Szóval kezdtem az egyetemen, elmentem az Ericsonhoz, majd vissza és a 18-assal el a Millenárishoz. Na ezt simán kihagyhattam volna, a jövő háza majdhogynem üres volt és nem az emberek hiányoztak belőle, erre azt mondja a párom, hogy azért mert a jövő is üres:) a csodák palotája meg sorban állós móka lett volna, s különben is túlkorosnak éreztem volna ott magam:) Itt igazából csak annyi volt izgibb, hogy láttam egy green boxot belülről élőben. Aztán hazafele a Margit-hídon jöttem át, ahol a szembe forgalom, amíg a villamossal átdöcögtünk, 3 villamosból, 3 buszból és egy hajóból állt (jó, ez utóbbi keresztbe ment alattunk) egyébként vonatból is több jött szembe most amikor hazafele jöttem, mint amennyi csúcsidőben szokott, nem is értettem mi van:)
2010. szeptember 25., szombat
A nagy almateszt
Régi egyetemem általam soha meg nem látogatott karának egyik bemutatójára is elmentem, igazából itt kezdtem. Ide is csodásan egyszerűen jutottam el: a 61-es villamossal megállapítottam, hogy két megállót kell menni, így is tettem, azonban az első megállóból elindulva egyből megláttam, hogy ott van a bejárat, amit keresek, és most húzunk el mellette, na mindegy gondoltam, majd visszagyalogolok. Kicsit bambultam az arborétumban, vagyis inkább mellette, aztán bementem almát kóstolni, mert amit eredetileg kinéztem program gyanánt, azt lekéstem, és nem is találtam, így már eleve útbaigazítást a következő program megtalálásához kértem, meg is kaptam, menjek le egy fél emeletnyit, szálljak be a liftbe, menjek fel az elsőre, és ott a lift mellett meg is találom, lementem beszálltam a liftbe, felmentem az elsőre, mikor megérkeztem volna a lift fogta magát kiakadt és vissza lement a földszintre, majd újra megnyomtam az egyest és ezúttal célba is értem vele, egyébként a lift öregebbnek tűnt, mint maga az épület.
Na de a program nagyon is jó volt, tesztelhettem almát különböző szempontokat figyelembe véve, volt köztük olyan is, aminek még nincs is rendes neve, aztán megnéztük, hogy mennyire savas, mennyire kemény az alma, mennyi a cukor tartalma, és azt is megmutatták, hogy egy cseresznye megevéséhez mennyi erőt kell kifejteni, hogy a héját átszakítsuk és a húsát kiharapjuk, majd megrágjuk, vagy mennyi lé nyerhető ki egy almából (ennél egy kicsit tudományosabban mondták el ott, de nekem ennyi maradt meg:) bocsi:) ), azt is megtudtam, hogy a férfiak kevésbé szeretik az almát, mint a nők, és kedvenc almafajta nálunk a jonatán. Kóstoltam többféle lekvárt is, egyik finomabb, mint a másik, és például mostmár az is világos számomra, hogy a bodzának van termése is, amiből lekvár készül és az sötétlila, és nem csak a virágát használjuk fel. Nekem a hecsedli lekvár volt a kedvencem, de azt ismertem is, és szeretem is, a zölddió lekvár elég érdekes, de egyáltalán nem rossz, viszont a som például nem az esetem:), emlékeim szerint kóstolta még kökény és galagonya lekvárt is.
Azt tudtátok, hogy az alma erősen tisztító hatású, még a fogat is képes tisztítani, de a meggy is jó az arcbőrre? Rájöttem egyébként, hogy az élelmiszertudomány és a gyümölcskutatás is roppant érdekes tud lenni.
Egyébként visszafele már nem lifttel mentem, mert csak egy fél emeletet kellett legyalogolnom és már jó helyen is voltam:)
Twitterelő fa
Hallottatok már ilyet? Én már láttam is személyesen:) És nem csak twitterrel (milyen szép magyar szó:) ) hanem sms-t is tud küldeni, és társalog veled, ha odamész hozzá. Ugye milyen okos? Már a egy fa is jobban kezeli a net adta lehetőségeket, mint én:D
Szóval mint lehet hallottatok róla ma van a kutatók éjszakája, ami mondjuk inkább a kutatók délutánja, mert a programok zöme délután volt. És én is ellátogattam ide-oda. Az egyik ilyen helyszín az Ericson volt, ahol például a fenti csodával találkoztam, de néztem például 3d-ben tévét, láttam kis helikopter makettet, ami repül, elektromos polski fiátot is, meg még ezt azt:)
Egyébként egy találós kérdés, amit ott olvastam: Mikor cserélték le az utolsó telefonközpontos néni által működtetett telefonközpontot nálunk?
Egyébként a fa titka a környezetében rejlik.
Egyébként némi kutatás ahhoz is kellett, hogy megtaláljam a helyet, ugyanis az addig rendben van, hogy a 4-es végállomásánál leszálltam a 41-es villamossal, amivel a Móriczról jöttem (kemény egy megálló, aztán gyalogoltam kettőt), és az Alee mellett elhúztam, kicsit be is néztem, mert még soha nem jártam arra, annyira modern, hogy ott már a szappant is automata adagolja, de utána robogtam is tovább, gyalog, mert a térkép szerint nem volt messze a célom, és különben is olyan pontosan meg volt határozva, hogy a házszám a térképen 4-20 volt, ami azért egy elég nagy intervallum, szóval gyalogoltam, egy megálló, gyalogoltam tovább, mert még mindig se híre se hamva az épületnek, már majdnem a hídnál voltam, amikor végre odaértem a kiállítás helyszínére, de megérte.