b.ú.é.k.

Virradjon rád szép nap,
Köszöntsön rád jó év,
Kedves hajlékodba költözzön a jólét,
Lelkedbe boldogság,
A szívedbe béke,
Ezt kívánom Neked az újévre!

a dal

Az elmúlt két napban bent a rádió1 szól, hát azt kell, hogy mondjam unalmas, ugyanazok a számok mennek kétóránként, de a csúcs, azok közül amit hallottunk az a remix, amely egy Boney-M dalt dolgoz fel és roppant összetett és nehéz szövege annyiból áll, hogy sálálálá és néha Radió 1, ha mégsem sálálá hanem valami más, akkor még ezt sem sikerült megjegyeznem:)

Szóval most komolyan ezt számnak nevezni enyhén szólva is túlzás, és ugyanazt az egy  szótagot ismételgetni 3 percig meg már szinte kínzás:) Gondolom megerőltető volt a szövegét megírni.

hogyan csináld?

Hogy lehet néhány perc alatt 2-3 kg hízni?

Helyes megfejtéseket várom kommentben:) aztán majd elmondom mi a válasz:)

A megoldást lásd lejjebb, mert már szinte mindenki hozzászólt, aki szokott erre járni, s mégcsak a közelében sem jártok a megfejtésnek:)

közeleg az ünnep +1

A lista végén jöjjön egy dal, amely arról szól, hogy karácsony szellemét nem szabad elfeledni az ünnep elmúltával sem.

Neoton Família- Ha elmúlik karácsony

közeleg az ünnep 26

 

Chris Rea- Driving home for Christmas

Karácsonyi dalok

Összeszedtem mind a huszonnégy számot egy listába, hogy ne kelljen mindig odapattani, ha lejár egy szám, ahhoz, hogy a következő megszólaljon. Ha valakit érdekel itt megtalálja: Karácsony.

Egy picit kiegészítve itt is meg lehet tekinteni:

közeleg az ünnep 24

Kívánok mindenkinek Kellemes és Boldog, Áldott Karácsonyt!

Szekeres Andrienn-Szeretet ünnepén

Ének-zene

Annyira jó látni azt, amikor egy énekesen, vagy színészen, könnyedén és örömmel ad elő, könnyedén énekel ki magas hangokat, vidáman táncol közben. Ilyenkor szinte azt érzem, hogy az nekem is menne, és hogy tök jól érezném magam miközben azt csinálom. Persze nekem sem a tánc, sem az ének nem menne úgy:)

közeleg az ünnep 23

A mai előadó azért nálam már egy picit idősebb:)

Zséda-Szürke patás

#599

Rossz az, amikor a szokásokat alapul véve megveszel egy ajándékot, és a végén kiderül, hogy gyakorlatilag rajtad kívül mindenki felrúgta a szokásokat, és a te ajándékod eltörpül a többi mellett.

közeleg az ünnep 22

Egy újabb kortárs, aki első filmes szerepéért egyből Oscart is kapott, ezt csinálja utána valaki:) Habár úgy gondolom, hogy meg is érdemelte azt a szobrocskát, és a másik 28 díjat is amit kapott ezért a szerepért.

Jennifer Hudson- O Holly Night

természetes szellőzés

Az gáz, amikor az ember lakásának ablakait ki se kell nyitni ahhoz, hogy átszellőzzön, és a kereszthuzathoz is elég az, hogy kint fújjon a szél.

Na jó, azért nálam ennyire nem rossz a helyzet, de az tény, hogy a meleg valahogy nem akar megmaradni és mindig kiszökik. Ti hogy bírjátok maradásra?

közeleg az ünnep 21

Ezúttal az egyik legnagyobb vetélytárs következzen.

Christina Aguilera- Christmas Time

közeleg az ünnep 20

Újra nemzetközi vizekre evezve most jöjjön néhány azon előadók közül, akik a saját korosztályomat képviselik.

Britney Spears- My only wish

közeleg az ünnep 19

És akkor most jöjjön egy szám, mely kicsit rendhagyó módon szól, dehát előadóitól nem is várunk mást.

Adagio-Ünnep

#593

Ugyan nagy nehézségek árán, de csak sikerült!!!

Törtem ma diót, és ahogy fogtam a diótörőt nagyon oda kellett figyelnem, hogy sikerüljön odacsípnem az ujjam. Próbálkoztam jobbról, próbálkoztam balról, és már szinte fel is adtam, de az utolsó diónál végre sikerült odacsípnem az egyik ujjbegyem, és így végre van rajta egy bumszli. Nem tudtam mi hiányzik még nekem, de azt kell, hogy mondjam ez sem hiányzott, mint ahogy a nátha sem.

Közeleg az ünnep 18

Ez pedig a modern népdal kategóriába illene talán bele.

Nox-Szent ünnep

közeleg az ünnep 17

Ezúttal egy rajzfilmecske is társul a dalhoz:

Simon Boglárka, Vadkerti Imre- Száncsengő

Nagy az Isten állatkertja

A vonaton idegesít kicsit az a két ember, aki egy blokkal odább ül tőlem, és ugyanoda utazik mint én, és azzal boldogítják egymást, és a környék utasait, hogy azt taglalják, honnan ismerik egymást, aztán szinte számonkérő módon az egyik faggatja a másikat, hogy az bizonyítsa, hogy tényleg oda való ahova állítja.

Csak egy két példa:

- Szia, én ismerlek téged. B-ben laksz?
- Nem, Zs-ben.
- Akkor ismered Sz-éket?
- Melyik Sz-éket? Akik az x utcában laknak?
- Nem, akik az y utcában.

...

-Dolgoztam B-ben sokáig, mint festő.
-Az nem lehet, kivel dolgoztál?
-Gézával.
-Az nem lehet, Gézával nem dolgozhattál, őt ismerem, kinek a lakását festetted ki?

...

-Honnan jössz?
-Gy-ből.
-Hát az meg hogy lehet? Mit keresel ott?
-Dolgozom.
-Én ott voltam katona, ismerem az egész várost, 28 hónapig voltam ott. Hol laksz?

...

-Tudod mi az a fekete vonat? Én utaztam vele, azon kellett ám félni annak idején.
-'66ban jártam Pesten.
-Ez nem akkor volt, tudod mi az a fekete vonat? Korábban volt.
-Nem tudom.
-Te még akkor nem is éltél, nagyon gyerek voltál...

Aztán nagy boldogságukban, hogy találtam közös ismerősöket elkezdtek együtt borozni és pálinkázni.

Az kellett volna, hogy elkezdjenek faggatni arról, hogy én kiket ismerek az ő ismerőseik közül és kiket nem, mert én nagyjából senkit, eleve kevés embert ismerek a városban, mert már elég nagy voltam amikor odaköltöztünk, és amióta ott lakunk én már mindig másutt tanultam.

kárácsonyi fények

A héten hazalátogattunk, ott készültek a következő képek.

Egész nap havazott, estére minden fehérbe borult. Nagyon érdekes élmény volt látni, hogy a parkok voltak feldíszítve.

A városháza előtt egy nagy Betlehem van.

Nekem ez a kép tetszik a legjobban, pedig az épület nincs is karácsonyi díszbe öltöztetve:

közeleg az ünnep 16

Maradjunk továbbra is magyar daloknál.

Fehér karácsony:

közeleg az ünnep 15

A mai napra egy duettet választottam, mely ezúttal magyarul szól.

Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra- Karácsonyi dal

 

19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?

Érdekes kérdés mindkettő.

A vallás: nálunk vallásszabadság van, számtalan vallás és csoport van jelen a hazai palettán, szóval aki szeretne az könnyedén tud választani, megkeresheti a számára legszimpatikusabbat. Egyszer még a fősuli alatt az egyik tanár szájából elhangzott egy olyan mondat, hogy a magyar kultúrát két vallás határozza meg: a római katolikus és az evangélikus, amit akkor én tőle nagyon zokon vettem, mert a saját vallásomat meg sem említette, habár mellesleg több hívvel rendelkezik nálunk, mint az evangélikus egyház, de hát nyilván abban a városban éppen nem volt jelentős.

Kicsi koromtól kezdve úgy neveltek, hogy higgyek Istenben, hosszú évekig jártam hittanra is, volt olyan amikor csak hárman voltunk a tanárral együtt. Nekem tetszetek azok a történetek, amelyeket ott meg lehetett ismerni, így semmi bajom nem volt a dologgal. A templomba járás kicsit más tészta, mert habár nagypapám presbiter volt, mi nem olyan sokszor jártunk templomba, mert ott nem voltak fiatalok, csak az idősek jártak templomba, s amikor énekelni kezdtek az még az én zenei hallással szinte nem is rendelkező fülemnek is bántó volt hallgatni, ugyanis minden ének ugyanolyan vontatott volt, ugyanazon a dallamon elénekelve. Én úgy gondolom hinni nem egyenlő azzal, hogy minden héten templomba járni, a hit egy belső dolog, mely a külsőségektől teljesen függetlenül is működőképes.

Egyébként visszatérve a főiskolai élményre, elárulom, hogy a mi környékünkön a legközelebbi evangélikus templom olyan minimum 50 km-re volt, és a római katolikus közösség is csak minimális, nálunk a „népvallás” a református, és csak a nagyobb településeken van a reformátuson kívül más templom is, viszont a közeli két megyeszékhely már többszörös püspöki székhely is.

Összefoglalva: engem egyáltalán nem zavar, ha valaki vallásos, hisz magam is az vagyok, de azt nem szeretem, ha valaki túlbuzgó e téren.

 

A politika: nem mondhatom, hogy nem érdekel, mert nem lenne igaz, azt sem mondhatom, hogy hidegen hagy, mert az sem igaz. A jelenlegi aktuálpolitika sokszor leginkább bosszant, és ellenérzést vált ki belőlem, amikor azt érzem, hogy tojnak a fejemre. Én örülnék, ha a magyar politikai paletta kicsit színesebb volna, és végre eljutnánk egyszer arra szintre, hogy nem néznének hülyének. A politika szerintem egy hivatás, és úgy vélem, hogy aki parlamenti képviselő, az foglalkozzon csak azzal, és korábbi hivatását függessze fel mindaddig, amíg bent van a parlamentben, ha nem teszi meg, akkor szerintem tök fölöslegesen neki fizetést adni, hiszen nyilván nem azért politizál.

Véleményem szerint abból nem lehet 4 évig meglenni, hogy az előző kormányra fogunk mindent, főleg akkor, hogyha mi is ott voltunk, vagy a mi pártunk is ott volt a parlamentben abban a 4 évben is, és szerintem ellenzékből is lehet segíteni a haladást, az előrejutást, és nekem nem szimpatikus egyetlen olyan párt sem, amely ellenzéki szerepe annyiban kimerül, hogy fröcsög a kormányra, vagy kijelenti, hogy ő nem így csinálná. A politikát felnőtt emberek csinálják, így biztos van annyi eszük, hogy felfogják, hogy azzal is meg lehetne nyerni a következő választásokat, hogy a ciklus alatt végig építő ellenzékként működtem közre, és a nevemhez kapcsolódik számtalan pozitív újítás, nem kell megvárni azzal azt az időszakot, amikor én vagyok hatalmon, mert lehet addigra már késő lesz. Aztán nekem az sem szimpatikus, amikor azt hallom az ellenzék szájából, hogy ugyan nem tudom, hogy mik a valós számok, mert azt nem kapom meg a kormánytól, de abban biztos vagyok, hogy a hivatalos számok hamisak, mert ha nincsenek más számaim, akkor miből gondolom, hogy amelyek rendelkezésemre állnak azok rosszak? Azt sem gondolom, hogy a parlamenti pártok nem rendelkeznének a valós adatokkal, mert ha tényleg nem rendelkeznek velük az olyan ovis dolog, ami már felnőtt korban szégyen. Illetve, ha nem rendelkeznek velük, akkor hogy akarják elhitetni velem, hogy ha őket választom, és ők kerülnek kormányra legközelebb, akkor zökkenőmentesen tudják átvenni az országot, és folytatni a munkát, és miért kéne elhiggyem azt, hogy az általuk rossznak mondott számokra alapozott terveiket meg tudják majd valósítani, nagy reformjaikat el tudják rövid időn belül kezdeni úgy, hogy nincsenek is tisztában azzal, hogy mi várja majd ott őket. Csak egyetlen példa: a magánnyugdíjpénztárak esete, én nem értem, hogy ha annyira rossz volt ez az egész rendszer, mint aminek elsőnek mondták, akkor miért nem törölték már el az előző kormányzásuk idején, amikor még annyira friss volt, hogy senkit nem zavart volna? Ha pedig abból indulunk ki, hogy nem rendelkeztek valós adatokkal semmilyen téren, mert az előző kormány eltitkolta azokat, és csak akkor jutottak hozzá az adatokhoz, amikor meg volt a kormányváltás, szóval akkor hogy sikerült ilyen nagyon hamar, egy ekkora mérvű változást kidolgozni úgy, hogy az tényleg az elvártaknak megfelelően működjön.

Ide is egy összegző gondolat: nem gondolom azt, hogy ha én az egyik pártra szavazok, akkor a másik pártot ellenségnek kéne tekintenem, és azt sem hiszem, hogy a másik pártnak nem lehetnek jó és általam is támogatható ötletei, vagy hogy az általam választott párt minden egyes tettével egyet fogok mindig érteni. Ugyanakkor elvárom azt valamennyi párttól, hogy értelmes és felnőtt emberek módjára viselkedjenek, és ne nézzenek engem sem hülyének.

 

Nem hiszem, hogy barátokat, családtagokat a szerint kellene választanom, szeretnem vagy utálnom, hogy milyen vallásúak vagy melyik pártra szavaznak.

közeleg az ünnep 14

Csondor Kata- Add tovább/Hóban ébred

Meg tudjátok mondani, hogy honnan ismerős nektek ez a dal?

Csondor Kata egyébként színésznő, akinek hangjával már sok filmben és rajzfilmben találkozhattunk, például ő Maja, a méhecske:), de az ő hangját halljuk Aschley Banksként a Kaliforniába jöttemben.

közeleg az ünnep 13

A mai szám sem éppen a friss lágerek kategóriába tartozik, annál egy kicsit régebbi.

Bon Jovi- Please come home for Chistmas

közeleg az ünnep 12

A "nosztalgia" hetet egy magyar énekesnő dalával zárom, de ezzel a dallal már nem megyünk annyira vissza az időben, mint az előzőekkel.

Koncz Zsuzsa- Betlehemi királyok.

közeleg az ünnep 11

A mai választásom egy afroamerikai énekesnőre, színésznőre és kabarésztárra esett, és egy olyan dalra, amit azóta nagyon sokan feldolgoztak. A dalban egy kis fülledt erotika is megfigyelhető, az eredeti felvételen ezt még a ruha is fokozza.

Eartha Kitt- Santa Baby

hangulat

Szerintem az a legjobb szó, ami most jellemez, hogy zaklatott, semmihez nincs türelmem

18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról

Azért a válasz nem olyan nehéz, csak a kifejtős része az valamilyen szinten.

Én támogatandó dolognak tartom.

Hogy miért?

Egyrészt azért, mert ha két ember szereti egymást, és szeretné összekötni életét, akkor miért kellene azt megakadályozni, főleg a mai világban, amikor mindig azt halljuk, hogy a házasság felett már eljárt az idő, ha eljárt, akkor miért ne lehetne egy kicsit megújítani, ezáltal népszerűbbé, és a korhoz jobban passzolóvá tenni, úgy is mondhatnám modernizálni.

Aztán ott van az is, hogy ha azt sugallják, hogy a házasság a boldogság kiteljesedése, az áhított cél. Akkor miért vonnánk meg a boldogság lehetőség, annak kiteljesedését az emberek egy részétől, nekik miért nincs hozzá joguk?

Véleményem szerint nincs joga egy embernek sem elítélni a másik ember életviteli stílusát, persze lehet vele nem egyetérteni, de ítélkezni felette nem szabad.

Nem gondolom azt, hogy ha az azonos neműek házasságát nem engedjük, akkor a melegek és leszbikusok majd tömegesen fognak ellenkező neművel házasságot kötni, és gyerekeket nemzeni, tehát nincs arról szó, hogy ezáltal a "kívánt" irányba lehetne terelni bárkit is, amúgy is azt látjuk, hogy sajnos a házasságok több, mint fele válással végződik.

Sokadrészt, pedig az azonos neműek házassága, annak lehetővé tétele sokat dobna a toleranciaküszöbön, Európaibbá tenne bennünket, és kevésbé tűnnénk vad balkáni országnak. Illetve, ha azt látja a hétköznapi ember, hogy ezt a "hangadók", példaképek támogatják, akkor az elfogadóbbá teszi őket is, mert akárhogy szépítjük a dolgot, a csordaszellem eléggé erős.

Véleményem szerint ez nem egy olyan dolog, ami feltűnési viszketegségben szenvedő emberek választanak, hogy feltűnőek legyenek, a házasság pont az, amely nekem, magamnak és a páromnak a legfontosabb, magunkért csináljuk.

közeleg az ünnep 10

Továbbra is a férfi előadóknál maradva egy újabb ismert előadó és ezúttal egy ismert dal. A színész és a dal is már picit meg lett említve az egyik előző klip kapcsán, és ott néhány képet is láthattatok ebből a filmből, itt most a teljes dal következik.

Bing Crosby- White Christmas:

közeleg az ünnep 9

És hogy ne csak női énekesek dalai szerepeljenek itt, jöjjön egy férfi előadó is, aki Amerikában született és vált ismertté és elismertté, melynek tanúbizonysága 3 Oscar-díja, 8 Grammy-díja, és 3 Golden Globe-ja. Számos karácsonyi dalt elénekelt, jöjjön most ezek közül egy:

Frank Sinatra- The Christmas Song

In memoriam Mirci cica

 

közeleg az ünnep 8

Ma egy újabb a világ számos táján megfordult, és ismert énekes és színésznő dalát találjátok, amely természetesen azért kapcsolódik az ünnepekhez. Németország szülötte, több filmjét Amerikában forgató végül Franciaországba visszavonuló hölgyről van szó, aki meghódította számos ismert nő és férfi szívét is.

Marlene Dietrich- Glocken Läuten

A nap mondása

Nem vagyok sznob – kérdezz meg bárkit! Úgy értem, bárkit, aki számít.

 

A nap szlogenje

Pőre bőre őre.

 

Közeleg az ünnep 7

A maiban régi filmekből összeszedet képekkel merenghetünk el a dal közben, hogy milyenek is lehettek azok a karácsonyok ezelőtt 60-80 évvel. A dalt Emma Wallace énekli, aki mondjuk nem korabeli énekesnő, hanem napjainkban élő.

közeleg a karácsony 6

Ezen a héten néhány régi dal következik a sorozatban. A sort egy a második világháború idején ünnepelt sztár dalával kezdjük, akit mi elsősorban filmjeiből ismerjük. Ki gondolná, hogy szinte valamennyi filmje a háború alatt készült, és az ötvenes években már nemkívánatos személlyé vált, így nem csoda, hogy el is hagyta az országot, és élete nagyobb részét hétköznapi emberként élte le számos országban megfordulva. Sao Paoloban divatáru üzlete volt, New Yorkban kalapszalonja.

Karády Katalin- Karácsony estefelé jár

locsolás

Van egy növényem, amely szereti a sok vizet, és hát előfordul velem, hogy kicsit megfeledkezek arról, hogy meg kéne locsolni, így ma amikor locsoltam, akkor több vizet öntöttem rá, mint a többi virágra, hogy biztos elég legyen, és ne szomjazzon szegény. Néztem, hogy a másik növényem tartójában már van víz, szóval átfolyt, a vízszerető növényem alatt viszont még semmi víz nincs, így gondoltam öntök még rá. Mostmár tudom, hogy nem kellett volna, csak türelmesen várni még egy keveset, mert így egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már túlcsordul a tartója. Majd ránézek egy két nap múlva, nehogy most meg az legyen a baj, hogy túlöntöztem, és a végén kipusztul, mert szereti ő a vizet ugyan, de nem ennyire.

közeleg az ünnep 5

Ezt a dalt a Kedvesemnek küldöm, aki, bár tudom, szinte soha nem hallgat könnyűzenét, Jean-Jacques Goldmant azért szereti - ezt a dalt pedig különösen.

Egyszer mesélted, hogy mindig az Ünnepek jutnak róla eszedbe.

Quand Tu Danses - Amikor táncolsz...

Közeleg az ünnep 4

Maradjunk még egy kicsit Celin Dionnál, ezúttal egy kicsit az egyházi énekek felé tendálva:

Celin Dion- The Magic of Christmas Day (God Bless Us Everyone)

őstehetség

Azt tudtátok, hogy a bowling pálya nagyon nagyon csúszós? Hát én már tapasztalatból beszélek. A golyók meg azon a helyen, ahol most voltam csak a számozásban térnek el, a súlyuk tök egyformának tűnt mindannyiunk számára, habár lehet, hogy csak azért mert 1 kg különbség fel sem tűnik az embernek:) Egyébként nem is értem miért nem én nyertem, hisz már harmadszor játszottam életem során, de sebaj, majd máskor:)

Mondjuk az eredeti célját az egésznek nem sikerült elérni.

Bemutató

Ma voltam egy termékbemutatón, ahol megismerkedtem azzal a porszívóval, amely vasal is! Ez a része volt a legérdekesebb, egy filmet néztünk meg, melynek nagy előnye, hogy ott az előre megírt szövetet a narrátor el is mondja, így van is értelme a mondatnak, hacsak nem akadunk fenn azon, hogy ugyanazzal a berendezéssel takarítsuk fel a lakást, amivel "meglocsoljuk" a virágokat, vagy kivasaljuk a ruhákat. Ezek után már tényleg csak egy lépés az a robot, amely mos főz takarít:) Na de aztán jött a második majd harmadik része a bemutatónak, ahol már élő emberek beszéltek. Azt fél perc után megmondtam, hogy soha nem tanították nekik, hogy kell emberek előtt beszélni, az egyiknek mondjuk még így is elég jól ment. Hogy miből következtettem arra, hogy nem értenek ahhoz, hogy kell beszélni embereknek? Hát abból, hogy ha hozzám beszél, akkor ne a falon lévő vetítést bámulja, hanem felém nézzen, és az sem árt, ha a mondat eleje és a vége közt még összefüggés is felfedezhető, már ha van neki vége egyáltalán! Mondjuk állítólag a legrosszabbul beszélő előadónk abból a termékből, amiről beszélt, a legtöbbet adta el idén az egész országban, amikor ezt megtudtam, akkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon milyen emberek vásárolhattak tőle. A harmadik felvonás is tök jó volt, abszolút bónuszba kaptuk, hiszen az volt a maximum egy órás előadás 60-90. percéig. Kész szerencse, hogy a munkahelyen nem így értelmezik az egy órát, mert képzeljétek el, mennyit ülnénk bent, ha egy óra 90 percig tartana. Aztán, hogy biztosan jó érzéssel távozzunk a bemutatóról volt szerencsénk néhány gennyes fekélyről és felfekvési sebről készült fényképet is megtekintenünk.

Új külső

Mint azt bizonyára látjátok, új külsőt kölcsönöztem a blogomnak, kicsit kísérleti jelleggel. A háttér nagy felbontású képernyőhöz készül ott érvényesül igazán, remélem tetszik nektek.

Lehet azt is észrevettétek, hogy az oldalán a dobozok nevei megváltoztak, nem tudom mi az oka, de nem engedi átírni, ezek az alap elnevezések. Tudja valaki miért van ez így? Mondjuk eleve, hogy ki tudjuk cserélni a hátteret és a fejlécet újra be kellett állítani a sablont is, szóval izgalmas a dolog.

Közeleg az ünnep 3

A mai dal egy picit másabb jellegű, ezúttal Celin Diontól választottam:

Celin Dion- I met an Angel on Christmas Day

#565

Miért van az, hogy néha elég 1 mondat ahhoz, hogy elrontsák a kedved? És miért esik rosszul az egyik embertől olyan dolog, amit a másiktól fel sem vennél?

Közeleg az ünnep 2

Ez egy afféle sorozat lesz most karácsonyig, ha minden jól megy és találok elég dalt:)

Aki gondosan nyomon követi a blogom az már találkozhatott ezzel a számmal, de mivel nekem még mindig tetszik, és most aktuálisabb, mint akkor ezért itt a mai dal Cascadatól a Last Christmas:

Ja és valamiért ettől a kliptől mindig az az érzésem, hogy tök jó lehet Németországban élni.

nem is értem

Miért gondolja azt valaki, hogy ki van közösítve, amikor nem is, csak alig várják a többiek azt, hogy kimenjen, hogy ki tudják beszélni, hogy már megint milyen hülyeséget csinált éppen aktuálisan.

Közeleg az ünnep

Az ünnepi hangulat megalapozásaképpen egy karácsonyi dal ezúttal Mariah Careytől:

Mariah Carey- All I want for Christmas is You

Aranyköpések

Olyan rég volt már hasonló, szóval nyissuk a decembert egy kis vidámsággal:

A facebook olyan mint a börtön!!! Csak ülsz és írsz a falra.

Ha nem sikerül elsőre, akkor az ejtőernyős ugrás nem neked való.

A pénz beszél. Azt mondja, viszlát.

Ne köpködj a sivatagban! Még szükséged lehet rá.

Van egy túlélő késem. Túlélte az apámat, a nagyapámat...

Messziről jött ember sokára ér ide.

Halló! Itt a parapszichológiai nyomozóiroda. Tudjuk, hogy ön kicsoda és mit akar, ezért a sípszó után tegye le a kagylót.

Bombaszakértő vagyok. Ha futni lát, próbáljon velem lépést tartani.

A férjem halála óta nem tartok állatokat.

Tegnap este Lajoséknál voltunk. Egy ideig nyomott volt a hangulat, de aztán jött egy távirat, hogy meghalt az anyósa.

Soha többet nem veszek feleségül kézilabdás nőt. Bármit vág hozzám, eltalál.

Aki utoljára nevet, annak lassú a felfogása.

Ha azok vagyunk, amit megeszünk, akkor én olcsó vagyok, gyors, könnyű és ízetlen.

Nem örülök, hogy sikerült a kezelésem. Tavaly még én voltam Napóleon, most meg csak Tóth Pista.

Nem értettem mit mondott a doktor, elmehetek, vagy elmebeteg?

Mi nem haldoklunk. Mi így élünk.

Kicsi a bors, főleg az őrölt.

Drága szüleim, küldjetek 10.000 Ft-ot, hogy megnyugodjak, nincsenek anyagi gondjaitok.

A barátnőmnek és nekem azonos az ízlésünk. Ő engem szeret, én pedig magamat.

Evés közben jön meg a szomszéd.

Szép és fiatal nőt kell elvenni, mert az legalább hamar otthagy.

Apám kínai volt, anyám japán, én meg alig látok.

Mindenhová elviszem a feleségemet, de mindig hazatalál.

Csakis azért kezdtem el kocogni, hogy újra lihegést halljak.

Az idegbaj öröklődő betegség. Én is a gyerekeimtől kaptam.

Mi annyira elmaradottak vagyunk, hogy nálunk a szivárvány is fekete-fehér.

Miért mindig a horkolók alszanak el előbb?

Ha ez kávé, akkor hozzon nekem teát, ha tea, akkor kávét kérek.

Ha nem a megbeszélt helyre mész, mindegy, hogy mennyit késel.

Sose vegyél semmit, aminek nyele van. Azzal dolgozni kell.

Ha a pornó segít a szexuális problémákon, miért nem csillapítja a szakácskönyv az éhséget?

A nép telhetetlen, követeli, amit megígértek neki.

Nagyanyám nagyon kemény asszony volt. Három férjet temetett el, pedig kettő közülük csak szundikált.

Öngyilkossági ügyekben csak olyanoktól fogadok el tanácsot, akiknek már sikerült.

Még hogy az úszástól jó alakod lesz! Nézd meg a bálnákat!

Az alvástól megéhezem. Az evéstől elálmosodom. Az élet szép.

Öld meg mind! Isten majd szétválogatja.

A villamos szabja rád a rövidnadrágot.

Hm, nehéz az élet... vasalni a nadrágba.

A nő olyan, mint az olimpiai érem. Harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon.

Egészen kis koromban születtem.

A nők addig nem lesznek egyenlők a férfiakkal, amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kövéren és kopaszon azt gondolva, hogy csodálatosak és mindenki kívánja őket.

Bölcsességeket rendkívül egyszerű kitalálni. Az ember egyszerűen leírja az ellenkezőjét annak, amit tesz.

Üres fejjel meg lehet élni, de üres gyomorral nem.

Engem nem lehet elképzelni, engem ki kell próbálni!

A dohányzás megrövidíti a cigarettádat.

Arra ébredtem, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja.

Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek elköltöznek, és a kutya is megdöglik végre.

Az idő pénz! - gondolta a pincér és hozzáadta a számlához a dátumot.

#560

Ma nem siettethettem semmit, reggel a vonat az orrom előtt ment el, a következő 10 percet késet, a pizza szelet amit venni akartam kettővel előttem fogyott el, újabb 10 percet várhattam, hogy kapjak, ezek után már meg sem lepett, hogy a metró is az orrom előtt ment el. Délre már el is felejtettem ezt, így újfent bosszankodtam, amikor fél órát legalább várnom kellet, mire sikerült elintéznem, ami amúgy max. 5 perc kellett volna legyen.

Egyébként most valami különleges bérletet sikerült vennem, mert van rajta valami vonalkód, vagy mi az oldalán, ami szélesebbé teszi, mint a régebbiek, és nem is fér bele a tokomba, de legalább azt megtudtam, hogy azt ha letépni nem is szabad, de be lehet hajtani. Ti találkoztatok már ilyennel?

akár a reptéren

Ma volt egy kis elintézni valóm az egyik NYF-nél, és teljesen ledöbbentem amikor belépve az ajtón egy sor végére álltam be, mert a sor másik végén egy detektoron kellett áthaladni, hogy egyáltalán be tudjak jutni az épületbe, és el tudjam intézni amit kell. Akár a reptéren, itt is minden fémet és az összes táskánkat egy kosárba kellett rakni, amit átvilágítottak, miközben nekünk át kellett sétálni a kapun. Én még ilyet nem láttam egy hivatalban sem, és ráadásul ez azért nem is egy olyan hivatal, ahol szükségesnek érezném ezt a szintű védelmet. Aztán bent már segítőkészek, de tényleg nem értem minek szól ez a szigor, lehet csak a környéknek?

megállapítást nyert

Ma a munkahelyen megállapították, hogy az emberi hülyeség az, amivel engem ki lehet hozni a sodromból, pedig amúgy nyugodt természet vagyok.

Tény, hogy nehezen viselem, ha valaki amellett, hogy nem tudja, mit csinál, akár csupán azért, mert még olyat nem csinált, személyes sértésnek veszi, ha magyaráz neki az ember.  És támadólag lép fel, ezzel álcázva a tudatlanságot, de azt úgy nem lehet álcázni, hogy úgy hívsz fel valakit, hogy van itt ez, és ez nem jó, csinálj valamit, és ha visszakérdez, hogy mégis mi az az ez, ami ott van, akkor csak annyit tudsz válaszolni, hogy hát ez.

mellé nyúltam

A minap a reggeli rohanásban nem ittam otthon, és mire beértem a városba már nagyon szomjas voltam, ezért betértem egy kisebb abc-be, ahol elsőre körbejárva meg sem találtam az ásványvizeket, csak bort, de az ugye reggel munka előtt, és fogászat előtt nem annyira célszerű választás, meghát az is furcsán venné ki magát, ha az utcán nekiállok bort kortyolgatni, arról nem is beszélve, hogy azt valahogy ki kellene nyitni. Szóval elvetettem a bor megvásárlása ötletet, és újra körbejártam, amikor felfedeztem, hogy egyébként van egy kis átjáró, és a túloldalán találhatóak az üdítők, ásványvizek. Be is mentem, körbenéztem, hol vannak a fél literes ásványvizek, meg is találtam őket a hűtőben, mert ugye amikor kint 3-4 fok van, akkor az ember mi másra vágyna, mint egy kis jeges ásványvízre, és elkezdtem válogatni. Végre találtam egyet, ami szimpatikus volt, gyorsan ki is vettem irány a kassza, kifizettem, ki a boltból, rohanás tovább, de közben kibontottam, és elkezdtem kortyolni. Ahogy az első korty a számba került, rájöttem, hogy én nem is ilyet akartam venni, és ez nem is ízlik. Sikerült egy savmentes ásványvizet kiválasztanom, melynek konkrétan olyan íze volt, mint az itthoni csapvíznek, melyet ha lehet senki nem iszik meg, mert olyan rossz íze van. Igaz egyszer már megnézték a minőségét, és azt mondták, hogy ilyen jó minőségű vizet még nem is láttak, a szépséghibája csak annyi a dolognak, hogy ettől még nem finom biztos a szennyeződések adják neki a jó ízt. Na szóval a lényeg ami a lényeg: sikeresen megvettem egy palack csapvizet, ami nem is ízlett, és csak azért ittam belőle, mert szomjas voltam.

Zakuszka

A találóskérdés megfejtése után itt van a recept is:

- 5 kg padlizsán
- 5 kg paradicsom paprika (kanadai húsos)
- 2 kg vöröshagyma
- 1 l olaj
- 1 l főtt paradicsom

ezt az adagot lehet felezni is.

A padlizsánt megsütjük, majd megtisztítjuk. A hagymát, paprikát megdarálva az olajon megpároljuk. Minden hozzávalót összekeverünk, ízlés szerint megsózzuk, lehet 1 kávéskanál vegetát is tenni bele. Az egészet rotyogásig főzzük, majd lassú tűzön kicsit sűrítjük, ha szükséges. Üvegekbe rakva késhegynyi tartósítót teszünk a tetejére (ha van, akkor aszpirinport).

lassan jön a karácsony

Lassan kezd karácsonyra váró hangulatom lenni, ami eddig még hiányzott. Az utcák díszkivilágítása, és a kirakatok (márha megcsinálják) díszítése nekem rendszerint tetszik, viszont ami nem, az az, hogy Mikulás után is tele van a város, a tévé, és a reklámok Mikulásokkal/Télapókkal, holott nálunk Mikulás után már semmi keresnivalójuk, a karácsonyhoz nem a Mikulás, hanem Jézuska, vagy Angyalka tartozik.

A paradicsom felfedezése

Vangelistől ez az általam legjobban ismert és legkedveltebb szám. Olyan, amelybe fél pillanat alatt bele lehet feledkezni, amelyben van egy katarzis, mely szám hallgatása közben érzem, ahogy árad az energia, ahogy fokozódik az egész, és majd kitör. Nagyon felemelő lehet egy nagy kórusban egy ilyet elénekelni.

Az itt szereplő verzió egy speciális, hosszabb változat:

Találóskérdés

Egy szerintem finom étel hozzávalói:

- vinette

- gogosár

- hagyma

- olaj

- paradicsom

Mi az amit konyhai ténykedésünk végén a borkánba tehetünk?:)

Kedves Gia és H.K. kérlek ne egyből közöljétek a megfejtést, ha lehet:) Köszi

 

#552

Az ember gyermeke bárhol jól tudja magát érezni, mi páciensek, akik tegnap délután a fogászaton vártunk például nagyon vidámak voltunk, hangosan beszélgettünk és nevetgéltünk, a rendelőben meg is állapították, hogy milyen jó a hangulat odakint:) Tényleg jó volt a hangulat, volt aki márcsak szolidaritásból üldögélt kint, mert már túl volt a dolgon.

Vannak olyan helyek a világon, ahol az az érzése az embernek, hogy ott egyszerűen nem érhetnek el a gondok, ott csak gondtalanul és boldogan lehet élni, mint mondjuk egy ilyen helyen:

Attól vicces, hogy szinte igaz

Az előző gondolatra ráfűzve:

 

 

#550

Esik eső fúj a szél, szegény ember mindig él.

17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed

Nem annyira tudnám pontosan megnevezni melyik az a könyv, egy AC krimi az biztos, amely megváltoztatta valamiről alkotott véleményem. Nem tudom miért vettem rá magam, és kezdtem el olvasni, én aki nem szerettem olvasni, kifejezetten utáltam is a suliban a kötelező olvasmányokat, és mindig olyan nyögvenyelősen is haladtam velük, szóval nem tudom miért kezdtem el olvasni krimit, de annyi biztos, hogy azzal, hogy egyet elolvastam megjött hozzá a kedvem, és már nem utálok olvasni:)

Van még egy könyv, amiről már korábban írtam egy posztot is, ami pedig mindezt azzal egészítette ki, hogy rájöttem, hogy a szépirodalmi művek is lehetnek számomra is érdekesek:)

Amikor csak a lényegről maradsz le

Olyan bosszantó tud lenni az, amikor arról maradsz le, amit annyira vársz, amire ki vagy hegyezve, így történt az alábbi videón látható reggeli műsorban is:

Egyébként pont ma kaptam egy kérdőívet az fb-ről, melynek kapcsán eszembe jutott, hogy én amit meg szeretnék osztani másokkal azt nem ott teszem, hanem itt, eszembe se jut, hogy ott is lehetne, na mindegy.

fonák

Azt mondják, hogy ha fonákul veszel fel magadra valamit véletlenül, akkor az szerencsét hoz. Hát én ma délben fedeztem fel, hogy az egyik ruhadarabom fonákul van rajtam, de még a szerencsét nem fedeztem fel a napomban. Ha ez a nap a szerencsémnek köszönhetően volt ilyen, akkor inkább nem is szeretném tudni milyen lett volna, ha nem veszem fonákul a ruhát magamra.

jupijájé

Kérdezem tesómat, hogy itt lesztek a hétvégén, mert lehet járok felétek, és akkor bevinném, amit küldött anyu. Erre nagy hímezés és hámozás közepette nagy nehezen csak kinyögi, hogy inkább majd jövő héten találkozzunk ne a hétvégén. Igaz előtte már mondta azt is, hogy egyébként otthon lesznek.

Ez olyan dolog, amit jobb nem túlzottan mélyen elemezni, nagyjából annyi van csupán mögötte, hogy a friss házasok csak a hét felében vannak egy városban, és ezt ki akarják használni. Na de akkor is, mi lett volna, ha összefutunk, max egy fél órára, odaadom amit hoztam és kész? Nem akartam én velük ebédelni vagy náluk tölteni a délutánt, és azt se mondtam biztosra, hogy feléjük járok.

A muzsika aranykora

A fenti címmel most egy koncertsorozat indult, melynek múlt pénteki darabját volt szerencsénk meghallgatni. Ez egy komolyzenei sorozat, mely keretében ezúttal Händeltől hallgattuk meg az Aci, Galatea e Polifemo-t. A mű a görög mitológián alapszik Galatea, aki egy Néréisz, tengeri nimfa, a nő, akinek a szerelméért harcol Aci, a görög ifjú és Polifemo az egyszemű óriás. Az óriás a történet végére legyőzi az ifjút, akit szerelme folyóvá változtat, így találnak ismét egymásra a tengerben. Händel 1708-ban Nápolyban komponálta ezt a művet, melyet újra feldolgozott később Angliában is, akkor már angol nyelven, mely változata ismertebb.

A darabban 3 szereplő van, két férfi és egy nő, mivel azonban a görög ifjú szerepét eredetileg kasztrált férfi számára írta Händel, és az szoprán, és manapság nagyon kevesen tudnak a férfiak közül így énekelni (és azok sem kasztráltak már), így a mostani előadásban is nő énekelte Aci szerepét, ami nekem mindig kicsit furcsa. Az egész előadás tetszett, lekötött, igaz közben szinte végig a szövegkönyvet bújtam, mert hol előre olvastam magyarul, hol pedig azt figyeltem, hogy éppen mit énekelnek olaszul.

Az előadás a Nádor teremben volt, és a szünetben egy-egy színházzal ellentétben itt közvetlen közelről találkozhattunk a fellépőkkel (zenekar és énekesek), kisebb is, mint egy színház, így családiasabb volt a hangulat is, ami egyáltalán nem baj:)

Végezetül egy kis ízelítő, na mondjuk mi nem ilyen formában láttuk, de a végén van egy rész, ahol 3-man együtt énekelnek, és az nekem tetszik, ezért tettem be ezt:

Dalolunk

Szóval az van, hogy le kéne ülnöm és megfogalmazni, amiket írni akarok, de este már mindig fáradt vagyok belekezdeni, így csak halogatom. Azért, hogy ne maradjon bejegyzés nélkül a kedves olvasóközönség:D most megint beteszek egy dalt a lemezről.

Ezt szerinte már mindenki hallotta:

Westlife: ők írek, a dal pedig a fiúcsapatok fénykorából van:)

A végére pedig egy találóskérdés:

Miből van a következő idézet:

see on tee
nad rändavad nii päevast päeva

Ja és nem ér egyből a guglihoz szaladni segítségért!!!

 

keresem a szavakat

Az fb-n akadtam össze azzal a hírrel, hogy mostanában lesz az Eurovíziós dalfesztivál Junior változata, és ha már ezt felfedeztem belehallgattam a számokba, hát... szóval... nem is tudom mit mondjak rá, hozzájuk képest a mi Megasztáros Annácskánk amatőr.

Igazából én ilyet nem rendeznék, ezek még annyira gyerekek, mondjuk a dalok is ennek megfelelőek, de akkor is, az egész olyan, mint egy általános iskolás ki mit tud, csak profi stábbal és színpadtechnológiával a háttérben. Azért az tetszik, hogy ezek a 10 évesek még nem akarnak mind angolul énekelni. Azért megjegyzem egyértelműen nem én vagyok ennek az egésznek a célcsoportja, nyilván ezért sem tudom értékelni megfelelően. Túl öreg vagyok én már ehhez:)

Here with me

Van nekünk otthon egy lemezünk, amit még évekkel ezelőtt én hoztam Hollandiából, az a neve, hogy Beautiful, és két cd tartalmaz romantikus és szerelmes számokat, íme az egyik közülük, melyet egy nálunk talán kevésbé ismert angol énekesnő Dido énekel:

Hakuna matata

Annyit jelent, hogy szép az élet itt lent,...hol az élet az úr.

Azt tudtátok, hogy...

Tegnap este felfedeztem, hogy olaszul az, hogy io azt jelenti, hogy én.

Mondhatnám, hogy azért vagyok Io, mert az azt jelenti, hogy én, de mivel erről csak tegnap hallottam, így elég kevéssé hihető, hogy ezért hívom így magam már lassan egy éve.:)

Aztán van Io, mint görög mitológiai személy is, amire pedig Kedves hívta fel a figyelmem.

Na meg ugye vagy egy hold is aminek az a neve, hogy Io, erről már tudtam magamtól is legalább valamivel én is tisztában vagyok:D.

Kérdés

Azt mesélje már el nekem valaki, hogy miért mindig Erdélyhez kötik a vámpírok mellett a vérfarkasokat, a varázslókat, boszikat, és minden misztikus lényt? Egyik hozza magával a másikat?

Mondjuk az igaz, hogy ott van farkas és medve is, meg fenyvesek, nagy hegyek és kastélyok és várromok.

Hogyan tanítsuk gyermekeink?

Hogyan tanítsuk gyermekeink című rovatunk következik:

Ma reggel a vonaton, nagyjából 4 perccel az indulás előtt végigvonult egy nő, nyomában két kisebb gyerekkel, aki hangosan a következőket mondta minden egyes fülke előtt:
-Itt is egy köcsög...itt is egy köcsög... itt is egy köcsög.

Pedig nem is kerámiavásáron voltunk, csupán nem tudtuk, hogy érkezni fog, és volt bátorsága  minden egyes fülkébe beülni valakinek, akár több valakinek is. Ezt nyilván zokon vette, hogy nem tartottak fenn számukra egy üres fülkét. Mondjuk, ha ezek után visszasomfordált volna megkérdezni, hogy beülhetnek-e, biztos elzavartam volna őket, hogy akkor legyen oka is köcsögnek nevezni, de valószínűleg találtak egy üres fülkét.

wáááá!!!!

Ismeritek azt a viccet, amelyben a szőke nő fülében az szól, hogy kilégzés, belégzés?

Hát azt kell mondjam, hogy ez nem is annyira áll távol a valóságtól.

Ma valahogy minden be volt lassulva, amitől már egyébként is a falat vakartuk kínunkba, és ezt az egészet tetézte ő szőkesége, aki reggel összeveszett valakivel a telefonba, és ezért egész nap csapkodott, és kétpercenként megkérdezte ugyanazt felváltva mindig mástól, egyszerűen akkor nem lett volna ilyen fárasztó a munka, ha azt mi csináljuk meg. Egy adott ponton túl már nem bírtam ki, hogy ne kezdjek el röhögni, egyszerűen nem tudtam megállni, komolyan, ha a hülyeség fájna...

Csak hogy illusztráljam miről is beszélek: ha valaki úgy írja le, hogy mit kell csináljon, hogy jobb egérgombbal kattintok, és ha véletlenül nincs jobb egérgomb, akkor nem tudom megoldani a feladatot, akkor az vajon milyen szinten fedezi fel a feladata értelmét, és összefüggéseit???

 

Szilikon csoda

Ma a metrót egy igazi pláza cicával együtt vártuk. Tudjátok, az a típus, aki csiniruciba van öltözve, szőkére festve, a szája feltöltve úgy, hogy csak csücsöríteni tud, a szeme úgy kihúzva, mintha színpadra készülne, a melle meg úgy megcsinálva, hogy prém felső alatt amikor elment mellettem, én a kiskutyát, vagy a gyereket kerestem, de aztán rájöttem, hogy az csak a melle. Aztán megállt a metró, és ő elkezdett szabályosan szaladni, hogy le tudja foglalni az egyik ülőhelyet. Az igaz, hogy egyszerűen nem tudtad nem észrevenni. Az a típus, akiről ez a dal is szól:):

Tudom, hogy ez a videó már egyszer volt nálam, de ide illik:)

kész szerencse

Hogy kiszoktam nézni az ablakon mielőtt elindulok itthonról dehogy nézek ki, akkor még észrevenném, hogy például esik az eső, így aztán a megfelelő öltözéket veszem fel. Most este is csak a cipőm nem volt vízálló, ugyanis a teteje olyan anyagból van, ami ha az eső eléggé kitartóan kopog rajta, akkor biza ő jó vendéglátó módjára be is ereszti a vízcseppeket. Mondjuk, mivel több, mint fél órát gyalogoltam az esőben, így volt ideje kivitelezni ezt a műveletet, habár szerencsémre kitartott majdnem addig amíg hazaértem. Ennyi idő után viszont már gyakorlatilag minden ruhadarabom kellően megszívta magát vízzel:)

16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni

Olyan emberek nélkül könnyedén tudnék élni, akik minden nap mást találnak ki, jönnek és előadják az éppen aktuális fejlövésüket, amit mi bólogatva meg kell csináljunk, még akkor is, ha annak nincs sok értelme, mert egyszerűen nem lehet meggyőzni ezt a típus arról, hogy nincs igaza. És ha mindez még sértődékenységgel is társul, illetve az érdeklődés hiányával, akkor az már a gáz kategória netovábbja. Szóval az ilyen élmények és emberek nélkül simán meglennék.

Egyébként a hitelek törlesztőrészletei nélkül is sokkal könnyebb lenne az élet:)

15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment

Jó kérdés, gondolkodom, a Kedvesem nélkül nem szeretnék, de próbálni nem próbáltam, csak emlékszem rá, hogy előtte amikor egyedül voltam az már egyáltalán nem jött be, és igazából a családom nélkül sem szeretnék lenni, úgy egyáltalán magányosan nem akarok maradni.

Valami, ami nélkül nem szeretnék lenni, erre a kérdésre a tavalyi évből van egy válaszom is: nem szeretnék fedél nélkül maradni, mert habár nem teljesen, de tavaly volt egy olyan időszak, amikor majdnem anélkül voltam, és utáltam azt a bizonytalanságot, amit az teremtett, hogy nem tudtam, hogy megkapom e a lakást, vagy kell keressek albérletet, és amíg ez eldől ismerősöknél húzhattam meg magam, de az az egész elég szörnyű volt, utáltam azt az otthontalansági érzést, mindent hazapakolhattam, aztán visszahozhattam, amikor meglett a lakás.

Egyébként ez a fele a játéknak, és örömmel tapasztaltam, hogy a felkértek közül már ketten belevágtak, és rajtuk kívül még két embernél olvashatom a játék kérdéseire adott válaszokat, mivel a dolog úgy tűnik magától is terjed, így nem nevezek meg újabb embereket, de szívesen olvasnám további emberek válaszait is:)

csak a hülye tart rendet, a zseni uralkodik a káoszon

Zseni vagyok én, de néha még nekem is túl nagy a káosz:) ezért most kicsit átnézek dolgokat, hogy jobban átlássam:)

 

fogj egy sétapálcát és légy vidám

Tegnap óta ez jár a fejemben, mert a Kedves beültette a fülembe a bogarat, így aztán megkerestem. Tizensok évvel ezelőtt erre a dalra tanultunk be egy koreográfiát a suliban, sétapálca helyet seprűnyelet használva:)

 

Vakolat

Ha direkt csinálták volna, akkor se sikerült volna jobban megformálni:

Azért ugye tudjátok mire hasonlít?

Ja és ezért akartam kiszedni a kis memóriakártyát a telefonomból.

Párnahuzat

Hogyan ne csináld című rovatunk újabb gyöngyszeme következik:

A minap a vadi új párnahuzatom húztam rá a párnámra, végülis sikerült, de azért ne csináljátok utánam.

A párnahuzat cipzáros, és viszonylag szűk nyílás áll rendelkezésre a párna betuszkolására, és az én párnámban pedig azért van rendesebben anyag, szóval nem nyomható össze kispárna méretűre, hogy beférjen a lyukon. Na de én vakmerő módon és bátran, félelmet nem ismerve elkezdtem benyomni a párnát a huzatba, ami amikor már félig benne volt egyszer csak szétnyomta a huzatot, mely így a varrásnál szétnyílt. Gondoltam magamban sebaj, hiszen legalább így bele tudom tenni a párnát. Bele is tettem szépen eligazítottam, pont megfelelő méretű a huzat, és már csak az hiányzott, hogy behúzzam a cipzárt, amit egy laza mozdulattal meg is tettem, aminek az eredménye az lett, hogy a cipzár a kezemben maradt, ugyanis pont azon a végén nyílt szét a huzat, ahol a cipzár meg kellene álljon, ha behúzzuk, csak így már nem volt semmi ami megállítsa.

Szóval egy laza 10 perc nekem elég volt ahhoz, hogy a párnahuzatom leamortizáljam. Természetesen nem sikerült visszaraknom a cipzárat a sínre.

hogy kell?

A mobilomhoz van egy memóriakártya, amit egyszer beleraktam, és most nem bírom kiszedni, volt már kivéve, de akkor nem én vettem ki, és nem tudom, hogy az illető hogy csinálta, de én most akárhogy is próbálkozom, nem akar megmozdulni sem. Valószínű az a baj, hogy nincs körmöm, és így nem tudom rendesen megfogni. Van valakinek valami praktikus ötlete.

A törjem szét a telefonom, vagy vágjam le róla nem ér:)

Cica

A cicánk lassan olyan mint egy tűpárna, annyi szurit kapott már, de ha jól viselkedik és eszik, akkor már nem kell többet kapnia. Egyébként egészen jól viseli a vizsgálatokat, és ma már a szekrényből is kimászott, és miután hazajöttünk csak olyan negyedórára bújt vissza, és mostmár inkább velem tölti az időt.

#526

"Forgive me for my mistakes, I'm still a kid learning the responsibility of being an adult."

Ezt az idézetet Woofnál láttam, és nagyon megtetszett, így átvettem, remélem nem gond:)

Az idézet magyarul kb így hangzik:

" Bocsáss meg a hibáimért, még mindig egy gyermek vagyok, aki a felnőtté válással járó felelősséget tanulja."

Úti beszámoló

Szóval, hogy az elején kezdjem: az elmúlt két hét nem éppen az unalmas kategóriába tartozott.

Két hete hétvégén korán reggel, konkrétan már reggel ötkor keltem, és indultam, ugyanis pénteken még programom volt, így nem utaztam haza, de szombaton már délelőtt vártak, hogy tudjunk továbbutazni, mert egy falusi hétvégiházba voltunk hivatalosak hétvégére egy családi ismerős családhoz, ott menten fél kettőig römiztünk (nem kártyával) másnap pedig csocsóztunk, a römiben nyertem többször is, de a csocsóban folyton vesztettem, persze nem volt meglepő, meg a faluban körbejártunk, megkerültük a tavat, felmásztunk a domb tetejére, és meg kellett állapítanom, hogy szülővárosom szélén már  szerpentin visz fel, és alig néhány kilóméterre falvakkal teletűzdelt dombvidék van, amit én nagyjából két évvel ezelőttig nem is ismertem, akkor is ugyanennél a családnál vendégeskedtünk. Szóval azon a hétvégén teljesen kipihenten érkeztem vissza, és egész héten hasonlóan rengeteget aludtam:)

Most hétvégén is szombaton korán keltem, irány haza, majd egyik temető a másik után, minden napra jutott egy. Szombaton mivel tesómék későn érkeztek már sötétben értünk csak a végére a körbe járásnak, vasárnap ezért a másik helyen korán reggel kezdtünk, mert tesómékat már délben az anyósáék várták. Egyébként a vasárnap arra is alkalmas volt, hogy megtudjuk, hogy nem lehet egy vonaton 7 perc alatt eljutni oda, hogy leülj a helyedre, mondjuk nem tudnám leutánozni azt a mozdulatsort, mert én kb fél percen belül már mindent lepakolok és max. 2 perc alatt már kényelmesen ülök a helyemen. Hétfőn pedig a nagynénit és nagybácsikat vittük ki a szokásos körbe járásra, és kénytelen voltunk megállapítani, hogy ha már közel 90 éves valaki, akkor ahhoz nagyon sok türelem kell.

És az amúgy sem unalmas hétvégénkhez még hozzájött ahhoz, hogy a cicánk már egy hete beteg, többször vittük már állatorvoshoz is, mostmár egész jól van, de mivel szegényke még alig eszik magától, így most nálam vendégeskedik, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a konyhaszekrény egyik zugában kucorog, és csak akkor hajlandó kijönni, ha hívom és ott őrzöm. Persze tudom, hogy ismeretlen számára a hely.

Szóval ez a kis rövid beszámoló, ami még így is kicsit összecsapott és nem teljes:)

A végére jegyzem meg, hogy ma reggel úgy utaztam munkába, hogy az út feléig még arra se volt lehetőségem, hogy megforduljak, és az orrom előtt ott volt az ajtó teteje, a lépcsőtől beljebb egész úton nem sikerült jutnom, és még sztrájk sem volt.

beszélgetünk

- Látod az a banán, nem pedig az amit hazahoztál, tudod a banán sárga, amikor érett nem pedig barna.
- Igen:) Az enyém is így nézett ki még egy héttel ezelőtt.

Hát igen, jár így az ember, ha megveszi a banánt, aztán mégsem kívánja, és csak tartogatja, tartogatja.

14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett

Ismerek én hősöket? Gondolok én valakire úgy, mint hősre? Bizonyos szempontból igen,  de azért a hős kategória, mint a filmekben, na olyan nincs, ezért csalódni sem csalódtam bennük, így ezt a levélírást most ki is hagynám, talán majd egyszer.

13. nap: egy zenekar, vagy előadóművész, aki nehéz napokon segített át

A feladat itt ugye az, hogy írj levelet neki. Az általam választott zenekar a Fiesta, azért mert ez jutott elsőre eszembe, és mert régen amikor kint Hollandiában nagyon magam alatt voltam, akkor őket hallgattam, és lett jobb kedvem tőle. Szóval a levél:

Kedves Fiesta,

Zenétek pont akkor és ott állt rendelkezésemre, amikor arra szükségem volt, és sokat segített abban, hogy jobban érezzem magam idegenben, és kevésbé hiányozzanak az itthoniak.

Köszönöm:

IO

12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

A szép dús hajam:), na azt soha nem dicsérik, persze meglehet, hogy azért ugye, mert nincs is dús hajam:)

De úgy általában a külsőmre nem kapok bókokat, amiben persze az is közrejátszik, ahogy itt már szóba is került, hogy a pasik ritkában kapnak eleve bókot.

 

eszembe jutott

Olvasgatok Lostnál, és közben eszembe jutott, hogy egyszer a buszon láttam két fiatal srácot, akik egymással szemben ültek, és amikor úgy gondolták, hogy nem látja senki, de ugye én láttam megfogták egymás kezét, olyan aranyosak voltak. Az egyik olyan vagány típus, a másik pedig inkább a visszahúzódó fajta. Kicsit piszkálódtak is egymással. Máskor is mentem azzal a busszal, de összesen egyszer láttam őket, pedig utána direkt figyeltem.

Szemekbe zárt titkok

Egy szerelem, mely olyan mély, megrendíthetetlen és őszinte, hogy az örökké tart. A szerelem, mely ott látszik, amikor belenézel a szemébe. A szerelem, amelyet nem koptat meg az idő vas foga sem, mely akkor sem múlik, ha a szeretet személy már nincs melletted. A szerelem amely erőt ad, kitartóvá, eltökélté tesz.

A szerelem, melyről nem is tudod, hogy van, melyet még magadnak sem mersz bevallani, melyről tudod, hogy esélytelen, soha nem teljesül be, vagy csak sok-sok év múltán.

A szem, ami a lélek tükre, ami elárulja sötét titkát, az egyetlen, ami bizonyítékként szolgál, és ösztönöz az igazság felderítésében és bizonyításában.

Egy gyilkosság, mely még 25 év után is kísért.

Szóval moziztunk, s mondhatom ez egy igazán jó dél-amerikai film.

Monda

Azt mondják amikor az ember megszületik még emlékszik minden előző életeiben vele történt dologra, amit aztán elfelejt. Születésekor minden embert, minden babát egy Angyal vár, és amikor a baba felsír az Angyal oda teszik az ujját a baba szájára, aki ekkor elfejti minden korábbi életéről szóló tudását, megnyugszik és abbahagyja a sírást. Azt mondják ezért van az ajkunk felett az a "minta", ami olyan, mint egy ujj nyoma.

Ezt a történetet a Kedvesem mesélte, és akkor és ott romantikus volt, remélem azért így is maradt belőle egy kicsi.:)

Telefonos módi

Hogyan telefonálsz a munkahelyeden a munkaidőd felében magánügyben, hogyha nem szeretnéd, hogy a többiek hallják?

1. Kimész a szobából és a mobilodon beszélsz.

2. A vonalason halkan pusmogsz.

3. A szád elé teszed a kezed és hangosan beszélsz mert biztos vagy benne, hogy a kezed hangszigetel, de ugye nem, úgy hogy mindenki érti minden szavadat.

A helyes megfejtéseket hozzászólás formájában várom:)

11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

Jó kérdés, szoktam én bókot kapni? Eleve a pasik kevesebb bókot kapnak, nem jellemző, hogy bárki is azt mondaná, hogy de jól nézel ki, mondjuk nem mintha tartanom kellene ilyesmitől:) Azt gondolom, hogy olyasmi amit bóknak nevezhetek legtöbbször a munkám során ér, valamiért azt hiszik, hogy minden kérdésre tudok válaszolni a hozzánk tartozó termékekkel kapcsolatosan, még azokra is, ami a kérdést feltevő feladataihoz kapcsolódik, és nem az enyémhez, pedig nem is.

10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

Itt azt hiszem inkább a bárcsak ne ismerném kategória az, amit ebben a pontban kiemelnék, és kicsit visszautalnék az egyik előző bejegyzésemre, konkrétan az ebben a játékban írt 8 napra. Azt hiszem sokkal jobban jártam volna akkor, ha azt a bizonyos illetőt nem is ismertem volna meg soha. Kellemesebb lett volna a kolis lét a középiskolában, hiszen amúgy sem szerettem a kollégiumot, már előre féltem tőle azon a nyáron, amikor befejeztem az általános iskolát végig a középiskolától és a kollégiumtól paráztam, és eltelt még egy év mire megbékéltem vele, de másodikban már nem volt olyan rossz, harmadiktól meg már nem voltam kolis, mert közelebb költöztünk a sulihoz, és már be tudtam járni, hiszen csak egy 20 perces buszozásra laktam a sulitól.

Néha lelkes, néha nem

Néha lelkes vagyok néha nem, van egy csomó minden amit szívesen írnék, csak nem akarom összecsapni, viszont kifejteni meg sem időm, sem türelmem nincs, szóval majd talán egyszer.

Ugyancsak hol lelkes hol nem lenni az a német tanulással is, ez olyan szinten változó, hogy egy német óra alatt én simán 4-5ször is megváltoztatom a véleményem, hol tetszik az egész és lelkes vagyok, hol meg azt érzem, hogy utálom és tök kár volt megint jelentkezni, mert így rá vagyok kényszerülve arra, hogy járjak. Mondjuk sokat segítene a dolgon, ha végre elkezdeném tanulni is:)

Aztán hol lelkes vagyok a munkám iránt, hol pedig egyáltalán nem, sokszor eldöntöm, hogy na majd ma milyen jól haladok, de aztán mégsem, mert mindig közbejön valami, egy idő után már idegesít az, hogy le se teszem a telefont, már megint cseng, míg közben 2-3 kollega felváltva, vagy egyszerre beszél hozzám élőben, vagy vár rám, hogy tegyem le a telefont. Ma csak olyan 2-3 órám ment el egyeztetéssel, ja és még semmit nem zártunk le, hogy ok ez már megvan. Az a legjobb az egészben, hogy elvárják tőlem, hogy mindent tudjak, és hozzak döntéseket, vagy én bokszoljam le a dolgot, csak mondjuk nem biztos, hogy tényleg nekem kéne ezzel foglalkozni.

a változatosság kedvéért

A tegnapi beázás után ma a változatosság kedvéért csőtörés volt a szomszéd lépcsőházban és ezért most nincs fűtés este nyolcig, ami már elmúlt, vagy a szerelés végéig, ami ezek szerint még nem jött el, hiszen fűtés nincs, de hát ugye kinek van rá szüksége ilyen 30 fokos napsütésben, ami most is van... valahol...talán, szóval akkor minek is fűtenének nálunk:)

Egyébként a pénteki bolondokháza után ma is az volt, de ma már zavart, úgyhogy be kéne venni a leszaromtablettát.

9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott

Hát hogy elereszteni nem akartam, az túlzás, de örültem volna több fősulis csoporttárs és barát esetén, ha ők megmaradnak körülöttem a suli után is, de ez valahogy nem sikerült, amit én sajnálok is, és azt hiszem már írtam is erről. Az akkori legjobb barátom is szépen eltűnt, mostanában jó, ha félévente egyszer beszélünk, vagy írunk egymásnak, pedig igazából most is egy városban dolgozunk.

8. nap: valaki aki pokollá tette az életedet, vagy pocsékul viselkedet veled

Na ez lehetne egy hosszú felsorolás, szerintem ilyen szinte mindig van aktuálisan is az ember életében, vagyis az enyémben tényleg szinte mindig volt valaki, és most is van olyan, aki esetén jobban örülnék ha nem ismernénk egymást.

Egyet azonban konkrétan kiemelnék: régen volt már, amikor gimibe kerültem édesanyám az egyik ismerősünkre bízott, hogy ő, aki már ismer mindent a suliban kicsit legyen a gardedámom. Ezzel a sráccal már sokkal korábban is ismertük egymást, ráadásul a szüleink egy baráti társaságba jártak, szóval elég gyakran találkoztunk korábban is, de igazán pokollá csak a gimiben tette az életem, az első év második felében, miután már az összes többi elsőst elrakták a szobánkból, és már csak én voltam, akit piszkálni tudott, hogy már az igazgató is behívatott minket, hogy szexuálisan zaklat engem, ami mondjuk nem volt igaz, és kicsit később engem is elraktak a szobából egy este hirtelen, miután meglökött a széken és bevágtam a fejem egy szegbe, valójában nagy mázlija volt, hogy következő évben is bevették a koliba, de én sok éven át utáltam őt, mostmár lassan kezd semleges lenni, de nem nehéz úgy, hogy mondjuk évente egyszer ha látjuk egymást pár perc erejéig.

7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned

Több ilyen személy is van, és szerintem ez a jó, nem hiszem, hogy ki kellene emelni egyetlenegy valaki, hiszen azért az nem jó, ha az ember minden gondolata, és egész élete egyetlen egy ember körül forog, mert az már a másik félnek is kellemetlen lehet, könnyen előfordulhat, hogy egy idő után már túl sok is lesz.

Szóval tulajdonképpen nem egy embert említenék itt meg, hanem a családom, amibe beleszámolom a Kedvesem is.

6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned

Érdekes kérdés, reményeim szerint soha nem kell majd anyagi csődöt jelentenem, mindig, mégha néha csak vékony jégen járva is, de el tudom majd kerülni azt, hogy teljesen kilátástalan helyzetbe kerüljek anyagilag.

beázás

A kedves aranyos felső szomszédom tudjátok a kedvenc közös képviselő ma valami úton módon sikeresen elöntötte vízzel az egész lakását, olyan szinten, hogy nekem a fürdőszobám plafonjából már vagy két órája csöpög a víz, ugyanígy a wcben is, ahol olyan nyirkos illat van, mintha gőz lenne, amúgy a konyha a szoba sarka is vizes lett, az előszobában is van vagy két három vizes folt, a bejárati ajtó mellett is lefolyt a víz, pont a biztosítékok mellett, ott van egy csík a földig.

Szóval csodás élményt kaptam a felső szomszédtól, mi másra vágyhatnék így vasárnap délelőtt?:) Kíváncsi leszek mennyire fog nyom nélkül megszáradni, mert a lakás nagy része ki lett festve az elmúlt egy évben, és annyira nem vágyom foltokra, viszont a fűrdőszobában és a wcben olyan kékes nyomot látok, de ott ázott a legjobban. Vagy kékfestő, vagy mosógép, vagy náluk kék a fal, és attól, vagy nem tudom.

5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során

Remélem, hogy lehetőségem lesz minél többet utazni, és világot látni, s eljutok olyan különlegesebb helyekre is, mint mondjuk Japán, Szingapúr, Brazília, vagy Kenya, és mindezt nem egyedül fogom megtenni, hanem a párom, a családom társaságában. Szóval ebben reménykedem:)

4. nap: valami, amiért meg kell bocsátanod valakinek

Nem vagyok egy haragtartó típus, így még ha valakire mérges is vagyok az sosem tart hosszú ideig, de azt hiszem ide mégiscsak tudok írni valamit: Van nekem ugye egy sógornőm, aki olyan szépen belerondított kis családunkba, annyira kilóg, annyira más mint mi, hogy egyszerűen nem illik közénk, nem illik a családba, és nem is akar beilleszkedni. Ugyanakkor mivel mégiscsak öcsém felesége, és ő szereteti, ezért el kéne fogadnom, és megbocsátani neki azt amilyen, és ahogy viselkedik. Meg kell próbálni.

3. nap: valami amit meg kell bocsátanod önmagadnak

Gondolkodom, gondolkodom, és még mindig gondolkodom. Nem gondolom azt, hogy van olyan dolog, amit meg kéne saját magamnak bocsátani. Alapvetően úgy vélem, hogy ha elölről kezdhetném akkor is mindent ugyanígy csinálnék. Mondjuk néha lehetnék bátrabb, szóval ha valami amit meg kéne magamnak bocsátanom az az, hogy nem mindig minden lehetőséget használtam ki, mert nem voltam elég vállalkozó szellemű hozzá, habár ez így nem igaz, mert végülis elértem amiket akartam, csak néha jobb lett volna talán, ha kevésbé izgulok miatta.

2. nap: valami amit szeretsz magadban

Nem is tudom, hogy ez könnyebb kérdés-e, mint az előző.

Szeretek beszélni, és igazából ezt szeretem is magamban, habár lehet néha másoknak már túl sok vagyok:) Lehet ezért is van az, hogy alig több, mint egy év alatt sikerült több, mint 500 bejegyzést összehoznom. Tesóm szokta néha megjegyezni, hogy ő azért olyan csendes, mert nem jutott mellettünk szóhoz, pedig én nem is beszélek folyamatosan, például idegenek társaságában alapvetően csendes vagyok, ha már csacsogni kezdek, akkor az azt jelenti, hogy kezdek feloldódni.

1.nap: valami amit utálsz magadban

Lehet, hogy itt inkább belső tulajdonságra kéne gondolnom, de nekem mégis inkább egy külső vonásom jut eszembe elsőre: a hajam, vagyis annak hiányos mivolta. Tudjátok a buta haj elhagyja az okos fejet:) Szóval én utálom magamban azt, hogy olyan hamar elkezdtem kopaszodni, már érettségi után, és ez egy idő után már roppant bosszantóvá vált számomra. Mondjuk nem tudom miért ért meglepetésként ez a dolog, ugyanis mindkét nagypapám s édesapám is kopaszodott, habár ők jóval később kezdtek, mint én, a nagyszüleim tudtommal olyan 40 éves koruk után, apukám is már túl volt a harmincon, nekem még sikerült egy 10 évet lefaragni ebből...

Az otthon melege

Az elmúlt napokban itt volt látogatóban édesanyám, és fura módom nagyon hamar megszoktam, hogy amikor hazajövök van itthon valaki, vagy munka után van kivel találkozni, nem utaztam egyedül és nem töltöttem egyedül az estéket, volt kihez szólni, volt kivel együtt enni, és a lakás is sokkal inkább otthonként funkcionált, mint amikor egyedül vagyok itthon. Most hogy elment nem is akaródzott hazajönni, ráadásul a Kedvesem is dolgozik, ő sem tud átjönni, szóval egyedül vagyok itthon, ami nem túl jó érzés, ami azt illeti kifejezetten rossz.

500

Képzeljétek el ez már az 500. bejegyzés, ami azt jelenti, hogy csak úgy ömlik belőlem a szó itt is nem csak élőben:)

Gondolkodtam, hogy valami frappánsat írok ide:), de nem, inkább Thia kérésének eleget téve bejelentem, hogy megcsinálom ezt a játékot, amire itt kaptam felkérést:) A játékhoz kapcsolódó bejegyzéseket kicsit később teszem majd közé, mert ahhoz azért kicsit oda kellene figyelnem, hogy ne csapjam úgy össze, mint ezt a bejegyzést is. A házi feladatot viszont már most feladnám egy két kedves bloggertársamnak, mert az ő válaszukat nagyon szívesen olvasnám. Nehéz szelektálnom, mert mindenki, akik a linkfalamon szerepel érdekes annyira számomra, hogy szívesen olvasnám a válaszait, de azért az pofátlanság lenne részemről, ha felsorolnék mindenkit, de azért remélem értitek a célzást:D De akiket mindenképpen szeretném, ha megcsinálnák, és tudom, hogy rendszeresen látogat is ide így jártatok, tudom ezt a szívást:D szóval észre is veszi a felkérést az nem más, mint: Oliwe, SPF, DeFalla, Bluemoon így első körben, aztán lehet majd a játék félidejében megint válogatok:)

Azért persze mondjuk kicsit magammal is kitolok, mert így is egy csomó helyen elmaradásaim vannak, és akkor még gyártatok magamnak olvasnivalót, nade mindegy, azért örülök, hogy van mit olvasni:)

 

Az elmúlt napokról

Az elmúlt pár napban nem nagyon volt kedvem még megmozdulni sem, inkább csak pihenni és gyógyulni, de mostmár az arcom is a sajátom lett, a vele járó láz is elmúlt, szóval sokkal jobb a helyzet, így holnap már újra dógozóban:) Vasárnap egyébként már egészen élénk voltam, még boltba is elmentem, mondjuk azért kellett, mert itthon szinte semmi nem volt, és anyu is jött hozzám néhány napra és mégse fogadhatom úgy este, hogy tök jó, hogy megjöttél, nincs itthon semmi kaja, és már minden környékbeli bolt be is van zárva. Szóval vasárnap mivel már lázam nem volt, csak még az arcom volt kicsit nagyobb a kelleténél:) gyorsan rendet vágtam itthon. Ma reggel már úgy készültem, hogy megyek dolgozni, de még reggel vissza kellett menni a dokihoz, és ő még azt mondta maradjak itthon ma, így aztán hazajöttem, ami nem baj, legalább egy kicsit több időt tudtam anyuval együtt tölteni.

Reklám arc

Most lehetne egy olyan reklámot csinálni velem, ahol lefotózzák az arcom, középre húznak egy vonalat, és az egyik fele alá odateszik, hogy előtte, a másik fele alá, hogy utána, és így reklámozhatnának velem valami fogyókúrás készítményt, ugyanis még mindig fel van dagadva az arcom:(

Álomépítők

Tavasszal írtam már az amerikai eredeti műsorról, s fel is merült a kérdés bennem, hogy vajon mikor jutunk el mi oda, hogy hasonló tévéműsor legyen nálunk is. Anno tulajdonképpen arra jutottunk, hogy nem valószínű, hogy nálunk valaha is lesz ilyen, de Hál' Istennek tévedtünk, ugyanis most ősszel a Viasat3 műsorra is tűzte a magyar változatát, mely magától érthetődő módon alkalmazkodik a magyar sajátosságokhoz, azaz nem házak, hanem lakások felújítását, átalakítását követhetjük nyomon. A koncepció ugyanaz, egy rászoruló család, egy lepukkant lakás, egy brigád aki azt egy hét alatt felújítja, berendezi, amíg a család pihen egy kellemes helyen. Ami más szerintem, hogy itt nincsenek önkéntesek, vagyis nekem még nem tűnt fel, és néha elég nyilvánvalóan reklámozzák a helyet ahol a berendezést vásárolják, de a nevét nem mondják ki, ez egy picit szerintem suta.

A magyar emberek sajátossága az is, hogy nem örülnek olyan fergetegesen, visítva, sikítva, mint az amerikaiak, így egy kicsit kevésbé kerültem a dolgok hatása alá, habár amit tegnap is műveltek a lakással, hát szóval az nem semmi volt.

Én nagyon örülök annak, hogy van olyan csatorna is, amely felvállal egy ilyen műsort nálunk, hiszen ez messze meghaladja a két nagy csatorna idei újításait, és a korábbi hasonló próbálkozásokat is.

 

Hős, de már nem bölcs?

Az utóbbi napokban időm is alig van, és fáradt is vagyok, eléggé megviselt a tegnapi fogászat, mostmár második hete járok fogorvoshoz, és már megszabadítottak az utolsó bölcsesség fogamtól is, szóval akkor nem vagyok már bölcs? Viszont a kolleganők, és mostmár a Kedvesem és a családom is úgy állt hozzám tegnap, hogy milyen hős vagyok, hogy több fog kihúzása után még bementem dolgozni is, és végig csináltam az egész napot, és kibírtam, és nem vagyis csak egy kicsit szenvedtem, nem igazán nyavalyogtam, és nem is panaszkodtam, hogy fáj, főleg azért, mert nem is igazán fájt.

Egyébként a fogorvosokról: tulajdonképpen még csak tejfogaim voltak, és már rendszeresen jártam fogorvoshoz, rengeteg fogorvost fogyasztottam el, akihez kicsi koromban jártam, az nyugdíjba ment, mi elköltöztünk, de egy másik ismerős fogorvoshoz kerültem, aki egy darabig foglalkozott is velem, de mivel ismerős volt, így mindig én maradtam utolsónak, és én voltam az, akit hazaküldött, hogy jöjjek vissza máskor, ha megunta a dolgot, aztán egy idő után már el is utasított, így átkerültem a körzetemhez, ez pont akkor volt, amikor már tudtam, hogy fél évet külföldön leszek, szóval tutira rendbe kéne rakni a fogaimat. A rendberakás úgy nézett ki, hogy ahányszor találkoztam a fogorvossal kb 6 hónap alatt 4szer, annyiszor mondtam el neki, hogy de nekem nyár végére minden rendbe kell legyen, ő meg azt, hogy úgy lesz, aztán azt, hogy azért olyan rosszak a fogaim, mert nem mosom, mire én visszareplikáztam, hogy dehogynem, rendszeresen mosom, erre azt, hogy akkor biztos nem jól. A vizet ilyenkor más sikeresen felkaptam, és kijelentettem, hogy biztos, de akkor tanítson meg, hogy hogy kell, na azt már nem. Szóval mondtam neki, hogy nekem nyár végére rendben kell lennie mindennek, és adjon több időpontot egymás után, de nem volt hajlandó, egyszerre csak egy időpontot adni, és azt is 3 hét múlvára, aztán kb két ilyen alkalom után anyu küldött neki kávét, amit én nagy duzzogva átadtam neki, mire legközelebb mentem hozzá a szerencsétlen lábán átment egy kocsi, ezért nem dolgozott vagy két hónapig, a helyettese meg az volt, aki már előtte átirányított ide, mondván nem az ő körzetébe tartozom, és nincs rám ideje. Így esett meg, hogy sikeresen kipróbáltam a holland fogorvosi szolgáltatásokat is, mert persze, hogy bedurrant a fogam kint. Karácsony környékén elmentem egy magán fogorvoshoz, amikor itthon voltam, mert azért az mégis olcsóbb, mint kint, na az kellemesebb ember volt, és jól is dolgozott, csak miután hazakerültem nem tudtam hozzá járni, mert úgy rendelt, hogy én pont suliban voltam egy másik városban. Aztán jártam iskola fogászatra is az egyetemen, ott kvázi rendbe is tettek mindent, persze azért is fizetni kellett, akkor elküldtek az első bölcsesség fogam kihúzására szájsebészetre, ahol az volt a legjobb érvük arra, hogy ne szenvedjek, hogy férfi vagyok nem hallottak még róla, hogy a férfiak mimózábbak? Aztán akkor kerültem megint fogorvoshoz, amikor az egyik fogam beletört egy szelet kenyérbe!!!, mert nekem olyanok a fogaim, hogy puha dolgokba imádnak beletörni:) Na mindegy, mivel egymás után törtek a fogaim így kerültem most megint a fogászatra, de már legutóbb is elismerte a fogorvos, hogy nem rajtam múlik, hogy ilyen gyengék a fogaim, és ennyire romlanak és törnek, ez genetikai örökség, és nem lehet vele mit kezdeni igazából. Most viszont egy nagyon aranyos, kedves és figyelmes doktornőm van, és tb által finanszírozott ellátásban részesülök, ami azért nagy szó. Ja és félek az injekciótól, és ezért a fogorvosoktól is általában, de most olyan fogorvoshoz kerültem aki erre nagyon is odafigyel.

Azért az igazság az, hogy mostmár kicsit kifáradtam, és nehezebben viselem, főleg estére, ezért is vagyok kissé hallgatagabb.

Egyébként remélem ennek a bejegyzésnek az elolvasása után is lesz még olyan ember aki visszatér ide:)

A Tál család

Egy újabb vicces írás, amit e-mailben kaptam. Azért rakok ki ilyeneket, mert kicsit fáradt vagyok írni. Ehhez azért jó szórakozást.

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak ?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar,  aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton  ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál,  meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei,  Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani  mindenkit. De azért nem  minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten  segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagihozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét. A  remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken . Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen  jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki. Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért. Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben.Bevásárolni  Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi  mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal. A kitünő hanggal megáldott Kán Tál  folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.) Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két  unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben  már csak Ágy Tál vigasztalta.

hétvégről

A hétvégén voltam keresztapáméknál nagyobb családi összejövetelen. Addig addig terveztem az utamat, hogy a végén teljesen véletlenül sikerült elég gyorsan leérnek, mert habár eredetileg úgy volt, hogy tesómék után nagyjából 1 órával érek oda, gyakorlatilag fél órával előttük megérkeztem, de megvártuk őket is, mert egyrészt elém is késve értek ki, másrészt pedig elméletileg a vonatuknak meg kellett volna jönnie 10 perccel azután, hogy kiértek elém a többiek. A vonat, mivel IC volt csak a szomszéd településen állt meg, de így több, mint fél órát lehetett spórolni időben, így azzal mentem, és át is jöttek értem, igaz szokásomhoz híven nekem kellett várni arra, hogy megérkezzenek akik elém jönnek ki az állomásra, ehhez nagy érzékem van ám:)

Délután visszakísértük tesómékat a vonathoz, mert ők mentek is haza, és hogy el ne késsenek, már majd egy órával előtte akartak indulni, és olyan 50 perccel indulás előtt el is indultunk, hogy le ne késsék a vonatot, átkocsikáztunk lassan, így olyan 40 percet kellett csak várnunk a vonatra, gyakorlatilag szinte szétfagytunk.

A vonaton egy olyan 4-es ülésbe szólt a jegyem (a pénztáros szerint az ablak mellé, a valóságban azonban pont a folyosó mellé), ahol egy esküvőre tartó két külföldi és magyar barátjuk utazott, végig angolul folyt a csevej és én mindent értettem (na jó 98%-ban), egészen addig, amíg nekem sikerült kérdést feltenniük, na akkor egyből lefagytam elsőre:), aztán már ment az is:), és így legalább hamar eltelt a közel 4 órás utazásom. Azért, hogy a vonatozós élményeim egy helyre tegyem, visszafele is megvolt, ugyanis a változatosság kedvéért a keletiben az egyes vágányra futott be az IC, ami ráadásul nemzetközi vonat is egyben, így az utazás egybe volt kötve egy lehetetlen küldetéssel is, nevezetesen, hogy a keleti 1 vágányáról 20 perc alatt átjussunk a nyugatiba, azért a továbbmenő vonatomat láttam elmenni a messzi távolban...

Szóval jól eltelt a hétvége, láttam nagyon aranyos hosszú szőrű kiscicát, tényleg cuki volt:) Ettem szőlőt, ami majdnem olyan édes volt, mint a citrom, de a tövéről lehetett leszedni:)