Gratulálok magamnak ahhoz, hogy több, mint 28 év nem volt elég ahhoz, hogy össze tudjak szedni néhány barátot magam köré, akik meg is maradnak hosszabb távon, és nem tűnnek el mellőlem. Tulajdonképpen most pont ott tartok, hogy senki nincs. És sajnos nem tudom mi ennek az oka.
nem vagy egyedül.
VálaszTörlésnekem 26 év alatt nem nagyon sikerült :(
én nem írom ide, nekem hány év alatt nem sikerült.:) erről egyszer egy jó hosszú bejegyzést írtam magamnál, aminek csak kevesen értik a lényegét.
VálaszTörlés@Thia szerintem emlékszem rá, és azt hiszem az nálam valamelyik bejegyzésben be is van linkelve.
VálaszTörlés:( Azért ölellek.
VálaszTörlésén is csatlakozok a klubhoz
VálaszTörlésérdekes.. én hol úgy érzek, ahogy most te, hol meg a szöges ellentét. most például a "túl sok" esete áll fenn, persze gőzöm sincs, melyik érzésem tükrözi a valós állapotot.. majd ha egyszer igazán szarban leszek, gondolom kiderül.
VálaszTörléslehet te is csak úgy érzed, hogy sehol senki... azért mert nem beszélgetsz valakivel napi szinten, vagy nem mentek el szertartásosan sörözni péntek esténként, még lehet nagyon jó barát..
@gia lehet, csak szar amikor azt gondolod, hogy ha te nem hívsz fel valakit, akkor téged senki sem fog.
VálaszTörlésNéha én is így érzek, aztán rájövök, hogy hoho. Szóval nem lehet, hogy csak nem látod, ami előtted van? Ez ilyen saját tapasztalás persze, gondoltam, hátha másnál is hasonló lehet :)
VálaszTörlés