Ma volt szerencsém egy stressztesztet kitölteni, nagyon izgalmas volt, csak néha volt olyan érzésem, hogy a válaszoknak semmi köze nincs a kérdéshez. Amúgy hogy azért egy hét szabi után érezzem magam egy kicsit stresszesebben, hogy megfelelően töltsem ki a kérdőívet, sikerült amikor már majdnem kész voltam vele, egy egyszerű mozdulattal a következőre kattintva lefagyasztanom az egészet és kezdhettem elölről az egész kitöltést.
Valami ilyesmi kérdés volt az egyik: Mennyire jellemző? A családi teendők miatt sokat hiányzik a munkából.
Válasz lehetőségek: Jellemző. Nem jellemző, de nem is zavar. Nem jellemző, és egy kicsit zavar. Nem jellemző, és eléggé zavar. Nem jellemző, és nagyon zavar.
Ez csak nekem fonák? Habár ha elolvasod vagy 10-szer és emészted órákon át, akkor kezd értelmessé válni:)
2010. május 31., hétfő
Voltam ma közgyűlésen
Na értelme az nem volt, két és fél óra után otthagytam, lehet még csak most ért véget, mert mostmár bezárt az iskola, amely helyszínül szolgált.
Összefoglalva a két és fél óra eseményeit, ameddig ott voltam: rágtuk a gittet a semmiről, de kitűnő példákkal szolgált az esemény arra, hogy az emberek mennyire képtelenek összefüggő mondatokat alkotni, folyamatosan beszélni és közben gondolkodni is.
20 perc alatt sikerült megválasztani a levezető tisztségviselőket. Aztán egy órán keresztül ugyanazt a két embert elemeztük, tulajdonképpen anélkül, hogy bármi értelme lett volna, mert akármit mondunk akkor sem jutunk vele semmire, egyrészt mert a bíróság az illetékes az ügyekben, másrészt mert nem lehet határozatot hozni olyan ügyeben, ami nincs már rajta a meghívón és ezek nem voltak nevesítve. Aztán áttértünk végre a harmadik napirendi pontra, amiről kiderült, hogy nincs megfelelő infó, ami alapján határozatot lehetne hozni, gondoltam akkor továbblépünk, de nem, erről újabb egy órás eszmecsere következett, mely még nem ért véget amikor eljöttem, de már kiderült, hogy az azt követő 3 pontot sem lehet emiatt megtárgyalni. Az eszmecsere alatt azt értem, hogy egy ember beszélt, javasolt valamit, aztán azt mondta a saját javaslatára, hogy az nem jó, aztán újra javasolta, aztán újra azt mondta, hogy nem jó, mint a pereces, ugyanazt ismételték órákon át, a két és fél órás eseményeket 10 perc alatt is le lehetett volna rendezni szerintem. Szóval szörnyű volt:(
Azon gonolkodám
Mivel ma megint szembesültem azzal, hogy nem sikerül eldönteni, hogy aki ezt a blogot írja IO, azaz én, milyen nemű vagyok kedves olvasóimnak, így azon gondolkodám, hogy akkor megkérdezek mindenkit, aki erre jár árulja el mit gondol és miért. Tényleg kíváncsi vagyok mivel sikerül fejtörést okoznom. Azt is kérném, hogy ne az legyen az indok, hogy azért az, mert én azt mondtam:)
Teljesen más: eddig meg voltam győződve róla, hogy minden kommentet elolvasok itt, de most mégis kicsit az lett az érzésem, hogy nem, de lehet, hogy csak már nem emlékszem rá. Ha valakinek nagyon nem válaszolok a kommentjére és kéne, az szóljon, köszi.
2010. május 30., vasárnap
Bontják a strandot
Nyilván, hiszen nincs rá semmilyen más észszerű magyarázat, hogy már két napja, magyarul egész hétvégén reggeltől estig hallgathatjuk ahogy törik a betont. Azt tudom, hogy a strandon csinálják, de olyan régóta már, hogy szerintem már a medencéket verik szét, mert ennyi járda nincs is az egész strandon. Mondjuk az is lehet, hogy a földet döngölik...
Share the moment 3 (döntő)
A döntő kicsit csillogóbb lett, mint a két elődöntő, de ennek ellenére a koreográfia most a legtöbb dalnál visszafogottabb és fénytechnika sem olyan látványos szerintem. Több dal is volt, ahol csak az énekes volt magába és esetleg hátul néhány vokalista. Igaz a szabályok elég szigorúak, hiszen maximum hatan lehetnek összesen a produkciókban, és a meglehetősen gyors színpadcserék miatt túl nagy díszletet sem készítettek.
A spanyol szám közbe befutott valaki és lehetett látni, ahogy lekísérik a színpadról és elvezetik, viszont nem csinálta jól, mert teljesen fel volt öltözve, még téli sapka is volt rajta, ha jól láttam.:)
A számok nekem szinte kivétel nélkül tetszettek, és még egy darabig el leszek velük, szerintem többször meg fogom hallgatni őket:)
Azt is megállapíthattam, hogy a kaukázusi nők csinosak, hosszú barna hajúak, és egyszerűen szépek:) és a hangjuk is jó. A szerb énekesnek meg olyan haja van, hogy az akár paróka is lehetne, szerintem borzasztó.
Egyik másik előadónak érdekes hangja van, például a belga olyan kisfiús hangú, a szerb fiú hangja nem annyira illett a külsejéhez, egy-két hölgy hangja pedig kifejezetten tettszett, ilyen az albán, az ír és az izlandi.
A Belorusz 3+2 pillangószárnyai pedig nagyon szépek, és nem tudtam rájönni, hogy hogy nyitják ki őket.:)
Volt néhány eredeti ötlet, ilyen a bekamerázott családok a résztvevő országokból, illetve az Európa táncol projekt, amiből azt láttam, hogy ez másütt egy igazi esemény.
A győztes dal a német lett, számomra kissé meglepetésként, mert szerintem nem volt ennyire jó.
Eltüntek a gombok
Egymás után látom a fellépőknél, hogy a táncos fiúkon van ugyan rendesen felső, de legyen az akár ing akár zakó a gomb folyton lemarad na jó nem folyton, de így jobban hangzik így gyakori látvány a meztelen mellkas, igaz különösebben megnézni nem lehet, mert folyton mozognak és ha simán állnak a felső összezáródik. Vajon ez divat lesz idén nyáron a hétköznapokban is?:)
2010. május 29., szombat
Napfénnyel táplálkozni
Tegnap láttam a tévében a Feleségcsere című műsorban, hogy ha reggel 7:30-tól 7:38-ig a napot nézzük, akkor nem kell reggeliznünk, mert akkor a napfény a táplálékunk. Ezzel csak egy aprócska gondunk van erre, mégpedig az, hogy ma még nem láttam a napot, így elég nehezen kivitelezhető ez a táplálkozási módszer. Ettől függetlenül valószínű nincs rossz hatással az emberre, ha reggelente napfürdőt vesz, mert akkor kicsit feltöltődsz energiával.
2010. május 28., péntek
Blogolás
Az utóbbi napokban elgondolkodtam azon, hogy mit is várok a blogtól, miért írom, miért olvasom és egyáltalán miért is fogtam bele.
Túl nagy igazságokra nem jöttem rá, de úgy gondolom, hogy amikor elkezdtem, akkor annak az az egy oka volt, hogy annyi minden és annyira jelentősen és gyorsan változott körülöttem, hogy kellett valami fix. Ugyanakkor az is közrejátszott, hogy addig én egyfolytában sok emberrel voltam körülvéve, egyedül szinte soha nem voltam, ehhez képest a mostani helyzet egészen más, akkor már körvonalazódott, hogy innentől kezdve sokat leszek egyedül, és talán, ha olvasok blogot, látom mi történik másokkal, esetleg még társaságom is akad, akkor nem leszek annyit egyedül.
Furcsa dolog mert az ember mindig arra vágyik, amije éppen nincs, amíg folyton volt körülöttem valaki, lévén koliba laktam és voltak szobatársaim, addig az egyedüllét hiányzott, hogy néha kicsit magammal tudjak foglalkozni, hogy a párom eljöhessen hozzám és kettesben lehessünk, aztán amikor egyedül lettem, akkor meg az kezdett el zavarni, hogy nincs kihez szólnom, mindig ugyanazokat az embereket látom, és unalmasan telnek a napjaim, amikor éppen nincs mellettem a párom.
Igazából tényleg jól elvagyok azzal, hogy olvasom mások írását, és ezáltal kicsit megismerem és megkedvelem őket, vagyis azon énjüket, akik ők a virtuális térben, a blogszférában, viszont arra rá kellett jönnöm, hogy ez az egész nem teljesen az aminek én elsőre gondoltam. Jó olvasni mások mindennapjairól, gondolatairól, de ettől én még nem lettem kevésbé magányos, jobban sem, ez igaz. Habár lehet nem ez a jó szó, hogy magányos, mert az végülis nem vagyok, inkább azt mondanám nem lettem kevesebbet egyedül. Egyébként túl sokat olvasni egy valakitől nem jó, mert akkor annyira belemerülök, akár egy jó könyvbe, hogy rossz amikor a végére érek a bejegyzéseinek, és már nem kapok akkora dózist, mint korábban. Egyik másik bejegyzés meg kifejezetten kijózanító, és kénytelen kelletlen rá kell ébrednem arra, hogy mint általában mindennel kapcsolatban a blogos dolgokkal kapcsolatban is túlságosan rózsaszínben látom a világot, mint egy tündérmesét, ami örökké tart, de ez nem így van, mint ahogy a könyvnek is egyszer vége lesz, így a blognak is egyszer a végére érek, persze itt jobb esetben azért van folytatás, azt is tudom, hogy sokszor naivan állok a dolgokhoz.
Képzeletbe illő hely
Tegnap délután továbbra is az esküvő szervezés bűvöletében jártunk kint egy tanyán, ami a város szélétől csak pár száz méterre van, de mégis annyira elüt a városi környezettől. Ahogy átléptük a bejáratát egy tisztás benne egy kis tó, kicsit odább a másik kapu előtt egy holtág, melyet a kapubejáró ketté vág a kapuval szemben egy kis erdő a holtág túloldalán legelésző birkanyáj az erdőbe pónik és lovak, a kaputól az út a fák mellett visz a ház felé, ami szintén a holtág partján áll, és igazi hagyományos parasztháznak van berendezve, mögötte a mező szélén egy fedett rész, ahová ki lehet ülni, a mezőn a lovak amelyek szabadon járkálhatnak, csak a ház felé van kis kerítés, olyan amilyen jellemzően a hegyekben szokott lenni. A házzal tornácával szemben az ólak és a takarmánytároló, az udvaron kutyák, macskák barátságban egymással, illetve pulykák és tyúkok járnak szabadon, így láttam sok év után újra kiscsirkéket és kotlót is.
Szóval az egész hely olyan meseszerű, pont olyan, mint amilyennek városiként elképzelek egy tanyát, amely a nagyközönség számára nyitva van.
Share the moment 2
Megint néztem a dalfesztivált, ezúttal a második elődöntőt, és közben azon kezdtem el gondolkodni egy két kaukázusi ország dalát hallgatva és nézve, hogy nem tudom miért van bennem az a gondolat, amolyan előítélet, hogy azok az országok szegények és elmaradottak, és biztos a versenyzőjük is ennek megfelelően szegényes és nem túl szép, amikor ez egyáltalán nem igaz. Most konkrétan az azeri dalt hallgatva merült fel bennem ez, de rá kellett jönnöm, hogy még ugyan szép és színvonalas produkcióval, ruhákkal, ügyes táncosokkal álltak ki és abszolút nem lehetett megkülönböztetni a nyugati produkcióktól, és senki sem tűnt ős asszonynak vagy ős embernek:)
A mostani kedvenceim: Litvánia, Örményország, Dánia, Hollandia, Románia, és Szlovénia, de igazából szinte mindegyik tetszett.
És akik továbbjutottak: Grúzia, Ukrajna, Törökország, Izrael, Írország, Ciprus, Azerbajdzsán, Románia, Örményország, és Dánia.
2010. május 27., csütörtök
Meghívást kaptam
Ma délután telefonon meghívtak egy nagy szombati eseményre a Kossuth térre. Felvettem a telefont a géphang udvariasan bemutatkozott persze az én névmemóriámmal fogalmam sincs mit mondott, hogy hogy hívják. Aztán előadta, hogy nagy esemény, meg fordulópont, új kezdet, társadalmi megbeszélés meg minden, és hogy eme nagy eseményről le ne maradjak, ezért szeretettel várnak engem és vigyem magammal a családomat és a barátaimat is és menjünk szombaton a Kossuth térre, mert előtte iktatják be az új miniszterelnököt és ott fogja első beszédét a néphez intézni. Amikor meghallottam, hogy Kossuth térre várnak szeretettel elkezdtem röhögni, mert azért ne higgye már senki, hogy csak azért, hogy ott legyünk a téren képesek leszünk 500 kmert utazni, azért annyira nem nagy esemény ez, volt már előtte is miniszterelnök avatás, amire szintén nem mentem el, eme hagyományt nem szeretném most sem megváltoztatni. Leginkább azon nevettem, hogy tényleg úgy gondolják, hogy innen a keleti határ mellől hajlandó lennék felutazni Pestre és utána haza azért hogy ott a tömeg közepén álljak, főleg, hogy vasárnap már úgyis megyek vissza Pestre.
Más is kapott meghívót?
mai napom
Ma délelőtt két ismerőshöz kellett elmennem ügyet intézni, ami úgy nézett ki hogy amiért mentem azt elintéztük 5 perc alatt, utána pedig a tesómékról faggattak további körülbelül egy órát, és arról, hogy mikor térnek magukhoz, mikor veszik észre magukat. Itthon vagyok egy hétig és nem telik úgy el nap, hogy a nap felében ne körülöttük forogna a világ, ami még nem volna baj, ha nem mindenki azon tanakodna, hogy mit lehetne velük kezdeni és hogy miért kell ennek a nőnek bekerülni a családba. Tesómékat egyébként ezen ismerősök hónapok, egyesek évek óta nem látták, de akad olyan is aki még a menyasszonyt soha nem látta. Egyszerűen csak látják édesanyámon, hogy milyen rossz hatással vannak rá, és már ebből kifolyólag mondhatni esélyt sem adnak nekik, pontosabban nem tudják felfogni, hogy lehet az öcsém ilyen papucs a párja meg ennyire zsarnok.
Én meg csak hallgatok és hallgatok, mert meg lettem kérve, hogy ne balhézzak velük.
Eladó a menyasszony
Nem is olyan sokára esküvő lesz nálunk, és családunk immár hivatalosan is bővül egy taggal. Én leszek ezen jeles eseményen az egyik tanú. Volt már valaki esküvői tanú? Ha igen mesélje már el, hogy mit kell csinálnom, és tanítsa már meg nekem, mert én nem vagyok képben. Azt már tudom, hogy én is a szekéren fogok ülni az ifjú párral és végig parádézhatom a várost, ahol már tudom, hogy pár ismerős ki fog állni, hogy mulathasson és jól megnézze magának a menetet, de aztán, hogy az anyakönyv vezetőnél és a templomba mikor ki megy előre, marad hátra, vagy bármikor is meg kell-e szólaljak, na arról fogalmam sincs. Egyszer már valaki elhadarta, hogy mikor mi van, mi a szokás erre, csak én azt már teljesen jól el is felejtettem. Egyébként jól kéne majd mindent csinálni, mert ha valamit elbaltázok és még véletlenül elterelem a figyelmet az ifjú párról, akkor aztán pusztul a világ.
Az esküvő néhány paramétere: ugyanannyi vendég mindkét részről, eggyel sem lehet több semelyik oldalt, ha netán nincs annyi közeli rokon, mert csak az vehet részt az esküvőn, akkor gyorsan szülni kell egyet kettőt még!!! A vendégek a vacsora után húznak haza, aki mégsem annak nem szabad ezt elárulnia, mert hogy jön az ki, hogy az egyik család vendégi tovább maradnak, mint a másikéi?! Csak olyan családtag jöhet, aki már legalább fél éve a családban van, mert ha annál újabb tag, akkor eltereli a figyelmet az ünnepeltekről!! Szóval vigyázzállás és menetelés indulhat!
Menyasszonyunk már első perctől szívünkbe lopta magát, tulajdonképpen a vőlegényen kívül a mi oldalunkon nem találni olyan embert aki jó véleménnyel volna róla. Méreteit tekintve nagyon vidám teremtés kéne legyen, de nem az, és minden tettével érezteti véleményét. Például én mint sógor nem jártam az előző albérletükben, pedig mindenki dicsérte aki látta (szóval vagy 3 ember is), hogy milyen szép, mert amikor éppen arra jártam akkor őnagysága éppen duzzogott és nem volt szabad bemennem, így tesómat az ajtó előtt vártam meg. Találkozni vele több, mint egy hónapja nem találkoztam, előtte is csak azért, mert jártak ki kiválasztani az esküvő helyét próbaebédekre. Én nem tudok róla, hogy rám meg lenne sértődve, és amiatt kerülne, habár én már joggal lehetnék rá megsértődve, mert most is, amikor bent jártunk feléjük, akkor is csak tesóm jött el találkozni velünk, habár pont édesanyám szülinapja volt. A menye nem köszöntötte fel egyáltalán, mert rá meg van sértődve éppen aktuálisan, de azért én vehettem neki is sütit hogy le ne fogyjon véletlenül és elküldhettem neki, mert a rendelést tesómnak leadta, hogy mit kér.
Ki tudja egyébként milyen húzásairól nem tudok még, mert el se merik nekem mondani, mert még a végén ellátogatok hozzájuk és lecseszem mert mivel a telefonszámát nem tudom így csak személyesen tudnám, mert telefonom öcsémen keresztül már mondtam meg a véleményem nekik arról amit csináltak lehet akkor most emiatt rám is meg van sértődve és nem áll velem szóba.
Szóval eladó a menyasszony, csere is érdekel, ha az illető családcentrikus, és nincs ellenére az olaszos hangulat, amikor nagy családi banzáj van.
2010. május 26., szerda
Egy fecske is csinálhat nyarat
Tegnap láttam egy videót, amely egy koncerten készült tavaly, a videóhoz hozzáfűzték azt is, hogy ha leutánozzuk azt amit az előttünk lévő csinál, akkor mi is lehetünk sikeresek.
Én egy kicsit továbbgondoltam a dolgot. Vannak dolgok, amit én másképp látok, mint mások, vagy a többség. Például én el tudom képzelni azt, hogy igenis minden ember egyenlő, és nem keres többet vagy kevesebbet valaki azért, mert ő valamilyen származású, vagy mert valamilyen nemű, nem kevesebb azért egy ember, mert ő egy kisebbséghez tartozik, és nem több valaki, mert a többséghez tartozik. Bármi mentén lehet kisebbséget gyártani, ha a nemek alapján akarunk, akkor összességben a férfiak mind kisebbség, de ha a fiatalokat nézzük akkor ott a nők számítanak kisebbségnek, valahogy mégsem szoktunk eszerint kisebbségről beszélni. Miért beszélünk kisebbségről akkor bármi más alapján csoportosítva a dolgokat? És miért rosszabb az az ember aki valamilyen besorolás szerint kisebbséghez tartozik? Mitől kellene lenézni valakit azért, mert ő mondjuk roma, vagy határon túli magyar. Mert azért azt tudom, hiszen nagyon sokszor hallottam, hogy Romániában az ottani magyart, ha meg akarták sérteni, vagy bántani, akkor hontalannak titulálták, oda nem illőnek állították be, ha úgy döntött, hogy átköltözik ide, akkor itt románnak, betolakodónak mondták, és igazából egyik kisebbségből a másik kisebbségbe került át, pedig azt gondolta, hogy itt majd a többség része lesz. Ebből a szemszögből igazán nevetséges ami most Szlovákia és Magyarország között folyik, egy mesterségesen generált ellentét, ami a hétköznapokban azért általában nincs jelen. Én speciel úgy alkotnám a törvényt meg, hogy valamennyi a trianoni magyar területeken élő ember automatikusan kapja meg a magyar állampolgárságot, ezzel együtt a jelenlegi szlovák hozzáállással valamennyi szlovákiai ember elvesztené a szlovák állampolgárságot.
Én azt sem értem, hogy miért próbálnak a kereszténységre hivatkozva megakadályozni dolgokat, miért ellentétes az a hittel, hogy bárki bárkivel összeházasodjon, bárki szabadon örökbe fogadhasson? Miért kell ma is úgy értelmezni a Bibliát, mint tették azt ezer évvel ezelőtt, miért gondolják, hogy az a helyes értelmezés? Honnan tudjuk, hogy annak idején, amikor íródott akkor pont azt gondolta az, aki írta, mint amit most mi gondolunk olvasása közben? Hiszen ennél kisebb horderejű, kevésbé ismert műveket sem értelmezünk ugyanúgy mindannyian, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy értelmezzük mi, mint aki alkotta. Nekem például az irodalmi műveket igen ritkán sikerült úgy értelmezni az iskolában, mint ahogy azt a tanár elvárta, és a tankönyv leírta, mert nekem mást jelentett egy egy mondat, egy egy verssor, mint az irodalmárnak, aki a könyvet írta, de ez nem jelenti azt, hogy emiatt én folyton rossz jegyet kaptam volna, mert attól még nem volt kevésbé jó az én értelmezési módom, mint a másiké, csak más volt.
Én ezekben a dolgokban nem látok semmi kivetni valót, én nem ítélek el valakit a származása miatt és nem találok kivetni valót abban sem, hogy melegek házasodjanak és örökbe fogadhassanak, és az ezzel járó terheket és előnyöket vállalják.
Persze teszem hozzá ez nem jeleni azt, hogy én mindent és mindenkit tolerálok, mert ez nem igaz, egyszerűen csak más szempontok alapján szelektálok.
Visszatérve a klipre és az abban látható dolgokra úgy gondolom, hogy ami ma csak kisebbségi vélemény az lehet egyszer a talán nem is olyan távoli jövőben a többség véleménye, és lehetünk mi magyarok is toleránsak és jófejek, nyitottak és fejlődőképesek, és akkor talán kevesebbet fogunk károgni és sopánkodni és kevésbé fogjuk sajnálni magunkat, és akkor talán nem érezzük majd azt sem sértőnek, hogyha azt mondják, hogy mi a Balkánon élünk, és keletiek vagyunk (hiszen van benne valami és az igazságon nem kell megsértődni), és boldogabbak leszünk, és nem tűnünk majd flúgosnak gondolataink miatt, mint a klip elején a lány.
Végezetül íme a klip:
Share the moment
Végig néztem az első elődöntőt, és meglepődve tapasztaltam, hogy valahogy nem volt olyan nagyon látványos előadás, mint az előző években, sokkal visszafogottabb volt a színpadkép, és szerintem most a dalok nagyobb hangsúlyt kaptak, persze lehet ennek az az oka, hogy ez még csak elődöntő. Ettől függetlenül azért a dalok közti átvezetések elég látványosak voltak. Szerintem idén többen énekeltek a saját nyelvükön, mint az előző években.
Akik nekem tetszettek, és drukkoltam nekik, hogy tovább jussanak a következők voltak: Moldova, Szlovákia, Finnország, Belgium, Albánia, Belorusszia és Izland. Közülük is a két kedvencem: Albánia és Moldova.
Akik tovább jutottak: Moldova, Belgium, Albánia, Belorusszia és Izland, valamint rajtuk kívül még Oroszország, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Portugália és Görögország.
2010. május 25., kedd
A sötétségmérő
Újabb jópofa, magyaros viccet találtam.
Csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérőt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérőt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hőmérőből kettő, vekker...
- Sötétségmérője is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér ... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda ... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán ... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De ... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettől a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérőhelybemérő.
- És mekkora a mérő?!
- Kétszer négyszer feles.
- ....méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyű leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Előbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás előtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzőbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Először faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenőr megbüntetheti.
- Ő is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenőr pontosan mit ellenőriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék ... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.
Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az előbb nem találtuk itthon...
2010. május 24., hétfő
Már megint más lett a méretem
Ma délelőtt amikor készülődtünk a következő kérdés lett nekem szögezve:
-Nincs másik nadrágod, olyan amit kinőttél, vagy kicsi?
-Miért? - Kérdezem értetlenül elkerekedett szemmel- Nincs, miért volna?
-Mert az most pont jó volna, mert ez 3 számmal nagyobb, mint kéne.
-Ó mindjárt beleteszem az övet és akkor jó lesz:)
Szóval megint ott tartok, hogy fogalmam sincs, hogy hanyas nadrágot hordok valójában, mert még abból sem tudok kiindulni, ami rajtam van, mert attól kisebbet kell választanom. Egyébként is úgy kell minden egyes nadrágvásárláskor kitalálnom, hogy mi a méretem, mert ahány márka, ahány bolt annyi számozás. Jellemzően én vagyok az a vevő, aki soha nem tudja, hogy mi a mérete, és hagyom érvényesülni az eladókat, akik ránézésre el tudják találni és a kezembe nyomni a megfelelőt, hogy felpróbáljam. Ha erre nincs lehetőség, akkor általában 2-3 darabbal a kezemben vonulok be a fülkébe, mind különböző méret, és úgy próbálom eldönteni, hogy melyik a jó.
2010. május 22., szombat
ki mond ilyet kinek?
Az utcán hallottam amint a mellettem lévő a következőt mondja: Jó, de ne pasizzál, a csajozás még belefér.
A fenti kérdésre a megfejtést én sem tudom teljesen, mert a telefonba mondta ezt, szóval csak azt tudom, hogy ki mondta, de azt, hogy kinek, nem mondjuk őt sem ismerem, de azért kíváncsi lettem volna arra is, hogy ki van a vonal túlvégén.
Néha egy-egy érdekes félmondat után, amit az ember az utcán hal menet közben, kíváncsi leszek, és szívesen megtudnám a folytatást és az egész szituációt ami ahhoz a félmondathoz kapcsolódik, de persze, mint ahogy ebben az esetben is ezzel a félmondattal maradok, és minden mást én találhatok ki hozzá.
Írnám, hogy ti mit gondoltok erről, vagy milyen hasonló eset jut eszetekbe, de maradok a realitások talaján.
akár kandi kamera is lehetett volna
Tegnap a vonaton amin akkora tömeg volt, hogy csak na, plusz 5-6 kocsi volt hozzáakasztva a normál szerelvényhez, ugyanis amiről én elfeledkeztem, mint ahogy sokan mások is, hogy most hétvégén van a Csíksomlyói Búcsú, és oda ez a vonat is szállította a vándorokat.
Szóval a vonaton rengeteg ember volt és nagyon nagy volt a mozgás, mindenki vándorolt föl alá a szerelvényben, ugyanis hátul voltak a külön kocsik a bárkocsi viszont elől. A vagon amiben ültem már modern gombbal nyitható ajtókkal volt felszerelve, mint az intercityk, ami 10-ből 9 embernek problémát jelentett. Ezért is gondolom azt, hogy akár kandi kamera is lehetett volna, mert az a 9 ember aki fennakadt a legkülönbözőbb módon nyitotta és zárta az ajtót: volt olyan aki feltépte és dühösen ment tovább, volt olyan ki feltépte és diadalittasan vonult tovább, hogy milyen ügyes volt, és megmutatta annak a gonosz ajtónak, hogy ő az erősebb, volt aki miután feltépte megpróbálta visszazárni, ami már abszolút nem sikerült neki, ugyanis míg kinyitáskor az ajtó egy idő után már magától nyílt tovább, viszont amikor zárni próbálták, akkor is az ajtó vissza akart nyílni, és igazából az ajtó erősebb volt, mint az emberek. Volt olyan aki már szinte felcsimpaszkodott az ajtóra, úgy próbálta bezárni, a lábával a falnak támaszkodva. Előbb utóbb mindenkinek szóltak az ott ülők, hogy magától csukódik, akinek meg nem sikerült feltépni az ajtót annak meg mutatták, vagy mondták, hogy ott a gomb azzal nyílik. Volt olyan is aki ezen információ birtokában megnyálazta az ujját és úgy nyomta meg a gombot (egyértelműen övé lett az ott ülők különdíja, mert előtte ugyancsak ő volt az, aki a falnak támasztva a lábát próbálta becsukni az ajtót, amikor a másik irányba ment, ő egyébként egy aranyos néni volt, aki be is jelentette, hogy ő már túl öreg az ilyen dolgokhoz való hozzáértéshez).
Az érdekes az volt, hogy a kornak semmi köze nem volt ahhoz, hogy meglátja e az ember a gombot az ajtó mellett ami világit vagy sem, a fiatalok éppúgy mint az idősek feltépték az ajtót. Jó tudom ez is olyan dolog, amivel ha még nem találkoztál akkor nem ismered, de azért gyanakodhatsz, hogy ha egy üvegajtó nem nyílik könnyen, akkor lehet nem úgy kell nyitni, hogy simán elhúzod, hanem lehet szét kéne nézni, nem? Néhány éve én is bambán álltam a busz előtt, hogy az miért nem nyit nekem ajtót, ha megállt a kedvemért a megállóba, hogy fel tudjak rá szállni, amíg a össze nem raktam, hogy a buszvezető azt mutogatja nekem, hogy a gombot nyomjam meg ami nyitja az ajtót, de azóta eltelt néhány év és már mindenfele vannak gombbal nyitható ajtók buszon és vonaton az ország minden táján. Vagy nekem sikerült már túlzottan városi sznobbá válnom? Remélem nem.
2010. május 21., péntek
Rendrakás
Nem haladok olyan gyorsan a dolgokkal, ahogy gondoltam, de azért azt sem mondanám, hogy nem léptem előrébb, mert azért van amit már sikerült megoldanom, elrendeznem, rendbe raknom, csak még mindig van tenni valóm. Van olyan része is a dolgoknak, amelyet még nem látom át, és nem tudom mit kéne tennem, mi volna a jó megoldás. Várom már a jobb időt, hogy egy kicsit több programot lehessen szervezni, és legyen változatosabb a hétköznap.
Érdekes észrevenni magamon azt, hogy irigyelni tudom mások helyzetét azért mert az én szemszögemből úgy látszik, hogy nekik jobb, még akkor is, ha nem minden szempontból jobb, csak egy az általam éppen kiragadott szemszögből az, irigyelni is csak azt a szegmentumát irigylem:). Mindenesetre ez is hozzátartozik ahhoz, hogy eldöntsem hogy lesznek a dolgaim rendben.
2010. május 20., csütörtök
egy élmény volt
Munkából hazafelé a szokásos útvonaltól eltérve trolival indultam el. Körülbelül a második megállóban felszállt egy részeg hátulra, akire a vezető egy csomót várt, hogy odaérjen és fel tudjon szállni, szóval tök rendes volt, de ezt a mi kedves részegünk zokon vette és hangosan mondta a magáét és a következő megállóba előre is jött, és elkezdett magyarázni a vezetőnek, hogy micsoda dolog az, hogy azt se jelzik hol kell felszállni a buszra, és úgy kellett rohannia, és azt sem tudja hogy jó buszra szállt-e fel (igaz abban a megállóban csak ez az egy járat áll meg, dehát ez az infó mégis kit zavar?) és ki tudja hová viszi most őt ez a busz, de sebaj, mert ő úgy is hazatalál, kicsit szidta a bkvt, majd a következő megállóba bejelentette, hogy neki elege van ebből az egészből, hisz azt se tudja melyik buszon van, úgyhogy ő le is száll. Miután ő leszállt valaki, aki szintén be volt maxolva elkezdett baromi hangosan csuklani a troli hátuljában (én legelöl álltam, de simán hallottam minden egyes csuklását) és ez így folyt vagy 6-8 percig, közben már az egész troli rajta kuncogott. Szóval igazi élmény volt trolizni.
Ez és az
Hamarosan felteszem a többi dalt is szöveggel együtt. Mostmár egyébként egyértelmű, hogy a Duna Tv közvetíteni fogja, már lehet látni a műsorújságban is.
Egyébként csak úgy csendesen megjegyezném lehet ám kommenteket is írni nálam, ha valaki akar.
Érdekes árukapcsolással találkoztam a héten: az étellel amit rendelni szoktam kaptam egy sampont is. Hogy kapcsolódik ez a két dolog össze? Akinek van ötlete megoszthatná, mert nekem annyira nincs.
2010. május 18., kedd
Drága esernyő
Az elmúlt két napban a csodálatos időjárás hatására az emberek elővették a luxus ernyőjüket, amitől minden reggel hihetetlen dugó van. Tegnap ezen felbuzdulva én a kis hagyományos esernyőmmel mentem a busz helyett a vonathoz, elvégre a busz nem is mozdult szinte semerre, és nagy naivan, mert bentről nem látszott, hogy fúj a szél, és nem is fújt, az ernyőmet lazán tartva gyalogoltam. Amikor elértem egy olyan sarokhoz, ahol 4 irányból futnak össze az utcák olyan jól fejbe vágtam magam az esernyővel, hogy az csak na, aztán a szél miatt magam elé kellett tartanom, az eső viszont ettől függetlenül felülről esett, így nem is ért sokat, be is zártam és kapucnit húztam.
Engem ma mindennek néztek
Ma amíg vártam a párom és lődörögtem megszólított egy nő:
Nő:- Maga olyan vidám, és én is az vagyok. (Gondoltam, hogy érdekes kezdés, ezt még nem mondta így nekem senki, akarhat valamit) Mondhatnék Önnek valamit?
Én:- Ha pénzt akar, azt nem adok.
Nő:- Nem, csak mondani szeretnék valamit, csak két mondat.
Én:- Rendben, tessék.
Nő:- A Földön vannak jók és gonoszok, és csak a jók fognak életben maradni és elmúlik ez a gonoszak által vezérelt gonosz világ és csak a jók maradnak, mert ugye most vagyunk 6 milliárdan a 35 millió helyett ... (közben én azon gondolkodtam, hogy vajon miből látta, hogy én vidám vagyok, amikor speciel nem is mosolyogtam, meg azon töprengtem, hogy most mégis melyik egyházba szeretne beléptetni, meg mikor hagyja már abba, meg jöhetne már a párom, mert akkor abbahagyná már végre, meg hogy hideg van, és már jó volna menni, mert a hidegtől kell wc-re mennem)...Jehova megmondta (idézet a Bibliából) és ha van időm akkor olvasgassam a Bibliát, de szóba került ott valami filmrendező is, akit '85-ben megöletett a kormány is és beszélt beszélt beszélt vagy 10 percet, aztán bemutatkozott és megkérdezte a keresztnevem és mondta, hogy este majd imába foglalja a nevem. Ezzel el is váltunk.
Körülbelül 1 órával később a vonatra felszállva láttam, hogy van bent hely más ember mellett, aki mintha látva engem pakolna, na mondom, milyen rendes helyet csinál nekem, akkor bemegyek, mert először nem akartam, de legyen. Erre amikor benyitok előszedi a pénztárcáját és elkezdi nekem mutogatni a bérletét. Erre mondom, ja nem én csak leülni akartam. Válasz: Ja, elnézést. Pedig én becs szó nem vagyok mávos, és nem is volt rajtam mávos egyenruha, csak egy szürke vízálló dzseki, meg szürke táska, de mégis kalauznak nézett. Szóval lehet úgy kellett volna folytatnom, hogy végig járom a vonatot és mindenkinek megnézem a jegyét, akinek meg nincs azt hagyom, hogy lefizessen (mert ugye jegyet nem tudok nyomtatni).:)
2010. május 17., hétfő
Futópad veszélyei
A következő videóban a szöveg szerint egy banki reklámot látunk, de ez egyáltalán nem lényeges. A pasast azért sajnálom, mert jól pórul jár:), de ami azt illeti azt megtanulhatjuk tőle, hogy ha az ember alatt csak úgy leáll a futópad, akkor szálljon le róla, és ne rajta állva nézze meg, hogy mi történt, mert az veszélyes lehet.
Tehát a videó:
Pöttyös reklám
Láttátok már az új Pöttyös Guru reklámot? Ötletesnek ötletes, tetszeni is tetszik, de a terméket szerintem nem fogom megvenni. Van olyan aki már megvette és azt mondta pont olyan mint a többi hasonló termék, csak drágább:) ez nem annyira meggyőző, hogy rohanj és vedd meg:) De a reklámban észrevettétek azt, hogy amikor ott a pasast "vetkőzteti" a csaj, akkor a kollégája megnyalja a száját és ráharap az ajkára?
Kíváncsi vagyok lesz e folytatása, vagy mennyire lett nyerő ez a termék. Evett már valaki ilyet? Ha igen mi a véleménye róla?
2010. május 16., vasárnap
TV ajánló
Most megy a Viasat3-mon a "Lehetetlen küldetés" című amerikai pihentagyszülemény, ha röhögni szeretnétek csak ajánlani tudom:)
Egy akadálypályán kell átjussanak a versenyzők, amibe minden csúszik, mindenhonnan van lehetőség leesni a vízbe, sárba, a nézőknek meg jókat szórakozni az ügyetlenségeken, no nem azért mert nekünk jobban menne, á dehogy, de ez tényleg egy vicces és ötletes műsor. Kicsit hasonlít arra a falas műsorra (Kaladra fal) ami volt az rtl-en, csak nem annyira művi, habár abból is az eredeti verzió sokkal viccesebb volt, mint a magyar.
Forma1 - Monacó
Nekem minden évben a kedvenc nagydíjam a monacói, mert annyira tetszik az a pálya, hogy ott lehet látni közben a várost is, és az olyan kis szép városka. Remélem egyszer sikerül majd élőben is eljutni oda, nem feltétlenül a forma1-re mert nem, mert megvagyok nélküle is, de ott végigsétálni azokon az utcákon végigjárni úgy a várost, hogy hol Monacóban hol pedig Franciaországban járok roppant érdekes lehet. Járt már ott közületek valaki?
Vukašin Brajić - Thunder And Lightning (Bosnia & Herzegovina)
Dalszöveg és más infókért olvasd tovább.
Music group of Peter Nalitch - Lost And Forgotten (Russia)
Dalszöveg és néhány infóért olvasd tovább
Euróvíziós dalfesztivál első elődöntő
Hamarosan itt van a Dalfesztivál, és ennek kapcsán mostmár nem csak oldalra, hanem postban is közzéteszem a dalokat:) és a dalszövegeket is melyeket az Eurovízió honlapjáról szedek.
Elsőnek az első középdöntő dalait találod meg, és ha van köztük olyan amelyik tetszik, azt itt jelölheted is. Illetve értékelheted tetszésüket azzal, hogy a különböző bejegyzéseket értékeled. (mivel az előzőleg beillesztett szavazólap eltűnt nálam, és nem láttam a válaszokat, ezért kicseréltem egy újra, itt már látom a válaszokat, szóval, ha netán valaki szavazott volna már 05/16 18:00 előtt az legyen kedves újra, köszi)
Szóval jön az első elődöntő 17 dala a következő 17 postban. Jó zenehallgatást és kitartást hozzá:)
Ja és köszi, hogy nem nézel teljesen hülyének:)
gondolatok
Azt hiszem túl sokat vagyok egyedül, miért van az, hogyha az ember nem rámenősködik akkor az ismerősei nem keresik a társaságát? Lehet rossz körből válogatom az ismerőseimet? Persze, mivel nem járok el szórakozni, mit csodálkozom ezen, ja és ránézésre is komoly embernek gondolnak.
Na azért nem kéne folyton panaszkodnom, hiszen itt van a párom, csak ő most éppen dolgozik, és amúgy sem lakunk együtt. Annak ellenére, hogy szeretném, ha már együtt laknánk néha azon gondolkodom, hogy vajon akkor is ilyen jól kijönnénk egymással? Hiszen teljesen más napi 24 órát együtt tölteni, mint rendszeresen találkozni.
Erről eszembe jutnak tesómék, akik a szó szoros értelmében tényleg majdnem napi 24 órában együtt vannak, de tényleg szinte még a wc-re is együtt mennek ki.
2010. május 15., szombat
érzelgős vagyok
Kora délutáni elfoglaltságként egy filmet néztem ahelyett, hogy takarítanék, pakolnék vagy főznék ami egy családi vígjátéknak számít, ha kategorizálni szeretném, és pont ez a része a családi része volt az, ami miatt a film vége felé olyan szívfacsarónak találtam, hogy csakúgy potyogtak a könnyeim, amikor arról volt benne szó, hogy eltűnik a család szépen egyenként, és lehet, hogy visszavonhatatlanul. Nem tudom mi lett volna, ha mondjuk a Love Story-t nézem.
Persze lehet nem lett volna rám ilyen hatással, ha nem egyedül vagyok itthon.
asszociálok
Biztos bennem van a hiba, és nem tudom, hogy kell helyesen megmosni egy zöldhagymát vagy répát, de amikor mosom őket, azokról a mozdulatokról mindig valami más jut eszembe...
Férj és feleség a strandon
- Mi az isten van ebben a rohadt nagy táskában, Barbara?
- Strandfelszerelés.
- Strandfelszerelés? A strandon én leszerelni szoktam. Hozok egy törülközőt, meg egy újságot, és kész.
- Hidd el, csak az van benne, ami feltétlenül szükséges.
- Igen? Akkor mitől tizenöt kiló?
- Ne rinyálj már mindig, Kari!
- Oké. Akkor vidd te.
- Te vagy a férfi.
- És? Hol van az leírva, hogy nőket nem lehet felmálházni?
- Lovagi szabály.
- Az erényöv is.
- Udvariasság.
- Az apák napja is, mégse ünnepelted meg.
- Nem is vagy apa!
- Ki tudhatja azt manapság biztosra?
- Na, ebből elég... Hová telepedjünk le?
- Az árnyékba.
- Ott nem ér a nap.
- Pont azért hívják ezen a néven.
- Napozni akarok.
- Akkor kifekszel a napra, amíg sercegni nem kezd a... a francba!
- A mi?! Na, mondd csak ki! A zsírom!
- Ez csak egy szófordulat.
- Valóban? Szóval kövér vagyok?
- Nem. Remekül nézel ki.
- Akkor miért beszélsz a zsíromról?
- Egy kur... egy nyavalyás szót sem mondtam a zsírodról. Annyit mertem csak megjegyezni, hogy ha napozni akarsz, feküdj ki a napra egyedül.
- Hogyisne! Te meg majd egyedül stírölöd a nőket.
- Milyen nőket? Nincs itt egy normális nő se az egész strandon.
- De gyorsan felmérted!
- Mit?
- A nőket. Csak most jöttünk, és máris megnézted mindet.
- Dehogy néztem meg mindet. Az amúgy is fizikai képtelenség volna
- Annyit bátorkodtam csak mondani, hogy nincs egy normális nő se az egész strandon - rajtad kívül!
- Most bezzeg smúzolsz.
- Barbara!
- Igen?
- Hová tegyem le akkor végül is a székhelyünket?
- Ide. A napra.
- Oké. Meg fog főni az a bogyóagyam, de sebaj! Láttad a Szaffit?
- A rajzfilmet?
- Azt.
- Láttam. És?
- Kéne majd nekem egy olyan szelep a fejemre, mint az ezredesnek volt.
- Nem oda kéne neked szelep, Kari.
- Meg se kérdezem, hova...
- Most meg mit csinálsz?
- Hogyhogy mit? Leterítem a plédet.
- Ezt a régi rongyot?
- Hát... elég csehszlovák egy darab, de hát mindenki ezt használja.
- Mi nem! Ez már nem menő.
- Asszem én megyek. Vár engem édesanyám nokedlivel...
- Itt maradsz. Ezt terítsd le.
- Mi ez?
- Bambuszgyékény.
- Mitől kék?
- Laoszi lápibambusz, amit eredeti indigóba áztattak.
- Ezt ki mondta?
- Az eladó.
- Aha. Tud valamit a pasas. Mindezt mennyiért?
- Hatért.
- Mondom, hogy tud a pasas. Sima tintás szalmát ennyiért eladni...
- Miért gondolod, hogy mindenki csal?
- Tapasztalat. Édesanyám plédje olcsóbb volt. Ráadásul ez a lápiszar még keskeny is.
- Majd fekszel itt mellettem a fűben.
- Te meg a lápi laoszi bambuszgyékényen?
- Aha.
- Mégiscsak lerakom én azt a plédet.
- Ide ugyan nem.
- Nem is. Az árnyékba.
- Itt maradsz. Na, feküdj te a gyékényre, lásd, kivel van dolgod, én meg lefekszem a törölközőmre.
- Erre, amelyiken Brad Pitt van?
- Erre. Vagy inkább te fekszel Bradre?
- Dehogy! Félnék, hogy esetleg alattam felébred Pitt.
- Add ide a fürdőruhámat.
- Melyiket?
- A pinket.
- Az melyik? A rózsaszín?
- Az pink.
- Mindegy... Tessék... Itt van egy zöld is.
- Az pisztácia.
- Csak egy bugyi.
- A színe pisztácia.
- A pisztácia nem szín, hanem mag.
- Mit értesz te ehhez?
- És ez a kék?
- Türkiz.
- Feladom.
- Ideje. Takarj el, míg felveszem.
- Tessék...
- Jól áll?
- Jól. Remekül.
- Akkor most add ide a szalmakalapomat.
- Tessék.
- Kérem a napszemüvegem is.
- Nesze.
- Megkaphatnám a sarum?
- Hát hogyne.
- Ideadnád a nyakpárnámat?
- Ide.
- Jaj, dobd már ide a müzliszeletemet is!
- Parancsolj.
- Még a Cosmóval is megdobhatnál.
- Íme.
- És kérem a kézkrémet is.
- Tessék... Esetleg most már ideadnád az újságomat?
- Nem. Most kentem be a kezem. Vedd ki magad.
- Kösz. Rád aztán lehet számítani.
- Mivel kencés a kezem, add ide azt is. Az a kis tégely az orrhámosítóm.
- Elég vészesen hangzik.
- Bekennéd az orrom?
- Minek? Jeget akarsz törni vele? Nem mehetnénk inkább fürdeni végre?
- Fürdeni?
- Strandon vagyunk, Barbi.
- A bícsen vagyunk, ne legyél már olyan alpári.
- Nem, kincsem, én bizony strandon vagyok, és a délelőttöt sem beer-shoppingolással töltöttem, hanem elmentem sört venni.
- Akkor most bekened az orrom, vagy nem?
- Dehogynem... Mellesleg most már úgy érzem magam, mint valami háziinas.
- Nehezedre esik?
- Nem, csak...
- Na, akkor kend be szépen a hátam...
- Kenem...
- ... a lábam...
- Kenem...
- ... a karom...
- Kenem... A hasad is?
- Igen...
- A melled?
- Nem!
- Gondoltam. Na, most te kenj be engem.
- Oké.
- Most miért teszed el azt a naptejet?
- Mert drága. Van ott egy másik flakon, add azt! Neked ez az olcsó is jó lesz.
- Mert ez miből van? Szürkemarha trágyából, hogy olyan olcsó?
- Ne hisztizz! A férfiak bőre igénytelen, arra ez is jó lesz.
- Kösz...
- Fordulhatsz.
- Jó. És most így is maradok a hátamon, és elolvasom az újságomat.
- Nincs több kívánság. Kezdd meg a napozás végrehajtását.
- Kari!
- Ühüm?
- Nézd meg azt a nőt!
- Jól hallottam?
- Nézd csak meg! Nézed?
- Nézem.
- Na, pont ilyen melleket akarok.
- Akkor menj, és vedd el tőle.
- Ne viccelj! Ez nekem fontos!
- Na, speciel ez nekem is fontos.
- És?
- Hülye vagy. Jó a melled. Olvasok. Egyébként a lápi laoszi gyékényed töri a lapockámat, és érzem, ahogy a szürkemarha trágyád belecsorog a réseibe a hátamról, ahogy izzadok.
- Te izzadsz?!
- Most mondd! Így hűtöm magam.
- Undorító.
- Miért, te mit csinálsz? Kilógatod a nyelved?
- Olyan vagy!... Nézd csak meg azt a nőt is!
- Nézem. Jobb a melled.
- Jobb?
- És a bal is.
- De kisebb a feneke, mint nekem?
- Hm... Egy kicsit talán, de... Nem! Nem, nem, nem, nem, nem!!! Jobban megnézve, azt kell mondanom, hogy a te feneked sokkal kisebb! És formásabb, izmosabb, feszesebb is...
- Azt mondtad először, hogy az övé kisebb!
- Oké, Barbi, most mondd meg nekem őszintén: udvarias választ akarsz, vagy őszintét?
- Őszintét.
- Kisebb a segge, mint a tiéd.
- Olyan udvariatlan vagy!
- Ezért kérdeztem, hogy milyen választ kérsz.
- Megsértettél.
- Akkor olvasok.
- Kari!
- Hm?
- Van narancsbőröm?
- Nem hiszem. Csak almát pakoltál, meg egy zöldpaprikát...
- Úgy értem, a combomon van-e narancsbőr?
- Hacsak rá nem köpte valaki, nincs.
- Édi vagy!
- Akkor menjünk a vízbe.
- Elkenődik a make-upom.
- Hogy én mé' kapom ki mindig az ilyen nőket!
- Mit mondtál?
- Hogy minek sminkelsz a strandra...
- Beachre.
- Oda. És ha már sminkelsz, akkor ezek szerint nem is akarsz fürdeni?
- Nem hát! Napozni jöttem, meg amúgy is itt van mindenki, aki számít.
- És én miért kellek ehhez a nézzük-egymást-mert-az-rohadt-trend dologhoz?
- Csak nem jövök ki egyedül! Na, add csak ide a pisztácia tangámat!
- Minek?
- Fel akarom venni.
- De semmi baja a másiknak.
- Nem is azért. Csak a pink már sokat volt rajtam.
- Sokat? Egy órája jöttünk.
- Nem azért vettem három fürdőruhát, hogy ne hordjam!
- Te itt sminkes divatbemutatót csinálsz?
- Ne legyél ilyen sarkos. Nézd csak, azt a nőt máris eszi a sárga irigység, hogy milyen jó volt a kis pinkem, és most a pisztácia is csuda trendi.
- És ez neked jó?
- Hogy irigy?
- Aha.
- Jó.
- Hát nekem sosem állt fel attól, hogy márkásabb a teniszütőm, mint a srácoké.
- Nem érted te ezt!
- Hát nem, de...
- Kari, leégett a hasad. Csúnyán.
- A szentségit! Pedig te kented le!
- Igen... Ja, mert nem jó flakont adtál.
- Miért, mi ez?
- Bőrradír.
- Minek hozol bőrradírt a strandra?
- Mindenhová viszek. De jó is, hogy itt van, mert most egyszerűen csak itt megfogom, és szépen egyben az egészet le tudom húzni...
- Áááááá!... A felhámmal együtt! Normális vagy?! Leégeted a hasam a bőrradíroddal, utána letéped a leégett bőrömmel együtt.
- Fujj, de gusztustalan!
- Mi? A hasam?
- Nem. A letépett bőrradír. Egyben maradt, mint egy állatbőr. Tele van szőrrel.
- Majd csinálok bele egy frankó kis csikóbőrös kulacsot. Ó, anyám, de fáj!
- Milyen vörös a hasad! Minek jössz ki a napra, ha nem bírod?
- Hogy minek?!... Állj! Barbi!
- Na?
- A hátam is bőrradírral kented le?
- Igen. Miért?
- Nézd már meg!
- Jaj ne!
- Leégett?
- Nem! Feltépted a laoszi lápi bambuszgyékényről a festést! Az összes indigó ott van a hátadon!
- Szedd le!
- Tépem!
- Aaaargh!
- Ajaj.
- Mi van?
- Az indigó beivódott a hátadba.
- Kék vagyok?
- Kék. Mint az ég. Most meg hová mégy?
- A vízbe. Most egy ideig kékítőt oldok az ég vizében!!!
Kísérletbe kezdtem
Ami azt illeti nem olyan igazi kísérletbe, csak nekem kísérlet, ugyanis már egy ideje látom, hogy van patikákban olyan fejbőr és haj vizsgálat, amire be lehet jelentkezni. Hát most végre eljutottam odáig, hogy bejelentkeztem és el is mentem, és meg is néztek, és kaptam spéci sampont, ápolót és még valami kapszulát is, amitől majd jól helyreáll a fejbőröm egyensúlya, mert mivel kopaszodom, így nincs egyensúlyban és majd jó sűrű lesz a hajam és majd akkor jól be tudom festeni, mint szerettem volna anno, csak túl hamar elkezdett ritkulni, és már így nem volt értelme. No azért nem kecsegtettek azzal, hogy ez meg is történik, csak azt mondták, hogy így már tovább nem fog ritkulni a hajam, ami már így is ritka szép:)
Szóval most olyan három hónapig intenzív kezelésben részesül a fejem mindenféle drága pampucokkal, és aztán meglátjuk mi lesz az egész eredménye.
2010. május 14., péntek
#256
A mai nap már egy kicsit jobban ment mint a hét előző napjai, hiszen ma senki nem árulta el, hogy felmondott, és átszervezésekről sem esett szó, csupán azzal szembesültem, hogy vannak olyan munkatársak, akik nagyjából ugyanolyan szinten vannak, mint én, csak a fizetésük 6szorosa az enyémnek, hol van itt az igazság????
Ma reggel olvastam az újságban, hogy jön a családi adózási rendszer, amivel kapcsolatosan annyi kérdésem és észrevételem van, hogy a párom azt mondta olyan vagyok, mint egy aktivista.
Árulja el nekem valaki, hogy az élet miért nem emlékeztet a tündérmesékre, és itt inkább a munka részére gondolok.
Egyébként ma amikor délben már annyira besötétedett, hogy alig lehetett látni az irodában megállapítottam, hogy ilyen időben inkább lennék ott, ahol gyerekkoromban a hegyek között nyaraltunk. Volt ott egy kis ház, a ház mellett volt a nyári konyha mögötte az ól, és közte meg lugas, és amikor esett bevonultunk a lugas alá, ha már átázott, akkor be a házba.
2010. május 12., szerda
pillanatok a munka hevében
Tegnap a következő levélváltás történt bent a munkahelyen:
Én írtam:
Mancinak sikerült megfogni a munka végét... Aztán az biztos magával rántotta azért tűnt el.
A válasz rá:
de hülye vagy!!!!!!!!!!!!! :o)))))))))))))))))))))
Mai levélváltásunk, miután reggel esett az eső, és amikor beértem és megpillantottam a velem majdnem szemben ülő Manci haját, és meglepődöttségemnek hangot is adva megkérdeztem "hát te?", kicsit csodálkozva, hogy miket kérdezek, elmondta, hogy elázott. A következő levelet sikerült leírnom:
Nézted már a Manci haját? Szerinted mikor jelenti be, hogy úgy meg van fázva, amiatt, hogy így elázott? Egyébként miért nincs esernyője? Nem panaszkodott, hogy a cipője is teljesen beázott?
Válasz:
ez nem mondod, hogy szakad az eső és nem hozott ernyőt???
tényleg elmentek otthonról!!!!!!!!!!!!!! :o)))))))))))
hál'Istennek nem szólt egy szót sem, amikor bejött....nem volt közönsége!!!! :oPPP
Válaszom:
Nekem egyből feltűnt, mert úgy néz ki, mint egy ázott veréb, meg is kérdeztem, hogy hát te? Mint aki hajat mosott, de nem szárította meg:)
Válasz:
én ha lehet, inkább rá sem nézek, mert akkor egyből elkezdi a tragikomédiát...
és ahhoz általában nincs türelmem...
Múlthét pénteken egyébként bejött reggel begyulladt szemmel dolgozni, amitől én fizikailag is rosszul lettem, és körbejárta az egész emeletet végigfogdosva mindent, és végigmutogatva a szemét mindenkinek, aminek hatására az egész osztály kifeküdt és többen meg is mondták neki, hogy mi a frásznak jött be ilyen szemmel. A körbejárásnak két indoka volt, a hivatalos, hogy meg kellett még csinálnia a munkáját, a nemhivatalos pedig az, hogy nem akart szabit kivenni, és így legalább mindenki sajnálhatta, és mindenkinek elmondhatta, hogy milyen hirtelen begyulladt a szeme. A folyosó másik végén ülők utána hívták a takarítónőt, hogy fertőtlenítsen körbe, mi meg azon poénkodtunk, hogy hétfőre mindegyikünk szeme be fog gyulladni, és az egész osztály otthon fog ülni munka helyett, csak hősnőnk lesz bent, miközben mindenkinek viszketett és könnyezett a szeme kínjában.
Egyébként persze csak irigyek vagyunk Mancira, hiszen a főnökünk szerint ő a tökéletes munkaerő, hiszen bejön nemdolgozik nyal kettőt, nem dolgozik, megkéri a főnök, hogy nézzen meg egy anyagot, mire továbbra is nem dolgozik, majd valamit csinál, aztán tovább bambul, aztán hangos dicséretet kap a főnöktől, hogy milyen ügyes.
2010. május 11., kedd
2 hét alatt 5-en
Az elmúlt két-három hét alatt abból a nagyjából száz emberből akit ismerhetek a munkahelyemen 5-en mondtak fel. Szerintetek ez egy normális helyzet? mert szerintem nem, ha így folytatjuk hamarosan nem lesz aki dolgozzon, mert speciel ezen a héten eddig minden nap megtudtam valakiről, hogy felmondott. A hangulat odabent gyakorlatilag ehhez a helyzethez igazodik.
Jellemzőim
Azokon felül, hogy természetesen szép, okos és hihetetlenül szerény vagyok:))))) a csillagjegyemre a következőek jellemzők, melyek végigolvasva eléggé találóak sok esetben:
Uralkodó bolygó: Szaturnusz és Uránusz
Szinte mindenben kiemelkednek környezetükből, magasabb rendűek. Nagy forradalmárok, újítók, feltalálók, látnokok, lélekbúvárok.
A Szaturnusztól a komolyságot, a mélyenszántó gondolatokat, az Uránusztól a fogékonyságot kapták. Tudásvágyuk határtalan, majdnem minden témában jártasak. Nemcsak kívülállóként szemlélik a világot, hanem maguk is tele vannak új, eredeti, olykor kissé bizarr ötletekkel.
Nagyon könnyű együtt élni, dolgozni velük. Születésüktől fogva türelmesek, tapintatosak, megbízhatóak, s bár óriási bennük a becsvágy, soha nem képesek arra, hogy másokat eltapossanak. Igazságszeretetük és szociális érzékük fejlett, emberismeretük eddig kitűnő, mielőtt megszólalnánk, ők már tudják mit akarunk mondani.
Akivel nem találják meg a szellemi összhangot, azt inkább elkerülik. Ezt sokan félreértik, nagyképűnek, gőgösnek mondják. Szangvinikus alkatúak, könnyen méregbe jönnek, de hamar lehiggadnak, bosszúvágynak a nyoma sem marad bennük. Ugyanígy hiányzik belőlük az önzés, s sosem hajlik maguk felé a kezük.
A szerelemben és a házasságban is másképp viselkednek, hajlamosak arra, hogy beleszeressenek egy karcsú derékba, vagy egy mosolyba, de ahhoz, hogy komoly kapcsolatra lépjenek több kell, szellemileg és lelkileg is meg kell felelni.
Lángoló szerelemnél többre becsülik a párkapcsolatot, a mély és őszinte barátságot. Ha választottjuk nem tud eleget tenni ezeknek, hamar ráunnak és odébbállnak. Mindent összevetve a szerelem és a szex számukra csak szórakozás.
Erényei: rugalmas, könnyed, nem felületes, megbízható, emberszerető, önzetlen, nyílt, becsületes.
Hibái: idealista, különc, exhibicionista.
2010. május 8., szombat
szösszenetek az utázásról
Tegnap megint vonatoztam hosszabban (hülye szokásom, tudom). Pestről IC-vel jöttem és most valamiért elég sokan voltak rajta. Olyan vagonban ültem, ahol a székek négyesével egymás felé vannak fordítva, szóval mindig ül valaki szemben is veled, csak köztetek van egy asztal, főleg ha az ablak mellett ülsz. Szóval az én négyesemben és a mellette lévő másik négyesben is minden széken ültek, és utazunk már több, mint egy órája amikor megszólal felháborodott hangon egy nyugdíjas nő a vele szembeülő férfinek mondva a szövegét: -Kényelmesen van a lába? A férfi mosolyogva válaszol, igen, köszönöm. Erre a nő: az jó, mert én már indulás óta lábujjhegyen tartom a lábam, hogy valahogy elférjen és kényelmetlen, maga meg itt kinyújtva oldalra ül, micsoda dolog ez, nem azért vettem a pótjegyet, hogy itt szorongjak, hanem azért, hogy kényelmesen utazhassak, a maga mellett ülő nő előtt is ott a táska, így a kisunokám egész úton felemelt lábbal kell utazzon. A férfi továbbra is halkan és intelligensen válaszol:- Miért nem nyújtja a lábát ön is ki, van hely. A nő még hangosabban: - Én nem fogom kinyújtani, üljön maga is normálisan, mint mások, én nem fogom mindenféle idegen férfiak felé nyújtogatni a lábam, jó hogy nem azt mondja, hogy tegyem a lába közé a lábam, micsoda dolog ez. A férfi már rég visszahúzta a lábát, és közben próbálta lecsilapítani a nőt, az meg csak kiabál, már az egész vagon azon nevetett, hogy ez miket hord itt össze. Az egész egyébként arra ment ki, hogy pont jött a kalauz és hátha az is rászól a férfire. Az kalauz mondta, hogy ha nem kényelmes akkor tessék átülni másik helyre, ahol el több hely van. A nő erre: - Én üljek át??? Válasz:- Akkor az úr.
Az egész szituban az volt a vicces, hogy a nő tűrte vagy 20 percig a dolgot, és már egyből a plafonon kezdte a beszélgetést, és egyáltalán nem volt kedves, vagy barátságos, és nem kért, hanem bunkó módon pattogott, és az egész szituációban ő maradt tulajdonképpen alul, méltóságát tekintve mindenképpen, mert mindenki őt, aki közbeszólt őt szólta le.
Aztán míg vártam a csatlakozásra láttam Ladányban egy-két "jól öltözött" embert, aki roppant illemtudóan a szoknyájába kente a maghéjat bent az állomás csarnokán átsétálva, ami persze azonnal a földre potyogott. Meg is állapítottam, hogy igazi kultúrhelyre érkeztem:)
2010. május 7., péntek
A rózsaszín felhők magasából
Vannak emberek, mint én is, akik örök optimisták, legalábbis alapvetően optimisták. Persze az olyan embereknek is vannak rosszabb időszakai, mint amilyen én vagyok. Mostanában rosszabb korszakomat élem éppen, de még így sem vagyok hajlandó elhinni azt, hogy a világ amiben élek mind közül a legrosszabb, és egyre rosszabb és rosszabb lesz az idő előrehaladtával. Nem! Én úgy gondolom, hogy a világ jó, tele van szépséggel, jósággal és megvan benne a harmónia is, csak egy kicsit oda kell rá figyelni, észre kell venni. Persze tudom jól, hogy nem mindig könnyű, de hiszem, hogy a világot én magam is jobbá tudom tenni, már azáltal is, hogy vidám vagyok, hogy mosolygok, hogy kedves vagyok másokhoz. Picit most ezt nekem is újra kell tanulni, mert megfeledkeztem az optimizmusomról.
Nem mondom, hogy eddigi életem szörnyen nehéz lett volna, mert van akinek sokkal nehezebb élete van, de az enyém sem volt csupa móka és kacagás, azonban én is és a családom is meg tudta őrizni humorát és vidáman fogjuk fel az életet annak minden egyes buktatójával együtt, amelyek azért akadtak szép számban.
Mikor elindultam életem útján akkor én voltam a családban mindkét nagyszülők első unokája, aztán jött tesóm is, majd a nagyszülőkkel karöltve a család úgy döntött, hogy nekivág az ismeretlennek és új helyre vándorlunk csak azért, hogy nekünk majd ha felnövünk könnyebb legyen boldogulni. Aztán amikor már kezdtünk egyenesbe kerülni, kiépíteni újra mindent olyannak, hogy az jó legyen, el kezdett fogyni körülöttem a család, rövid idő alatt, néhány év leforgása alatt hárman maradtunk, édesanyám és mi ketten tesómmal, akik még mindketten gyerekek voltunk. Olyan rövid idő alatt olyan sok családtagot vesztettünk, hogy már pusztán emiatt bárki megértette volna, ha keserű, és mindig szomorú családdá válunk, de nem így lett, ugyanis ennek ellenére egy örökké mosolygós, még a saját nyomorán is jóízűen nevetni tudó család maradtunk.
Mindig úgy véltem, hogy azért kell tanulnom, hogy jobban tudjak boldogulni az életben, hogy eljuthassak arra a szintre, amikor meg tudom adni azt a sokat, amit kaptam otthonról, amikor támasza lehetek és jobb életet biztosíthatok édesanyámnak, aki kitartóan segített engem, amíg elvégeztem a középiskolát, majd a technikumot, a főiskolát, és az egyetemet (habár ahhoz még kell egy nyelvvizsga, hogy teljes legyen a siker), illetve lehetővé tette, megengedte, sőt biztatott, hogy tanuljak külföldön is.
Amit most ezek után fájlalok, és ami roppantul zavar az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy annak ellenére, hogy megküzdöttünk azért, hogy eljussunk idáig, hogy egy jobb színvonalat tudjunk biztosítani életünk folyásának, most valahogy azt látom, hogy ez a hely nem az ígéretek földje, nem az ahol meg lehet pihenni, ahol azt lehet mondani, hogy megérte az eddigi befektetés és elértem egy olyan szintet ahol már jó, nem még nem értem el azt a szintet, sőt úgy érzem, hogy visszaestünk, és esünk oda, ahol jó pár évvel ezelőtt tartottunk, akkor amikor hárman maradtunk.
Na ez az ami miatt úgy vélem, hogy ezeken a dolgokon változtatni kell, és kezdek meggyőződni arról, hogy minta hogy eddig sem, ezután sem fog a sült galamb a számba repülni, nekem is tenni kell. Így aztán neki kell lássak kidolgozni egy stratégiát, amit aztán elkezdek megvalósítani annak érdekében, hogy ebből a lyukból ki tudjak, ki tudjunk mászni.
2010. május 6., csütörtök
Újra divat
Újra divat a tinik körében a térdig lógó trottyos nadrág, aminél szerintem nincs is borzasztóbb. A legtöbb viselője úgy megy, mint aki becsinált, terpeszben, hogy le ne essen róla a nadrág, amit persze nincs mivel kitölteni. Na szóval szörnyű szerintem. Van olyan köztetek akinek tetszik?
Szerintetek az gáz, hogy...?
Nem tudtam rájönni, hogy a kutyát sétáltató ember nő vagy férfi, pedig láttam elölről hátulról, és még a hangját is hallottam, ennek ellenére nem sikerült eldöntenem, hogy egy macis 20 éves srác, vagy egy nagy darab 40-es nő. Szóval ez gáz?
2010. május 5., szerda
Dalfesztivál
Olvasgattam a dalfesztiválról illetve hallgatgatom az induló dalokat és közben felfedeztem, hogy annak ellenére, hogy idén nem indul magyar versenyző nem maradunk le a közvetítésről, mert a Duna televízió fogja közvetíteni mind a két elődöntőt és a döntőt is (remélem ez nem kacsa, hanem igazi info:) ). Idén nem kell majd szavazni, de a látványosnak várt műsorról nem fogunk így lemaradni. Ez a verseny egyébként egyike azon dolgoknak amit az Európai Műsorsugárzási Unió szervez és szerintem jó, a másik a most éppen szüneteltetett, a tervek szerint jövőre újrainduló Játék határok nélkül. A közszolgálati/nemzeti tévék más országokban nem ennyire harmatgyengék mint nálunk, és vannak benne jó műsorok is (gondoljunk csak a BBC-re vagy a Skandináviára). Azért azt gyorsan hozzáteszem, hogy én a kereskedelmi televízióinkkal sem vagyok elégedettebb, ezért is lógok esténként a blogokon:)
A korábbi magyar részvételt végigolvasva nekem az jutott eszembe az egészről, hogy akkor voltunk sikeresnek mondhatóak, amikor magyarul énekeltek, aztán amikor már angolra váltottak valahogy elveszett a varázs, mondjuk nem csodálkozom, hiszen Ruzsa Magdi száma is nekem jobban tetszett magyarul, aztán Csézy dala angolul már kifejezetten gagyi szöveggel rendelkezett, és köszönőviszonyban sem volt a magyarral, holott szerintem akkor az a dal pont a szövege miatt nyert itthon. Ádok Zoli esete szerintem már egyenesen egy vicc volt, egyrészt ugye az eredeti győztes dal kiderült, hogy már megjelent korábban más nyelven, így nem indulhat, a második helyezett dal azért nem indult, mert az énekesnője nem ért rá, ami vicces tekintve, hogy a dalversenyen amikor indult már tudhatta mikor lesz a döntő, tehát akkor miért indult, ha tudta, hogy úgysem ér rá, aztán így lett Zoli, de ő inkább táncversenyen kellett volna részt vegyen, nem pedig dalversenyen. Persze lehet velem ellenkezni is, de én így gondolom.
Ennek ellenére minden évben találtam olyan számot magamnak, ami tetszik és többször meghallgattam. Íme egy, ami nekem tavaly tetszett:
Hofi mondta
Csak egy mondatot emelek ide ki most:
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
Szerencse egyébként, hogy én a kettőből egyet sem ismerek:)
Rendrakás
A saját környezetem rendetlen, kissé kaotikus mivoltában tükröződik véleményem szerint jelenleg lelki állapotom, hangulatom is, ezért is nincs nagy kedvem nekiállni és rendet rakni, átnézni azt a csomó papírt, vagy folytatni a festést, amit zömében nem egyedül csinálok, ezért is lehet, hogy egyedül nincs is kedvem folytatni jelenleg, majd amikor megint ráérünk ketten folytatni, akkor majd csináljuk.
Erőt kéne vegyek magamon, még ennél is jobban, mert azért már az utóbbi napokban minden nap pakoltam és rendeztem valamit, csak hát kb mire a végére érek, már kezdhetem elölről az egészet.
Azért ma eljutottam odáig, hogy kipróbáltam a mosogatógépet, amit a lakással kaptam, de az elmúlt fél évben még nem vettem rá magam, hogy kipróbáljam, mert mindig elmosogattam kézzel, de most nem volt kedvem.
Még mindig bosszant, hogy már 8tól nem lehet semmi hangos tevékenységet folytatni, mert csendrendelet van ugye, mert így nem haladok úgy, ahogy szeretnék.
2010. május 3., hétfő
Rövidnadrágos idő van
A hétvégén végre elővehettem és fel is vehettem a rövidnadrágot, aminek nagyon örültem, csak azt sajnálom, hogy munkába nem lehet azzal menni:( és így egész nap hosszú nadrágban szenvedek odabent és max késő délután, miután hazaérek vehetek fel rövid nadrágot, ami például a metróban vagy a buszon már tök jól jönne. Az a baj, hogy odabent nem nagyon lehet átöltözni, habár nyaranta azért szoktam vele próbálkozni, habár rájöttem, hogy a legpraktikusabb az, ha olyan nadrágot veszek fel, aminek leszedhető a szára, és akkor bent hosszú nadrágban vagyok, kint meg már rövidben, és nem kell szenvedni az átöltözéssel, és cipelni a csereruhát. Ti egyébként ezt hogy oldjátok meg?
Irány a Balaton via Cegléd
A hétvégén egy találkozón voltam a Balatonnál, melyet immár 21. alkalommal rendeztek meg, mondjuk azért annyiszor nem jártam ott.
Ahogy a címből is látszik én a Balaton felé menet Ceglédnek indultam, mert úgy lett megbeszélve, hogy én levonatozom oda, ott találkozunk, onnan pedig kocsival megyünk le Siófokra. Ez így is lett. A találkozó elég jól sikerült és a Balaton-partot is nagyon élveztem, csak kár, hogy még hideg van a strandoláshoz. A találkozó jó volt, egy két ember ismételten megállapította, hogy mekkorát nőttem, mióta nem látott (ami két éve volt és én már legalább 8 éve nem növök)a zene viszont ami szólt hát szóval jobb is lehetett volna. Láttunk egy hölgyet először az utcán, és megállapítottuk, hogy nem jó az a cipő, amit hord, mert nem tud benne járni, aztán ugyanezt a hölgyet láttuk táncolni, arról csak annyit, hogy inkább csak rángatózott, mint aki alatt ráz a parkett, a ritmushoz meg sok köze nem volt, mondjuk nekem sincs sok közöm a ritmushoz, csak én nem lengek ki annyira, és ezért nem annyira feltűnő.
Ma még sétáltunk, és felfedeztem, hogy a Balaton partján van a főiskola az üdülőrész közepén, megállapította, hogy azért nem lehet túl rossz oda járni. Mondjuk télen amikor fúj a szél a tó felől, akkor nem biztos, hogy jó, de amikor jó idő van akkor...
A zenére visszatérve: mostanában mindenhol és mindenkitől azt hallom, hogy nincs zenei kultúra, nincs színvonala a zenének, tegnap is azt mondták ott, hogy nincs olyan zene, amire ma az átlag ember táncolni tudna, szórakozni. Ezt mondjuk ott akkor én is így gondoltam, hiszen az éppen szóló zene leginkább a dáridó stílusára emlékeztetett, és egy két olyan szám volt egész este, amire még táncolni is lehetett aztán az idő előre haladtával eljutottunk a sudár csaj, fekete haj, aranyeső kombinációig, amitől meg már kifejezetten rosszul tudok lenni. Egyébként nálunk munka közben folyamatosan szól a rádió, és nem állítom, hogy fú de nagyon színvonalas, és változatos lenne, de a célnak pont megfelel, és még vannak benne olyan számok is, amelyek tetszenek. Mivel azonban olyan sokszor hallok lesújtó véleményt a rádiók zenei kínálatáról, meg arról, hogy mit hallgatnak az emberek általában, hogy kezdem azt hinni, hogy messze vagyok én a zenétől, mint Makó Jeruzsálemtől.
2010. május 2., vasárnap
2010. május 1., szombat
A szakma csúcsa - a képek magukért beszélnek:)
Ez a bejegyzés már egyszer bekerült, akkor nem sikerült a diákat megmutatni, mostmár annyival okosabb vagyok, hogy rájöttem, hogy habár a diasor nem szerkeszthető, attól még a képek kinyerhetők belőle. íme a képek okulásul:):
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)