B.Ú.É.K.

Boldog Új Évet Mindenkinek:)

Ma már tényleg csak én mentem dolgozni...

Ma már tényleg csak én mentem dolgozni, ugyanis reggel a buszon csak én voltam, egyetlen utasként mentem a végállomásig, gyakorlatilag meg sem álltunk, mert egyik megállóban sem volt felszálló. Aztán napközben végig azt hallgattuk, hogy mindjárt beborul, és esik majd az eső, ehhez képest még akkor sem volt beborulva, amikor besötétedett, és az eső még mindig nem érkezett meg, gondolom ellopták a felhőinket a határon, ezért nem érkezett meg. Egyébként hazafele felfedeztem, hogy egyre kevesebb jár minden, azon viszont egyre több utas van. Az ebéd viszont finom volt.

#100

Ma reggel olyan kihalt volt a főút, hogy teljesen meglepődtem rajta, és elbizonytalanodtam abban, hogy tényleg hétfő van:) és nem esetleg vasárnap. Aztán ma annyira nyűgös volt mindenki és olyan nyögvenyelős dolgokat kellett kibogozni, hogy aztán már sajnáltam, hogy nem vasárnap van még... Milyen jó annak aki a két ünnep között nem dolgozik...

karácsonyi utazás

Karácsony első napján elindultunk a családi közös vacsorára, ahol közel 20-an voltunk, úgy, hogy még vagy 10-en hiányoztak. Mi 6-an indultunk együtt két kocsival, már az indulás sem volt egyszerű, mert az egyik kocsiba tankolni kellett menet közben, megbeszéltük, hogy akkor hol tankolnak, és azt is, hogy akkor mi megyünk elől. Aztán nekilendültünk, egyből mi mentünk hátul, és a  másik kocsi egyből az ellenkező irányba indult el, mint amerre kellett volna, de két sarokkal odább előre engedtek, viszont arra gondoltunk, hogy biztos azért indultak arra, hogy akkor mégiscsak itt is tankolnak, és nem megyünk el a következő városig, ezért mi bementünk abba a kútba, ami felé elindultunk, és vártuk, hogy megérkezzen a másik kocsi, és vártunk és vártunk, aztán felhívtuk őket, hogy mégis hol vannak, és miért mentek arra? Jött a válasz, hogy hát ez a legnagyobb főút ami célunk felé visz, ezért mennek arra, és majd ott tankolnak. Mondtuk jó, akkor megyünk mi is. (hozzáteszem a főút végigmegy a város mellett, és hozzánk sokkal közelebb is ki lehetett volna rá jutni, és nem kellett volna erre kerülni) Kb 10 kilométerrel célunk előtt már kerestek telefonon, hogy mikor érkezünk meg, mondtuk nemsokára, ekkor éppen a benzinkútnál álltunk vártuk, hogy a másik kocsiba tankoljanak, mivel mi nem akartunk tankolni, ezért mi félre álltunk, s vártunk. Nem telt el két perc és egy kamion a kocsinktól 20 cmre ment el mellettünk, és meg is állt, mit sem törődve azzal, hogy esetleg mi ki szeretnénk menni, szerencsénkre azonban ki tudtunk tolatni ezért sikerült továbbmenni. Beérve a városba aztán megfigyeltük a "csodálatos" karácsonyi kivilágítást, mely úgy nézett ki messziről, mintha egy lámpasor közepén az út felett egy fügyi lenne:), csak akkor jössz rá,hogy egy váza akar lenni, amikor közelebb érsz és megpillantod a benne lévő csillagot, ami sokkal halványabb. Az este utána már jól telt:), mondjuk mi útközben is jól szórakoztunk.

Kellemes Karácsonyt!

Avatárok 3D

A másik film, amit tegnap néztünk meg nem más volt, mint az Avatárok. A film látványosra sikerült, és a történet lényege az volt, hogy milyen hülyék az emberek. A film a pénz és a hatalom kontra a természet védelme által provokált ellentétről szól, szerencsére, és természetesen happy enddel a végén. A történet a jövőben játszódik, amikor már a földön minden növény elpusztult, és az emberek egy másik bolygóról hoznak valami fémeket ide nem törődve az ottani flórával és faunával, ami egyébként sokkal inkább szimbiózisban van egymással, mint nálunk. A történet szerint össze is tudnak kapcsolódni a különböző lények, és telepatikus úton is tudnak kommunikálni egymással ilyenkor. Az ottani humanoidok teljes összhangban élnek a természettel, és az, ha szükséges segít is nekik.

A film nekem tetszett, én szeretem az ilyen típusú filmeket, az a világ, amit ez elmesél, bemutat nagyon szép, és habár veszélyesnek tűnik, igazán nem nevezném annak. Amiért tetszett, az a sci-fi, és nem a történet, mert tényleg olyan bunkónak állították be az embereket (sajnos nem teljesen alaptalanul), ami már idegesít.

A heregnő és a béka

Bizony, ma láttam a fent említett mesét:), premier előtti vetítés volt, ha jól tudom.

Nekem tettszett, olyan, amilyennek egy Disney mesét elképzelünk. Szerintem megéri megnézni. Gondolom azt már mindenki tudja, hogy ez a mese újra kézzel rajzolt rajzfilm, mely mellesleg tényleg szépen meg lett rajzolva.

Igazából nem szeretném megírni miről szól, mert nem akarom lelőni a poént, de gondolom mindenki ismeri azt a történetet, amikor a királylány megcsókolja a békát és abból egy dali herceg válik, na ez nem az a történet, habár a címéből erre lehet következtetni. Van benne jó és rossz, van benne szeleburdi szöszi, és van dolgos rendes hétköznapi lány, van benne arisztokrata, és szegény ember, minden ami egy meséhez kell. És természetesen humor és dal is, ami nélkül szinte már elképzelhetetlen egy Disney produkció. A jó természetesen elnyeri méltó jutalmát, és a rossz a neki járó büntetést. A történetből ezúttal is lehet okulni, az én olvasatomban például azt, hogy néha jobb a szívünkre hallgatni, mint az eszünkre, ahhoz, hogy az igazi boldogságot megtalálhassuk.

New Orleansban játszódik, szóval még a hideg télről is megfeledkezünk miközben nézzük:)

Ui: holnap is megyünk moziba, csak előttem még titok, hogy mit fogunk megnézni, mint ahogy a mai is az volt. Csak akkor tudtam meg, hogy mit nézünk, amikor már elkezdődött a film.

döntő

A mai csillag születik a döntő. Most nem csak azok szerepelnek,akik még versenyben vannak. Mondhatni szerencse, ugyanis valahogy annyira izgulnak a versenyzők, hogy nem minden produkció sikerül olyan jól, valahogy a versenyen kívüliek profibb előadásokat produkálnak.

Talán Szabi produkciója volt a legprofibb, rajta nem látszott, hogy izgul, igaz Andrén sem nagyon, vagyis én nem láttam, de a zsűri már kicsit kritikusabb volt. Robit hozta a formáját. István izgulása mutatkozott meg a legjobban, szegény megakadt a szövegben, és akkor szerintem mindenki neki kezdett drukkolni, hogy gyorsan folytassa, így számomra ő lett a legszimpatikusabb versenyző.

Igazából nem tudom, hogy kit látnék a legszívesebben győztesként, valójában szinte mindegy, hogy István, Szabi vagy André nyer.

Toldat: Hihetetlen produkciót adtak elő Andréék, nagyon hatásos volt, lenyűgöző. Ahogy ott énekelt, és közben a háttérben láttuk, amint a homokrajzok átalakulnak Czakó Ferenc jóvoltából egy tökéletes összhangot alkotó együttes jött létre. Nálam ők nyertek:)

Egyébként ha én alkotnék homokból képet, az valószínű absztrakt lenne, mindenki azt képzelhetne bele, amit akar, mondjuk nem biztos, hogy bárki is rájönne, hogy eredetileg mi akart az lenni:), hát szerencsére vannak nálam ügyesebbek is:)

Újabb: István és Keresztes Ildikó duettje is nagyon jól sikerült, egy klasszikus és jól ismert számmal.

#94

Ma is kellett menni dolgozni:( Korán indultam, és milyen jól tettem! ugyanis nagyon lassan lehetett beérni, késett a vonat. Aztán napközben egyszercsak az lett mindenkinek az egyöntetű véleménye, hogy hideg van odabent, pedig megy a fűtés maximumon. Arra jutottunk, hogy a leépítés következő hullámát úgy akarják megoldani, hogy kifagyasztanak minket onnan... vagy csak szombat van, és mivel az általában nem munkanap ezért most nem igazán fűtenek. Mondjuk rendszerint a konyhában függetlenül attól, hogy milyen nap van, hideg van, szinte már a hűtőt sem kell használni, hogy frissen maradjanak a dolgok.

Újabb filmzene

Ez a dal is nagyon tetszik, és ezt is egy filmből lehet ismerni, egy sorozat introjaként találkoztam vele először:

It's been a long road, getting from there to here.
It's been a long time, but my time is finally near.
And I can feel the change in the wind right now. Nothing's in my way.
And they're not gonna hold me down no more, no they're not .
gonna hold me down.

Cause I've got faith of the heart.
I'm going where my heart will take me.
I've got faith to believe. I can do anything.
I've got strength of the soul. And no one's gonna bend or break me.
I can reach any star. I've got faith, faith of the heart.

It's been a long night. Trying to find my way.
Been through the darkness. Now I finally have my day.
And I will see my dream come alive at last. I will touch the sky.
And they're not gonna hold me down no more, no they're not
gonna change my mind.

Cause I've got faith of the heart.
I'm going where my heart will take me.
I've got faith to believe. I can do anything.
I've got strength of the soul. And no one's gonna bend or
break me.
I can reach any star. I've got faith, faith of the heart.
I've known the wind so cold, I've seen the darkest days.
But now the winds I feel, are only winds of change.
I've been through the fire and I've been through the rain.
But I'll be fine ...

Cause I've got faith of the heart.
I'm going where my heart will take me.
I've got faith to believe. I can do anything.
I've got strength of the soul. And no one's gonna bend or
break me.
I can reach any star. I've got faith, faith of the heart.
Cause I've got faith of the heart.
I'm going where my heart will take me.
I've got faith to believe. I can do anything.
I've got strength of the soul. And no one's gonna bend or
break me.
I can reach any star. I've got faith, faith of the heart.

Aki nem ismerné így fel, habár a sci-fi rajongók szerintem rájöttek, hogy miből van, annak itt van a sorozat introja is:

 

mily meglepő

Hűen hagyományainkhoz idén is váratlanul ért bennünket a tél, hiszen ki gondolná, hogy így december közepén egyszercsak tényleg tél lesz. Reggel a vonaton is bemondták a nyugati tövében, hogy azért késtünk mert rendkívüli időjárás van (ez azt jelenti, hogy havazik). Jelzem még a metró is késett, biztos az is a havazás miatt, és hogy ezt honnan lehet tudni? Onnan, hogy kb 5-en áltak a peronon, mégis bemondták, hogy igyekezzünk a ki és beszállással.

Szóval váratlanul ért minket a tél, nem voltunk rá felkészülve, ez valahogy sohasem sikerül. Nem értem, hogy lehet ez, hiszen számítani lehet rá, hogy minden évben havazik majd (remélem). Egész nap azt hallgattuk, hogy milyen káosz van mindenfele. Mellesleg már körülbelül egy hete folyamatosan azt hallhatjuk az időjárás előrejelzésben, hogy havazni fog, és hideg lesz, tehát nem olvad majd egyből el.

Más országokban is váratlanul érkezik meg vajon a tél? Vagy ez a mi specialitásunk?

mily különös a magyar nyelv

Két kalsszikus, igazából már biztos mindenki ismeri őket, de nekem tetszenek, és hogy könnyen meglegyedek bemásolom őket ide:

Idézet Grétsy László tanár úr egy előadásából:

Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli oket a fiú egyik
barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a
következő párbeszéd alakul ki:

- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni,
baszd meg!
- Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

-------------------------------
Fordítás:

- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot
vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el!
- Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A
fene egye meg!


Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtol sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejezo, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen
nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a "baszik baszni" fordulat rendkívüli finomságára.
Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! ("Baszik baszni" = "Nem hajlandó szeretkezni", de "Baszni baszik" = "Nemi életet él ugyan... " [és úgy folytatódhatna például: "... csak épp nem énvelem"] Micsoda
különbség!)

 

Ez az egész onnan indult ki, hogy arról beszélgettünk (több más dolog mellett), hogy hogy lehet helyesen leírni azt, hogy tökéletesen jó: tök jó, tökjó, vagy tök' jó. Megállapodtunk abban, hogy talán legszerencsésebb ezt sehogy sem elírni:). A legutolsó verzió pedig az én találmányom:)

Szóval ennek kapcsán kezdtem el keresgélni a neten Grétsy László fent olvasható szövegét, aztán közben megtaláltam a másikat is, azt is érdemes végighallgatni.

netes játék

Játszom egy diplomáciai játékkal az interneten, ami mostmár kezd idegesíteni, mert mindig az a vége, hogy én veszítek, no nem én vagyok az első, aki kiesik (habár ez is elferdül), hanem általában az utolsók egyike, de mindenesetre mostmár egyre gyakrabban eljutok odáig, hogy a két egymás ellen a győzelemért versengő mellett én vagyok a harmadik, akinek a területéért folyik a verseny. Szóval azért fejlődök, de igazán eljuthatnék már odáig is, hogy nem esek ki a vége előtt, sőt még pontot is kapok érte, nem csak veszítek. Az elején volt egy játék amit megnyertem, és akkor azt hittem, hogy hú de ügyes vagyok, aztán kiderült, hogy hát mégsem. Az a jó, hogy a pontom nem tud 100 alá esni, ugyanis ha elvesztek annyit, hogy az összes játékban lévő pontom nem éri el a százat, akkor a játék végével visszakerekítik 100ra. Na de akkor is jó volna már, ha egyszer túl tudnám lépni a 100-at.

Gondoltam már arra is, hogy lehet az a baj, hogy nem vagyok elég jó tárgyaló angolul, habár lehet, hogy egyszerűen csak túl naív vagyok, és nem tudom eldönteni, hogy mikor mit kellene választanom ahhoz, hogy nyerjek. Aki esetleg jobb taktikus nálam, az igazán adhatna pár tanácsot. Köszi

Akit ezek után/ellenére érdekel a játék, az katt ide.

havazott:)

Ma reggel havazott amikor mentem be a munkahelyre, tetszett, kár hogy mostmár minden elolvadt itt legalábbis. Aztán az egész napot figyelembe véve a nap eleje volt a legjobb, ugyanis a havazás mellett német órán olyan szövegeket hallgattunk, amit értek:) és mellesleg néhány olyan városról szólt, amit szívesen megnéznék élőben is, van amit mondjuk már láttam is:). Aztán munka, ami mint már írtam nem villanyoz fel mostanában , mert nincs semmi motiváció benne, és meglehetősen monotonnak is érzem. Ebédszünetben aztán felfedeztem egy éttermet/kávézót, amire rovásírrással van kirakva a kínálat (amit én nem tudok elolvasni). Hazafele pedig kivételesen más utcán jöttem, mint szoktam, és így felfedeztem egy nagyon szépen kivilágított házat. Ez nem az, de azért ez sem rossz, habár kicsit ez már sok is:

jó ebédhez tévé program

Ma amikor kora délután leültünk enni és bekapcsoltuk a tévét szokásunkhoz híven csupa  "érdekes" programot találtunk benne: az egyik csatornán egy sorozatgyilkos gyilkolta halomra a szereplőket, a másikon egy tinisorozatban pedig egy fura kissé kényszeres srác akart megkapni egy csajt, üldözte a lakásában, és annak ellenére, hogy kilökték az emeletről az ablakon, mire kiért a rendőrség nyoma sem volt sehol. Szóval ebédhez igazán odaillő programot sikerült prezentálni így vasárnap délután. Ha nem mutatják meg, hogy mi történik, csak utalnak rá, akkor már nem is kell az adott programot késő estére tenni?

csillag születik utolsó elődöntő

A műsor elején azok a duettek elég érdekesek voltak, különösebben egyik sem tetszett, szerintem eléggé erőltetettek voltak, persze ez csak az én véleményem, de engem egyik sem kötött le. Aztán jöttek az egyedi produkciók: a Kutyakölyköknél most majdnem értettem a produkció mondanivalóját, meg is állapította a zsűri, hogy ez itt a mélypont esetükben:) Robi most a saját történetét mondta el egy kivételesen  megkomponált számban. Szonja azt mondta, hogy a rap vidám valami, hát szerintem a rap a legritkább esetben szól a vidámságról, ez alól talán csak az Animalcanibals volt kivétel. André esetében valamiért nem fogott meg most a dolog, nem kötötte le a figyelmem, persze lehet azért, mert ő már túl van a mélyponton a zsűri szerint. Badboyz szerintem egy színvonalas produkciót mutatott be, volt benne minden, ami élvezhetővé tette a produkciót, engem lekötött, és nekem tetszett. István hangja nagyon kellemes, és tetszett a produkció is. Szabolcs hihetetlen tele van élettel, és nagyon ügyes, tetszett az ő produkciója is.

Akiket én most elengednék az leginkább Robi, és talán André.

Akiket mindenképpen bent tartanék: István, Badboyz és Szabolcs.

Testvérek

Ez is egy olyan sorozat, amelynek az első évadját már több ízben vetítették a magyar csatornák, de valahogy tovább nem sikerült jutniuk, pedig szerintem egy meglehetősen jó sorozat. Öt plusz egy testvér, akik életét követhetjük nyomon, egy nagy család. Nekem tetszik, én szeretem a nagy családot:), biztos jó lehet, ha ennyi testvére van az embernek:)

És hogy ez  most miért jutott eszembe? Hát tegnap láttam egy részt belőle, ami közben felötlött bennem, hogy milyen jó a nagy család, mindig van valami történés, valami bandázás, és mindig van kire számítani.

 

"bókok"

Ma sikeresen begyűjtöttem többféle bókot is a nap folyamán. Kezdődött azzal, hogy de hülye vagy, pedig én csak a munkánkhoz fűztem egy két megjegyzést, aztán később ugyanattól a személytől, hogy de aranyos, szóval leszögezhetjük, hogy egyszerre vagyok hülye és aranyos, vagy hülye de azért még aranyos:). Egyébként van benn valami, mert már nem tudom felidézni, hogy pontosan mit is mondtam:)

Aztán délután a metrón láttam, hogy valaki elém nyúlt kissé bátortalanul, aztán elkapta a kezét, mire én odább toltam félé a majdnemhogy az arcom előtt lebegő kapaszkodót,  gondolván, hogy használni akarja, mire ő megszólalt, hogy csak azért nyúlt oda, mert majdnem nekimentem, mire én biztos nagyon értelmes képet vághattam, mivel fogalmam sem volt, hogy mit akartam elütni, ezért elkezdte angolul mondani nekem ugyanezt, szóval megállapíthatjuk, hogy még külföldinek/turistának is néztek (mondjuk nálam volt a bőröndöm, ez igaz).

"Bókjaim" amiket tehát kaptam: hülye, aranyos és külföldi. Habár nem tudom, hogy a külföldi mennyire bók, de időről időre annak néznek, nem tudom miért.

#84

Miért gondolják azt egyesek, hogy sikerül olyan félinformációkkal megnyugtatni az embereket, amiből tulajdonképpen semmi igazán biztos nem hangzik el?

Ez akkor is zavaró, ha a tévébe hall ilyet az ember, de akkor még jobban, ha élőbe hallasz ilyet, mert az valahogy közvetlenebb, úgy érzed, hogy jobban érint téged is.

Hát szóval amiért ez eszembe jutott az az, mert ma ilyen információkkal szolgáltak számomra, igazából sok újdonságot nem hallottam, és igazi válaszokat sem kaptam, tulajdonképpen ugyanolyan ködösen elmondták nekem azt, amit eddig is tudtam már pletykákból, és annál szinte semmivel sem többet. Ez kb olyan, mint a nesze semmi fogd meg jól. Mindez a munkámhoz kapcsolódik. Szóval mostmár sokkal könnyebb ám így dolgozni:), hiszen előrébb egy dekát nem jutottam.

#83

Vannak ezek a küldj egy sms-t és megtudod, hogy... reklámok. Most komolyan van aki elhiszi, hogy ha elküldöm a párom nevét sms-ben, akkor megtudom hogy ő az igazi, vagy, hogy megcsal-e, vagy elküldöm a saját nevem és megtudom, hogy milyen állatként születek újra? És el is hiszi, hogy ez hiteles? Vagy csak van olyan ember, akinek annyi fölös ideje és pénze van, hogy ilyenekre költsön?

Biztos van egyébként, gondolom nem is kevés, ha megéri tv-reklámot készíteni érte. Gondolom ugyanaz lehet a célcsoport, mint a Mshow-nak vagy JB-nek.

honnan tudod, hogy 2009-ben élsz?

Ezt tegnap kaptam, és olyan 2-3 pont kivételével mind érvényesnek találtam.

Honnan tudod, hogy 2009-ben élsz ?

01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem játszottál rendes papirkártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel,
mert nincs meg az e- mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három
különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy megtudd otthon vannak-e, miközben
hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10,
20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz
vissza érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt
kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es ezen a
listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tünt fel hogy két 5-ös van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon
20. Gondold végig, hogy miért!?

Én magamtól észrevettem azt, hogy nincs 9-es, na mondjuk azt nem, hogy ötös kétszer van:)

mondom a magamét

Belenéztem ebbe a stand up comedy típusú vetélkedőbe az mtv. Voltak benne jópofák, akiken tudtam nevetni, és eszembe jutott, hogy akár Thia te is indulhatnál rajta, szerintem simán nyernél, amilyen szöveged van:)

Egyébként a műsoron látszik, hogy az mtv csinálja a műsort, valahogy kevésbé pörgős és csillogó, mint amilyen a kereskedelmi csatornákon szokott lenni egy egy hasonló vetélkedő. Nem tudom feltétlenül megmondani, hogy miért nem sikerül olyan műsort alkotnia az mtvnek, mint a kereskedelmi csatornáknak. Ugyanezt érzem ha bemegyek egy coop boltba, az valahogy más, mint ha mondjuk egy pennybe megyek be, az valahogy csillogóbbnak tűnik, még akkor is, ha ugyanolyan a polcrendszer.

Lehet a fénytechnika a különbség, a megvilágítás?

csak úgy

Semmi különösebb aktualitása nincs ennek a dalnak, csak egyszerűen azért, mert tetszik a szövege.

jól tudok választani

Legutóbb sikerült kiválasztanom egy olyan bakkancsot a télre, amely tök jól nézett ki, de egy hónap alatt, pedig nem is mindig az volt rajtam sikerült úgy "elnyűni", hogy kettétört mind a két talpa. Szerencsére megvolt a blokk, ezért visszavették, de ugyanolyat nem akartam, másikat meg nem találtam, így a pénzt kaptam vissza. Aztán másütt találtam egy újabb bakkancsot, ami tetszik, szóval megint van egy, de remélem ez már nem csak egy hónapig fogja bírni. Idén már ez volt a második bakkancs ami szétment, igaz az első az már nem volt új, és annak is a talpával lett baj.

Szóval összeségében rájöttem, hogy minden ilyesminek megéri eltenni a blokkját, hasznos lehet:)

#78

Ma sikerült újabb utazási élményre szert tennem. Este vártam a hetes buszok egyikét, de nem jött semmi vagy 10 percig, aztán persze egymást érték, vagy 5 is jött. Mivel valami miatt nem jött időben, így nem értem el a vonatom, vagyis hogy egész pontos legyek, akkor értem oda a vágányhoz, amikor sípoltak, hogy indítják, gyorsan felpattantam rá, igaz fura volt, hogy nem égett a lámpa, de láttam már ilyet, szóval örültem, hogy nem késtem le. Hogy pontos legyek, azt hittem, hogy nem késtem le, ugyanis kiderült, hogy az is ki volt írva, hogy a vágány elejéről indul, csak a nagy sietésben én ezt nem láttam. Szóval üldögéltem rajta egy pár percet és akkor az egyik utastárs így szólt, hogy a lámpa piros, biztos ezért nem indulunk, de amúgy többen is voltak a vonaton, szóval nem csak egy két embert vettek palira azzal, hogy a nem induló szerelvényt a hangos nem mondta be és az ajtajai nyitva voltak. Szóval, akkor kezdtünk gyanakodni, hogy itt valami nem stimmel:) leszáltam gyorsan megnéztem a kijelzőt, és már nem volt rá kiírva, hogy indulna onnan bármi is, így aztán kénytelen voltam kimenni a buszhoz, és azzal hazajönni.

Itt járt a Mikulás:)

És hagyott is ajándékot:)

Jön ma a Mikulás:)

Remélem mindenki kikészítette már a kifényezett csizmáját, cipőjét és kirakta az ablakba, hogy aztán reggelre tele lehessen azzal a sok finomsággal, amit a Mikulás hoz neki.

Én nem gondolom, hogy ilyenkor játékot kell kapni, sokkal inkább finomságokat no meg esetleg vírgácsot:)

Néhány ideillő dal:

 

 

 

csillag születik megint --teljes

Megtartom ezt a "hagyományom", hogy írok a csillagszületikről.

Azt kell, hogy mondjam nem értem a zsűrit néha. Bence hangja szerintem olyan, amit jó hallgatni, lehet, hogy nem egy kész sztár, de ennek a műsornak nem az a lényege, hogy  sztárok lépjenek fel, legalábbis szerintem, és az sem baj, ha a győztes még mindíg nem lesz igazi sztáralkat, lehet pont azért kedveli a közönség. István is jól énekelt, az ő hangját is szeretem, és a fentiek rá is igazak, habár nála a zsűri ezt nem annyira kifogásolja. A kutyakölyköknek szerintem sikerült ugyanazokat a lépéseket immár sokadjára megetetni a zsűrivel, de valahogy esetükben ezt nem tartják problémának. Engem nem nyűgöznek le, és nem is kötnek le, a zsűri mégis nekik adja a legtöbb pontot. Tamás szerintem ma jobb volt, mint korábban, ő talán a leginkább színpadra termett az énekesek közül. Robi, hát nem tudok róla olyat mondani, amit eddig nem, szerintem kicsit olyan, mint egy cirkuszi szám, amit csinál, vagy csináltatnak vele. Bad boyz: nekem tetszik, nagyrészt egyetértek a zsűrivel, például abban is, hogy akkor a legjobbak amikor táncolnak, azzal egészíteném ki, hogy amikor együtt  egyszerre és ugyanazt táncolják:) Szabolcs: nekem ő sokkal jobban tetszik, mint a Kutyakölykök, neki drukkolok, jól csinálja amit csinál. André: hát nem annyira volt most meggyőző, mint máskor, énekelt már jobban is szerintem.

Egyre nehezebb dönteni, ki ne jusson tovább. Az én egyéni véleményem az, hogy a Kutyakölykök és Robi kiesése esetén bánkódnék a legkevésbé.

a legjobb munkakör

Ma hallottam ezt a kifejezést egy szakmára, elsőre nem jöttem rá, hogy tulajdonképpen mit takar, de aztán elárulták. A szakma elnevezése: anyagcsere menedzser.

Lehet csak én vagyok az aki nem jöttem rá egyből mi az:)

Később megírom azt is, hogy ez mi, ha nem világos mindenki számára:)

hogy mit láttam!

Ma a metrón láttam, amint egy anyuka szoptatja a gyemekét, nem mondom, hogy túl feltünő lett volna, vagy hogy sokminden látszott volna, de annyi igen, hogy aki odanéz annak egyértelmű legyen, hogy mi történik ott éppen. Azt sem mondanám, hogy ezen megbotránkoztam volna, de az igaz, hogy meglepett a dolog, nem vagyok hozzászokva eféle látványossághoz:) egy metrón.

Kíváncsi lennék, hogy mások észrevették-e ezt, és ha igen, akkor mit szóltak hozzá? Az biztos, hogy senki nem szólt rá ezért, pedig elég sokan voltak a szerelvényen, de nem annyian, hogy az előtte tömött sorokban álló emberek eltakarják. Tömött sorok egyébként sem voltak:)

Arra is kívácsi lennék, hogy Ti akik olvassátok ezt, mit gondoltok az ilyesmiről?

nagy nap volt a mai

Ugyanis meglátogatott minket új főmuftink, tudtuk hogy jönni fog, ezért nem ért minket váratlanul. Ma reggel már azt is tudtuk, hogy kb ebédidő tájt jön, ezért az ebédünk is el lett halasztva. Aztán, mivel némi hiba csúszott a számításba, pontosabban csúszott a programja, így mi csak vártunk, csak vártunk, csak vártunk. Két órával ebédidő után aztán elmehettünk ebédelni, habár főmufti még nem ért hozzánk. Aztán már majdnem vége volt a munkaidőnek, amikor megérkezett, és találkoztunk. Hát nem mondhatnám, hogy mély benyomást tettünk egymásra, mert annyi ideig sem állt meg, hogy a normálisan bemutatkozhassunk egymásnak. Igaz, azért elmondták neki, hogy mit csinálunk, de amennyire izgultunk, hogy mi lesz, annyira nem volt miért. Szóval összefogalva a mai nap legnagyobb dolga az lett, hogy az egésztől megfájdult a fejem:)

Tél

Beköszöntött a tél, vagyis pontosabban december van már.

ülő munka

Nem tudom ki hogy van vele, de egy ideje már kezdem azt érezni, hogy túl sokat ülők, hiszen irodai ülő munkát végzek, szóval ez nem csoda mondjuk, de kezd unalmassá válni számomra a folyamatos üldögélés, arról nem is beszélve, hogy fáj tőle a fenekem:) Egyébként az a rossz, hogy nem nagyon tudok álldogálni munka közben, és járkálni, mert nincs nagyon miért. Nem tudom más hogy oldja ezt meg, de én úgy, hogy össze vissza ficánkolok a székemen egész nap, és ha már végkép nem bírom, akkor felállok, és mozgok egy kicsit.

 

Most teljesen más téma: mi ez az újítás a bejegyzéskészítőben? Mostmár nincsenek címkék, vagy csak én nem találom? Ja meg is találtam, most az alján van. Na de mi az a trackback urlek? Lehet valamit el kéne valahol olvassak?

 

Ui: mondjuk az is izgalmas, ahogy kilépek belőle.:)

ma reggel elaludtam

Ma reggel sikerült úgy elaludnom, hogy mikor magamtól felébredtem, már egy órája németórán kellett volna legyek. Igaz éjszaka nem aludtam jól, rendesen 4 óra után sikerült elaludnom, és amikor reggel 6kor ébresztett az órám még csak fel sem ébredtem rá, majdcsak két és fél órával később. Sikerült 5 perc alatt elkészülnöm, kimenni a buszmegállóba, mert éppen kellett volna jöjjön a busz, de nem jött még egy negyedórát, amit nem volt türelmem végigvárni, így mentem a vonathoz, ami szintén késett vagy 8 percet, így sikerült beérnem a munkahelyemre 3/4 órás késéssel, és lemaradtam a reggeli németemről is. Délután viszont bepótoltam a késést.

Hát remélem azért ez nem válik szokásommá.

Nincs új a nap alatt

Ugyanaz a dal négy különböző feldolgozásban, avagy nincs új a nap alatt:)

Nekem a legjobban ez a verzió tetszik, csak ezt nem találtam meg olyan verzióban ami a klip és ide betehető, így csak linkelem.

És íme az eredeti, és még két feldolgozás:

sztár, ami nincs

Most láttam ezt a filmet, ez egy Disney produkció, ami minden szokásos Disney jellemzőt tartalmaz, van romantika, mese, és tanulság is, illetve lehet belőle tanulni is.

A filmben pl teljesen érthető és látványos módon mutatja be az internetet, a szervert, a vírusirtót,  nagyjából én is ilyennek képzeltem el:), ugyancsak nagyon látványosan mutatja be azt, hogy milyen lehet az emberi képzelet, milyen különleges és csoda világot tudunk egy perc alatt elképzelni magunknak.

A film a tökéletességről szól, és arról, hogy a tökéletes mennyire nem az, hogy olyan, hogy tökéletes igazából nincs, mert lehetünk egyik dologban tökéletesek, vagy majdnem azok, de mindenben nem. A hologram, mivel egy program teljesen tökéletesre programozható, ugyanakkor mégis vannak korlátai. Például egy program lehet okos, tud gondolkodni, de nincs képzelete, és nem tud érezni érzéseket és a környezetet, nem tudja megélni a tanulás folyamatát, mindent egyből tud, és ezzel pont az emberei része hiányzik. Szóval a film azt mutatja meg, hogy lehet valami/valaki tökéletes de ez nem jelenti azt, hogy felhőtlenül boldog, és minden téren elégedett. A történet szerint a hologram mindennél jobban vágyik arra, hogy érezhesse az esőt, hogy érezze milyen az, amikor az esőcseppek hullanak ránk. Fura dolog, ha belegondolok, mivel ez nekünk teljesen természetes dolog, így nem is gondolunk arra, hogy milyen csodálatos érzés lehet ez annak, aki még életében nem érezte. Ez olyan lehet, mint egy trópusokon élő embernek, amikor a havat csak a tévében látja, és arra vágyik,hogy bárcsak egyszer érezhetné, és tapinthatná azt. Tulajdonképpen a vágyakról szól, arról, hogy az ember mindig arra vágyik, amit nem kaphat meg, és lehet, hogy amire igazából vágyik az ott van az orra előtt, csak nem veszi észre.

Szeretem a Disney filmeket, és fura, de talán sokkal inkább érthetőek a felnőttek számára, mint a gyerekeknek, mármint felnőttként már sokkal jobban megértem azt, amit mondani akar, sokkal több van benne, mint jópár felnőtteknek szóló történetben:)

Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült azt leírnom, amit szerettem volna:), dehát ez van.

 

festem a szobám

Mai programom többek között az, hogy kifestem a hálószobám. Úgy érzem ez most jobban megy, mint a legutóbb, igaz nem is hengerrel csinálom, mint akkor. Az volt a tanulópénz, ugyanis én még soha nem festettem falat, azt hiszem legalábbis, mert a legutóbbi lakásfelújítási projektünkben mi tapétáztunk, na az már nagyon ment.  Most a falfestés ecsettel ment, de amikor átváltottam hengerre, na azt újra lehetett festeni, szóval most maradok az ecsetnél, úgy látszik az jobban illik hozzám:)

megint nézem a csillag születiket:)

Szabi: ez a heti produkciója jobban tettszett, mint a múltheti. A kis filmben hallottam, hogy azt mondja, hogy nem mert elindulni Budapesten, mert olyan nagyok a távolságok és fél, hogy eltéved, hát én ilyet soha nem éreztem egy városban sem, ez számomra furcsa, ezért is gondolom azt róla, amit múlthéten is írtam. 

Bad Boyz: hát a múltheti produkció személy szerint nekem jobban tetszett, náluk érzem azt, hogy egy kicsit mindig visszább vesznek, de ettől még most is tetszik.

Tamás: Nem volt rossz, és nekem ez jobban tetszett, mint a saját szerzeménye:)

Robi: ügyes, én biztos nem tudnám ezt utána csinálni:) de a rap műfaj továbbra sem áll hozzám közel.

Strokes: tényleg humoros volt, és nekem nagyon tetszett:) volt történet benne, ötlet. És nem csak azért mondom, mert egyiküket személyesen is ismerem:)

André: tetszett, de szerintem ő az, akitől nem várja el az ember, hogy mozogjon a dal közben.

Kutyakölykök: engem zavart a zene, és én nem látom a történetet teljesen át, persze lehet csak azért, mert nem ismertem igazán a művet amit feldolgoztak, szóval nekem annyira nem tetszett ez a produkció.

Bence: tetszik a hangja és tetszik a dal is amit énekelt, de lemaradtam a kisfilmjéről:)

Szatmár Kamara: nekem ez a néptáncprodukció tetszett, és az öltözékük is, annak ellenére is tetszik a produkció, hogy ez leginkább egy klasszikus néptánc produkció volt, legalábbis szerintem.

István: vártam a produkcióját, és tetszett, én őt tenném most első helyre, de ahogy látom a zsűri is, van benne valami...

Hát én két kieső helyre a Kutyakölyköket és Tamást vagy Robit tenném talán.

wow

Európa lassan de biztosan begyűrűzik hozzánk, aminek én mondjuk örülök. Olyan vonattal sikerült hazajönnöm most, ami csendes volt, tiszta és bemondták, hogy milyen megálló jön előre, hogy hová tart a vonat, mielőtt megálltunk megint bemondták, hogy milyen megállóba értünk be éppen. Ez Nyugat-Európában már régóta így van, nálunk viszont egy időben még az IC-ken bemondták, aztán már ott is lespórolták, szóval ez egy sima személyvonatnál teljesen szokatlannak tűnik, de ugyanakkor én örülök neki, és remélem ez meg is marad, és elterjed minden vonaton, mint ahogy a buszokon már egyre inkább így van, legalábbis az elővárosi távolsági buszokon.

számítógép

Nem érzem magam számítógépes analfabétának, de a laptomom időről időre tud meglepetéseket okozni. Főleg az az érintős pad része. Néha sikerül véletlenül hozzáérve úgy elkavarni a kurzort, hogy ami mondat másik fele amit gépelek teljesen máshová sikeredik, mint az eleje. Aztán néha olyan ablak ugrik fel, amit nem is kértem, vagy sikerül ezt azt kijelölni, és áthúzni, anélkül, hogy én azt akartam volna csupa véletlen mozdulattal, mert még mindig nem szoktam meg, hogy az olyan érzékeny, hogy már arra is reagál, ha hozzáérek. De azért egyre jobb, mert gépelés közben már elég ritkán sikerül elkavarom a kurzort:)

62

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem a problémamegoldós dolgokat, vagyis megoldani a problémákat, mert az sikerélményt nyújt, ugyanakkor azzal, hogy elhárult egy probléma könnyebbé válik a dolgom. Azonban azt vettem észre, hogy ez kevéssé jellemző más emberekre a munkahelyemen, úgy vannak vele, hogy majd megoldódik magától, vagy megoldja más, mert nem az én feladatom ezzel foglalkozni, nem törődök vele, habár tudom, hogy nem jó így. Miért van az, hogy az emberek sokszor teljesen nélkülözik a logikus gondolkodást, sokszor még a józan paraszti észt is? Persze cserébe úgy tűnik azt választják, hogy hátha más sem törődik vele, és jó lesz így. Tudom én, hogy kis hal vagyok, nem vagyok semmiféle vezető, és ha be akarjuk tartani a hierarchiát, akkor aztán végképp semmi közöm ahhoz, hogy miért nem működik a rendszer úgy ahogy van, de engem mégiscsak zavar, szerintem ha a saját dolgomat könnyítem meg valamivel, azáltal, hogy ésszerűbben csinálom, akkor azt meg fogom próbálni. 

A napokban újra előkerült egy engem, mint felhasználót érintő fejlesztés, amelybe most egy picit bevontak, eddig nem, mert eddig nagyon jól meg tudták oldani elméleti anyagokból és olyan emberek közreműködésével, akik jól lehet ismerik a dolgokat, de gyakorlatban nem foglalkoznak vele mivel nem is az ő feladatuk. Szóval most eljutottak oda, hogy néhány gyakorlati kérdést is feltesznek, aztán így fény derült rá, hogy a gyakorlat és az elmélet nem mindig van köszönőviszonyban egymással, és ezért a fejlesztés egy része nem jó, persze már több mint félig elkészült, de most annyi új infót kaptak, hogy gyakorlatilag a felét átírhatják annak ami kész van. Nem tudom, hogy miért nem lehet már az elején bevonni a végfelhasználókat is?

Aztán ma újabb érdekes dologra lettem figyelmes, mindenki engedelmesen csinál egy olyan munkát, amely nem is kéne hogy létezzen, de senkiben fel nem merül a kérdés, hogy akkor mégis miért van ez?

Tudom én vagyok még túl kezdő és naiv, de én úgy gondolom, hogy az nem egy nyerő hozzáállás, hogy szarom le, még akkor sem, ha igazából semmivel nem lesz jobb, és nem is kapok érte semmit, mert megoldottam a problémát.

ma reggel

Ma reggel arra gondoltam egy hirtelen ötlettől vezérelve, hogy busszal megyek és nem vonattal. A hirtelen ötlethez az is hozzájárult, hogy jött is a busz, és éppen a megállónál jártam, és így nem kellett 10 percet sétálnom a vonathoz:) Na szóval felszálltam a buszra, és elkezdtünk araszolni, habár itt még nem volt dugó, de alig mentünk 200 métert már lett, aztán megint nem, aztán kicsit beljebb megint. A buszvezető néha úgy ment mint a hülye, aminek meg is lett a következménye, ugyanis egyik kereszteződésnél, amikor gázt adott utol is érte az előttünk lévő kocsit, ami miatt gyorsan nagyot fékezett, aztán le is szállt. Innen gondoltam, hogy akkor nem csak fékeztünk, hanem utol is értük az előttünk lévőt. Nem volt csattanás, meg semmi különös, de mivel a sofőr leszállt ezért a fél busz is ment kukkolni, én meg már láttam lelki szemeim előtt, hogy na itt várhatunk, amíg helyszínelnek, meg minden. Közben az is lefoglalt, hogy én hátul ülve azt láttam, hogy a mellettem lévő kis kocsi meg átment a szembejövő sávba, mert úgy ment be elé a busz, még akkor amikor gázt adott, hogy azt is majdnem elütöttük. Aztán a sofőr visszaszállt, mindenki más is, és elmentünk a végállomásig, az a kocsi meg előttünk ment akit megtolt és miután minket célba juttatott gondolom rendezték a dolgot. Annak az egyik hátsó lámpája tört be és egy kicsit be is horpadt a környezete, a buszon viszont semmi sem látszott. Ekkor egyébként megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nem fogok átszokni a vonatról a buszra...

Amúgy nem ez az első ilyen eset, jártam már úgy, hogy a busz úgy ment be a másik kamion elé, hogy a hátsó ajtó mögötti ablakot kitörte a kamion tükre, és ezt a sofőrünk észre se vette, mi mentünk tovább vígan, a kamion meg ott megállt, hogy mi van. Szerencsére akkor senki nem ült az ablak közelében sem.

Hogy csinálja ezt Carol?

Thia, azért írtam már, hogy olyan mintha nem látnék minden kommentet nálad, mert amit Carol ír, azt sosem látom, csak a válaszát. Ki ő, hogy ilyen láthatatlanok a kommentjei? Valami eltűnős tintával ír?:)  Varázsló?:)

Amúgy megjelennek a kommentjeim a moderálandók közt a régi bejegyzéseknél? Mert nekem azt írja ki, hogy moderálandók közé kerül, így én nem is látom őket. Így ott hiába kérdezem  ezt meg, ha nem is látod. Szóval ezért is írom ezt a postot, hogy felhívjam rá a figyelmed:).

e-mail és telefon

Vannak olyan feladatok amiket el kell végezni, de az ember egy cseppet sem lelkes, na ma egy ilyen feladatot folytattam, amit már tegnap délután elkezdtem. Volt azonban a dolognak egy nem várt mellékhatása, ahogy elküldtem egy e-mailt, szinte egyből válaszként hol e-mailt, hol telefont kaptam, ami miatt ebből következően úgy nézett ki az egész napom, hogy hol telefonon beszéltem valakivel, hol az e-mailjeimet olvastam és válaszoltam meg ha kellett. A többiek már röhögtek, mert gyakorlatilag minden történésről lemaradtam ami a mi irodánkban volt, mert folyamatosan telefonáltam. Ahogy letettem a telefont már csörgött is, szerintem volt olyan időszak, amikor többen vártak arra, hogy felszabaduljon a vonalam. Hihetetlen volt már egy idő után, fárasztó, de nagyon, délutánra már úgy éreztem hogy csak nézek ki a fejemből és egy értelmes mondatot nem tudtam már kinyögni, és tisztára felüdülésnek éreztem azt a munkát, amit amúgy folyamatosan csinálok, mert változatosságot jelentett a sok telefonálás között, és más jellegű gondolkodást igényelt.

Szóval már szinte zombi voltam mire vége lett a munkaidőnek.:)

vannak olyan emberek

Vannak olyan emberek, és itt most inkább énekesekre, színészekre gondolok, akikről simán végig tudnék nézni vagy hallgatni egy hosszabb lélegzetvételű műsort is. Összeállításokat ahol munkásságát mutatják be, és esetleg még néhány plusz információt is elmondanának róla, nem kifejezetten bulvár hírekre gondolok. Szerintem például Christina Aguilera. Nem egy olyan száma van, ami szerintem szép, és érdemes meghallgatni, van mondanivalója, vagy egyszerűen csak jó. Például ilyen a Fighter vagy The Voice within vagy a Hurt, illetve ez itt.

egy kis vidámság

Szerintem ez egy vidám dal, és a mese is vidám, amelyiknek az egyik betétdala, persze lehet vele vitatkozni, de ez az én véleményem:)

Csak azért raktam be, hogy ne legyen olyan nagyon komoly minden bejegyzésem.

Itt meg az egyik kedvenc részletem:

Asziszitekhogyés:):

És még néhány olyan, amin szintén sokat lehet nevetni szerintem:

biztosítások

Nem tudom, megfigyeltétek-e már, vagy milyen tapasztalatotok van a biztosításokkal kapcsolatosan, de családom tapasztalata az, hogy valahogy már a biztosítók sem a régiek. Régebben körberajongtak, odafigyeltek az emberre, volt ügyfél ápolás, nyomon követés. Az utóbbi időben viszont azt figyeltük meg, hogy nem foglalkoznak az emberel, csak addig lényeges az ügyfél, amelyik megköti a biztosítást. Az is fontos újdonság, hogy olyan sűrűn változnak a dolgozók, hogy gyakorlatilag esélyed sincs elérni azt a személyt, akihez tartozol, mert ha szerencséd van, akkor csak évente cserélődik, ha nincs, akkor viszont akár két-három havonta. Így fordulhat elő, hogy információhoz jutni a saját biztosításoddal kapcsolatban gyakorlatilag szinte lehetetlen, és senki nem figyelmeztet és értesít arról, hogyha valami lényeges változás történik, vagy valami fordulójához ér a biztosításod, vagy netán elmaradásod van. 

Szóval ez is egy újabb csodás példa arra, hogy mennyire nem ügyfélközpontú a szolgáltatásrendszerünk. Szerintem ilyen más országban aligha fordulhat elő. Nem egy, nem két biztosító mutatott hasonlóan lehangoló magatartást az utóbbi időben. Hogy nem félnek attól, hogy elpártolnak tőlük az ügyfelek?

volán busszal sem jobb

Ma hazafele busszal jöttem Pestről. A pesti kiinduló állomásokon általában nem lehet felszállni úgy a buszra, hogy a buszon veszek jegyet, habár múltkor amikor édesanyám az egyik osztálytársához utazott a Népligeti pályaudvarról akkor ott pont azt mondták neki, hogy ennyivel az indulás előtt már csak a buszon lehet jegyet venni, na ilyen az újpesti buszvégen nincs. Újpesten, habár sofőrre válogatja, de általában nem hajlandóak jegyet adni, vagy csak nagy kioktatás mellett. A mai buszvezető hajlandó volt inkább késéssel elindulni, és elküldeni az utasokat a jegyautomatához, mintsem, hogy adjon nekik jegyet.  

Kérdezem én, ez nem egy szolgáltatás, itt nem én vagyok akiért az egész van, miért gondolják úgy, hogy nekem kell hozzájuk alkalmazkodni, és nem nekik hozzám? Miért nem lehet itt is bevezetni azt, hogy teszemfel 5 perccel indulás előtt már a buszon is lehessen jegyet venni, hogy a busz ne azért induljon késéssel, mert arra várunk, hogy visszaérjen az utas az automatától, ami jelenleg 200-ast el sem fogad, szóval sokszor kétszer fordulhat szerencsétlen, mert a buszvezető váltja neki fel a pénzét? Az nem baj, hogy megvárjuk az utast, hiszen nem kellemes egy órát várni a következő buszra csak azért, mert nem éppen utasbarát a kiszolgálás.

 

Szabolcs a csillag születikből

Most nézem a csillag születiket.

Az egyik előadó valahogy nekem másabb, mint a többi, ezt nem igazán tudtam megfogalmazni, hogy mitől másabb, aztán a produkciója után az egyik zsűritag nagyon jól megfogalmazta: olyan, mint amikor a szegény ember fia elindul a nagyvilágba szerencsét próbálni, szerintem ez nagyon találó.

 

Aki tetszett ma: André, Strokes, Szatmári Kamara, Bence, Bad Boy, István

Még azért elmegy: Szabolcs, Eszter, Tamás, Kutyakölykök

Aki nem: Viktor, Robi

Azért csak fűznék még néhány szót pár produkcióhoz:

André száma különös, ünnepi hangulatot adott, a komolyzene amúgy is nyugtatólag hat rám. A Bad boyz produkciója nagyon tetszett, tök jó volna, ha úgy tudnék táncolni, mint ők:) és István, ő is különös figura, egy teremőr, akiről valamiért azt feltételezem, hogy igen művelt, énekelni pedig nagyon jól tud, neki is drukkolok. 

 

Folyamatosan frissítem még ezt:) szóval ne csodálkozzon senki, ha megváltozik amit lát.

 

Na azt hiszem, hogy mostmár nem nyúlok újra hozzá:)

újabb blog

Újabb blogot  linkeltem be. Még a Thiáéban sem
vagyok naprakész, de mivel Ria olyan lelkesen kommentel nálam, így
kíváncsi voltam, hogy milyen a blogja, habár már jártam nála és
kommenteltem is ott korábban is. Mivel azonban mostanában többször is
átlestem egyre kézenfekvőbbnek érzem, hogy linkeljem is, mert úgy mégis
egyszerűbb átmenni.  Na és hogy miért látogatok át egyre sűrűbben? Hát
azért, mert amellett, hogy leírja  a nap érdekességeit, hogy mi
történik vele, minden bejegyzése mellé egy egy szép képet mellékel,
amelyekben lehet gyönyörködni, ami ilyen ködös és esős időben nem rossz
dolog, no meg az olasz képek...szóval szívesen megnézném azokat a helyeket élőben
is:)

nyelvtanulás

Nem tudom ki hogy van vele, de én egész addig roppant lelkes vagyok a nyelv tanulását illetően, amíg ténylegesen tanulni nem kell:) A bajok ott kezdődnek, amikor el kéne kezdeni tanulni, persze mondjuk nem mindig, de mostanában igen. Mostanság nincs kedvem hozzá, nem tudom rávenni magam, hogy leüljek magolni szavakat. A magolás különben sem az erősségem. Amikor iskolába jártam még, akkor sem tudtam egy verset normálisan és könnyen megtanulni, egy csomó szenvedésbe telt, mire összejött. Nagy derültséget okoztam mindig amikor otthon kikérdezték a verset, mert habár a tartalmát tök jól megtanultam pillanatok alatt, de amikor vissza kellett mondanom a verset, akkor valahogy nem sikerült ugyanazokat a szavakat használnom mint a költőnek, gyakorlatilag tökéletesen átköltöttem rokonértelmű szavakkal az egészet:)

 

Na azért nem vagyok reménytelen eset, meg tudok én tanulni verset is, meg idegen nyelvet is, az angol pl már elég jól megy:), de most a némettel szenvedek. Sok mindent megértek, és beszélni is merek, és tudok is folyékonyan már, csakhát nem biztos, hogy a német is megértené mit akarok mondani, mert nem biztos, hogy nyelvtanilag sikeresen állítom össze a mondatot. 

 

Mostanában annyira leültem, hogy bejárok az órákra, de gyakorlatilag ennél alig teszek többet azért, hogy haladjak a nyelvtudásom tökéletesítésével. A nyár elei lelkesedésem eltűnt, néha azt sem sikerül felidéznem amit tudok. Bónusz, hogy a tanárnőnk már megállapította, hogy Hollandiában jó munkát végzett a tanárunk, mert habár már elfelejtettem hollandul azt is amit tudtam, de tudat alatt néha a németbe holland nyelvtant és szavakat sikerül csempésznem. Ő ezt értékeli is, mondta lehetne erről akár egy tanulmányt is írni:), de nem hiszem, hogy egy nyelvvizsgán pl túl sok plusz pontot kapnék érte:)

 

Szóval valahogy vissza kéne kapjam a lelkesedésem a nyelvtanulás iránt...

variációk egy témára

Hétvégén láttam egy filmet, immár nem először. Felfedeztem benne egy dallamot, amit be is tudtam azonosítani! Ez nagy szám ám, én általában nem tudom mi a dal címe, és ki az előadó. Na de most tudtam, hogy mi a címe, és ezért rá is kerestem és a következőket találtam.

Az eredeti verzió:

Aztán egy másik verzió, amit szintén már ismertem:

Aztán felfedeztem egy harmadikat is, ami nekem újdonság volt, de amikor otthon megmutattam, hogy ni mit találtam, akkor egyből azt a választ kaptam, igen, ezt már ismerem:) Szóval lehet csak nekem újdonság, de mint mondják az újszülöttnek is minden vicc új. Szóval íme a harmadik:

rádiózási szokások

Egyből egy ehhez nem kapcsolódó mondattal kezdeném:) ez egy szép kerek bejegyzésem, az 50.:)

 

Na, de az eredeti gondolatsorra visszakanyarodva. Ma hallottam a rádióban Búza Sándortól egy gondolatot, amit kicsit átgondolva teljesen igaznak tartok. Nem tudom pontosan idézni, de mondanivalójának lényege az volt, hogy már nem azért hallgatnak rádiót az emberek, hogy zenéket hallgassanak, mert azt megtalálják cd-n, számítógépen, interneten, mp3-mon, hanem azért mert ott érdekes, vicces dolgokat hallhatnak, szórakoztatják őket. Szóval már nem az a jó rádió az emberek szemében amelyik folyamatosan zenét ad, hanem az, amelyik vidám szórakoztató, néha komoly dolgokról beszél. Egyetértek ezzel, tényleg nem a zene miatt hallgatom a rádiót, nem ott hallom kedvenc zenéimet, vagy legalábbis nem folyamatosan játszanak olyan zenét, amelyek tetszenek, viszont az, hogy két zeneszám közt miről van szó sokkal inkább érdekel. Ezért is sajnálom azt, hogy a már jól megszokott műsorok és rádiók megszűnnek, és helyette olyan rádiók indulnak amelyekről gyakorlatilag semmi információm nincs, még a nevüket sem sikerült megjegyeznem. 

Az ember a saját szokásai, és a megszokások rabjaivá válik, én legalábbis így vagyok ezzel, ezért is ragaszkodom ahhoz a rádióhoz, amit hallgatok, és így zavaró, hogyha ennek a szokásomnak a jövőben már nem hódolhatok. Persze az ember megszokja az újat is, csak ahhoz idő kell.

ez van

Kb. két órája azon szenvedek, hogy rájöjjek, hogy lehet ide egy videót beilleszteni a youtuberól, hát nem akar összejönni, nem jöttem rá, és mostmár unom. Ha esetleg valaki tudja hogy kell, igazán elárulhatná.

kérdésem

Pénteken összetalálkoztam véletlenül az egyik volt osztálytársammal, még általánosból, aztán most megint láttam. Pénteken nem egyedül volt, de igazából akkor azon kívül, hogy láttam, hogy ő is felismert semmi más reakció nem volt, még arra se volt lehetőség, hogy köszönjünk egymásnak, vagyis kicsit úgy éreztem, hogy ő nem ad rá esélyt sem. Ma már köszöntünk is egymásnak, lehet ez leginkább azért volt, mert a szüleivel volt, akik szintén ismernek, és én köszöntem nekik, így kénytelen volt azt viszonozni. Most egy vonaton utazunk, de nem együtt. Anno így visszagondolva talán vele jöttem ki a legjobban, vagy ha ez így nem is teljesen igaz, de az biztosan, hogy ő volt a legbarátságosabb hozzám. 

Annak idején az volt a szokás nálunk, hogy kis bélyegképeket adunk egymásnak 8. végén emlékül. Én azt gondoltam elég jól kijövök az osztálytársaimmal, de ekkor nemkicsit esett rosszul,  hogy az iskolába amikor osztogatták a képeket egymásnak, akkor én gyakorlatilag senkitől sem kaptam, ezért habár én rendeltem annyit, hogy mindenkinek jusson, de senkinek sem adtam. Persze lehet, hogy csak azért nem kaptam, mert nem mentem oda a többiekhez, hogy akkor ugye cserélünk képet, amikor a megrendelésekről volt szó, és ezért nem rendeltek, és ezért nem kaptam. Csakhogy én úgy gondoltam, hogy nem azért kell képet adni nekem, mert kérem, hanem azért adjanak, mert tényleg szeretnének. Lehet azért is mögötte, hogy én nem törzsgyökeres helyi voltam. Igazából nem tudom mi lehet az oka, és elég nagy a valószínűsége, hogy nem is fogom már soha megtudni. 

Az eredeti történethez az is hozzá tartozik, hogy már az iskola vége után, egyszer nyáron eljött hozzánk, és ő az egyetlen aki végülis mégis adott nekem egy képet., igaz csak ekkor, kvázi titokban. Utána évekig alig találkoztunk nem is nagyon tudtunk egymásról semmit, ugyanis más iskolákban tanultunk, más városokban. Aztán később kiderült, hogy ugyanazon az egyetemen diplomáztunk, csak ő akkorra már végzet, mire én odakerültem, mert én oda csak kiegészítő, új nevén mester szakra jártam. 

Szóval most nem nagyon tudom, hogy hogy viszonyulunk egymáshoz, nem tudom, hogy ő szeretne egyáltalán tudni rólam, vagy nem, csak azt tudom, hogy én szívesen beszélgetnék vele. Viszont úgy érzem, amit lehet csak én beszélek be magamnak, hogy ő nem igazán akar kapcsolatba kerülni velem. 

Van valakinek valami jó tanácsa, vagy valami tanulságos története? Megköszönném, ha megosztaná velem.

fűtenek

csak nem a mi irodánkban. Mindig elkerekedett szemekkel nézünk azokra, akik a szomszéd irodából jönnek át hozzánk, hogy rövidujjúban vannak, és mégsem fagynak meg. Nem tudjuk megfejteni, hogy hogy lehet az, hogy ugyanaz a központi fűtés az egyik irodát annyival jobban felfűti mint a másikat. Az összes környező irodában meleg van, mi meg vastag pulcsiban üldögélünk, és közben azon tanakodunk, hogy mit kéne tegyünk, hogy ne fázzunk. Aki azt javasolja, hogy dolgozzunk, annak elárulom, hogy az nem segít, ugyanis szellemi munkát végzünk, ülve, a számítógép előtt, amitől aztán nem lesz melegünk egy szálat sem, és különben is, mi ezerrel dolgozunk:). Van amikor felfedezzük, hogy le van állítva a fűtés nálunk, na akkor gyorsan feltekerjük, és menten 2-3 óra múlva már kezdjük is érezni a hatását, és mihelyt kezd kellemes idő lenni a fűtés átvált hűtésbe, ugyanis mint azt megtudtam, időnként friss levegőt is fújnak ránk kintről, ilyenkor átmenetileg 2-3 órára egyenesbe kapjuk a kinti hideget, na ilyenkor állítjuk le a "fűtést".

Aztán az is érdekes, hogy az irodában nem egyenletes a befúvás, ugyanis az iroda egyik felében nyáron a légkondis időszakban már fáznak amikor nekünk kezd jó idő lenni, ilyenkor meg már melegük van, és lejjebb veszik a fűtést még mielőtt mi kezdenénk magunkat jól érezni. Hol itt az igazság?

Évicici

Október végén, amikor pont a temetőket jártuk halottak napja alkalmából egyik sírtól úgy jött át hozzánk a nagynéni, hogy találkozott az unokájával, ott volt annak apja, és jelenlegi de már régóta meglévő barátnője. Érdekes hír volt, hogy a barátnője is ott volt, mert habár a férfi nem rokonunk, de azért szoktunk vele találkozni és nem tudtuk, hogy van barátnője. Ami ennél sokkal izgalmasabb, hogy a barátnőjét úgy hívják Évicici. Először azt gondoltuk ez biztos valami vicc, de nem, megtudtuk, hogy ez a nő tényleg így hívatja magát, ő saját maga használja ezt a nevet, hogy Évicici. Hát én onnantól kezdve még órákon keresztül ezzel voltam elfoglalva, hogy ez most komoly, tényleg van olyan ember, aki így hívatja magát, és felnőtt értelmes lény?

Aztán még össze is futottunk velük egy picit később, de túl későn vettük észre őket, így nem volt időm szemügyre venni Évicicit, pedig kíváncsi lettem volna rá.

Most megint eszembe jutott ez a név, ugyanis napközben szóba kerültek a nevek, becenevek, de úgy érzem ez felülmúl mindent.

 

berlini fal

Ma este láttam egy filmet a berlini fal leomlásáról, egy dokumentumfilmet, ami azt mutatta be, hogy mi vezetett el odáig, hogy a végén megszűnt a határ Berlin két fele között. Érdekes azon elgondolkodni, hogy milyen lehetett Nyugat-Berlinben élni, ami gyakorlatilag körül volt kerítve, habár talán annyira nem volt zárt világ, mint a keleti rész.

Én még túl fiatal voltam ahhoz, hogy felfogjam mit jelentett a vasfüggöny innenső oldalán lakni, mit jelentett az, hogy a nyugati világot, amiben most mi is élünk, csak x évenként lehetett néhány hétre meglátogatni, és akkor sem biztos, hogy az egész család együtt mehetett, mert nem biztos, hogy mindenki megkapta az engedélyt az utazásra. Tulajdonképpen el sem tudom képzelni milyen érzés lehetett az, hogy a családom egyik tagja lemarad arról az élményről, amit én szerzek, de nem azért, mert őt nem érdekli ez, hanem azért, mert ő nem jöhetett. Nem tudom milyen érzés volt egy olyan világban élni, amiben minden mondatunkat meg kellett gondolni, mert ki tudja, hogy ki mit von le belőle, és mikor zárnak miatta börtönbe. Az igazság az, hogy én nem is szeretném ezt megtudni, soha az életben.

De más szemszögből nézve a dolgot, szörnyű lehetett úgy élni, hogy tudták, hogy van ennél sokkal jobb hely is, de oda nem lehet eljutni, és nem azért mert ott nem látnak minket szívesen, hanem azért, mert innen nem engednek ki. Olyasmi lehetett, mint egy börtön, egy tágas börtön, ami viszonylagos szabadságot biztosított ugyan, de azért visszatartott, korlátozott. Nagyon rossz érzés lehetett az amikor az ember nyugatról visszajött, és tudatosult benne, hogy most megint nem hagyhatja el az országot x ideig. 

Tudom, hogy van olyan akit ez nem zavar, mert most sem megy külföldre, pedig megtehetné, de gondoljunk csak abba bele, hogy milyen érzés lehet az, amikor én élek mondjuk Pesten, a testvérem meg Budán, és akkor egyszercsak fogják magukat, és lezárják az összes átjárót a két városrész között, és nem mehetek át meglátogatni őt, amikor csak eszembe jut, nem hívhatom őt fel, és nem küldhetek úgy levelet neki, hogy azt rajta kívül még legalább egy illetéktelen ne olvasná el, vagy hallgatná végig, hogy adott esetben mondjuk 20 évig egyáltalán nem is találkozhatok vele, nem ünnepelhetjük együtt a karácsonyt, stb, stb. Csupa olyan dolog, amely manapság teljesen természetes, hozzátartozik az életünkhöz, és nem jelent különösebb gondot, ezért fel sem merül bennünk a gondolata sem annak, hogy mennyire zavarna, hogyha megfosztanának minket ettől.

A családban sok ilyen történetet hallottam, például tudom, hogy a háború után egyik dédmamám családja a határ két különböző oldalán rekedt, és dédmamám nem találkozhatott a testvéreivel, rokonaival, de még a gyermekeivel sem mindig akkor amikor akart, ugyanis korlátozva volt a határon való átjárás. 

Döbbenetes, és biztosan hihetetlen érzés volt az, amikor egyszercsak már nem kellett hónapokig várni az útlevélre, és át lehetett menni a határon nyugatra, biztos itt is, de Berlinben méginkább, hiszen az egy város, ahol az utca egyik része egyik ország, a másik része másik ország, ahol  látom nap mint nap, hogy mekkora különbség van a két ország között, és mégsem tudok változtatni a helyzetemen, a helyzeten. Ebben az esetben biztos hatalmas érzés volt megtapasztalni a hőn áhított szabadságot, és átélni a két városrész újraegyesítését. Egy akkori ember lehet fel se fogná, hogy ma ott nem hogy zárt határ, de határ sincs, egy egységes város, egy ország a kettő. Még 2000-ben is hihetetlen volt, még nekem is, hogy van olyan határ, ahol a busz úgy ment át velünk, hogy az autópályán kicsit lassított, és nem 120-szal mentünk csak 80-nal.  Akkori ésszel ez szinte elképzelhetetlen, mint ahogy az is, hogy kb. 2 óránként indul Budapestről vonat Bécsbe és onnan vissza, és tulajdonképpen bármikor kiruccanhatok akár bevásárolni is, de az is, hogy két keleti blokkban lévő ország között, határon is, mint a magyar-román határ, már úgy lehet átjutni kis túlzással, mintha nem is volna.

 

Szóval nagyot változott a világ, és néha ezen megéri kicsit elgondolkodni...

rafi baki

Nem tudom más hogy van vele, de én ritkán figyelek oda a reklámok szövegére, amikor tvt nézek vagy rádiót hallgatok, és elég sokszor kell halljam, hogy egyáltalán felmerüljön bennem az, hogy na, mintha ezt már láttam volna. Van azonban néhány reklám, amely valamely oknál fogva jobban felkelti a figyelmemet, mint a többi. Az egyik ilyen reklám ami mostanában feltűnt reggelente megy a rádióban, és a közösen programját hirdeti a rafinak. A reklám elején egy kisgyerek kezd el mesét mondani, majd megszólal az ismert felnőtt hang, aki mondandóját így kezdi: "Az igazi mese most kezdődik...", és utána elmondja, hogy miről is szól ez az egész program. 

Nekem a fenti mondat azt jelenti, hogy tulajdonképpen az semmi, hogy egyszer volt, hol nem volt..., az igazi mese az amikor arról beszélnek, hogy kinek és hogyan akarnak segíteni abból a pénzből, ami összegyűlik. Kvázi az egész reklám arról szól, hogy add a pénzed, mi meg látszólag jótékonykodunk belőle. Nem értem, hogy nem tűnt ez fel annak a népes marketing és kreatív csapatnak, illetve a valószínűsíthetően létező tesztközönségnek, akivel a bank dolgozott, hogy a reklám mondanivalója teljesen más, mint amit ők mondani szeretnének. 

Én ezt a reklámot szinte minden reggel hallom a rádióban, és mivel már elég sokszor hallottam, így azt gondolom, hogy ennyiszer csak nem hallom már félre...

most olvastam

Most olvastam ezt itt, ami nagyon tettszett, majdnem hangosan felnevettem a vonaton, melynek kapcsán elgondolkodtam, hogy nekem milyen hasonló élményeim voltak már. Azért nem oda írok kommentet, mert a bejegyzés már több mint egy éves, s már nem akarok oda írni, lehet amúgy nem is lehet. 

Elöljáróban elmondanám, hogy én nem vagyok egy nagy kávés, kávét inkább az íze kedvéért iszom, mert hatása aztán semmi nincs rám, kávézás után is nagyon jól tudok aludni, ha van mégis valami hatása maximum annyi, hogyha túl sokat sikerül inni belőle, akkor rosszul kezdem érezni magam. Ennek ellenére már kétszer is sikerült olyan kávéval megkínáljanak, ami nem az eredeti recept alapján készül. Az egyik, időben korábbi élményem a borvizes kávé, ami majdnem olyan, mint amit Thia ivott, azzal a különbséggel, hogy itt nem sima ásványvíz van benne, hanem vastartalmú természetes ásványvíz, ami pl Erdélyben csak úgy természetes forrásból is jön. Az íze bizarr, nem lopta magát a szívembe. A másik pedig a Pepsi twist és nescafé elegye, amely nagyon erős, ütős italt eredményez, de nekem ez is kicsit furcsa ízű. Szóval megállapítottam, hogy amikor néha kávézásra szánom rá magam, akkor inkább a hagyományos kávét választom, vagy a sima instant kávékat, kappucsínókat, és nem kísérletezek. Egyébként a kappucsínóból is a por alapú ízlik csak, amit kávéból és tejhabból elegyítenek, az nem annyira jön be, vagyis én azt kávénak tartom és nem másnak.

logikus

Mint az már szerintem mindenki számára világos én egy társasházban lakom. Mint a társasházakban általában, ahogy az a nevéből is következik az ember társakkal lakik, akik nem minden esetben csak emberek. Vannak olyan társak, akiket mi viszünk oda, és vannak olyanok, akik jönnek maguktól, habár senki sem hívja őket. Na ez utóbbi kategória nálunk is jelen van, jelenleg két nemkívánatos telepes van az épületben: fáraóhangya és csótány. A társasház emberi társasága már jó ideje tervezi, hogy megszabadul nemkívánatos vendégeitől, de most végre a tettek mezejére léptünk és  eljutottunk oda, hogy lesz csótányirtás. 

 

A dolog logikus része csak most következik. A csótányirtás úgy a leghatásosabb, ha nem csak a közös helyiségekben történik, de lehetőség szerint a lakásokban is, ezért kihirdették, hogy aki szeretné, hogy a lakásában is irtsák, az jelentkezzen. Még ez is normális, na de ami most jön, na az a nemsemmi, ugyanis az irtónak nem alkalmas a hétvége, amikor azért előfordulhat, hogy otthon találják a lakókat (persze nem a csótányokra gondolok, azok mindig otthon vannak), hanem hétköznapra vállalja csak be a dolgot, ami még hadgyám, mert még ekkor is azért késő délután, és este otthon lehet lenni az irtás kedvéért, na de, hogy lehetőleg a legkevesebb embernek feleljen meg az időpont, és ezért a lehető legkevésbé legyen hatásos az egész az irtás délelőttre tették. Logikus nemde?

 

Hadd kérdezzem meg, mégis hogy gondolták, hogy az egész épületben senki sem dolgozik, mindenkinek az a hét fénypontja, hogy várja amíg megérkeznek, és becsengetnek, és kb 3 perc alatt végeznek is? Arra nem gondoltak, hogy van olyan aki esetleg dolgozik, és még inkább esetleg alkalmazott, és nem akkor szalad haza egy 10 perces irtás kedvéért, amikor éppen egyesek kedve úgy tartja???

 

Egyébként az irtó érdeke is lenne, hogy akkor jöjjön amikor a lehető legtöbben otthon vannak, mert minden egyes lakásért ő még plusz pénzt kap. Újabb csodálatos gazdasági érzékkel megáldott vállalkozó... Hihetetlen.

legtöbb komment?

Nem értem hogy működik ez a része a blognak, mert múltkoriban még több bejegyzés kommenteinek számát is felsorolta, aztán egyszercsak fogta magát és eltűntek az addigi dolgok. Most jelenleg csak egy bejegyzés van kiemelve, ami azt sugallja, hogy ahhoz tartozik a legtöbb komment, de ezt én megcáfolom, mert most végignéztem, és nem így van. Szóval hogy van ez?

 

Persze lehet nekem kéne belemennem a szerkesztőjébe, és akkor rájönnék, de ebben azért nem vagyok biztos, így ha valaki el tudná mondani, hogy mi van, annak örülnék.

távfűtés

Amikor néhány hete beszéltem a szolgáltatóval, akkor mondták nekem, amit már mástól is hallottam, hogy itt az a szokás, hogy szinte mindenki valami egészen minimálisra tekeri le a fűtését, mert szabályozható, és van rajta ilyen hőmennyiség mérő, vagy mi, ami alapján majd elszámolnak a szezon végén. Az emberektől azt hallottam, hogy rendszerint mindenki visszakap pénzt. A szolgáltatónál megtudtam azt is, hogy ennek az a jelentősége, hogy miután megállapítják, hogy mennyi hőt használtam el, utána azt is megállapítják, hogy mennyi lesz a következő szezonban a díjkategóriám, így aztán érdekem, hogy minél alacsonyabb fokozaton menjenek a radiátoraim. Hallgattam is rájuk, de mivel a házban a tetején indul a fűtés, én meg az aljában lakom, így ide már szinte langyos víz ér el a csövekben, úgyhogy nem mondhatnám, hogy átmelegszik a lakás, ha le vannak zárva a radiátorok, ugyanakkor úgy gondolom olyan irgalmatlan mennyiségű hőt akkor sem lennének képesek leadni, ha maximumra lennének tekerve.

Szóval igazából választhatok, betartom amit javasoltak a fűtőműveknél,  és szétfagyok, vagy vállalom a rizikót, és normál, élhető hőmérsékletet csinálok magamnak, még akkor is, ha ez esetleg majd magasabb számlákat eredményez. Remélem azzal csak rémisztgettek, hogy ha maximumon mennek a radiátorok, akkor 100 000-res lesz a fűtésszámla. Azért nem tekerem maximumra a radiátorokat, mert annyira nincs hideg. 

Én életem nagy részében távfűtéses lakásban laktam, és nem lehetett szabályozni a fűtést, ennek ellenére meleg volt, és a számla soha nem volt elviselhetetlenül magas, szóval ezeket elvárnám itt is.

csillag születik

A hétvégén néztem a fent említett műsort, vagyis csak egy részét, mert csak a második felét tudtam elkezdeni nézni, kicsit sajnáltam, hogy lemaradtam az elejéről, főleg azért, mert a két műsorvezető folyton azt emlegette, viszont nem mutattak belőle egy másodperci részletet sem, hogy legalább legyen némi fogalmam arról, hogy miről beszélnek...

Aztán a műsorban elérkeztünk az utolsó számhoz, a Strokes nevű formáció került a színpadra, ők azok akik mindenféle színes csővel zenélnek, már a selejtezőn is amikor láttam őket megfogott, hogy milyen érdekes, mennyire felismerhető és dallamos zenét lehet kicsikarni azokból a színes csövekből. Néztem őket, és arra gondoltam, hogy most nem egy konkrét zeneszámot játszanak el, hanem inkább egyfajta egyveleget, tetszett ahogy ott közben mozogtak, mert az is egy játékos történetnek tűnt. Aztán egyszer csak azt fedeztem fel, hogy az egyik közülük ismerős, közelebb mentem a tévéhez, hogy jobban szemügyre tudjam venni (mert lehet bármekkora a képernyő, ha a kamera nem közelít rá, akkor nem túl nagy rajta az emberek arca, és az sem segített, hogy kapucni is volt rajtuk), és egyre biztosabb voltam abban, hogy igen, jé az ott az én ismerősöm:) Aztán amikor a produkció végén bemondták, hogy hová való a csapat, akkor egész biztos lettem benne, hogy ő az, meg amikor a zsűri elé járultak, akkor már közelebbről is láthattam őt. 

Nemcsak én, de a zsűri is jónak tartotta a produkciót, így előkelő helyet értek el a zsűri által állított sorrendben is, de a műsor végén kiderült, hogy a közönség is őket favorizálta, mert összesítésben ők lettek az elsők. Ehhez gratulálok, és csak így tovább:).

A történethez hozzátartozik az is, hogy az adás után 3 nappal felfedeztem, hogy még üzenetet is írt ez az ismerős még az adás előtt, hogy felhívja figyelmünket arra, hogy csapata benne lesz a tévében, de anélkül, hogy ezt tudtam volna, magamtól is sikerült felfedeznem, szóval nem is vagyok olyan vaksi:).

 Ui: egyre profibban linkelek, vagy csak most sikerült könnyen megtalálnom, azt amit kerestem.

Két nő egy recept

Egy újabb filmről írok megint, amit nem is olyan régen láttam. Egy amerikai filmről van szó, mely két nő igaz történetét meséli el. Mindkét nő életének azon szakaszát, ahogy eljutott odáig, hogy kiadja szakácskönyvét. Az egész történet két szálon fut, egyik szál a múltban játszódik, és arról szól, hogy egy unatkozó diplomatafeleség Franciaországban hogy tanulja meg a francia ételek elkészítését, mivel az egyetlen dolog ami tartósan le tudja kötni figyelmét, az az evés.  A másik szál a jelenben játszódik, és egy olyan modern nőt mutat be, aki valami célt keres, amivel lefoglalhatja magát, és mivel nagyon szeret főzni, így kitalálja, hogy elkészíti valamennyi receptjét másik hősünknek. 

Ez az a film, amit nem szabad éhesen megnézni, mert az ember konkrétan éhen hal mellette, viszont olyan sokat főznek benne, és esznek, hogy a végére már én is úgy éreztem, hogy teli vagyok, pedig én nem ettem közben semmit. Meryl Streep hihetetlen jól formázza meg a karaktert, annyira élethűre sikerült, hogy utána, amikor megnéztem egy eredeti felvételt rájöttem, hogy nem csak a stílusát, a hangleejtését de még a hangszínét is sikerült eltanulnia. Amy Adams karaktere pedig olyan személyt takar szerintem, aki egyáltalán nem a hírnévvért, csak és kizárólag saját magáért csinálja az egészet. Szerintem a filmből nagyon jól látszik az is, hogy mennyi minden változott az elmúlt 50 évben a világban, mennyivel másképp élünk, és gondolkodunk napjainkban, mint tették azt az '50-es '60-as években.

A film végignézése után egyértelműen kedvet lehet kapni a főzéshez, és az evéshez, hiszen minden étel roppant gusztusosan van elkészítve a filmben, és olyan lelkesen főznek, mintha abban semmi nehézség nem volna. 

A filmnek, de azt gondolom valójában inkább Juliának van egy sajátos humora, ami roppant szórakoztató, egyfajta amatőrség, ami egyáltalán nem zavarja, ami a mai főzőműsorokban már véletlenül sem fedezhető fel. Ő még főzni tanított, ma már csak recepteket mutatnak meg rendszerint. 

Szóval aki még nem látta, én ajánlani tudom csak.

a hétvégéről

Gondolom a legtöbb embernek hasonlóképpen telt ez a hétvége, jellemzően a temetők körbelátogatásával. Ezt csináltuk mi is, igaz, már múlt héten is voltunk az egyik helyen, most hétvégén meg a másik kettőnk. (Hely alatt települést értek) Szombati nap fele, és a mai nap nagy része is sírok körbejárásával telt. Megnéztünk olyan sírt is, és gyertyát gyújtottunk ott is, ahol az ott eltemetett már közel száz éve meghalt, a család legöregebb tagja sem ismerte, de mégis elvárja, hogy rendben legyen az a sír is. Az egész hétvégére a sok teendő miatt fő jellemző a rohanás volt, de sikerült letudni az ilyenkor szokásos köröket, csak jó volna, ha nyugodtabban tehettük volna meg.

Egy alkalomhoz illő dal.

Laptop

Most éppen utazom, úgyhogy ráérek fogalmazni, ha bírja a gépem még addig. Ezzel a gondolattal indultam neki ennek a bejegyzésnek. Aztán eszembe jutott, hogy vajon miért van nekem laptopom, lehet, hogy már internetfüggő vagyok, és nem bírom ki nélküle? Vagy azért mert olyan sok embernek van, akkor nekem is kell?

Nem ezek közül egyik sem állja így meg a helyét. Tényleg igaz az, hogy sokat lógok a neten, meg a számítógépem előtt, főleg azért, mert a tévém jelenleg nem üzemel még, és az elmúlt években már megszoktam, hogy csak hétvégén nézek tvt, hét közben nem, hiszen rendszerint abban sincs annyi jó műsor, hogy azt videóról a hétvége folyamán ne tudnám könnyedén megnézni, habár lehet a családom másképp látja ezt:) Szóval, habár nem kizárólagos, de úgy tűnik első számú szórakozássá a számítógép, és ezen belül is az internet vált számomra az utóbbi időben. Ez köszönhető az online játékoknak, amikbe sikeresen regisztráltam az elmúlt évek alatt ( no nincs olyan sok, csak három:), de ez pont elég is), de annak is, hogy a tanuláshoz elég sokat kellett használni a számítógépet és az internetet is. Azért lett laptopom, és nem asztali gépem, mert amikor vettem (nem is olyan régen), akkor pont bizonytalan volt, hogy hová költözöm, s praktikusabb volt ezt választani, mert ezt bármikor a hónom alá csaphatom, és vonulhatok vele akármerre. Szóval habár eredetileg azért vettem ezt, hogy ne legyen gond a költözéskor egy nagy gép, aztán hamar ráéreztem a laptop és mobilinternet nyújtotta előnyökre:). 

Ha akkor azok a körülmények, amik előálltak nem vesznek rá arra, hogy laptopot vegyek, valószínűleg most egy PC-t választottam volna, de ami igaz az igaz, nagyon megkedveltem már a laptopom, és akkor most nem írnék bejegyzést és nem filozofálnék erről a témáról ennyit:).

rádiók

Szerintem szinte mindenkinek van véleménye az elmúlt nap eseményeivel kapcsolatban, én se vagyok ez alól kivétel. Érdekes, hogy amikor a két, kereskedelmi rádiók számára fenntartott frekvenciára benyújtott pályázatokat vizsgálják, akkor nem jelent semmiféle előnyt az, hogy a jelenleg működő Sláger és Danubius rádiók a leghallgatottabb rádiók az országban. A döntést gazdasági alapon hozottnak mondják, de a közvélemény ezt nem nagyon, vagy inkább egyáltalán nem hiszi el. Ha belegondolok abba, hogy úgy vélik, hogy egy pár napja megalapított cég versenyképesebb, és tud annyi pénzt termelni, sőt többet, mint amit a már 10 éve működő, sikeres és hallgatott rádiók évek kemény munkájával össze tudtak hozni, hát csodálom az optimizmusukat. Nincs az a kezdő cég, amelybe bárki is ennyi bizalmat merne helyezni gazdasági alapon vizsgálva a dolgokat, annak a cégnek ugyanis előtte bizonyítania kellene. Véleményem szerint nem lehet azt feltételezni, hogy a több milliós hallgatóközönség vidáman megmarad egy olyan rádió hallgatójaként, amiről gyakorlatilag azt se lehet tudni, mit fog majd kínálni.

 

Ezt az egész döntési procedúrát ahhoz tudnám hasonlítani, mintha megnézné egy maroknyi ember, hogy melyik két politikai párt a legnépszerűbb, és aztán nem engedné, hogy részt vegyenek a következő választásokon, hanem kötelezné az amúgy rájuk szavazókat, hogy eddig ismeretlen pártokra szavazzanak. 

 

Én nagyon sajnálom mind a Danubius, mind a Sláger rádiót, ha megszűnnének nagy veszteségnek érezném, és igazságtalanságnak, hiszen nem azért szűnnek meg, mert már nem hallgatják őket. Én a zene miatt, és a vidám reggeli műsorok miatt hallgatom ezeket a rádiókat, és azért, mert a politikához semmi közük. És pont ezen utóbbi momentum miatt lesz nagyon nehéz dolguk az új rádióknak, mert jelen helyzetben sokan úgy vélik, hogy a politikamentességnek búcsút inthetünk, és az új rádiók erősen átpolitizáltak lesznek. Talán a nagyobb városokban van akkora választék rádiókban, hogy ha így lesz, akkor lehet majd találni olyan csatornát, amely továbbra is csak szórakoztatni akar, és nem politizál, de a kisebb településeken nem feltétlenül van alternatíva.  Az két új rádiónak nálam elég nehéz dolga lesz annak tekintetében, hogy meggyőzzenek, hogy hallgassam őket. 

 

Én bízom benne, hogy azért a jövőben is lesz Danubius és Sláger rádió, még ha nem is országos, de azért közel országos lefedettséggel!!! 

tegnap vs. ma

Ha a két nap közül kellene választanom, akkor inkább a mai napot választanám, ugyanis sokkal jobb ez a mai nap, mint a tegnap volt.

Már írtam, hogy tegnap nem működött a rendszerünk (a munkaidő végére azért magához tért), de amellett még egymás után kaptuk az infokat, hogy kiket küldtek el, és egyre jobban izgult mindenki, hogy nálunk vajon mi lesz. Aztán elindultam haza, a lakás előtt rádöbbentem, hogy elromlott a zár, és nem tudok bejutni a saját lakásomba. Ha ez még mind nem lenne elég, még azért akadt néhány más bosszantó dolog is a napomban, így nem csoda, hogy alig bírtam elaludni.

A mai nap is mindenki gyomorgörccsel ment be dolgozni, de ma teljesen csend volt, nulla információ, viszont a munkaidő végére azért kaptunk bizonyos megnyugtató infókat. Közben ma ki lett cserélve a zár is, szóval már a lakásba is gond nélkül be tudtam jutni.

 Ezek tükrében nem csoda, hogy inkább a mai napot választanám, ha a kettő közül kellene.

Szívek szállodája

Egy újabb filmes élmény, ezúttal egyik legkedvesebb sorozatom jutott eszembe, no nem véletlenül:), hiszen pont most volt a tv-ben egy része, vagyis tegnap, de csak most értem  rá befejezni ezt a bejegyzést. Nekem különösen a párbeszédek tetszenek ebben a sorozatban, a humor, ami az anya lánya kapcsolatban mindig jelen van. Sajnálom, hogy már leálltak a forgatással.

 

Ami még kifejezetten tetszik az a főcímdal. És íme az eredeti szám.

 

A dalt Carol King énekli, és íme a szövege:

 

Wanting you tha way I do
I only want to be with you
And I would go to the ends of the earth
Cause, darling, to me that's you're worth

Where you lead, I will follow
Anywhere that you tell me to
If you need, you need me to be with you
I will follow where you lead

If you're out on the road
Feeling lonely, and so cold
All you have to do is call my name
And I'll be there in the next train

Where you lead, I will follow
Anywhere that you tell me to
If you need, you need me to be with you
I will follow where you lead

I always wanted a real home with flowers on the window sill
But if you want to live in New York city, honey, you know I will
I never thought I could get satisfaction from just one man
But if anyone can keep me happy, you're the one who can

And where you lead, I will follow
Anywhere that you tell me to
If you need, you need me to be with you
I will follow where you lead

munkában

Én dolgoznék, nagyon, lelkesen meg minden, de hát ha nem müködik a rendszer, akkor így nehéz... De így legalább van időm a régi e-mailjeimet átnézni, és visszarázódni a két napos szabi plusz hosszú hétvége után.

 

Szóval én roppant türelmesen várok:) Csak az a kár, hogy a net eléggé korlátozva van.

óraátállítás

Ugyebár ma van az első téli időszámítás szerinti nap, amit be kell, hogy valljam egy cseppet sem vártam. Szerintem tök' fölösleges átállni téli időszámításra, mit érünk vele? Ma mondjuk azt az érvet hallottam mellette, hogy ez az eredeti bioritmusunknak megfelelő idő, hát nem is tudom, mitől felel meg az én bioritmusomnak ez? Reggel korábban van világos, júj de jó, legalább nem sötétben ébredek fel, vagy megyek dolgozni, aztán délután meg korábban sötétedik, ez is júj de jó, mert így mire kiteszem a lábam a munkahelyről gyakorlatilag már teljesen sötét van, pedig a nap legjobb része ez lenne, amikor végre azt tudok csinálni amit akarok, s most mindezt tehetem éjszakai sötétben. De most tényleg, mit lelkesedjek ezért? Valahogy az én bioritmusomnak ez nem igazán felel meg, és szerintem a legtöbb városlakó ugyanígy van ezzel. 

Másfelől nagyon sajnálom szegény görögöket, akik körülbelül ugyanannyira vannak keletre mint mi, viszont náluk egy órával később van mint nálunk, akkor mi van az ő bioritmusukkal? Azzal nem törődik senki? Én ilyenkor mindig irigykedem az erdélyiekre, mert náluk délután egy órával tovább van világos, azt meg valahogy el bírnám viselni, hogy akkor világosodik, amikor éppen megyek dolgozni, cserébe azért, hogy még csak akkor kezd sötétedni, amikor kijövök a munkahelyről és még van egy órám, mielőtt vak sötét lesz. 

 

Szóval nem lehetne, hogy nálunk egész évben nyári időszámítás marad? A télivel úgy sem spórolunk egy fillért sem, ezt már mindenki nagyon jól tudja. 

one night only

Nem tudom ki nézte a csillag születik mai selejtezőjét, amelyben hallottam ezt a dalt, melyről eszembe jutott a film, amiben láttam. Ez a dal valahogy azóta is a fülembe cseng, szerintem nagyon szép dal. A film is tetszik, eleinte kicsit vonakodtam attól, hogy megnézzem, de aztán végülis megnéztem, azóta többször is láttam már, igazán szép film. Tetszik a zenéje, a dalok benne, és a történet is igazán megható. Szerintem Abby története sokkal szebb, és érdekesebb, meghatóbb, mint a zenekaré, habár egybe az egész történet szép, számomra mégis valahogy a legérdekesebb szereplő Abby.

Ha valaki még nem tudná, mi ez a film, akkor elárulom: Dreamgirls.

magyar kereskedői véna

Ma délben a piacon járva a következő beszélgetést hallottam:

-Lehet még vásárolni, nyitva vannak még?

- Nem, már zárva vagyunk.

Ez egy bolt volt a piacon, az ajtaja nyitva, még az áruk egy része is kinn a bolt előtti polcokon, éppen rakták el, és az eladó járkált ki-be. 

 Kérdem én, ez a pacák még mindig nem eszmélt rá, hogy potenciális vásárlót elküldeni nem szabad? Milyen kereskedői vénára vall az, hogy elsőnek a pénztárgépet zárjuk le, és csak utána kezdjük el behordani az árut, hogy legyen időnk az éppen arra járó nézelődő vásárlókat elküldeni, hogy ma már nem vagyunk nyitva. Ez a pacák egyébként nem alkalmazott volt szerintem, hanem a tulaj, mert ezek a boltocskák mind tulaj által üzemeltetettek a piacunkon. 

 A piac többi árusa még pakolás közben is szívesen kiszolgál, nem jelent neki gondot, hogy már menne haza, hiszen azért van ott, hogy árusítson. 

ősz

Ősz az az évszak, amit az ember gyermekkorában nem mindig kedvel, mert ahogy elkezdődik az ősz el kell indulni az iskolába. Ha ettől eltekintünk, és csak a természetre figyelünk, és nem arra, hogy egyre hidegebb és sötétebb van, akkor megláthatjuk azt, hogy ilyenkor a természet ugyanolyan színes, mint tavasszal, amikor minden virágba borul, csak most nem a virágok, hanem a falevelek adják a színt. Az erdő ilyenkor igazán csodálatos, ezer színben játszik a vörös és sárga különböző árnyalatait magára öltve miután a zöld eltűnik, majd a természet nyugovóra tér, és először a barna, majd a fehér szín lesz uralkodó a tájon. Szerintem az ősz domináns színe a piros, rengeteg termés és a sárguló falevelek is magukra öltik ezt, legalábbis egy időre. Az ősz a felkészülés időszaka, ekkor lehet felkészülni a hideg és sötét télre, ami azért nem ennyire szörnyű, és ilyenkor van először újra idő arra, hogy a család esténként egy meleg tea, s egy kandalló társaságában összegyűljön, ilyenkor érezzük azt, hogy a meleg szoba ablakából kellene nézni a tájat, egy meleg takaró alól, a tájat, ami még ilyenkor élettel teli, de már pihenni készül. S íme néhány szép őszi kép, a hozzá illő zenével. azért így, mert fogalmam sincs hogy tudnám ezt a videót átmásolni ide.