2012. április 25., szerda
eperárak 2012-ben
2011. augusztus 22., hétfő
az árfolyamról
Közkedvelt téma, hogy hogy áll éppen aktuálisan a forint, és mennyibe kerül éppen egy svájci frank. Ennek kapcsán sokszor érzem azt, hogy nem teljesen értik, hogy mi miért van, és szinte néha már légvár méretű téveszméket is sikerül hozzákreálni a dolgokhoz.
Sokszor hallom ennek kapcsán szidni a bankokat, mint első számú közellenség, mert ugye csak ők tehetnek róla, hogy olyan kedvezőnek tűnt az emberek számára a svájci frank hitel a forinttal szemben, hogy bevállalták az árfolyamkockázatot is. Illetve nagyon sokan elégedetlenkednek, hogy joggal-e vagy sem, az teljesen más tészta. Részben joggal, részben nem. A kormánnyal az élen a bűnbakot keressük, igazi megoldást azonban nem tudunk adni a bajba jutottak számára, olyat biztos nem, ami közmegelégedéssel járna.
Sokszor hallom azt is, hogy Svájcnak ez milyen jó, de valójában nem, ez az amiről igazából írni akarok. Hogy könnyebb legyen elképzelni, hogy hogyan is működik ez az egész, tegyük fel, hogy a forint hirtelen megerősödne, és 1 forint értéke megegyezne 1 frankéval. Nyilván első körben mindenki örülne, hiszen hirtelen nagyon könnyen rendezni tudnánk a frank hiteleinket, és az milyen jó is volna mindenkinek, de utána ugyanabba a csapdába kerülnénk, mint amibe Svájc is azzal, hogy erős a frank. Ha a forint ennyire erős lenne az azt vonná maga után, hogy egyik percről a másikra mi lennénk a legdrágább ország a környéken, hiszen gondoljunk bele, hogy a mi fizetésünk megmaradna az ami most is, szóval tízezres, sőt százezres nagyságrendekkel számolódna továbbra is, míg nyugaton, az euró övezetben maradna az ezres nagyságrend vagyis, hirtelen mi sokkal jobban keresnénk, egyszersmint sokkal drágább munkaerő lennénk, mint a nyugatiak. Azaz, amíg nálunk valaki kap mondjuk 100 000 huf fizetést, ami jelenlegi árfolyamon olyan 380 euró, addig az olcsó munkaerőnek számít nyugathoz képest, de ha 1 forint 1 frankkal lenne egyenértékű, akkor a 100 000 huf hirtelen nagyjából 66 000 eurót érne, ami hihetetlenül drága munkaerőt eredményezne nálunk a nyugatihoz képest is. Így a cégek rohamtempóban hagynák el az országot. De mi sem vásárolnánk itthon, ha például egy liter benzin maradna 380 forint a mondjuk ausztriai 2,25 forintos benzinhez képest. Persze ez egy nagyon extrém példa, de habár jóval szerényebb mértékben, de hasonló dolog történik Svájcban is, az erős frank miatt, vagyis, például akár a kenyér is azzal, hogy a frank az euróval szemben is jelentősen erősödött drágább lett Svájcban, anélkül, hogy emeltek volna rajta, mint például Németországban. Volt már ilyenre példa, amikor a font gyengélkedett, és majdnem szinte egy az egyben tudták váltani az euróval szemben, akkor hirtelen mindenkinek megérte átmenni oda vásárolni, hiszen az árak nem azonnal követik az árfolyamot.
De ez nem csak a haza fogyasztást érinti, hanem az exportot is, hiszen maradva a kenyeres példánál, amit itthon előállítunk, megsütünk és eladjuk 260 forintért, ami egy euró Németországnak, és így mi is ők is jól járnak, azt nem tudnánk akkor eladni ha az euró árfolyama 1,5 forintig emelkedne, hiszen az előállítási költségek nem esnének vissza ennek megfelelően, azaz mi továbbra is 260 forintért kínálnánk a kenyerünk, de az többé már nem 1 euró volna, hanem 170, annyiért meg kinek kellene. Az import is hasonló lenne, hiszen a hazai árak töredékéért tudnák behozni hozzánk a külföldi termékeket, és nyilván a kereslet is jelentősen azok felé tolódna el, még akkor is ha nálunk drágábban kínálnák, mint külföldön, hiszen nekünk még akkor is olcsó volna.
Tehát, ha a példám eltúlzott is, de arra mindenképpen alkalmas, hogy érzékeltessem vele azt, hogy Svájcnak nem jó az erős frank, mert csökken a hazai fogyasztás, az emberek külföldre mennek elkölteni pénzüket, csökken a kivitel, mert kevésbé fogy a megdrágult termékük, ami lassítja a gazdaságot, kevesebbet fognak termelni a cégeig, ami előbb utóbb fölösleges kapacitást eredményez, ami elbocsátásokhoz, ezáltal növekvő munkanélküliséghez vezet.
Az pedig, hogy a forint minden hónapban nagyjából a hónap első harmadában és végén gyengélkedik a frankkal szemben abból adódik, hogy ekkor törlesztik az emberek a deviza kölcsöneiket (azaz a frank hiteleiket) és ilyenkor vásárolnak a bankjaink nagyobb mennyiségben frankot, azért, hogy a svájci bankoknak vissza tudják fizetni a kölcsönöket, amelyeket mi törlesztünk forintban a bankjaink felé, és ők törlesztenek tovább a nekik kölcsönt nyújtó hitelintézetek felé. Mivel nem kevés frank hitel van jelenleg, és elég jelentős a havi törlesztés is, így a megnövekvő kereslet a frank iránt drágítani fogja azt, azért mert akkora a kereslet, hogy akkor is hajlandóak megvenni a frankot, ha csak drágábban lehet beszerezni, mert törleszteni kell, és még így is jobban megéri ezt az árfolyamot elfogadni, mint büntető kamatot fizetni a késedelemért. Tehát egész valószínű, hogy mindaddig, amíg jelentősen nem csökken, a svájci frankban fennálló tartozások mennyisége nem tűnnek el a havi kétszeri csúcsok az árfolyamok alakulásánál.
Egyébként meg tudtuk, hogy az árfolyam akármikor emelkedhet, mert ezt mindig elmondták a bankban, csak reméltük, hogy nem fog megtörténni. Sajnos mégis megtörtént, és csak remélhetjük, hogy számunkra kedvezően fognak alakulni a dolgok.
2011. május 22., vasárnap
Az eper ára
Idén már jó ideje lehet friss epret kapni, és most már megjelentek a piacon a magyar termések is. Nem tudom mennyire figyeltétek meg, hogy ez mit vont maga után, ha nem, akkor én most elmesélem.
Már valamikor márciusban megjelentek az eprek a piacon, de akkor azok még mind importból származtak, eleinte elég drágák is voltak, de aztán ahogy egyre több és több lett a standokon az árak is szépen elkezdtek csökkenni, eljutva odáig, hogy már 500-600 forintért is lehetett epret kapni. Az idő előrehaladtával megjelentek az első úttörő magyar eprek is, volt olyan amikor 4000 forintért kínálták őket. El nem tudom képzelni, hogy megvegyem a 4000 forintos epret, csak azért, mert rá van írva a táblára az ár mellé, hogy magyar eper, főleg úgy, hogy ugyanazon a standon ott van a külföldi is 800 forintért kilónként, de biztos volt aki megvette ennyiért is, habár szerintem nem tudhat olyat az az eper, amiért annyival többet érne a másiknál (hacsak nincsenek aranyból a magjai). Aztán persze a magyar eper ára is csökkent, és az utóbbi hetekben eljutottunk odáig, hogy az is csak 700-800 forint, de közben eltűnt a piacról az olcsóbb külföldi eper. Amit én nem értek meg, az az, hogy nem tudjuk olcsóbban adni a magyar epret, mint a külföldit, amikor azt még csak nem is kell átutaztatni a fél világon, hanem megterem itt a sarki kertben. Ha mi tényleg képtelenek vagyunk olcsóbban megtermelni, mint a világ más részein, akkor nem kellene talán elmenni, és megnézni, hogy mi az ő titkuk, és aztán azt alkalmazni itthon is?
Engem nem győz meg az a válasz, hogy mert nem lehet olyan olcsón minőséget előállítani, mert mindannyian jól tudjuk, hogy de igen, lehet. Megaztán egy tő eper az egy tő eper, bárhol is vagyunk, és ne mondja nekem senki, hogy az importnál nem tudjuk mivel fújták le és fel őket, mert a hazainál sem tudjuk, és a hazai termelőkről sem tudom elképzelni, hogy a finomabb termés érdekében esti mesét mondtak volna az epreknek.
Szóval csak annyit lehet látni, hogy az eper szezon kellős közepén a hazai eper még mindig drágább, mint a külföldi volt a szezon előtt.
Friss infó: Ma már eljutottunk odáig, hogy 400-500 Ft lett az eper a piacon.
Spórlás ez?
Egyrészt úgy érzem, hogy pl fél kiló kenyeret megvenni annyiért, amennyiért akár egy kilót is lehetne fölösleges pénzkidobás, másrészt ha meg megveszem az egy kilót, viszont annak a fele rám romlik, akkor nem spóroltam semmit.
Hát igen, ez az, amikor az ember árérzékeny. Ez egy dupla csapda, egyrészről akkor sajnálom kiadni a több pénzt kevesebbért amikor megveszem, másrészt, ha akkor az olcsóbbat veszem, de azt a végén mégsem tudom teljesen elhasználni, akkor meg sajnálom, hogy olyasvalamiért adtam ki pénzt "fölöslegesen", amit kidobok, kvázi pocsékolok.
Van az a mondás: olcsó húsnak híg a leve. De vajon tényleg így van-e még mindig. Maradjunk csak a kenyeres példánál. Teszem azt veszek egy félkilós mindenféle csodával megspékelt cipót, akkor az tovább fog elállni a kenyeres kosaramban, mint az amelyből egy kilót kapok ugyanannyiért? Hát a csodák között szerepelnek tartósítószerek akkor nyilván, de ha mindkettő friss termék, akkor már egyáltalán nem biztos. Mert ma már nem feltétlenül az ár a minőség záloga, legalábbis szerintem. Az ár ma már sokkal inkább a sznobság és márka elismertségének kifejezője, semmint a minőségé.
Persze azért van olyan eset is, amikor az olcsóság mellé gyenge minőség is társul, ez vitathatatlan, de nem megdönthetetlen állítás.