Egyrészt úgy érzem, hogy pl fél kiló kenyeret megvenni annyiért, amennyiért akár egy kilót is lehetne fölösleges pénzkidobás, másrészt ha meg megveszem az egy kilót, viszont annak a fele rám romlik, akkor nem spóroltam semmit.
Hát igen, ez az, amikor az ember árérzékeny. Ez egy dupla csapda, egyrészről akkor sajnálom kiadni a több pénzt kevesebbért amikor megveszem, másrészt, ha akkor az olcsóbbat veszem, de azt a végén mégsem tudom teljesen elhasználni, akkor meg sajnálom, hogy olyasvalamiért adtam ki pénzt "fölöslegesen", amit kidobok, kvázi pocsékolok.
Van az a mondás: olcsó húsnak híg a leve. De vajon tényleg így van-e még mindig. Maradjunk csak a kenyeres példánál. Teszem azt veszek egy félkilós mindenféle csodával megspékelt cipót, akkor az tovább fog elállni a kenyeres kosaramban, mint az amelyből egy kilót kapok ugyanannyiért? Hát a csodák között szerepelnek tartósítószerek akkor nyilván, de ha mindkettő friss termék, akkor már egyáltalán nem biztos. Mert ma már nem feltétlenül az ár a minőség záloga, legalábbis szerintem. Az ár ma már sokkal inkább a sznobság és márka elismertségének kifejezője, semmint a minőségé.
Persze azért van olyan eset is, amikor az olcsóság mellé gyenge minőség is társul, ez vitathatatlan, de nem megdönthetetlen állítás.
nálunk sem fogy el mindig a megvett mennyiség, de szépen szeleteljük, ha kell, és zacskózzuk, megy a mélyhűtőbe éa amikor szükség van rá, elővesszük, kiolvad és van friss kenyér.
VálaszTörlés[interdimenzionalis](#11349752): hallottam már erről a megoldásról, de magamtól ez sosem jut eszembe:)
VálaszTörlésszerintem érdemes kipróbálni. nem dobod el a felesleget és amikor előveszed a mélyhűtőből tényleg olyan, mintha friss lenne.
VálaszTörlésTényleg, csak ez az egy szempontod van, hogy meddig áll el a kenyér? Az íze pl. nem is számít?
VálaszTörlés[algi](#11370932): nem azért nem csak ez az egy szempont van, de most ezt kiemeltem, mint az egyenlet leggyengébb láncszeme.:)
VálaszTörlés