kutyák

Ahogy látom itt sokan nagy kutya rajongók, hát én nem vagyok az:), én sokkal inkább macskapárti vagyok.

Két okból van ez így:

• Az egyik, hogy relatíve kicsi korom óta van otthon macskánk, és a kismacskákat olyan aranyosnak találom, de igazából a nagyokat is.
  


• A másik ok a kutyákra vezethető vissza:), hogy úgy fogalmazzak. Nevezetesen az, hogy én habár aranyosnak tartom a kisebb méretű kutyákat általában, de a nagyok közt is van olyan ami tetszik, de alapjába véve eléggé félek is tőlük. Volt olyan eset, amikor egy este még régen mentünk a családdal, és egyszer csak elkezdett ugatni mellettem a kerítés túloldalán egy kutya, mire én akkorát ugrottam, hogy gyakorlatilag még egy óra múlva is az egész társaság azon nevetett, hogy hogy megijedtem. De az eredete a félelmemnek egész kicsi koromra vezethető vissza, ugyanis keresztapáméknál volt egy farkas kutya, amely az akkor körülbelül 3 éves énemnek nagyon félelmetesnek tűnt. Mint jóval később megtudtam a kutya csak azért követett mindenhova (a szőlő lugasba a mellettem lévő sorba, meg a mögöttem lévőben, hogy azt se tudtam hogy meneküljek el onnan), hogy játsszon velem, ami tulajdonképpen nem állt másból, minthogy rám ugrott, jobban mondva feltette a vállamra a két lábát, és arcon nyalt. A kutya akkor nagyobb volt mint én, úgyhogy én ettől kellően megijedtem minden próbálkozásánál, és rendszerint fenékre is ültem:) Azt meg kifejezetten nem szeretem, ha rámugatnak. A másik amit még utálok, ha nyitva van a kapu egy olyan háznál ahol szabadon jár kell egy vagy több kutya, ugyanis már ilyen helyről kétszer is utánam szaladt egy-egy kutya, és csak azért nem haraptak meg, mert időben észrevettem, hogy jönnek és ahogy hirtelen visszatámadtam feléjük megijedtek, és visszahőköltek.

Szóval ezért nem vagyok én kutyarajongó:)