A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 14., szerda

Szeretet

Van amikor nem jó érzés itthon lenni egyedül, mint például most sem az, ilyenkor igazán jól esne, ha lenne egy hasonló ragaszkodó, szerető háziállatom. 


2015. április 14., kedd

Szeretlek jelentése

Az egyik jegypénztárnál a következő mondatot láttam kiragasztva egy kis papírra: 

A szeretlek nagyjából azt jelenti, hogy akkor is hiányzol amikor itt vagy velem.

Nekem tetszik:)

2014. október 29., szerda

Szeretetet jelképező fotók

Szeretetet megtestesítő fotók egyike egy párról készült, akik 92 illetve 90 éves, és éppen kimondják a boldogító igent 72 év együttélés után, mert ennyi idő kellett hozzá, hogy legyen rá lehetőségük, és törvényesen egybekeljenek. Nagyon szép teljesítmény, és igazán egyedi, pláne hogyha figyelembe vesszük, hogy egy meleg párról van szó. Habár nem tudom, lehet a leszbikusok között nem extra a hosszú boldog kapcsolat. 
Mindenesetre a képet a hozzá fűzött magyarázat szépíti meg igazán.

2014. augusztus 31., vasárnap

hol a hazám?

Érdekes kérdés és előfordul, hogy én is gondolkodom rajta, hogy hol van, ott ahol születtem, vagy ott ahol élek? És volt még pár kérdés ott, ahol ezt olvastam, de mivel ott nem tudok válaszolni, így válaszolok itt, legalábbis egy választ adok, a sajátomat ezekre a kérdésekre, már amennyire ezt szavakba lehet önteni, úgy hogy még értelmük is legyen.
Szóval hogy hol a hazám? Ott, ahol születtem, sokkal inkább ott, mint itt. Hogy miért? Nem tudom pontosan megmondani, ez olyan lelki dolog. A lelkemben belül azt közel érzem magamhoz, lehet azért is, mert mindennapi gondjait, problémáit nem érzem át, és inkább egyfajta nosztalgiával gondolok rá, míg itt érzem a napi gondokat is. Az már másik kérdés, hogy otthon hol vagyok. Itt otthon vagyok általában, de van amikor azt érzem, hogy itt sem, és ott is már idegennek érzem magam. 
Többször hallottam már egy hasonlatot mely szerintem egészen jól illik is erre. Kivándorolni olyan, mint amikor egy fát átültetnek. Életben lehet maradni, de a gyökerei megsérülnek, és nem fog újra úgy gyökeret verni ott, mint ahol eredetileg volt. 
Azt hiszem másodjára vándorolni már sokkal könnyebb, mint először, ha a körülmények úgy alakulnak, hogy újabb váltásra adod a fejed, másodjára már sokkal kevésbé fogod úgy érezni, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozik.
Persze ha be tudsz úgy illeszkedni, akkor simán érezheted magad bárhol otthon. 
Hazaszeretetet szülő és választott hazád iránt is egyaránt tudsz érezni szerintem, de talán a nemzeti büszkeség erősebb. Viszont a hűség az más, hűséges ahhoz légy, ami szintén hűséges hozzád. Számomra ez egy elég nehéz dió, nem érzem azt, hogy bármelyik is hűséges lenne hozzám. Bármely ország akarna is engem, vagy úgy isten igazán befogadna. S néha úgy tűnik, hogy nem csak engem, de még azt se aki itt született, régen a bevándorlás volt a jellemző, ma a kivándorlás. Szívesen megnéznék egy statisztikát arról, hogy most hányan mentek külföldre, és mondjuk '56 után hányan voltak akik elhagyták az országot. 
Szolgálni pedig azt lehet, amiben hiszek.
Mindamellett minden kérdésre a válasz relatív, függ a személyiségtől, az aktuális életszakasztól, hangulattól, és attól is, hogy hol mennyit éltél, és életed melyik részét töltötted itt vagy ott, valamint, hogy melyikhez milyen emlékek kötnek.

2011. november 27., vasárnap

családi kötelék

A héten látogatóban volt nálam édesanyám, és ami azt illeti jó érzés volt, hogy amikor hazajövök nem az üres lakás fogad, és van kihez szólni, eleve jó érzés, hogy egy családtag, akivel jóban vagyok, van a közelemben. Ennek ellenére volt egy olyan érzés is bennem, hogy azért a végtelenségig nem volna jó egy lakásban lakni, melyben igen erősen közrejátszott az, hogy ő nem tudja mi a szitu, nem ismeri a barátom, ami bennem úgy csapódik le, hogy vagy vele töltöm az időt, vagy a pasimmal, a kettő együtt nem jön össze, legalábbis még nem.


Ugyanakkor, amikor már tudtam, hogy megy el, akkor már nem aludtam jól, már rossz érzés volt, hogy újra egyedül leszek a lakásban, és megint inkább csak lakás lesz, mintsem otthon, még akkor is, ha szeretek itt lenni, ilyenkor ez mindig rossz érzés, rossz érzés visszacsöppenni a magányba.