humor morzsák

Kis kárpótlás a szótlanságért cserébe:

.         Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!

.         A nők többnyire tudják, mit akarnak. De nem mindig tudják, mikor akarják.

.         Az őrült abban különbözik a többi embertől, hogy csak egy rögeszméje van, míg a többinek egy egész rakás.

.         A siker titka az őszinteség, ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.

.         A legjobb barátom és én olyanok vagyunk, mint két testvér - Káin és Ábel.

.         Valahol a lelke mélyén minden ember jó. Csak sajnos vannak nagyon mélylelkű emberek.

.         Viszontszerelem az, ha te szeretsz engem, én viszont mást.

.         A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.

.           A lehetőség mindig nagyobb, mikor eltűnik, mint amikor érkezik.

.      Hol tanulták meg az anyukák mindazokat a dolgokat, amiktől úgy féltik a lányaikat?

.      Megfogadtam, hogy nem zabálok és nem vedelek, és tizennégy nap alatt leadtam két hetet.

rövid, tömör

Ahogy mondani szokták: Sötét Bihar. Kár, hogy ez a mondás nem igazán alaptalan.

Szép kerek mondat

Tényleg, van olyan is, hogy jaaaj - egy pár másodperces gondolkodási szünet aztán így folytatódik: ezt nem értem.

#775

Azt mondták tegnap, hogy ma rossz idő lesz, és én meg hittem nekik, ezért reggel hosszú nadrágban indultam neki. Aztán már fél kilenckor hőség volt, rajtam kívül gyakorlatilag mindenki rövidnadrágban, az égen pedig csak egy két bárányfelhő lehet látni. Szóval nem mintha különösebben hiányozna a rossz idő, de az előrejelzésnek ezek szerint most sem lehet hinni. Nehéz szakma időjárásjósnak lenni, de azért ki gondolná, hogy ennyire nem megy az előrejelzés, pedig régebben jobban beletrafáltak.

Gondolom persze nem mindegy, hogy hol nézünk utána. Van megbízható előrejelzőtök? A térd, fej meg ilyesmi nem ér, olyan kell, amit én is tudok használni! A rádió, amit napközben hallgatunk például csak annyira vállalkozik, hogy megmondja abban a pillanatban éppen milyen idő van, de azzal sokra nem megyek, mert azt én is látom, ha kinézek az ablakon.

hát nekem sem kell a szomszédhoz fordulni, hogy beégessem saját magam

Az olyan ciki, amikor az ember összetéveszt valakit valakivel, és rossz embernek kezd el magyarázni, aki feltehetően azt gondolja közben, hogy hát ez sem normális, miket hord itt össze. Hát ma én is jártam így, ráadásul akinek elkezdtem beszélni az nem egy idegen volt. Nem tudom eldönteni, hogy ez még kellemetlenebbé teszi a szitut vagy sem, habár ebből így könnyebb volt kihátrálni, mert volt más közös témánk, és váltottunk, és akár az is lehet, hogy csak gondolkodóba esett, hogy miről is beszéltem, mert mivel egy ebédkihordó futár üzenetét adtam át, így még akár azt is hihette, hogy egy olyan emberről beszéltem, aki már neki is hozott ki kaját. Nagyon ügyesen céget nem említettem. A ciki csak az, hogy nekem az egész, hogy mellétrafáltam csak azután esett le, hogy elköszöntünk.

A dohányzás ellen

Tegnap, vagyis tegnap előtt láttam egy részletet, melyben egy nő, azután, hogy mindenkit kiosztott, hogy milyen sznobok, hogy már dohányozni sem lehet egy partin kiesett a nyitott ablakon egy toronyházból. Az jutott eszembe, hogy ennek a jelenetnek a végére odarakva, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az Ön egészségét igazán jó dohányzás elleni reklámfilmet lehetne csinálni. A jelenet kissé morbid, ugyanakkor humor is volt benne, és habár nyilván ez túlzás, mégis felhívja a figyelmet a lényegre.

családi kötelék

A gondolataim cikáznak jobbról balra, így jutottam el oda is, hogy mennyivel másabb a testvéri kötelék, ha a testvérek nap mint nap találkoznak, mintha csak ritkán látják egymást. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék egymást, csak nem olyan belsőséges a kapcsolatuk, persze hogy is lehetne. Elnézve unokatesómékat, akik minden buliba együtt mennek, rengeteg közös barátjuk van, és minket tesómmal, hát ég és föld a kettő. Nekünk nincsenek közös barátaink, viszont ahhoz hasonlítunk éppen eléggé egymásra, hogy ha egyikünk régi ismerőse a másikkal találkozik az össze tudjon minket keverni. Nem járunk közösen bulikba, és mivel ő már házas, így már különösebben nem is szervezünk közös programokat, csak találkozunk (remélem ez itt azért elég érthető). Na szóval jelentős a különbség, ami betudható annak, hogy mi korábban "elszakadtunk" egymástól a suli miatt, mint ők. Mi tulajdonképpen már több, mint 10 éve, hogy nem lakunk egy fedél alatt úgy igazán, és mivel mindketten fiúk vagyunk, így kapcsolatunk is fiúsan visszafogott. Szerintem teljesen más eleve két lánytestvér, de akár vegyes testvérpár kapcsolata, mint két fivéré. Ti hogy vagytok a testvéretekkel? Vele osztjátok meg titkaitok?

csak azt szeretném mondani, hogy...

Hajrá Alíz, hajrá!!!:)

Mindjárt itt van a döntője az Éden hotelnek, és igazából azok közül akik bent vannak én Alíznak adnám a fődíjat legszívesebben. Hogy miért? Mert úgy gondolom, hogy elég sokat volt kénytelen küzdeni azért, hogy eljusson a döntőig, és nem is volt olyan könnyű dolga, a többiek zökkenőmentesebben jutottak el idáig, végig magára volt utalva.

Az eper ára

Idén már jó ideje lehet friss epret kapni, és most már megjelentek a piacon a magyar termések is. Nem tudom mennyire figyeltétek meg, hogy ez mit vont maga után, ha nem, akkor én most elmesélem.

Már valamikor márciusban megjelentek az eprek a piacon, de akkor azok még mind importból származtak, eleinte elég drágák is voltak, de aztán ahogy egyre több és több lett a standokon az árak is szépen elkezdtek csökkenni, eljutva odáig, hogy már 500-600 forintért is lehetett epret kapni. Az idő előrehaladtával megjelentek az első úttörő magyar eprek is, volt olyan amikor 4000 forintért kínálták őket. El nem tudom képzelni, hogy megvegyem a 4000 forintos epret, csak azért, mert rá van írva a táblára az ár mellé, hogy magyar eper, főleg úgy, hogy ugyanazon a standon ott van a külföldi is 800 forintért kilónként, de biztos volt aki megvette ennyiért is, habár szerintem nem tudhat olyat az az eper, amiért annyival többet érne a másiknál (hacsak nincsenek aranyból a magjai). Aztán persze a magyar eper ára is csökkent, és az utóbbi hetekben eljutottunk odáig, hogy az is csak 700-800 forint, de közben eltűnt a piacról az olcsóbb külföldi eper. Amit én nem értek meg, az az, hogy nem tudjuk olcsóbban adni a magyar epret, mint a külföldit, amikor azt még csak nem is kell átutaztatni a fél világon, hanem megterem itt a sarki kertben. Ha mi tényleg képtelenek vagyunk olcsóbban megtermelni, mint a világ más részein, akkor nem kellene talán elmenni, és megnézni, hogy mi az ő titkuk, és aztán azt alkalmazni itthon is?

Engem nem győz meg az a válasz, hogy mert nem lehet olyan olcsón minőséget előállítani, mert mindannyian jól tudjuk, hogy de igen, lehet. Megaztán egy tő eper az egy tő eper, bárhol is vagyunk, és ne mondja nekem senki, hogy az importnál nem tudjuk mivel fújták le és fel őket, mert a hazainál sem tudjuk, és a hazai termelőkről sem tudom elképzelni, hogy a finomabb termés érdekében esti mesét mondtak volna az epreknek.

Szóval csak annyit lehet látni, hogy az eper szezon kellős közepén a hazai eper még mindig drágább, mint a külföldi volt a szezon előtt.

Friss infó: Ma már eljutottunk odáig, hogy 400-500 Ft lett az eper a piacon.

Spórlás ez?

Egyrészt úgy érzem, hogy pl fél kiló kenyeret megvenni annyiért, amennyiért akár egy kilót is lehetne fölösleges pénzkidobás, másrészt ha meg megveszem az egy kilót, viszont annak a fele rám romlik, akkor nem spóroltam semmit.

Hát igen, ez az, amikor az ember árérzékeny. Ez egy dupla csapda, egyrészről akkor sajnálom kiadni a több pénzt kevesebbért amikor megveszem, másrészt, ha akkor az olcsóbbat veszem, de azt a végén mégsem tudom teljesen elhasználni, akkor meg sajnálom, hogy olyasvalamiért adtam ki pénzt "fölöslegesen", amit kidobok, kvázi pocsékolok.

Van az a mondás: olcsó húsnak híg a leve. De vajon tényleg így van-e még mindig. Maradjunk csak a kenyeres példánál. Teszem azt veszek egy félkilós mindenféle csodával megspékelt cipót, akkor az tovább fog elállni a kenyeres kosaramban, mint az amelyből egy kilót kapok ugyanannyiért? Hát a csodák között szerepelnek tartósítószerek akkor nyilván, de ha mindkettő friss termék, akkor már egyáltalán nem biztos. Mert ma már nem feltétlenül az ár a minőség záloga, legalábbis szerintem. Az ár ma már sokkal inkább a sznobság és márka elismertségének kifejezője, semmint a minőségé.

Persze azért van olyan eset is, amikor az olcsóság mellé gyenge minőség is társul, ez vitathatatlan, de nem megdönthetetlen állítás.

globalizáció 4. - süllyedő világ

Mindannyian hallottunk már arról, hogy globális felmelegedés, de úgy gondolom nem szoktuk olyan véresen komolyan venni, mert igazából nem látványos, és kézzel fogható az átlag ember számára. Hallottunk már arról is, hogy ez azzal jár, hogy olvadnak a jégsapkák, melynek következtében emelkedik a világtengerek szintje. Ezek megint olyan dolgok, amelyek felett egy legyintéssel elmennek sokan, hiszen hol van ide az északi sark, különben is ott hideg van, legalább kevésbé fognak fázni az ottaniak, ha nem lesznek állandóan jég alatt, meg hol van tőlünk a legközelebbi tenger, hol érint az minket, ha pár centivel magasabban áll a vízszintje?

Elfeledkeznek arról, hogy azok a változások közvetve ránk is hatnak, például azáltal, hogy az egész bolygó melegebb lesz, kevesebb eső fog esni, amely ugye nálunk is forró és aszályos nyarakat fog eredményezni, ami közvetlenül is ki fog mind a szervezetünkre, mind a pénztárcánkra is hatni, és nem kellene addig várni vele, ha tehetünk már most is az ellen, hogy eljussunk addig.

A tenger vízszintjének emelkedése azonban már van ahol most is problémát okoz, van egy ország, amely már meg is állapodott egy másikkal, hogy állampolgárait szépen lassan, de teljes egészében át fogja telepíteni, mert ha minden így marad az az ország fizikailag is meg fog semmisülni, egyszerűen eltűnik a föld felszínéről, szó szerint.  És nem egy háborúnak a következményeként, hanem békeidőben. Ez az ország egyébként Tuvalu. Szörnyű lehet úgy élni, hogy tudod, hogy még a te életed során el kell hagyd szülőfölded, mert az meg fog semmisülni, és eltűnik örökre.  Persze mondhatjuk azt újfent, hogy hol érdekel az bennünket, hisz oly messze van innen, a világ másik végén, de az igazság az, hogy mi is legalább annyira ludasok vagyunk az ő tragédiájukban, mint bárki más a fejlett és fejlődő országokban, hiszen itt nem arról van szó, hogy az a nagyjából 10000 ember él olyan hihetetlenül önpusztító életet, hogy a sziget belerokkan, hanem arról, hogy az a közel 7 milliárd ember, aki a bolygón él együttesen és úgy, hogy az már befolyásolja a bolygónk éghajlatát is.

#767

Az nagyon gáz, hogy én eddig azt gondoltam, hogy a Twist in my Sobriety című dalt egy férfi énekli? Mert ha csak hallgatom, tisztára olyan, legalábbis az én bot fülemnek.

Hallottam már azt a nevet is, hogy Tanita Tikaram, de ő nekem csak egy vicces nevű valaki volt, akinek a nevét mindig viccelődve emlegették, és egyáltalán nem kötöttem össze ezzel a dallal.

Szóval egészen ma reggelig én azt hittem, hogy egy férfi énekli, mi ma reggel a tv-ből meg nem tudtam, hogy de nem is, mert Tanita Tikaram énekli, és ráadásul ő egy nő. Mondjuk számomra még mindig fura, hogy hogy jön ki ilyen mély hang egy olyan babaarcú nőből:

Pedig igen régóta, és elég jól ismerem ezt a dalt, csak szerintem még a klipjét soha nem láttam, mindig csak rádióba hallottam.

#766

Én el tudnék képzelni egy olyan műsort, ahol duettekkel versenyeznek énekes párok. A műsor lényege az volna, hogy igazi duetteket hallhatnánk két énekestől, akik valóban tudnak énekelni. Mert annak, ami most a tv-ben megy nem sok értelmét látom, hiába énekes az egyik az összhatás nekem mégis inkább egy hatalmas káosz, fülsiketítő zaj és nem szórakoztató ének.

#765

Egy nap alatt két felsőt leenni. Mi ez, ha nem tehetség???

semmi sem elég jó?

A vonatok, legalábbis a piros csíkosok már bemondják, hogy milyen megálló következik, mire lehet átszállni, jelzi, amikor odaértünk, és mindezt megteszi a magyar mellett angolul és németül is, de mivel a német hosszabb, így az angol nem is mindenkinek tűnik fel, mint ma reggel ez kiderült számomra. Szóval ez egy igazán jó újítás, olyan európaivá teszi a vonatozást. Erre két utas arról kezdett el beszélgetni, minek mondja be a vonat, hogy mi következik, csak zajosabb lett ezzel, és különben is minek mondja be németül is, olyan sok a turista? Még ha angolul mondaná be (de ugye bemondja úgy is, csak az nem tűnt fel nekik), meg biztos valakinek új kocsija lett abból, hogy ezt megcsinálták.

Nem értem miért kell mindig mindenben a rosszat keresni, és látni, miért nem lehet egyszerűen csak örülni neki? Hiszen ha nem jársz arra nap mint nap, és tudod már behunyt szemmel is, mikor merre jár a vonat, akkor azért hasznos, hogy bemondják, és ha csak egy utas is akad a vonaton, akinek a német vagy az angol információközlés hasznára válik, akkor már megérte. Mivel nincsenek kiírva rendesen, sötétben is jól látható módon a vonat minden pontjából jól láthatóan, hogy milyen állomáson áll éppen a vonat, így meglehetősen hasznos tud lenni, ha ismeretlen vonalon jársz, hogy bemondják, milyen állomás jön, ha meg azt is bemondják, hogy melyik oldalt nyílik az ajtó, az már a csúcs. Egyébként logikusan és jól fel van építve a dolog, csak azokat az átszállási lehetőségek kerülnek bemondásra, amelyek tényleg érdemlegesek, magyarán, ha a két vonal egy helyről indul, akkor a szétvállásuknál nem mondják be, csak akkor ha ott találkoznak össze először.

Az, hogy itt az automata bemondja sokkal jobb, mintha a kalauz mondaná be, mert akkor a kalauz vagy bemondja vagy nem, az intercityken sokszor az inkább nem szokott nyerni, míg az automata biztosabban bemondja, és mivel ez újítás, itt még biztos jól működnek a hangszórók is.

Szóval tényleg nem értem, hogy mi ezzel a baj, miért nem lehet ennek örülni.

#763

Vihar előtti csönd, vagy vajon csak képzelgés? Tényleg megy a háttérbe a mesterkedés?

Hihetetlen számomra, hogy azt is problémának érzik, ha az ember jól érzi magát munka közben. Direkt kripta hangulatnak kell lennie? Van olyan, aki tényleg azt gondolja, hogy akkor jobban megy a munka? A nevetés feszültség, és stressz oldó, ha nincs rá lehetőség, akkor az nagyon rossz.

#762

Mostanában szívesen sztorizok fogászatos történeteket, amivel csak az a baj, hogy a hallgatóság kifekszik.

De mindenki arról szokott beszélni, ami éppen történik vele.

Ma akár arról is mesélhetnék, hogy reggel kimentem a buszhoz, vártam, és amikor már 10 perce el kellett volna mennie, úgy döntöttem nem várok tovább, kimegyek a vonathoz, alig értem ki már be is mondták, hogy ma műszaki okok miatt az a vonat kimarad, szóval jól indult a napom.

morbid

Ahogy a skorpiók párzanak. Az maximum a nősténynek jó, neki is csak azért, mert leszedálja a hím.

röviden

Fura azt hallani, hogy az egyetemem lehet meg fog szűnni, és nem azért mert olyan gyenge diplomát adna, vagy rossz volna a híre, épp az ellenkezője igaz rá.

Dalfesztivál konklúzió

Összességében, akár milyen is a dalfesztivál, vagy legalábbis annak a vízhangja, én azért szívesen dolgoznék a szervezésében, lebonyolításában, mert az olyan érdekes lehet.

Nagy bölcsesség

Az időjós kő:

Ha a kő vizes: esik.

Ha a kő száraz: nem esik!

Ha árnyékot vet a földre: süt a nap.

Ha fehér a teteje: havazik.

Ha nem látod a követ: köd van (és nem ellopták!)

Ha inog a kő: szeles az idő.

Ha fel le ugrál a kő: földrengés van

Ha eltűnt a kő: tornádó!

#757

A lecsüngő váll azért nem praktikus, mert arról leesik a táska.

Dalfesztivál: Feel your heart beat!

A második elődöntő tovább jutóival egy kicsit lemaradtam, mármint ami az ide való kiírását illeti. Csütörtökön már olyan fáradt voltam, hogy nem volt energiám ide bármit is írni, tegnap dettó, így maradt mára. Szóval a továbbjutók most amolyan ráhangolók is lehetnek a ma esti döntőre, ahol egyébként Kati az ötödik lesz.

Akik pedig csütörtökön továbbjutottak: Észtország, Románia, Moldova, Írország, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Ausztria, Ukrajna, Szlovénia és Svédország.

Szerintem az írek akár a végső győzelemre is esélyesek, olyanok voltak, mint két kis enegriabomba, akiket felhúztak és nem lehet lelőni se őket:)

Update: Az idei nyertes dal: Ell&Nikki - Running scared

új élmény

Ma sikerült új élménnyel bővíteni eddigi repertoárom ami a vonatozást illeti. Az történt ugyanis, hogy elfelejtett megállni a vonat azon az állomáson, ahol le kellett volna szállnom. A szép az egészbe, hogy ha itt nem áll meg, akkor már csak a következő településen van újabb állomás. Lassított ugyan, de mentünk tovább, már kezdtünk lemondani arról, hogy le tudunk szállni úgy, hogy ne kelljen visszavonatozni egy megállót, amikor végre a puszta közepén meg nem állt. Aztán vártunk arra, hogy ki lehessen nyitni valamelyik oldalt az ajtót, míg végülis a peronhoz képest másik oldalt kinyitotta, és leszállhattunk bele a bozótosba. Mi gyalogolhattunk a mezőn vissza a városba, akik meg fel akartak szállni, azok meg gyalogoltak az állomásról a vonat után. Az egész számomra igen vicces volt, habár mások nem fogták ennyire mulatságosnak fel az egészet. Az utazás is csak vagy 5 perccel lett nekünk hosszabb, mint normálisan, mert annál többet nem kellett várni és gyalogolni, de azoknak akik mentek tovább valószínű tovább tartott, mert bevárták, míg mindenki aki akart fel tudott szállni, és le ott a mezőn a töltés tetején.

Szóval az ember mindig újabb élményekkel gazdagodik.:)

A dalfesztivál visszhangja

Ma természetesen szóba került a dalfesztivál, és amellett, hogy megállapítottuk, hogy tök ciki a szervezőkre nézve, hogy a kommentátorok kénytelenek voltak mobiltelefonon beszélni majd egy órán át, mert a technika bemondta az unalmast a helyszínen, kielemeztük a továbbjutókat is, hogy kinek mi tetszett. Megállapítottuk, hogy a görög és az izlandi továbbjutás mindannyiunk számára érthetetlen volt, és jelenleg még egyetlen egy olyan dal sincs, amelyre azt mondanánk, hogy örülnénk, ha az nyerne.

A majdani nyertes latolgatása közben szóba került az is, hogy biztos meg van ez az egész bundázva, így nyilván esélytelen a magyar dal a végső győzelemre. Ezzel én nem értek egyet, nem azzal, hogy esélytelen a győzelemre, mert azért nem gondolom, hogy meg fogja nyerni, de nem azért, mert meg van az egész bundázva. A bunda mellett hozták fel érvként, hogy idén Németország, tavaly meg Norvégia nyert, amikor ellenpontnak szóba jött, hogy előtte volt orosz, és szerb győzelem is, akkor abban politikai játszmát sejtettek a háttérben. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy minden mögött csak az összeesküvést látják a magyarok, ez már beteges! Mégis miért kellene már előre lezsírozni mindent egy ilyen nemzetközi nagy hagyományokkal rendelkező eseményen? Nyilván az Oscar díjat is már most tudjuk, hogy ki fogja jövőre meg azután is megnyerni, és majd próbálnak írni valami használható forgatókönyvet, hogy azért ne legyen olyan feltűnő. Na szóval ez akkora marhaság!

Egyébként sokszor hallottam már felhozni érvként a dalfesztivál ellen, hogy egy Németországgal szemben nekünk esélyünk sincs a szavazáson, mert ott sokkal többen laknak mint nálunk. Az, hogy ott többen laknak igaz is, de 80millió német szavazat ezen a versenyen egy dekával sem ér többet, mint 10millió magyar, hiszen az ő szavazataikat külön számolják össze, a mieinket megint külön, és az ott győztes dal ugyanúgy 10 pontot kap, mint az itt győztes dal, nem baj, hogy ott esetleg 10 millió szavazatot kapott, míg nálunk csak fél milliót. Egyébként ez a megállapítás megint abból adódik, hogy elhisszük, hogy mi egy kicsi ország vagyunk valahol a világ végén, ami azért jobb, ha tudjuk, hogy nem igaz, a közel 10 milliós lakossággal a középmezőnyben vagyunk, és akár mennyire is rossz nekünk itt szerintünk, még mindig a világ felső tízezrének vagyunk tagjai, ezt nem szabadna elfelejtenünk.

Ezen a versenyen egyébként sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy mely ország mely országokkal szimpatizál, vagyis pontosabban, hogy a lakosság hogy áll a többi versenyző ország népéhez. Mi a véleménye másoknak rólunk? Az biztos, hogy saját magunknak saját magunkról rossz véleményünk van.

Eurovíziós dalfesztivál

Első elődöntő indul most, amelyben Wolf Kati is megmérettetik, szóval ma este drukkolhatunk neki!

Kiegészítés: Továbbjutott Wolf Kati, így szombaton újra drukkolhatunk neki. Rajta kívül még néhány olyan is, aki nekem speciel nem nyerte el a tetszésem, és kiesett néhány olyan is, akit viszont szívesen hallgattam volna meg ismét. A továbbjutók a következők: Svájc, Oroszország, Litvánia, Magyarország, Szerbia, Görögország, Azerbajdzsán, Grúzia, Finnország, és Izland.

Még viccnek is rossz

A napokban felreppent a hír, miszerint be akarják vezetni a 6 vagy akár hét napos munkahetet. Erre csak azt tudom mondani, hogy most ugye csak vicc???

Attól marhára nem lenne hatékonyabb a gazdaságunk, ha az emberek heti hét napot dolgoznának egész éven át, s kivehetnének max 20 nap szabit, viszont nyilván roppant versenyképesek lennénk a szomszédos országokhoz képest, ahol a fizetések magasabbak, és heti csak 40 órát dolgoznak azok a galád munkavállalók, bezzeg mi, mi heti akár 60 órát is a munkahelyen ülünk. És ez a különbség, ők 40 órát dolgoznak, mi meg 60 lennénk bent, de lehet, hogy ebből már csak fáradságból, és dacból is csak olyan 30-cat dolgoznánk vagy még annyit sem.

Szerintem ösztönözni lehet a kedves dolgozót a hatékonyabb munkavégzésre, de pozitív módon, és nem az őt negatívan érintő intézkedésekkel.

A legjobb dolog velem kapcsolatban te vagy (by R.M)

Ez egy újabb kellemes dallam, amit mostanában hallani szoktam, egy szép szerelmes duett:

The best thing about me is you by Ricky Martin:

 

És ha megkérdik mondj igent:) Adj egy esélyt és reméld a legjobbat.

 

Az alkalmatlan a nyerő?

Miért van az, hogy bármerre megyek, mindenfele azzal találkozom, hogy olyan emberek töltenek be olyan posztokat, és végeznek olyan feladatokat, amelyekre teljesen alkalmatlanok? Persze nyilván csak szerintem van így, és csupa elfogultságból gondolom azt, hogy én jobban tudnám azt csinálni, mint az adott ember, vagy ha nem is jobban, de másként. Persze van olyan dolog, amit én el se vállalnék, és néha annak se kellett volna elvállalnia, aki csinálja. Azért mondtam, hogy nyilván csak szerintem, mert ugye azt az adott személyt valaki felvette arra a posztra, és valaki ott is tartja, és nyilván meg is van győződve arról, hogy egyrészt jól döntött, másrészt jól dolgozik az alkalmazottja.

Lehet azért is teszek fel ma annyi kérdést, mert délután hallgattam egy előadást, ahol gyakorlatilag 40 percen keresztül minden mondat kérdő mondat volt, olyan szinten, hogy már szinte köszönteni is úgy köszöntöttek: Köszöntöm Önöket? Nem is értem, hogy lehet az, hogy ha valaki azzal keresi a kenyerét, hogy beszél, akkor hogy nem tud mégsem beszélni rendesen?

Kérdések

Vajon ahol az ország véget ér, ott véget ér a magyarság is? Vajon, ha egy tehetségkutatót nálunk egy határontúli magyar nyer meg, akkor az ellopta a helyet egy magyartól? Ő már nem is magyar? Tulajdonképpen ki számít magyarnak? Az aki Magyarországon született, vagy az aki magyarul beszél, vagy az, aki annak érzi magát, legyen a világ bármely csücskén? Vajon a bennszülöttek között van olyan, aki inkább magyar, mint a másik?

Tényleg jó volna az bárkinek is, ha az ország teljesen homogén lenne? Elvesz az valamit tőlünk, hogyha etnikailag heterogén társadalom vagyunk, vagy inkább hozzáad?

Vajon egy dal ugyanazt kell jelentse mindenki számára? Biztos, hogy csak akkor lehet hitelesen előadni egy számot, ha átéltük ugyanazt, mint az eredeti előadó, vagy el tudjuk játszani, hogy átéltük?

Ezek a kérdések jutottak most így hirtelen eszembe, ahogy néztem a tévét, és megfogalmazódott már bennem egyfajta válasz is a kérdésekre, de most még hagyom azokat érlelődni egy kicsit. Addig azonban szívesen veszem bármelyikőtök válaszát ezen kérdésekre.

munkahelyi stressz

Állítólag a régiónkban mi vagyunk a legstresszesebbek.

az új találkahely

Nevezhetjük akár így is, az új találkahely, vagy közösségi tér, ahol a legtöbb ember megfordul, és mindig tele van emberrel, és hangos morajlás tölti be a teret a sok duruzsoló embertől. Hát ez alapján még akármiről beszélhetek, ugye?:)

Jennifer Lopez - On the floor

Lehet csak az ismerős dallam miatt, de kifejezetten tetszik:

#746

Vannak dolgok, amiről szívesen írnék, csak nem akarom összecsapni, és nincs időm és energiám rendesen kifejteni.

Röviden és tömören, lényegre törően, valaki más által megfogalmazva:

"Tudjátok mi történt a kormányváltás alkalmával???

Egy óvatlan pillanatban, amikor nem figyeltünk oda kicserélték a szánkban a faszt!"