kár, hogy én ilyen messze dolgozom és lakok, és ilyen keveset vagyok itthon, mert ő úgy szeret velem beszélgetni, és akkor és olyan jó volna velem beülni egy kávézóba, vagy elmenni erre meg arra. Meg is kérdezte, hogy nem akarok-e visszajönni erre, itt keresni munkát. Én hallgattam, nem akartam mondani, hogy nem, ide vissza én nem szeretnék jönni, csak annyit mondtam, hogy nekem erre nem nagyon vannak ismerőseim, barátaim, és azt csak hozzágondoltam, hogy nekem nem csak a munkám van messze innen, de a párom is. Közben csak csendben súgtam oda anyunak, hogy én nem szeretnék ide visszajönni, amire az volt a válasza, hogy ne is, ha akarok mozdulni, akkor csak nyugatra, ide vissza ne. Hát igen, itt nincsenek lehetőségek, és az itteni mentalitás sem a legjobb.

Egyébként vajon azért jön ki velem olyan jól édesanyám barátnője, mert meleg vagyok? Vagy ettől teljesen függetlenül? Vajon akkor is szeretné, hogy visszajöjjek ide, ha tudná, hogy meleg vagyok? Tudom róla, hogy hitére hivatkozva elítéli a homoszexualitást. Egyvalami azonban tény, hogy szereti kikérni a véleményem, és szeret velem mindenféléről beszélgetni.

#792

Régi szép idők, amikor még nem tudtam mi a különbség az msn és az sms között, nekem mindkettő csak 3 betű volt, amit jól össze is tudtam keverni, pedig akkor már kezdtem használni az egyiket.

Szivatás

Most délután a Deákon a két metró közötti átjáróban az egyik mozgólépcső nem működött, így a lefelé menőknek gyalogolnia kellett, amit olyan viccesnek találtam, hogy alig bírtam ki, hogy hangosan fel ne nevessek, szerintem így is feltűnően vidáman érkeztem fel. Persze mondjuk nekem nem kellett lépkedni az álló mozgólépcsőn. De olyan vicces, ahogy a tömeg egyszerre hullámzik le fel, mert egyszerre lépnek egy következő lépcsőfokra.

Ami közben eszembe jutott az, hogy olyan vicces lenne, ha egyik nap az egyik oldalt csak felfelé a másik oldalt csak lefelé mennének a mozgólépcsők a hármas metrónál, mennyi ember lepődne meg. Még kandikamerának is jó volna:)

Nyár van

Valahogy ez a dallam sikeresen belopta magát az agyamba:

Egyébként szerintem a két csaj hasonlít annyira egymásra, hogy akár testvérek is lehetnének, nem?

Mondj egy szót

Eszembe jutott egy roppant izgalmas elég hosszú szó, melyet nem is tudom miért jegyeztem meg, elvégre nem mondhatnám, hogy túl sűrűn használom, értelmes mondatkörnyezetben meg aztán végkép nem. Ez a szó nem más, mint az empíriokriticizmus. Ugye milyen egyszerű? És milyen gyakran mondunk vele mondatot!

Neked is van ilyen "értelmes" szavad, amely ismeretének hasznosságát nem igazán érzet?

#788

Az nem elég, ha csak én akarom, a másiknak is akarnia kell.

Legyen szó akár barátságról, akár másról, az ahova legalább két ember kell csak akkor működőképes, ha minden fél akarja azt. Persze egyedül is juthat előre az ember, csak akkor számolnia kell a magánnyal, és nagyon kevés olyan ember van, akinél ez ne jelentene előbb vagy utóbb problémát.

Gondolatfoszlány

Székely vagyok, s magyar, vagy csak székely s nem magyar?

Ez csak úgy eszembe jutott, egyáltalán nem tudom, hogy ezt hallottam-e valahol, vagy saját kútfőből származik. Én biztos, hogy ez is vagyok, meg az is, az őseim közt mindkettő van számos másik nációval együtt, valójában ettől vagyok igazi magyar.

A kérdést nem is annyira a soron következő népszámlálás kapcsát tenném fel, hanem egy olyan vetületben, hogy vajon tényleg minket választanának az Erdélyben élő emberek, ha szabadon eldönthetnék, hogy hová szeretnének tartozni? Nem lehet, hogy függetlenek akarnának inkább lenni, és létrehoznák a "Kelet Svájcát", ahogy időről időre Erdélyt hívni szokták? Hiszen már nagyon nagyon rég óta vegyes ott a lakosság, már a török idők előtt is szülővárosomban több különböző nemzet tagjai éltek együtt. Szóval biztos, hogy valakit választanának, és nem lennének inkább a saját maguk urai? Mert valószínű akkor tudnák a leginkább az egyenjogúságot biztosítani maguknak, és nagyjából csak saját magukban nem csalódtak még.

herceg a fehér lovon

Megfigyeltétek, hogy a filmek felének ma is ez a központi témája? Egy meg nem unhatatlan téma, jön a jóképű gazdag herceg, akitől mindenki elalél, persze csak a főhősnőnk ellenáll neki egy darabig. Mivel a hercegek manapság már egy kihaló faj, és a nagyfokú "beltenyészet" miatt ritkán jóképűek, meg elég sok elvárásnak kell megfelelni oldalukon, így lecserélték őket sztárokra, de a sztori lényege megmaradt. Nem tudom mi benne annyira vonzó, habár biztos jól esne nekem is, ha valami jóképű híresség csapná a szelet:)például Fenyő Iván.

De mondjuk két átlagos ember szerelme sokkal kellemesebb, habár valószínű nem annyira izgalmas:)

határon túli gondolatok

A másik amelyet előszeretettel gondolnak az itteniek, a mellett, hogy a határon túl senki nem beszél magyarul, mint azt korábban írtam, hogy mindenki ért, és csak azért nem válaszol, hogy szemétkedjen. Ez is izgalmas feltételezés, és nevetséges is. Erre is hallottam már megerősítő történetet: annak idején a határőrök nyilván mindent értettek, csak direkt nem voltak hajlandóak válaszolni. Hát nem pont így van, hiszen annak idején az volt a szokás, hogy a magyar katonákat a szovjet és bolgár határra tették Romániában, hogy nehogy át akarjanak szökni Magyarországra, és a magyar határra pedig moldovai és havasalföldi románokat tettek, akik tényleg nem tudtak magyarul, no meg ugye ők nem ismertek erre senkit, így sokkal kevésbé eset nehezükre, ha lőni kellett esetleg.

Annak idején nagyon sokan azért keltek útra, és hagyták el szülőhazájukat, hogy gyermekeiket ne tegyék ki annak a nehéz sorsnak amiben ők éltek. Nehéz sors alatt egyrészt a szocialista hiánygazdaságot értem, másrészt azt, hogy ha beléjük akartak kötni, megbántani őket, akkor hontalannak nevezték őket. Átköltöztek, egyesek csak az anyaországba, mások úgy vélték, ha már mennek, akkor messzire mennek, így gyakorlatilag szinte az egész világon laknak erdélyiek. Míg nyugaton tényleg "idegenek", habár ott ezt nem igazán vetik a szemükre, addig azt gondolná az ember, hogy itthon befogadó környezet várja a magyarokat, de ez csak részben van így, hiszen itt meg azt vágják a fejükhöz, hogy románok. Érdekes, hogy míg az első mindenkit felháborít, addig a másodikat ugyanazok az emberek alkalmazzák.

Egyébként a határon túl annak idején nem volt jellemző az a dögöljön meg a szomszéd tehene is mentalitás, ami az itteniek sajátja, ott sokkal összetartóbbak voltak az emberek. Sajnos azonban kicsit már őket is megmérgezte az irigy hozzáállás.

Egyébként kíváncsi lennék, ha a népszámláláskor tovább lenne bontva az, hogy magyar, akkor melyik csoport mekkora létszámot érne el.

Nemzeti összetartozás

Tegnap volt ez az új ünnepnap, új, mert csak tavaly jelölték ki ünnepnapnak a trianoni békeszerződés emlékére. Az ünnepnap kiírása mellett azt is elhatározták, hogy a hazai diákok ne csak a mai ország területét ismerjék meg, hanem jussanak el a határon túli részekre is, és kapjanak egy kis ízelítőt az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy éppen vajdasági kultúrából, s lehetőséget kapjanak az ottani magyarokkal való találkozásra, ezáltal erősítve az összetartozás tudatát. Úgy vélem erre igen nagy szükségünk van, hiszen jelenleg igen kaotikus elképzelésekkel rendelkeznek a magyarországiak.

Mit értek az alatt, hogy kaotikus? Hát egyrészt tudják azt, hogy sokkal nagyobb volt az ország, azt is tudják, hogy az elcsatolt részeken is élnek magyarok, de azt már nem feltételezik, hogy ők is beszélnek magyarul, és magyarnak érzik, vallják magukat. Gondolom most vannak olyanok, akik felhúzzák a szemöldöküket, hogy ez mekkora hülyeség, pedig nem akkora, mint azt gondolnánk. Saját tapasztalatom, hogy megkérdezték tőlem, hogy honnan tudok ilyen jól magyarul? Nehéz volt megtanulni? Hiszen az addig rendben van, megvan a történelemből, hogy a csúnya nagyhatalmak elcsatolták azokat a területeket, meg ott élnek magyarok is, de valahogy mégis az erdélyi lakosok azok románok, a felvidékiek szlovákok, a kárpátaljaiak ukránok, a vajdaságiak meg szerbek. Nem tudom mi lehet az ilyen emberek agyában, gondolom feltételezik, hogy a sok gonosz román csak azért tanult meg ilyen jól magyarul, hogy elvegyék a munkájukat, vagy könnyebben kapjanak segélyt.

Mondok egy másik példát: ugye ott vannak a tehetségkutatók, melyeket minden alkalommal magyarok nyertek meg, csak nem minden esetben "egyes" magyarok, volt amikor "kettesek". Ki hinné, hogy vannak "kettes" magyarok is? Hogy nem minden magyar egyformán magyar? Én magamtól nem, ebben a formában pedig semmiképpen sem érzem azt, hogy különbséget kéne tenni.

Kik voltak a kettes magyarok? Hát Karamel, Ruzsa Magdi, Király Viktor, Tolvaj Reni, és mostmár ezt a sort erősíti László Attila is. Mert jó tényleg magyarok ők is, csak nem olyanok, hangzott a válasz egy beszélgetés során, amikor értetlenül visszakérdeztem. Ők azok a magyarok, akik elveszik a magyarok munkáját, boldogulási lehetőségét a magyaroktól. Ha ez így nem is lett kimondva, de azért  mégis ezt lehetett mögé érteni.  Nem az a baj, hogy tehetségesek, inkább csak az, hogy itt akarnak boldogulni. Milyen fura, hogy úgy érzik egyesek, hogy legfőbb ellenségük pont a magyarok, vajon mi lehet ennek az oka fukarság, irigység vagy valami más?

Egyébként azt beszéltük, hogy valószínű azért tud nyerni a határon túli, mert az ottaniak szívügyüknek érzik azt, hogy szavazzanak, az itteniek viszont kevésbé érzékenyek már erre.

jégeső

Éppen fizettem a pénztárnál, amikor hallottuk az épület tetejére eső jégdarabokat, a pénztáros azt ajánlotta, hogy üljek le nyugodtan az étkező részen, ott kilátok, hogy mennyire szakad az eső, és ne menjek ki inkább. Közben azon töprengett, hogy vajon mi lehet a kocsijával a parkolóban. Elmentem a kijáratig, és néztem, hogy elindul-e a busz (hát igen, nekem nincs kocsim), vagy azért sikerül elérni. Mivel nagyon szakadt az eső és még mindig jég is esett, így amikor láttam, hogy elindul a busz lemondóan álldogáltam, de a buszvezető rendes volt, és a bejárathoz kanyarodott, így fel tudtam rá szállni. Ennek ellenére eláztam eléggé, ugyanis az előttem lévő nő nagyon ügyesen a nyitott ernyőjével beakadt a busz ajtajába, így ő már bent volt, de én még kint az esőn. Igaz csak néhány másodperc volt az egész, de annyira esett, hogy így is eláztam eléggé. Kikanyarodtunk, néztem is, hogy jé nem is látunk semeddig sem, amikor a sofőr letörölte az ablakot, és lehetett látni is valamennyit. A kocsit eltüntek az útról, mindenki lehúzódott, valami fedezéket keresve a fák alatt. Még vagy 5 percig szakadt, de mire ide értünk, ahol én leszálltam, már csak éppen szemerkélt. Mondjuk ennek ellenére megvolt a nem tervezett hajmosás, kellett nekem elmenni boltba kenyeret meg fagyit venni... mondjuk ahogy az lenni szokott persze ennél jóval több mindent sikerült összeszednem, persze csupa olyan dolgot, ami amúgy is kell, csak nem volt eszembe, vagy nasi...

És már süt is a nap...

Kis ügyi

Ma sikerült nagyon eredeti módon leennem magam. Reggel ettem egy nagy islert, melyből a lekvár egy csöppje befolyt a mellkasomra, úgy, hogy a felette lévő ingen nyoma sem látszik, hogy ráesett volna bármi is. Nem tudom, hogy sikerült oda beessen, elvégre nincsenek nagy mellem és mély dekoltázsom, és még az ing gombjai se voltak kigombolva. A legjobb, hogy észre se vettem egészen délutánig, amíg hazaérve át nem öltöztem.

#781

Az annyira kellemes, amikor állunk sorban vagy 5-en is a piacon, és az eladó fogja magát és a cigiét szívva beszélget a standjára éppen pakoló munkással.  Az, hogy váltanak néhány szót, megmutatja mit hová tegyen a munkás abszolút nem lenne probléma, de amikor a vevőknek háttal, azokra mégcsak fittyet sem hányva álldogál és beszélget, akkor úgy gondolom nem érdemli meg, hogy kivárjam a sort, és neki adjam a pénzem.

Mondjuk azért az is eléggé kiábrándító, ha a gyümölcsök felett cigizik az eladó, mert én nem kérem, hogy füsttel tartósítsák az árut. Csodálkozom, hogy hogy nem tiltották még meg a csarnokban a dohányzást.

#780

Láttam egy nőt, akin olyan ruha volt, hogy akkor sem lehetett volna többet látni belőle, ha nincs rajta semmi. Tök fölöslegesen öltözött fel. Habár lehet csak azért ez a véleményem, mert a lépcső tetején voltam. A férfiak szemérmesebbek...

#779

Olvastam SPF-nél a vadászrepülőkről, és nekem arról az jutott eszembe, hogy volt egy időszak, amikor rendszeresen járkáltak felettünk a vadászgépek, pedig a közelben sem volt bázis. Védték a légterünk, őrizték a határunk. Emlékszik rá valaki? Akkoriban nem éreztük magunk olyan nagyon biztonságban, pedig a háború elég messze volt tőlünk, csak éppen mi is a hátár mentén voltunk, igaz egy másik határ mentén. Elég félelmetes érzés volt ami azt illeti, legalábbis eleinte. Ez az oka, hogy habár tetszenek a gépek, annyira mégsem tölt el jó érzéssel, ha látom elhaladni őket.

Volt még ennél is korábban egy másik időszak is, amikor mondhatni készültség volt felénk, mindenki a tévét nézte a friss hírek miatt, a kórház készenlétben, hogy ha kellene akkor tudjon nagy mennyiségű beteget fogadni, akiket vonattal hoztak volna. Azért gondoljatok csak bele, nem túl kellemes érzés, még akkor sem, ha tudod, hogy az egy másik ország, és elvileg hozzánk nem érhet át a dolog.

Szóval az elmúlt 20 évben kétszer is volt olyan, hogy csak néhány kmre a határtól bombáztak, lőttek, és ez közvetlenül is kihatott ránk, a mi szürke kis hétköznapjainkra. Valahogy nem vágyom rá, hogy újra ilyen legyen.