Néztem a Maradj talpont, ahol ezúttal színészek voltak azok, akik játszottak. Olyan színészek, akik mesekaraktereket személyesítenek meg valamely leginkább gyerekeknek szóló darabban. Elnézve őket arra gondoltam, hogy tulajdonképpen ez igazi színjátszás, és szerintem jó érzés lehet ilyen darabban játszani. Olyan kellemes, nem mondom, hogy könnyű, mert egyáltalán nem az, de az a sok érdeklődő, kíváncsi szempár, aki odaadóan figyel. A rendezés klasszikus, semmi túlmodern, semmi elvont.
Pont ezen gondolkodtam amikor Willy Fog utazását néztem a jutubon, és elmerengtem, hogy mennyire nehéz szinkronhangnak lenni.
VálaszTörlés