Kora délutáni elfoglaltságként egy filmet néztem ahelyett, hogy takarítanék, pakolnék vagy főznék ami egy családi vígjátéknak számít, ha kategorizálni szeretném, és pont ez a része a családi része volt az, ami miatt a film vége felé olyan szívfacsarónak találtam, hogy csakúgy potyogtak a könnyeim, amikor arról volt benne szó, hogy eltűnik a család szépen egyenként, és lehet, hogy visszavonhatatlanul. Nem tudom mi lett volna, ha mondjuk a Love Story-t nézem.
Persze lehet nem lett volna rám ilyen hatással, ha nem egyedül vagyok itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése